Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-09-15 / 1842. szám
1954. szeptember 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI 80 EZER HOLD FÖLD Congressmen Bentley egy csapásra népszerű lett a mindenféle börtön, akasztófa elől szökött D.P.-k és uri-papi életüket vesztett egyéb csirkefogók előtt. Ennek az urnák a javaslatára, most egy kongresszusi bizottság vizsgálja ki azt, hogy az általuk vasfüggöny mögötti országoknak nevezett államokban miféle atrocitásokat követtek el a “vörösök”. Hogy gyakorlatilag milyen értéke van egy ilyen “vizsgálatnak” azt mindenki tudja, hogy *az egyenlő a nullával. Egyrészt azért, mert semmiféle kongresz- szusi bizottság az állitólagos kegyetlenkedőket felelőségre nem vonhatja, másrészt ezek, akik szenvedő “hősei” voltak az orosz és magyar kegyetlenségeknek, nem tudnak ezen a téren semmi újat hazudni. Mert nincs az az ostoba hazugság, amit a hivatalos és félhivatalos szervek a propagandájukban fel ne tálaltak volna. A cél, hogy az amerikai nép békevágyát, amelyet az amerikai diplomácia kudarcai élesztenek, elnyomják, ellensúlyozzák. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy nem fordultak elő visszaélések, erőszakoskodások, különösen a nemi élet terén. Mint olyan, aki az első világháborúba résztvett éveken keresztül, jól tudja, hogy ezt minden nép katonái elkövették az “ellenséggel” szemben, sőt még a szövetségesekkel szemben is. Távol áll tőlem az, hogy mentegetni igyekeznék ilyen visszaéléseket, de joggal kérdezzük, hogy miért csak Magyarország ellen vannak úgy felháborodva az általánosan elkövetett disznó- ságok miatt? Miért felejtették el és igyekeznek elfelejteni azokat a tényleges gazságokat, amelyeket ma olyan kedves nácik követtek el. Amelynek közel 10 millió civil esett áldozatul. Miért nem vizsgálják meg a tanuk és a többi D.P. nyilas banditák gyilkosságait, rablásait, hiszen őket még felelőségre is lehetne vonni, illetve a törvény alapján ki kellene kergetni ebből az országból, de ehelyett számtalanok a háborús bűnösök közül, amerikai fizetési listán vannak. Miért nem beszélnek a sok, sok ezer japán és német törvénytelen gyermekekről, kik az amerikai katonák jóvoltából kerültek erre a keserves világra. Miért nem beszélnek a Németországban levő sok ezer félvér lelencekről, végeredmény ben nem nagy a külömbség hogy erőszakkal, vagy az éhség korbácsával tették szerencsétlenné ezeket a nőket. Csak egy érthető ebben a kutya-komédiában. A lecsúszott urak és papok dühöngéseit, nekik minden okuk meg van, hogy gyűlöljék a mai magyar rendszert. Hiszen ez a rendszer fosztotta meg őket a parazita életüktől, vetett véget az ezer éves úri bitangságnak. Ezek eléggé aljasok ahoz, hogy nyíltan háborút követeljenek, amely Magyarország és a magyar nép pusztulását jelentené. Ezek a dupla hazafiak annyira gyűlölik az uralmuk alól felszabadult magyar népet, hogy inkább az utolsó irmagját is kipusztitanák, ha nem tudják a hitvány uralmukat visszaszerezni. Egy magasállásu katolikus pap is volt a tanuk között, ki igyekezett megcáfolni azt, hogy Magyarországon vallásszabadság lenne és beismerjük, hogy tényekre, letagadhatatlan tényekre tudott hivatkozni. Elmondta, hogy a papok kezéből sok száz iskolát vettek ki és helyettük ingyenes, kötelező állami iskolákat állítottak fel. Bizonyította, hogy eltörölték a kötelező vallásoktatást és csak az jár vallásoktatásra, aki arra önként hajlandó. Bizonyította, hogy eltörölték a kötelező egyházi adót, amely mindenkire kötelező volt. Most csak az fizet a papnak, akinek szüksége van rá és az-állam ad pótlékot a papoknak, hogy megtudjanak élni. De a legsúlyosabb bizonyíték az a kanonok ur szerint a vallásüldözésre, hogy elkobozták az egyház hatalmas vagyonát hogy az milyen nagy volt — mondotta a jól kihizott pap — arra jellemző, hogy egyedül a kalocsai érsektől 80 ezer hold földet koboztak el. A papzsák elfelejtette megmondani és a bizottság elfelejtette megkérdezni, hogy mi lett a kalocsai érsek 80 ezer hold földjével, hogy az talán Rákosi Mátyás tulajdonába ment át? Pedig ez nagyon érdekes kérdés és őszinte felelet még érdekesebb, főleg tanulságosabb lett volna a kongresszusi uraknak. Ha a pap hitt volna istenben, úgy azt kellett volna mondania: Uraim! Ezt a 80 ezer hold jó magyar földet, nem mi, a kalocsai érsekség papjai műveltük meg, pedig volt belőlünk elegendő, hanem a talpalatnyi föld nélküli cselédek és részes aratók. Ezek a cselédek önök által el nem képzelhető nyomorúságban, elnyomatásban éltek. Az éves cselédek látástól vakulásig dolgoztak, a nyomorúságos kom- menciójukért. Munkájukat meg nem tagadhatták, mert akkor ott volt a csendőr, a szolgabiró és a cselédtörvény alapján 4-8 heti börtönbe tehették, vagy addig, amig fel nem vette a munkát. Ezeknek a földbirtokló érsekség adott lakást is, ahol legjobb volt a helyzet, ott két család lakott egy szobában. Egymás előtt élték a nyomorúságos családi életüket. Négy családnak volt egy közös konyhája, amely állandó háborúskodást jelentett az asszonyok között. Tizen, nem ritkán 15-en laktak egy ilyen levegőtlen szobában, amelynek a következtében elképzelhetetlenül nagy volt a gyermek halálozás. A család el nem hagyhatta, még látogatóba- sem a lakóhelyét. Pihenő napja sohasem volt. Vendéget nem fogadhatott, a szó szoros értelmében rabszolga volt. A nyári mezei munkák idején, aratáskor, csépléskor, részmunkások dolgoztak, kik a termés 11-12-ed részét kapták, amelyért nehéz munkát kellett végezniük. Ez a rész olyan kevés volt, hogy ezek a földriélküli földművesek állandó éhezésnek voltak kitéve. Őszintén megmondva, a hatalmas papi birtokokon, volt a legrosszabb sorsa a cselédnek. Ezt a földet vették el tőlük és minden kártérítés nélkül szétosztották a nincstelen cselédek és parasztok között. Ilyen sorsra jutottak a grófi és zsidó nagybirtokok és minden ami ezer éven keresztül úri, dolog- talan életet biztosított a papoknak, uraknak, az mind a parasztoké, cselédeké és egyéb dolgozóké lett. Persze ezt nem mondta el a kövér pap. Igaz, hogy nem is lett volna tanácsos elmodani, ha csak nem akarta kitenni magát annak, hogy kommunistának'bélyegezzék. De ilyen veszély nem állt fenn, mert az igazság és a papi csuha talár vagy kaftán, nem fér meg együtt. Petőfi Sándor több mint száz éve mondotta: “Ahol pap emel szót, ott az igazság megfeszittetik.” MIÉRT? Sokszor vetik fel ezt a kérdést a legjobb munkástársak is, a legközelebbi hozzátartozók is, hogy miért kell most is kiadni a Bérmunkást. Ma, amikor az eredeti célját, az Ipari Unionizmust magyar nyelven lehetetlen eredményesen propagálni. Hiszen azok, akik ma a Bérmunkást olvassák, túlnyomó részben kiestek elöregedés folytán az iparokból, tehát az ipari unioizmus szempontjából számításba nem jöhetnek. Túlzott erőfeszítés, túlsók megtermelése azoknak, akik erejükön felül végeznek munkát, hogy a Bérmunkás megjelenhessen. Megterhelés az olvasó tábornak is, fentartani a lapot. Tagadhatatlan, hogy van ezekben az érvekben igazság. Sajnos az olvasótábor elöregedett, nem csak nálunk, de minvonják és felfegyverzik. Ez a terv a franciák ellenállásán megtört. Jogos tehát a kérdés, hogy ezek után milyen uj alakulat felé törekszik Dulles külügyminiszter? Az eddigi nyilatkozatok szerint arra lehet következtetni, hogy a németek felfegyverzését mégis csak keresztülviszik. És fel fogják fegyverezni a japánokat is. így az, aki most néz a politikai horoszkópba, Amrika-Japán-Spanyol szövetséget lát benne. Igaz, hogy ez még ma nagyon fasiszta szint mutat. Azonban a német nácik és Franco fasisztáinak a fehérre mázolása már régen folyamatban van és hogy az ilyen MÁZOLÁSHOZ az Eisenhower adminisztráció nagyszerűen ért, azt senki nem tagadhatja. den nemzetiségi csoportosulásnál ugyan ez a jelenség. Amig a reakciós szervezetek, egyházak az elmúlt években kaptak friss erőket a D.P.-istákból, mert ma minden züllött, az országából kirúgott nácit, fasisztát, nyilast az egész történetét megcsu- folva, keblére ölel ez az ország. Addig az öntudatos munkás embernek nincs arra semmi lehetősége, hogy ide bevándoroljon, igy uj, fiatal olvasókat nem kapunk, de éppen igy nem kapunk uj erőket a lap előállításához sem, pedig higyjék el, hogy nem kis megerőltetésbe kerül az Íróknak, a titkárnak, kik bizony már rég elhulajtották csikó fogaikat. Bizony betegesek is, egyik-másik a napi robot után végzi el kötel'ességszerüen évek, évtizedek óta ezt a munkát, nem fizetésért, még csak nem is dicsőségért, hanem önzetlenül, tisztán elvi meggyőződésből. Igaz, hogy az Ipari Unioniz- mus magyar propagandája ide- jézt múlt, de nagyon rosszul fogják fel az IWW szellemét, az igazi forradalmi Ipari Unionizmust, ha a fenti okok miatt szükségtelennek látnak egy oly lapot, mint a Bérmunkás. Az IWW nem egy szakszervezet, az IWW-nak magasabb célkitűzései vannak, egy uj társadalmat akar megvalósítani, amelyért való propaganda, az uj társadalmi rendszer ellenségei ellen való küzdelem, azok leleplezése, az uj Magyarország küzdelmeinek eredménye mindaddig időszerű lesz, amig lesznek magyar munkások Amerikában, akik azt olvasni, fentartani akarják és képesek is arra. Ameddig lesznek tollforgatás- ra képes munkástársak, -kik megírják és adminisztrálják a lapot. Ha a fenti két tényező, az olvasók, vagy az irók, postázok közül valamelyik kidől, akkor fog megszűnni a Bérmunkás, de dezertálni, az osztályharc frontjáról kényelemből, vagy beijedt- ségből, soha sem fog. Hogy mi ad erőt a lap előállítóinak, a meggyőződésükön kívül? Az olvasók ragaszkodása, szeretete. A lapunkhoz beérkező levelek, amelyek az előfizetéseket, felülfizetéseket kisérik, azok amelyek serkentenek bennünket a forradalmi kötelességünk teljesítésére. Sokszor meghatottság vesz erőt rajtunk, könny szökik a szemünkbe, amikor egy egy öreg harcos nehézkesen megirt levelét olvassuk. Ezek a levelek egy-egy gyöngyszemek, amelyek bőséges fizetések a végzett munkáért. Az elmúlt napokban különösen megható volt, egy 72 éves olvasónk levele Niles, Michigan- ból, ki többek között a következőket írja: “ . . . Én nagyon megértem, hogy milyen nehéz egy ilyen lapot kiadni mint a mi Bérmunkásunk. Nagyon sajnálom, hogy én nem tudok többel hozzájárulni mint az én előfizetésemmel. Sajnos én mint 72 éves öreg ember ,aki nyugdíjon vagyok és csak 25 dollárt kapok havonta, ezt a három dollárt is három hónapon keresztül vontam el magamtól, hogy az én lapomat, a munkások igazi bibliáját továbbra is tudjam olvasni.” (Folytatás a 7-ik oldalon)
