Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-08-01 / 1839. szám
t oldal BÉRMUNKÁS 1954. augusztus 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfiztési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$3.00 One Year ..........................$3.00 Egyes szám ára .......... 10c Single Copy .................. 10c Előfizetés Kanadába .............................................................................. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Közlésre szánt cikkek a szerkesztő, — Joseph Geréb, Rd. 1, Box 830, Elsinore, Cal. — cimre küldendők. Published the 1st and 15th every month BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 Uborkaszezon Jóidéig úgy véltük, jobb lesz, ha titokban tartjuk. Ma azonban már rájöttünk, hogy leghelyesebb, ha őszintén beismerjük. Igen beismerjük, vagy ha jobban hangzik, hát bevalljuk, hogy MELEG IDŐK JÁRNAK errefelé is. Igen, megjöttek a nagy melegek, itt az uborkaszezon. Azt persze mindenki tudja, hogy uborkaszezon idején nem könnyű dolog a mélyértelmü cikkek írása. De azt is tudjuk, hogy az uborkaszezonban az olvasók sem kedvelik az olyan cikkeket, amelyek mélyebb gondolkozásra késztetnek, amelyek tehát nagyobb energia veszteséget jelentenek. Ilyenkor az olvasók is fel- bontatlanul teszik félre “kedvenc” újságjaikat, avagy csak a címsorokat felületesen átnézve teszik félre azon gondolattal, hogy a hűvösebb időkben majd átnézik. A hűvösebb napokra persze már más olvasnivalók érkeznek és igy az uborkaszezon idején készült újságok “nagyszerű” cikkei kárbavesznek. Ezt a dolgot persze az ujságcsinálók nagyon is jól ismerik s ilyenkor még a hírek rovatában is előnyben részesítik a “köny- nyebb” természetüeket. Itt van például ez az Associated Press hir, amely Svédországból repült világgá: GAVLE, Svédország — Irene Karlson idősebb leányzónak kedve támadt egy motorkerékpár kipróbálására. Miután elhelyezkedett az ülésen, a kereskedő megmutatta neki, hogyan kell elindítani a gépet. Karlson kisasszony követve az utasítást megindult, de hamarosan észrevette, hogy a gépet képtelen megállítani. Kihajtotta tehát a városból vagy 50 mérföldre, amikor a gép megállt, mert kifogyott belőle a gazolin. Karlson kisasszony aztán vonattal jött vissza. Az olvasók jót nevetnek ezen a “sztorin” s már el is felejtik. Pedig ebben a kis történetben nagyszerű tanulságot rejtett el a szerzője. Ez a tanulság az, hogy minden vállalkozásnál már a kezdetnél kell tudnunk azt is, hogy miként fogjuk abbahagyni. Lám az amerikai diplomaták is belementek a hidegháborúba, amit most nem tudnak abbahagyni. Itt van például a Kínai Nép- köztársaság elismerésének a kérdése. Évek óta belovalták magukat abba, hogy nem ismerik el a világ legnépesebb országának tényleges kormányát, hogy nem engedik felvétetni az Egyesült Nemzetek kötelékében s általában úgy rendezik be a világot, mintha a Kínai Népköztársaság nem is létezne. Mint látjuk, most éppen olyan bajban vannak, mint a svédországi vén leányzó, aki nem tudta, hogy kell megállítani a motorkerékpárt, amelyen útnak indult. Ki hitte volna, hogy a világ vezető államának politikai irányítói is csak ilyen amatőrök legyenek?! A nagy meleg persze ezt is felszínre hozta. Közmondás szerint A demokrata politikusok állítása szerint a jelenlegi politikai nagy kudarcért a republikánusok felelősek, mert most azok kezében van a kormányhatalom. Valójában azonban a Truman adminisztráció vitte bele az országot — és az egész világot — abba a nagy idegháboruba, amiből most már nem tudnak kiszabadulni. A hidegháborúért és az egész világot fenyegető nagy háborús uszításért a demokraták és republikánusok egyformán felelősek. Azonban most, a választások előtt, nagyon szeretnék egymásra tolni a felelőséget. Ezért egyik párt sem meri követelni magának a békéért folyó küzdelem érdemét. A Gallup közvéleménykutató iroda azon kérdésére, hogy melyik pártra illik jobban a “béke-párt” jelző, ezt az eredményt kapta: A válaszok 26 százaléka a republikánus, 18 százaléka a demokrata párt mellett döntött, de 38 százalék szerint EGÉSZEN EGYFORMÁK és 18 százaléknak nem volt semmi véleménye. Átnézve ezen adatokat láthatjuk, hogy az egyik párthoz sem tartozók és a véleményt nem adók összen 56 százalékot tettek ki, vagyis a megkérdezettek többsége a két pártot a békére való törekvés terén egyformának tartja. Másszóval ez azt jelenti, hogy külpolitikai szempontból nézve az amerikai nép nagy többsége egyromának tartja a két nagy pártot, egyformán BÉKEELLENESNEK vagyis HÁBORÚS PÁRTNAK. A magyar közmondás szerint tehát EGYIK KUTYA, MÁSIK EB. Vissza a függöny mögé A United Press berlini tudósítója jelenti, hogy Nyugatnémetországból igen nagy számmal mennek vissza Keletnémetországba azon menekültek, akik nemrégiben a vörös terror elől szöktek át. A UP tudósító azt is elmondja, hogy miért mennek vissza ezen menekültek tízezrei. Visszamennek azért, mert Nyugatnémetországban nem találták meg azt, amit a szökés előtt BEÍGÉRTEK NEKIK. Sőt mi több, még munkához sem jutottak és pár napi vendégeskedés után rájuk szakadt a kenyérkeresés nehéz fáradalma, majd jött a nyomor, a nélkülözés s igy kiábrándulva ezrével mennek vissza a vasfüggöny mögé. Ez a tudósitó még azt is megjegyzi, hogy a német kommunisták nagyon kihasználják propaganda célra a menekültek visszatérését a nyugati “arany országból”. Mint mondottuk, igen meleg van és ilyenkor nem esik jól az erős gndolkodás. Pedig szinte magától kínálkozik az a kérdés, hogy ugyan ki, vagy kik ígérik a keletnémet népeknek, hogy tej- jel-mézzel folyó világba kerülnek, ha átszöknek a határokon? És ugyanígy kérdezhetjük, hogy az amerikai sajtóban miért közlik csak eldugott pár sorban a visszatérések hírét, holott a szökéseket hasábokat kitevő, kiabáló cimsoru cikkekben jelentik? Mert túl meleg van, hagyjuk, hogy az olvasók maguk feleljenek ezen kérdésekre is. Guatemalái “nagy győzelem” És hamár az olvasók Ítélő képességének engedünk teret, ahelyett, hogy mi törnénk az eszünket a végső konklúzió kimondásán, ime itt egy másik eset, amelynél minden olvasó megfigyelheti a saját ítélő képességét. Ez a dolog megint csak a közeledő választásokkal áll kapcsolatban. A republikánusok mostanában azon tanakodnak, hogy milyen érdemeket is szereztek a republikánus képviselők és szenátorok újbóli megválasztására. Az egyik szószólójuk szerint Ike adminisztrációja két igen fontos érdemmel dicsekedhetik. (1) Hogy megállította a koreai hábrut, (2) hogy Guatemala államban hatalmas győzelmet aratott a kommunizmus felett. Az első érdem felett lehetne vitatkozni különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy csak Anglia és Franciaország visszariadása mentette meg Eisenhoweréket attól, hogy újabb világháborúba rántsák az emberiséget. A koreai háború abbamaradt, mint az a sakkjáték, amelynél már egyik félnek sincs reménye győzelemre. A guatemalai rendkívül nagy és dicső győzelemről is egészen másképpen vélekedik a világ, mint Eisenhower tanácsadói, akik ezen állítólagos győzelem alapján uj külpolitikai irányt vélnek felépíteni. Ezen uj irány főbb pontjai: (a) Az Egyesült Államok ezentúl csak olyan országokat fog segíteni, amelyek kérik az ily segítséget, vagyis AKARJÁK AZ AMERIKAI SEGÍTSÉGET, (b) Amerika nyíltan és nem titkolódzva fog az ilyen országokkal tárgyalni. (c) Csak olyan népeknek nyújtanak segítséget, amelyek MEGBÍZHATÓK és amelyek TANÚSÁGOT TESZNEK MEBIZ- HATÓSÁGÜKRÓL. Hogy a guatemalai “nagy győzelem” miként vetette felszínre ezen pontokat, nem tudjuk, mert az amerikai sajtó és az adminisztráció jelentése szerint az Egyesült Államok NEM AVATKOZOTT BE Guatemala belügyeibe. Az amerikai kormány csupa jóakaratból foglalta le a Csehszlovákiából vásárolt fegyverek jórészét, nehogy a guatemalai kormány megsértse önmagát azokkal. Az amerikai nagykövet, Mr. John E. Peurifoy csupa kíváncsiságból vett részt a kormányt támadó mondva-csinált forradalom vezetőinek tanácskozásain. Talán erre céloznak azzal, hogy ezentúl nem titkolóznak, hanem nyíltan csinál ják az ilyesmit, ami úgyis csak nyilvánosságra kerül. Ezen pont ellen tehát semmi kifogásunk sincs. Azonban miként magyarázzák ki a guatemalai nép MEGBÍZHATÓSÁGÁT? Ez a nép ugyanis nemrégiben óriási szótöbbséggel választotta meg azt a kormányt, amely néhány népjóléti reformot akart megvalósítani. És ime erre a tanuságtételre Mr. Peurifoy gyorsan talált pár olyan “ezredesre”, akik amerikai pénzért hajlandók lettek hadsereget szervezni a guatemalai nép NAGYTÖBBSÉGE ÁLTAL MEGVÁLASZTOTT KORMÁNY ELKERGETÉSÉRE. Az Eisenhower adminisztráció szószólói itt olyan agyafúrt okoskodást mutatnak, hogy képtelenek vagyunk követni őket. Talán az olvasóknak ez jobban sikerül? Keresztény erkölcsök Modesta, Cal. városban — mondja az AP jelentés, — a 38 éves Jim Hawthorne és két társa azt mondották Philip Jacobs nevű gazdag farmernak, hogy egyik ellensége 1000 dollárt ígért nekik, ha megölik, ők, mármint Hawthorne és két társa JÓ KERESZTÉNYEK és tudják, hogy Jacobs is jó keresztény ember, ellenben a gyilkossági felbujtó csak ritkán jár a templomba, azért ők arra a határozatra jutottak, hogy ha Jacobs 500 dollárt ad nekik, akkor nem őt, hanem a felbujtót ÖLIK MEG. A keresztény erkölcsök ily gyönyörű megnyilvánulása va-
