Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-07-01 / 1837. szám
Rémület Japánban AZ AMERIKAI ATOM- ÉS HIDROGÉNBOMBA KÍSÉRLETEK RETTENETES RÉMÜLETBEN TARTJÁK A JAPÁN NÉPET. KÖVETELIK A KÍSÉRLETEK ABBAHAGYÁSÁT Irta: TOKUE SHIBATA, egyetemi tanár A tokyoi “Asahi Weekly” március 28-iki számában a Fukur- yu Maru halászhajó legénysége beszámolt arról a kalandról, amin az amerikai atombomba kísérletek következtében keresztülmentek. Elbeszélték, hogy március 1-én hajnalban, úgy 4 óra és 12 perc táján a nyugati égbolt alján vörös szinü villámlásszerü fényt láttak, amit hét perc múltán robbanáshoz hasonló nagy menydörgés kisért. *--------------------------------— Találgatni kezdték, hogy vájjon mi lehetett az? Egyikük célzást tett arra, hogy talán az amerikaiak atombombát robbantottak fel a közelben, de a kapitány biztosította őket, hogy jó távol vannak attól a veszélyzónától, amit a U.S. Navy az atombomba kísérletekre kijelölt. De ennek dacára azonnal abbahagyták a halászatot és megindultak hazafelé. Három óra múltán könnyű, fehér hamu-esőt kaptak. Erre a hamura egyikük sem vetett nagyobb figyelmet, azonban 4 nap után a * halászokon erős égési sebek mutatkoztak, még erről is előbb azt hitték, hogy csak a nap okozta azokat. Azonban valami módon az egyetem tudósai fülébe jutott a dolog, akik megvizsgálták a halászhajót s jelentették, hogy azon igen erős atom radiációt (kisugárzást) találtak. Erre a Tokyo Egyetem tudósai vizsgálat alá vették a fehér hamut, amiről aztán mint “halál-hamu” tettek jelentést. VESZEDELMES KISUGÁRZÁS Közben természetesen orvosi kezelés alá vettek a halászokat is. A hir, igen gyorsan elterjedt egész Japánban s nagy rémületet keltett már csak azért is, mert kiderült, hogy az a 4,400 font hal, amit a Fukuryu Maru behozott szintén át volt itatva veszedelmes radiációval. A Nippon Times újság szerint “a tudósok úgy találták, hogy minden halban volt annyi radiáció, hogy megölhette azon embert, aki egy óra hosszán át közvetlen mellette állt”. A kormány persze azonnal elrendelte az összes ily halak elá- sását, de ugyanakkor elrendelte azt is, hogy minden olyan halászhajó terhét meg kell vizsgálni a Geiger műszerrel, amelyek a Bikini szigetek irányából hozták terheiket. Az ily vizsgalat következtében rengeteg halat kellett elpusztítani. Az amerikai nép, — különösen az ország belsejében élők, — nem sok halat eszik. Nekik a csirke sokkal fontosabb a tuna halnál. De Japán pár szigetén élő 85 milliónyi népének a hal a legfontosabb tápláléka, különösen a tuna, amelyet a “tenger csirkéjének’-’ neveznek. Képzeljük el, hogy ha rádióaktiv bombát dobnának Omaha vagy Chicago nagyvágó állatállományara, ugy-e milyen nagy pánikot okozna az egész Amerikában? Ily^n nagy rémületet okozott Japánban az a hir, hogy a Bikini szigetek irányában fogott vagy fogható halak halálos veszedelmet jelentenek. NAGY TÉVEDÉS A hivatalos adatok szerint a március elsején felrobbantott bomba 14 megaton erejű volt, kétszer akkora erős, mint a tudósok előre kiszámították. Itt nem csak azt kell számításba vennünk, hogy» az atomtudósok az egyszer tévedtek, hanem inkább azt, hogy mi biztosíték van arra, hogy nem-e tévednek még nagyobb mértékben is? Mi (japánok) azt hittük, hogy az Egyesült Államok kormánya legalább is ennyit fog mondani: “Végtelenül sajnáljuk, hogy ez a dolog megtörtént. Minden lehetőt el fogunk követni, hogy az a jövőben meg ne ismétlődjön”. Ehelyett azonban az incidens után pár napra a kongresszusi Atom Energia Bizottság elnöke, Mr. Cole, azt hangoztatta, hogy ‘‘azok a japán halászok talán kémkedő utón voltak”, majd megrótta a japán sajtót, hogy olyan nagy dolgot csinálnak éhből az esetből. Ez mutatja, hogy az egyik ember halálos bajait is mennyire könnyen vehetik mások. Természetesen mindazok, akiknek ezen ügyből nagy anyagi veszteségük támadt, nagyon haragudtak Mr. Cole-ra. A japán kormány vizsgálatai mutatták, hogy a Fukuryu Maru 14 mérföldéi kívül volt az amerikaiak által kijelölt 70 mér- földes veszélyes zónán, mégis Mr. Strauss, az Atom Energia Bizottság elnöke azt hangoztatta, hogy “az a japán hajó egész biztosan a veszélyzóna területen volt”. Ugylátszik, hogy Mr. Strauss a jósnők távolbalátó képességével bir. EMELIK A VESZEDELMET Ezek után azt hittük, hogy az amerikai hatóságok beszüntetik az ily veszedelmes kísérleteket, ehelyett azonban a veszély-zóna határát hatszorosan kitolva tovább folytatták azokat, ami azt jelenti, hogy Japánt elzárták halászó területének igen jelentékeny részétől. Japán bíróságai felvetették a kérdést, hogy van-e joga valamely nemzetnek arra, hogy egy másik ország élelmiszer megszerzését igy korlátozza ? Miután a japán atomtudósok igen sok veszedelmes rádióaktiv halat találtak , amelyeket el kellett pusztítani, a nép félve vásárolta a legfontosabb élelmiszerét. Egyes üzletekben nagy táblákon hirdették: “Az itt árult halat megvizsgálták és jónak találták”. Ekkor az Amerikai Atom Energia Bizottság megbízásából hozzánkjött bizonyos Dr. Eisenbund, felajánlva segítségét, amit a japán hatóság készséggel fogadott. Ez a Dr. Eisenbund felületes vizsgálat után kijelentette, hogy a veszély zónán kívül fogott halak mind elfogyaszthatok, elég, ha azokat Geiger műszerrel vizsgálják meg. De ugyanakkor az amerikai polgároknak azt az utasítást adta, hogy NE EGYENEK OLYAN HALAT, AMIT ELŐBB IGEN TÖKÉLETESEN ÁT NEM VIZSGÁLNAK .— A japánok élete tehát nem érdemelte ki azt a tökéletes vizsgálatot. A további vizsgáitoknál kitűnt, hogy az apróbb halakkal táplálkozó tuna veszedelmes radiációt kaptak a robbanástól. Az ily halak pár nap alatt igen nagy távolságra jutottak el s igy még a robbanástól 400 mér- földnyire halászó Shoho Maru is fogott veszedelmes radiációt tartalmazó tunát. Amikor a japán orvosok kérdést intéztek arra, hogy milyen anyag okozta a rádió égést, azt felelték neki, hogy annak tudására semmi szükség sincs, kezeljék csak a sebeket mint minden más égést kezelnének. Itt is mindjárt a kémkedés vádjával álltak elő, ami bizony nagyon elősegítette, hogy az amerikael- lenes japánok száma gyorsan szaporodott. SEGÍTSÉG AMERIKÁBÓL Március vége felé a Los Angelesben székelő japán konzul nagy örömmel jelentette: Amerikai barátaink segítséget adnak, reülőgépen küldik a radiációs égésekre a csodaszereket! És meg is érkezett a nagy láda, Tokyoban nagy cécóval fogadták, az újságok közölték a nagy képeket róla. De sajnos, amikor a ládát kinyitották, abban csak közönséges kenőcsöket találtak, amit az égésekre nem lehet használni, no meg aztán egy indián BŰVÖLŐ TALIZMÁNT. A “Yomiury Weekly” ezt irta erről az ajándékról: “Ha New Guinea barbárjainak fogpasztát küldenének, talán nagyobb örömmel fogadnák, mint mi fogadtuk az amerikai dobozt, amikor megtudtuk, hogy mi van benne.” Amerika népe nem tudja elképzelni annak a terrornak a nagyságát, amit a Bikini kísérletek a japán népnél keltettek. Megint hallhatók lettek az “Emlékezz Hiroshimára!”, “Szemet- szemért!” és hasonló kiáltások. De nem csoda, hiszen most valahányszor halat eszünk, önkéntelenül is a hidrogénbomba jut eszünkbe. Eszünkbe jut, hogy pár ilyen bomba egész országunkat össznépével együtt elpusztítja. És most már az ilyen bombákat még irányított lövegekkel is tudják szállítani. A kérdés tehát nálunk ez: Túl éljük mi ezt az atomháborus korszakot? Hiszen most már Hiroshima meg Nagasaki után a Bikini bombákat is számba kell venni. Meddig bírjuk még ezt a nagy félelmet? Úgy vélem, hogy mi (japánok) el tudnánk felejteni az eddigi atombomba vesztességeinket, nem készülnénk bosszúra, ha Amerika beszüntetné ezen rettenetesen veszélyes HELL- bomba kísérleteket. (Monthly Review) MÁR A SÍRÁSÓK IS? WASHINGTON — Az egyik előkelő temető sírásói béremelést követeltek s miután nem kapták meg, sztrájkkal fenyegetőztek. “Pedig mi nagyon szeretjük a foglalkozásunkat”, — mondotta az egyik sirásó, — “hiszen csupa milliomosokat temetünk.” Az autóipar központosítása (Vi.) Május hónap végén jelentették, hogy abban a hónapban a három nagy üzem (Ford, General Motors és Chrysler) az összes autógyártmányoknak 95 összes elkészített autóknak a 96 százalékát adta ki, összesen 562.539 gépet. Ebből a General Motors 280.334 személykocsit és 39.266 teherkocsit, Ford 176.706 személy és teherkocsit készített. Chrysler jelentése szerint, a májusi termelés összesen 66,232, a tavalyi 120.126 kocsival szemben. Ezen év első öt hónapjában Chrysler kitermelt 350.242 kocsit a tavaly első öthónapi 615.968 kocsival szemben. A megmaradt 4 százalék feloszlik a Hudson, Kaiser, Willis, Nash, Packard, Studebaker között. Ezen társulatok a tönk szélén, állva, most egyesüléssel próbálják életüket meghosszabbítani. A jelentések még kihangsúlyozzák, hogy az első öt hónapban a General Motors kitermelt 1,545,462 autót és truckot, a tavalyi 1,609,339-el szemben. A Ford első öthavi termelése 1954-ben 911.843, a tavalyi 651.308-al szemben. A munkásoknak már évtizedek óta tanítják, nem csak a jobb gondolkozásu tanárok és munkásvezérek, hanem maga a nagytőke is, hogy a vagyon, a termelés mind kevesebb kezekbe tömörül. Egy-egy kritikus év, elsepri a kisiparokat, a nagy halak felfalják a kicsiket. Persze azt nem jelentették, hogy ezen bőséges termelésnél, mennyi autó maradt meg a kereskedők raktáraiban. De ezen a vidéken már nem tudják hová rakni és dacára a felsrófolt termelésnek, május hónapban az eladás még kevesebb volt, mint áprilisban. Már még a nagyon rózsás szemüvegen nézők is, több mint 300,000 munkanélkülit jósolnak Michigan államban a nyár közepére. Persze amikor az autógyárakat lefogják zárni, akkor sem a felhalmozott autókat fogják okul felhozni, hanem azt hazudják, hogy az uj modelok átszerelése miatt zárják le a gyárakat, amidőn még nagyobb átváltozás esetén sem szokták lezárni,. Az ismerőseidről szóló pletykák terjesztése még nem jelenti a közösségi szeüem gyakorlati alkalmazását. 2 oldal ujEiniUUa&AS
