Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-27 / 1825. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1954. március 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM ____________________________________________5__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$3.00 One Year ..........................$3-00 Félévre ............................. 1.50 Six Months ....................... 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <^>42 Pirrhuszi győzelem Az amerikai sajtó állítása szerint az Egyesült Államok rendkívül nagy politikai győzelmet aratott a Venezuela állam fővárosában, Caracasban tartott 10-ik, úgynevezett “Inter-American” — az amerikai államok közötti — konferencián, ahol John Foster Dulles antikommunista javaslatát 17 szavazattal egy ellenében fogadták el. Erről a konferenciáról egész héten át nagyon “kétségbeejtő” hírek jöttek, amelyek azt mutatják, hogy ez a NAGY GYŐZELEM valóban csak pirrhuszi győzelem volt, vagyis olyan, amibe a győztes is nagyon sokat veszített. Mert hiába dicsekszenek most már azzal, hogy a 20 állam közül 17 az Egyesült Államokkal tartott, csak 1 szavazott ellene és kettő tartózkodott a szavazástól, nem lehet letagadni, hogy a vita folyamán az ellenzéket alkotó Guatemala delegációnak sikerült a világ tudomására adni, hogy valójában mi is rejlik Dulles anti-kommunista javaslata mögött. Guatemala külügyminisztere, Guillermo Toriello, nem ijedt meg az északi “nagybácsitól” hanem adatokkal alátámasztott beszédeiben kimutatta, hogy a latin-amerikai köztársaságok legtöbbje az amerikai tőke járma alatt nyög. És mihelyt ezen köztársaságok valamelyikében olyan kormányt választanak, amely gazdasági reformokkal igyekszik enyhíteni a nép nyomorán, az Egyesült Államokból mindjárt rájuk nyomják a kommunista bélyeget és mindenféle machinációkkal az ily kormányok megbuktatására törekszenek. Elmondotta Toriello, hogy Guatemala gazdasági életét teljesen az amerikai United Fruit Company uralja. Ennek a társulatnak egyik vezetője Spruille Braden, volt külügyminiszteri asszistens, akitől az amerikai közönség a latin-amerikai államokra vonatkozó információkat kapja. Guatemala állam nagy többséggel megszavazta a földreformot, olyan kormányt választott, amelynek kötelessége ezen reformok végrehajtása. Azért kisajátították megfelelő kárpótlás ellenében a United Fruit Co. által uralt nagy földterületeket, hogy azokat a nincstelen parasztság, a csaknem rabszolga sorsba élő peonok között kiosszák. Amint ezt a dolgot Washingtonban hirülvették, John M. Cabot külügyminiszteri asszistens azonnal kisütötte, hogy Guatemala kormánya kommunista befolyás alá került. Az amerikai sajtó is egyszerre megindította rágalmazó hadjáratát Guatemala ellen s igy azokat, akik ismerték ezt a dolgot, nem lepte meg Dulles caracaszi azon javaslata, hogy a latin-amerikai államok kisérjék figyelemmel és JELENTSÉK BE (disclose), — valószínűleg az Egyesült Államok kormányának — azokat az intézményeket és egyéneket, akik kommunista jellegű terveket szőnek, vagy akciókat kezdeményeznek. Olyan durva volt ez a javaslat, hogy még olyan konzervatív amerikai kommentátorok, mint Walter Lippman is elitélték. De elitélték a caracaszi delegátusok közül is számosán, noha csak a guatemalai tőke olyan erőszakosan terjeszkedik, Dulles ezen győ- Argentina és Mexico tartózkodott a szavazástól. De miután ez a vita sok százmillió olyan embernek a figyelmét is felhívta erre a dologra, akik eddig nem hitték el, hogy az amerikai tőke olyan erőszakosan terjeszkedik, Dulles ezen győzelem után éppen úgy elmondhatja, mint mondotta, a görög hadvezér, Epirus királya, Pyrrhus, midőn gratuláltak neki azon győzelemhez, amit Asculum városnál (279 B.C.) tartott csatájában aratott: “Még egy ilyen győzelem és akkor abba maga Pyrrhus is belepusztul!” Export és Import Az ipari forradalmak által megindított tőkés termelő gazdaság első eredménye az, hogy az addig tisztán csak földművelő államokból agrár ipari államot csinál, ahol már feldolgozás alá kerülnek egyes nyersanyagok is. A fejlődés élén itt a textilipar haladt. A fejlődés második fokán már az ipari termelvények fontosságban felülmúlják a földművelést. Az ilyen országnak az ipariagrár állam nevet adták. Az ipari-agrár állam jellemzője, hogy az úgynevezett könnyű ipari termelvényeken kivül már megmunkáló gépeket, lokomobilokat és egyéb transzportációs eszközöket is gyárt és exportál, akárcsak a teljes ipari állam. Manapság a kollektiv termelésre áttért országok már elérték e fejlődésnek ezt a fokozatát és azért egyszerre igen erős versenytársaivá lettek az Egyesült Államoknak, amely az utolsó évtizedben csaknem kizárólagosan uralta a világpiacot. A napilapokat forgatva egyre többször látjuk azon kis híreket, amelyek arról számolnak be, hogy a Szovjetunión vagy valamelyik másik népköztársaság ezzel vagy azzal az agrár, esetleg agrár-ipari állammal kötött kereskedelmi szerződést. Miután a második világháború kitörése óta dollár uralja a világpiacot, ezen országok kereskedelmét nagyon korlátozta a dollárhiány. Az utóbbi időben kötött szerződésekben azonban mellőzik a dollárt, ha mindjárt dollár értékben beszélnek is. Az említett hírek szerint az ily kereskedelmi szerződésekben kimondják, hogy a szerződő országok mit szállítanak egymásnak. Megtudjuk ezen hírekből, hogy ez a kereskedelem kiterjed csaknem minden iparágra. Szó esik a szerződésekben textilárukról éppen úgy, mint gépekről, műtrágyáról, edényekről, vasúti kocsikról, nagy villanymotorokról, búza, kukorica, és egyéb élelmiszerekről, — szóval sok minden olyasmiről is, amit Amerikába nem exportálhatnának. Ezen gazdasági szerződések eredménye az, hogy nagy mértékben csökkentik az Egyesült Államok be- és kivitelét. Márpedig az amerikai tőkések nem engedik elveszíteni a külföldi kereskedelmüket, mert tudják, hogy a végletekig nem lehet fentartani a közpénzekből fizetett ingyenes exportot. És ime, amíg innen csak a “segítés” címén az amerikai nép pénzéből fizetett segítő export foglalta le a figyelmüket, az igazi, a maradandó és jól jövedelmező külföldi kereskedelem kicsuszóban van a kezükből. De a nép köztársaságokkal csak olyan kormányok engedik meg a kereskedelmet, amelyek fölött nincs elég hatalma az Egyesült Államoknak. Azért lett szükség olyan javaslatra, aminőt Dulles külügyminiszter Caracasban az Inter-American konferencia elé terjesztett. Az amerikai tőkések szócsövei már jóideje a kommunista bélyeget nyomják azon kormányokra, amelyek megengedték, hogy a kereskedőik árukat exportáljanak a népi köztársaságokba. A caracasi konferencián kitűnt, hogy most már kommunisták lesznek azok is, akik vásárolnak, vagyis valamit importálnak a népi köztársaságoktól. Az amerikai tőkések és az őket kiszolgáló politikusok véleménye szerint az Egyesült Államokat az utóbbi évtized alatt szerzett nagy gazdasági, politikai és katonai hatalma jogossá teszi a világ külkereskedelmére. Amely ország ebbe bele mer avatkozni, az nem lehet más, mint kommunista, amelynek jó lesz, ha meghunyászkodik, mielőtt ízelítőt kap abból a sok A1 és H bombákból, amelyekből már úgyis van annyi, hogy alig férnek a raktárakban. A nagy kockázat President Eisenhower már két Ízben is ke jelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában az indo-kinai háborúba való beavatkozás s nem kell attól tartanunk, hogy ott egy újabb koreai “rendőrakciót” kezdenek. Ezt a megnyugatást azonban nagyon sokan nem veszik komolyan, mert egyre több “technikai” segítőt küldenek az indokínai hadi szintérre és már egy alkalommal azt is jelentették, hogy az amerikaiak is tűz alá kerültek. Amikor megkérdezték az elnöktől, hogy milyen következményekkel járna, ha a viet-minh forradalmi csapatok foglyul ejtenének amerikai technikusokat? az elnök nem adott világos választ. így egészen természetes, hogy az amerikai technikusoknak, — az az amerikai műszaki katonáknak — az indo-kinai harctéren való alkalmazása nagy kockázattal jár. Emlékezzünk csak vissza, mit is hirdetett Woodrow Wilson 1916-ban? “He kept us out of the War” — mondották a kortesei és egy év múltán már az Egyesült Államok is a háborús felek között volt. Albert Einstein Dacára annak, hogy Albert Einstein, a világhírű nagy tudós nem tulajdonított semmi fontosságot 75 éves születési évfordulójának és minden különösebb publicitás nélkül akart átmenni ezen a napon, barátai és tisztelőinek igen nagy száma születésnapi ünnepséget rendeztek számára. V Einstein korunk egyik legnagyobb, — vagy talán kimondottan legnagyobb fizikus és matematikusa, akinek a relativitás elmélete uj utat nyitott a fizika és a csillagászat terén. Barátai és tanár társai kedves ajándékokkal és az ily alkalommal szokásos jókívánságokkal lepték meg. Az előző nap a Civil Liberties Union egy bizottsága tisztelgett az őszhaju tudós előtt, aki a náci uralom üldözése elől Amerikába jött 14 évvel ezelőtt és jelenleg az Egyesült Államok polgára. A Civil Liberties Union bizottsága kihangsúlyozta, hogy nem Einsteint, a világhírű nagy tudóst ünnepük, hanem Einsteint, A SZABADSÁGJOGOK BÁTOR VÉDŐJÉT. Einstein bátran nézett szembe a náci veszedelemmel, amig csak lehetett Ma éppen olyan bátran száll szembe az amerikai túlzó reakcióval. Csak nem régen is azt a tanácsot adta egy tanártársának, hogy ne válaszoljan a McCarthy bizottság azon kérdésére, hogy kommunista-e? “El kell készülnünk még arra is” —
