Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-08-15 / 1840. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. augusztus 15. MINDEN GYÁRKAPUN TÁB­LA: MUNKÁSOKAT FEL­VESZÜNK A nyári napfényben fürdő Városligeten át repit a pestiek kedvenc jármüve, a trolibusz. Lombos fák, üdezöld fü, rózsa­bokrok, tarka virágágyak — és az utakon, padokon munka után pihenő, sétálgató emberek. Oly szép, mozgalmas, derűs ez a kép. Pesti ember soha meg nem unja, ha ezerszer látta is. Az H- ka-utcában, ahol az Argentíná­ból hazatelepült Borsits-csalá- dot keresem — csend van, keve­sebb a járókelő, a kertes csalá­di házak kisvárosok hangulatát árasztják. Az egyik kertben sok­sok apró ágyacska: mindegyik­ben egy-egy egészséges, dundi csecsemő: a kerületi tanács egy­ik bölcsődéje. A Thököly-utat elhagyva ismét “pesties” a kép. Bérházak szürke tömbjei. Nem valami szépek, de majd mind­egyik udvarban virágoskert van. Az utca végén, az uj Népstadi­on közvetlen szomszédságában laknak Bórsitsék: Borsits Pál és felesége, ifj. Borsits Pál és a 11 éves Borsits Ilonka. Borsits Pál — az apa — pa­rasztcsaládból származik. Nem emlékszik, hány hold földjük volt, csak arra emlékszik élén­ken, hogy szegények voltak, na­gyon szűkösen éltek. A szülők­nek nem volt módjukba^ ma­gasabb iskolában taníttatni fiu­kat — Borsits Pál mégis elvé­gezte a gimnáziumot — saját erejéből. Leckéket adott a gyen­ge tanulóknak, ösztöndíjat is kapott és ami a legfőbb — na­gyon, szenvedélyesen akart ta­nulni . . . Érettségi után azon­ban — hiába volt a szinjeles bi­zonyítvány — az egyetemre már nem juthatott be. Teltek az évek, de ő nem tudott bele­nyugodni abba, hogy a tovább­tanulás lehetősége végkép bezá­rult előtte. Hallotta, hogy a ten­gerentúl, az Újvilágban korlát­lanok a lehetőségek, ott “utca­seprőből is lehet egyetemi ta­nár”. Megszületett az elhatáro­zása: 1928-ban, fiatal feleségé­vel együtt kivándorolt. Huszonhárom évig éltek Ar­gentínában. Ott született két gyermekük. Borsits Pál kezdet­ben kubikosmunkát végzett, ké­sőbb volt lakatos, csőszerelő, villamosvezető. Élni kellett va­lamiből és a munkában válogat­ni nem lehetett. A különféle fog­lalkozások kisebb-nagyobb szü­neteiben — munkanélküli volt. Felesége is sok mindennel pró­bálkozott : kosztosokat tartott, konfekciószabó és cipőfelsőrész- készitő is volt. Amikor hazajöttünk — há­rom esztendeje múlt múlt má­jusban — az volt rám a legna­gyobb hatással, hogy minden gyárkapun ott láttam a táblát: “Munkásokat felveszünk”, — mondja Borsits Pál. — Éreztem, hogy örökre végétért hányódá­sunk, soha többé nem kell fél­nünk a holnaptól. Egy hónap múlva már lakásunk is volt — ez, ahol most is lakunk — s ak­kor kezdtem el dolgozni a Vö­rös Csillag traktorgyárban. Ott dolgozom jelenleg is. Üzemgaz­dász vagyok. Tanfolyamot is végeztem, sőt most már én is tanítok. Borsits Pál szinte megfiatalo­dik, olyan lelkesen meséli, hogy HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL a régi tulajdonosok rá sem is­mernének a gyárra, annyit fej­lődött az ötéves terv éveiben. Uj öntöde épült, hatalmas sze­relőcsarnok nőtt ki a földből, nagyszerű egészségvédelmi be­rendezéseket létesitettek. Az ócska, idejétmúlt gépeket uj, korszerű gépekkel cserélték ki, vannak már egészen újszerű, automatikusan működő gépsora­ink is. Idén 4000 traktort gyár­tanak, jövőre már hatezret és azután is évről évre többet. Dumpereinket külföldön is ked­velik. Fiával együtt 3200 forintot keresnek havonta. Ebből gond­talanul — ha egyenlőre még nem is fényesen — él a család. Érre vall az egész környezet, a barátságosan berendezett, tágas kétszoba-összkomfortos lakás is amely kertes udvarra nyílik. A lakásért havi 120 forintot fizet­nek. Három év alatt teljesen be­rendezték a lakás, rádiót, sok kisebb kényelmi cikket vásárol­tak. Legújabb tervük: zongorát vesznek Ilonkának, hogy otthon gyakorolhasson. Borsits Pálnénak a háztartás mellett más, komoly elfoglaltsá­ga is van: a Magyar Nők De­mokratikus Szövetségében vé­gez társadalmi munkát. Vezető­ségi tag. Nagyon megbecsülik. — Örülünk, hogy a Szövetség ilyen szép feladattal bízott meg — mondja. — Körzetünkben két kórház is van, azokat mi patro­náljuk. A gyermeknapon képes­könyveket, játékokat, édessége­ket vittünk a beteg gyermekek­nek. Nagyon jólesett ez a figye­lem az édesanyáknak is. — Leánykám most végezte az iskolában a negyedik osztályt. Szeret tanulni és ez a bizonyít­ványán is meglátszik. Ifj. Borsits Pál 24 éves Argen­tínában született. Magyarorszá­got csak szülei elbeszéléséből is­merte. Mielőtt hazaérkeztek úgy tervezte, hogy előbb bajárja az országot és csak azután kezd el dolgozni. Nem igy történt. — Amikor megláttam, hogy itt mindenütt építkeznek, hogy mi­lyen sok a tennivaló, milye lázas alkotómunka folyik, — azonnal elhatároztam: ebben én is részt- veszek. Megérkezésünk után egy héttel már dolgoztam a Gép­ipari Tervező Irodában, mint műszaki rajzoló. Három hónap múlva már hallgatója voltam a Budapesti Műszaki Égyetem es­ti tagozatának. Első munkahe­lyemen dolgozom ma is. Most már önálló tervező vagyok, egy év múlva kohómérnök leszek. Három év alatt még nem volt ideje ifj. Borsits Pálnak, hogy bejárja Magyarországot, hiszen nagyon elfoglalja a munka és az egyetemi tanulás. Néhány he­lyet azért már felkeresett: ta­valy például két hétig üdült a Balaton mellett, Fonyódon. Lil­lafüredet is láthatta egy csopor­tos kirándulás alkalmával, de még mennyi minden van hátra. Ki tudja, mikorra jut el hazánk más vidékeiré, de azt mégis el­mondhatja, hogy megismerte az országot, megismerte az itteni életet, hiszen ő maga is részt- vesz építésében, szebbé, tökéle­tesebbé formálásában, öntödé­ket tervez. S amikor a tervek mevalósulnak, mikor az uj ön­tödék ontani kezdik a vasat — nagyon büszke és boldog. Eny- nyi volna minden? Nem! Az élet más oldalaival is megismerke­dett. Kevés ugyan a szabadide­je, mert az egyetemi tanulmá- | nyok lefoglalják estéit, de azért j szombat esténként együtt szó- | rakozik a többi fiatalokkal: | színházba mennek, vagy moziba és természetesen táncolni is. *A sportról sem mond le: heten­ként kétszer úszni jár, vasárna­ponként futballozik. Látogatók érkeznek: három asszony jön Börsitsnéhoz a nő­szövetségből. Tanácsát kérik va­lamilyen fontos ügyben. Ifj. Bor­sits Pál is vendégeket kap: egy barátja érkezett egy csinos, fi­atal lány. Úgy látom mindket­ten gyakori látogatók Borsits- éknál. Elbúcsúzom. Hazafelémenet sokáig nézem a Népstadion pompás épületeit, lelátóit, pázsitos, salakos pályá­it. Ez is azóta épült, mióta a Borsits-család hazaköltözött. Törő Éva ÉVZÁRÓ AZ ÁLTALÁNOS- ÉS KÖZÉPISKOLÁKBAN Az általános- és középiskolák- évzáró ünnepélyeket. Az általá­ban junius 21-én tartották a tan- nos iskolák I—VIII. oszátlyai- ban csaknem 1,200.000, a közép­iskolákban pedig mintegy 125.- 000 tanuló fejezte be a tanévet. Az ünnepélyeken az iskolák igazgatói számoltak be az elért eredményekről. Az általánosis- kolai tanulók közül a legjobba­kat “tanulási érdemrenddel” vagy oklevéllel tüntették ki. A középiskolák legjobb IV. osztá­lyos tanulóit “Kitűnő tanuló ér­deméremmel” tüntették ki. A jeles tanulók között sok juta­lomkönyvet osztottak szét. TÁNCSICS EMLÉKÜNNEP­SÉG ÁCSTESZÉREN Hetven éve, hogy meghalt Táncsis Mihály, az 1848—1849- es magyar szabadságharc kie­melkedő egyénisége. Ebből az alkalomból junius 27-én a nagy szabadságharcos iró szülőfalu­jában, Ácsteszéren emlékünnep­séget rendeztek. Délelőtt a Tán­csis munkásságát bemutató ki­állítást nyitottak meg, majd megkoszorúzták az iró emlék­művét. Délután fővárosi művé­szek részvételével műsort mu­tattak be. Az emlékünnepségen a környező községek dolgozói is résztvettek. ÖTMILLIÓ FORINT SZOCIÁ­LIS BERUHÁZÁSOKRA Az élelmiszeripari minisztéri­um húsipari igazgatósága eb­ben az évben ötmillió forintot fordít szociális beruházásokra. Az Újpesti Húsipari Vállalat dol­gozói részére kétmillió forintos költséggel épül kultúrotthon, ebédlő és öltöző, melyet augusz­tusban adnak át rendeltetésé­nek. * 80 ÉVES A FOGASKEREKŰ Nyolcvan éve, 1874. junius 25-én indult meg a forgalom a Szabadsághegvi fogaskerekű va­súton. Az első fogaskerekű va­sutat gőzmozdony vontatta és egy svájci társaság kapott kon­cessziót a megindítására. Útvo­nala akkor csak a Szabadsághe­gyi állomásig tartott. A vona­lat 1890-ben hosszabbították meg a mai Széchényi-hegyi vég­állomásig. Abban az időben csak a nyári hónapokban közlekedett a fogaskerekű vasút és mindösz- sze négy járatból állt: két járat felfelé, kettő pedig lefelé közle­kedett. A mi fogaskerekünk egyike a legmeredekebben épült fogaske­rekű pályáknak: ezer méteren­ként 110 méter az emelkedés. Érdekes még, hogy a nyolcvan éves budapesti fogaskerekű ve- sut megindulásakor a világ har­madik fogaskerekűje volt. MAJDNEM KÉTSZERANNYI TEJ FOGY MA PESTEN MINT A HÁBORÚ ELŐTT Budapest lakossága most majdnem kétszerannyi tejet fo­gyaszt mint az 1938-40-es évek­ben. Naponta átlag 220.000 liter, szombatonként pedig közel 300.- 000 liter tej fogy el a pesti üz­letekben. Az ország minden tájáról va­súton, különleges hütőkocsikban 2500 literes tartályokban érke­zik a tej Budapestre. A feldolgo­zó tele jen először gondosan meg­vizsgálják, hogy megfelelő-e a tej zsírtartalma, majd 87 fokos gőzhevitőkben csirátlanitják. A tej megérkezésétől számított 6 órán belül már az üzletekben várja a vevőket. •SZOVJET ÁLLOMÁS MOSZKWA — Az Associated Press jelentése szerint a Szov­jet tudósai tudományos célokat szolgáló állomást létesitettek az Északi sarok környékén úszó jégen. Az állomás tudósai heli­copter repülőgéppel kapják fel­szerelésüket amig az időjárásra, tenger áramlatokra és a tenger­fenékre vonatkozó adatokat gyűjtik. LENIN-SZTÁLIN SÍREMLÉK MOSZKVA A Moszkva rádió leadása szerint a szovjet minisz­tertanács elhatározta, hogy a kommunizmus két nagy vezére, Lenin és Sztálin részére a vá­ros délnyugati részében igen nagyméretű, díszes síremléket, — pantheont — fog építeni. New York — Az Egyesült Nemzetek gyűlésén az India de­legáció vezetője, V. K. Krishna feltette azt a kérdést, hogy az Egyesült Államoknak van-e jo­ga atombomba kísérleteket foly­tatni a Marshall szigeteken, amelyeket csak felügyelet céljá­ból bíztak rá. Másszóval az Egyesült Nemzeteknek dönteni kell, hogy a “trustyship” milyen jogokat a ad megbízatást nyert hatalomnak ?

Next

/
Thumbnails
Contents