Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-09-15 / 1842. szám
t oldal BÉRMUNKÁS 1954. szeptember 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfiztési árak: Subscription Rates: Egy évre..........................$3.00 One Year ....................$3.00 Egyes szám ára .......... 10c Single Copy .................. 10c Előfizetés Kanadába .............................................................................. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Közlésre szánt cikkek a szerkesztő, — Joseph Geréb, Rd. 1, Box 830, Elsinore, Cal. — cimre küldendők. Published the 1st and 15th every month BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 Ez a rendőr-állam Egyre erősebbé válik a már hónapok óta folyó azon felháborodás, hogy a Department of Justice az úgynevezett anti-kommu- nista pörökben rovott múltú egyéneket, fizetett professzionalista besúgókat használ koronatanúnak. így például az Alsop testvérek leleplezték, hogy a számos pörben koronatanúként szereplő Paul Crouch nemcsak rovott múltú szélhámos, hanem még az ily pörökben eskü alatt tett vallomásai is annyira ellentmondóak, hogy nyilvánvalóan elkövette a hamis eskü bűnét is. Paul Crouch után számos más ilyen hamis tanút és fizetett besúgót lepleztek le, akiket a Justice Department most “kommunista szakértők” gyanánt szerepeltet, mert azok az FBI utasítására és alkalmazásában pár hónapon át a Kommunista Párt tagjai voltak. A liberális sajtó azon követelésére, hogy a Justice Department vizsgálja meg a múltját ezen gonosz embereknek s fizetés helyett a nekik kijáró büntetést adják nekik, most válaszolt Warren Olney, Assistens General Attorney, akit mint Warren főbíró protezsáltját mutatják be a lapok. Mr. Olney cinikus válaszát hallva az ember szinte megretten, mert a rendőr-állam ily visszataszító formájával még soha sem találkoztunk, még csak elképzelni sem tudtuk. Mr. Olney ugyanis beismeri, hogy a Justice Department anti- kommunista tanúi nem kifogás nélküli gentlemenek, — vagyis többé-kevésbé elismeri, hogy azok közönséges gonosztevők. Azonban, — mondja Mr. Olney, — azért mert ez a Paul Crouch hazudott és hamisan esküdött például egy-két pörben, nincs bizonyíték arra, hogy mindegyikben hazudott. Vagyis ahol a hazugságon és a hamis eskün nem fogták rajta, ott az ily emberek vallomásai alapján elítélhetnek ártatlan embereket is. “Az ilyen pörökben,” — mondotta Mr. Olney hihetetlen cinizmussal, — “jobb kvalifikációval bíró tanukat (Witnesses with better qualifications) nem kaphatunk”, mert az ilyen tanúvallomásokra nem vállalkoznak másféle emberek. És végre is, — magyarázta Mr. Olney, — az ilyen tanuk, akiket nagy költséggel szerez meg a Department, tart el (és tanít ki?), ha egyes esetekben nem is képesek megfelelő vallomást adni, más esetekben beválnak és igy meg kell tartani őket. Mr. Olney úgy véli, hogy ha valamely cég nagy költséggel kitanit egy munkást valamilyen speciális munkára, nem rúghatja ki mindjárt, ha néha-néha “selejt munkát” is végez. A Department of Justice tehát éppen úgy, mint általában a rendőrség, jól tudja, hogy a besúgók és professzionális antikom- munista tanuk szemenszedett gazemberek, de úgy tartják, hogy ilyen munkára csakis ilyen emberek vállalkoznak és azért a legridegebb cinizmussal utasítják vissza a módszerükre vonatkozó kritikát és zavartalanul folytatják ezen alvilági alakok alkalmazását olyan politikai pöröknél, amelyekkel az uralmukat fentartó kommunista hisztériát, és háborús uszítást szolgálhatják. A totalitär állam lépcsője President Eisenhower a Denver, Col. város környékén töltött vakációja alkalmával egy igen fontos golf játékot szakított meg pár percre azért, hogy aláirja az SB 3706 jelzésű azon törvényjavaslatot, amely az amerikai kommunista pártot törvényellenesnek minősíti. Lehet, hogy az elnök, aki előbb “nem kívánatosnak” mondotta az ilyen törvényt, érezte, hogy ezen törvény aláírásával az amerikai politikai szabadságjogok koporsójába vert egy szöget, mert az aláírással kacsolatban hosszas nyilatkozatot adott ki. Ebben a nyilatkozatban azt mondotta, hogy most már olyan “fegyvert ad a Department of Justice és az FBI kezébe”, amellyel hathatósan küzdhetnek a kommunizmus ellen. Az elnök eldicsekedett azzal, hogy adminisztrációjának 19 hónapja alatt milyen csodálatosan nagyszerű törvényeket hoztak a kommunizmus elleni védekezésre, amiért természetesen most a választók szavazatára tart igényt. Ilyen törvény a most aláírton kívül az, amely “immunitást” ad a kongresszusi bizottságok, vagy ■ bíróságok elé idézett tanuknak arra, hogy vallomásaikat nem használják fel ellenük, ha nem hivatkoznak az alkotmány ötödik függelékére. Mint annak idején megírtuk, ez a törvény a Bill of Rights alkotmányos jogok kijátszását célozza s Eisenhower ezért az al- kotmánytiprásért kér jutalmat. Eldicsekedett aztán Eisenhower azzal a törvénnyel is, amelyik polgárjog megfosztással bünteti azon polgárokat, akiket bűnösnek találnak “kommunista összeesküvésben”. Ez a törvény nem csak az idegen származású, hanem benszülött polgárokra is vonatkozik. Ez az első eset Amerika történelmében, hogy csak gondolni is mertek arra, hogy benszülött amerikait is meg lehet fosztani polgárjogától. Ilyen törvények még a halálbüntetés alkalmazása a kémkedési pörökben elitéltek részére még béke idején is, továbbá minden politikai vétségben bűnösnek talált egyének megfosztása mindenféle nyugdíj és egyéb jóléti igényektől. Ezen törvények legtöbbjét az augusztus vége felé bezárt 83- ik kongresszus utolsó óráiban hozták úgy, hogy a képviselők és szenátorok alig szóltak hozzá. Kiderült, hogy mindkét párt akarta az ilyen szabadságtipró törvényeket, mert olyan kommunista-ellenes hisztériát teremtettek az országban, hogy csaknem minden politikus érdemeket akar magának szerezni a kommunisták elleni harccal, amihez ha mással nem is, de legalább a szavazatával járult hozzá. Kiderült, hogy a legtöbb törvényhozó azért nem mert ezen jogtipró törvények ellen szavazni, mert attól félt, hogy a választásoknál az ellenfél kommunista-barátnak fogja nevezni őket. Multer képviselő az augusztus 16-iki gyűlésen ezt igy fejezte ki: “Mire való ez a nagy sietség? Miért kell az ilyen fontos törvény felett a kongresszus ülésszakának utoltó 40 percében dönteni úgy, hogy hozzá sem szólhatunk? Én megadom a választ erre a kérdésre: Talán azért, mert a képviselőtársaim attól tartanak, hogy ezen törvény elfogadása nélkül nem lesznek képesek bizonyítani azt, hogy SZÁZ PERCENTES AMERIKAIAK?” Celler szenátor pedig megjegyezte: “Ha mi ma ilyen könnyedén törvényteleniteni tudjuk a Kommunista Pártot, akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy holnap az uralmon levő Republikánus Párt ugyanígy csináljon a Demokrata Párttal, avagy ha a Demokrata Párt kerül uralomra, igy törvényellenesitheti a Re- pubkánus Pártot. Ez a törvény szemmel láthatólag alkotmány- ellenes.” Igen, ezen törvények nem csak alkotmányellenesek, hanem fokozatosan egy-egy lépcsőt alkotnak a totalitär államforma kiépítéséhez, másszóval éppen azt fogják eredményezni, amely cél elkerülésének álcája alatt hozzák őket. Uj amerikai külpolitika A világsajtó végtelen nagy szomorúsággal jelentette, hogy a négy évvel ezelőtt született és az Egyesült Államok dédelgető gondozása alatt eleinte gyorsan fejlődő NATO jobblétre szende- rült. Az utóbbi évek minden kenőcse, minden fenyegetése kárba- veszett, “szegény kicsi féreg” nem tudott megnőni s a francia parlament 319 ellenző (264 mellette) szavazatába teljesen belepusztult. A North Atlantic Treaty Organization (NATO), amit az utóbbi időben az EDC (European Defense Community) néven említenek az 1954 szeptember havában New York városban tartott külügyminiszteri tanácskozáson született, tehát még a Truman adminisztráció idején. Azonban az amerikai külügyi politikát ténylegesen már akkor is John Foster Dulles irányította, aki az úgynevezett “közös párti politikában”, mint a republikánus párt képviselője magához ragadta a vezető szerepet. Nem csoda tehát, ha Dulles vérző könnyeket hullat a NATO (vagy EDC) halálhírére. Fáj neki, mintha csak saját gyermekét vesztette volna el, noha ezen a fájdalmon talán enyhít valamit’az, hogy már útban van a másik gyerek, a SATO (Southeast Asia Treaty Organization), amelynek szülési útját most egyengeti a bánatos külügyminiszter. Igaz, hogy ott még a szülési fájdalmaknál baj lehet, de mégis vigaszul szolgál neki, hogy ha az egyik kedvenc csecsemője el is pusztult, már útban van a másik. Dulles tehát majdcsak megvigasztalódik s valószínű, hogy President Eisenhower is ki fogja heverni a nagy fájdalmakat, amit az EDC halála okozott, mint ahogyan azt a Des Moines, la. beszédében be is jelentette, de a kérdés az, hogy mi fog most következni? Az ADC összeomlása alapjában támadta az amerikai külpolitikát, amely most teljesen összeomlott. Hiszen nem titok, hogy az amerikai külpolitika nemcsak a tőkés termelő rendszer fentartására vállalkozott, hanem arra is, hogy ezen régi s ma már idejét múlta termelési rendszernek visz- szaszerzi még azon területeket is, amelyeken már áttértek a kollektiv termelésre. Ennek egyetlen módja az, hogy úgy itthon, mint az egész világon uralomra segítik jutni azokat, akik nem a saját munkájuk után, hanem a pénzük, — vagyis valamilyen üzletbe befektetett tőke jövedelméből élnek. És mert sok száz millió ember már nem akar ilyen rendszer alatt élni, azokat katonai kényszerrel kell belekényszeríteni. Az ilyen kényszerhez persze nagy katonai erő kell. Ezt a katonai erőt igyekezett szolgálni az EDC hadsereg, amely éppen az Eisenhower generális szakképzett kezei alatt indult dicstelen útjára. Ennek a katonai rendszernek alapját az angol-francia-amerikai szövetség szolgálta volna de úgy, hogy a németeket is be-
