Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-03-27 / 1825. szám

1954. március 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI TEXAS—AMERIKA Amerika alkotmánya biztosít­ja a sajtó, a szólás és a gondo­lat szabadságot. Erre az ország népe nagyon büszke volt és még ma is a propaganda szervezetek nagyban hirdetik, hogy itt, és csakis itt van a legteljesebb sza­badság, a legtökéletesebb de­mokrácia, amelynek a képére akarják átalakítani az egész vi­lágot. Ennek a nemes célnak az elé­résére rengeteg pénzt, fegyvert, — főleg fegyvert — adnak azok­nak a kormányoknak, amelyek hajlandók támogatni ezt a nagy célkitűzést. A kormányok nagyszerűen paríroznak a dollárért és a ha­talmukat biztositó fegyverekért, de a népek százmilliónak már elgondolásaik vannak az ameri­kai demokráciáról és nem na­gyon hajlandók ezt elfogadni, hanem a saját elgondolásuk sze­rint akarják az életüket, jövőjü­ket biztosítani és a mi kormá­nyunk atyai gondoskodásukban golyóval, atombombával akarja ezekbe a népekbe beletömni a “demokráciát”. Azt a demokráciát, amelyet az alkotmány ellenére nap-nap után csúfolnak meg ebben az or­szágban. Joggal kérdik tőlünk, hogy miféle demokrácia és sza­badság az, amit mi importálni akarunk, az-e amit Koreába, In­dokinába viszünk véghez, vagy pedig a McCarthyizmus, amelyet itthon honosítunk meg. A külföld, beleértve a jól pén­zelt szövetségeseinket is, nem kér a McCarthyizmusból, amely a középkori inkvizíciót vezette be ebbe az országba. Amely szá­zakat tesz börtönbe, ezreknek a jövőjét teszi tönkre csak azért, mert gondolkozni, másként gon­dolkozni mernek, mint amit a McCarthyk előírnak. Minden kommunista propa­gandánál nagyobb rombolást visz végbe a U.S. tekintélyén az egész világon az az őrült hajsza, ami ma itt folyik a gondolat sza­badság megfojtására, amelyre most készül rátenni a koronát a texasi törvényhozás. Előttük fekszik egy törvényjavaslat, amit az állam kormányzója kez­deményezett, amely szerint ha­lállal büntetnék azt az amerika­it, aki Texasban kommunista el­vekben hisz. Nem kell, hogy igyekezzék azt az elvet megva­lósítani, elegendő, hogy megál­lapítsák róla, hogy kommunista és a mai uralmon levők szerint mindenki az, aki nem hiszi el, hogy ez a rendszer a legjobb, amit csak el lehet képzelni — i már a törvény szerint halálra le­het ítélni. Nagyon tévednek azok. akik azt hiszik, hogy ez a törvény, amely megcsúfolása az amerikai alkotmánynak, soha sem mehet át a gyakorlatba. Az elmúlt évek eseményei megmutatták, hogy itt ma már minden lehetséges, ha el lehetett ítélni százakat, mert kommunistáknak vallották magukat, ha kilehetett végezni Rosenbergéket, ha itt nem lé­pett közbe a legfelsőbb bíróság, akkor nem sok remény van ar­ra, hogy ezt a texasi gyalázatot letöröljék Amerikáról. [ Pár éve sok ezer ezer ameri­kai életbe került a náci förtelem felszámolása, amely után pél­dául a tömeggyilkos, fasiszta Francot és rendszerét pusztulás­ra ítélte a Nemzetek Szövetsége. Minden ország visszahívta a kö­vetét és ma már a nácizmust tá­masszák fel Németországban és Franco a legmegbízhatóbb, leg­kedvesebb szövetségesünk. A nácizmus és fasizmus ma is ép­pen olyan mint a második világ­háború előtt volt, csak az ame­rikai demokrácia változott meg. Nagy léptekkel igyekszik hozzá­simulni és az egész kapitalista rendszerű országokat átalakíta­ni, a Hitler, Mussolini és Franco demokráciájára. A texasi törvényjavaslat és hogy ez egyáltalán felkerülhe­tett, mutatja azt, hogy eljött az idő, hogy az amerikai uralkodó osztály levesse a demokrácia és a szabadság hamis álarcát és nyíltan átevezzen a fasiszta vi­zekre, amely halállal büntet mindenkit, aki még hisz abban, hogy az emberiségnek joga van arra, hogy a maga feje szerint keresse a boldogulásának az út­ját. Ezt annál is inkább megte­hették, mert a mai rendszer, a texasi törvényjavaslat után egy­etlen épeszű ember sem hiszi el, hogy itt még érvényben van az alkotmány, a függetlenségi nyi­latkozat. BERLIN UTÁN, GENF ELŐTT A berlini négyhetes tárgyalá­soknak pozitív eredménye csak az az egy határozat lett, amely az európai sikertelenség után, az ázsiai kérdést próbálja megolda­ni, ahol ma nem hideg, hanem meleg háború folyik. Ez a határozat nagy vissza­utasítással találkozott az ameri­kai politikai körökben és hivata­los helyről nagyon igyekeznek bizonyítani, hogy az az amerikai álláspont győzelme. Nem történt semmiféle uj engedmény és nem fog történni a tárgyalások mondotta Einstein, — hogy a szabadságjogok védelmére börtön­be menjünk.” Most mi is, midőn Albert Einsteinnek boldogsággal telitett hosszú életet kívánunk, nem a nagy tudóst, hanem a szabadságjo­gok bátor védőjét ünnepeljük. Nem Einsteint, önmagunkat tisz­teljük meg ezzel az ünnepléssel. Amerika történelmében még soha sem volt nagyobb szükség a szabadságjogok bátor védelmezésére, mint most. Albert Einstein felé a szabadságszerető emberek millióinak jókívánságai szállnak. folyamán se. Miként Berlinben úgy Genfben is, a nyugati hatal­mak egységesen fognak szembe­szállni a szovjet-kinai javasla­tokkal szembe. Ha ez tényleg igy volna, úgy a további tárgyalások teljesen feleslegesek lennének, mert gya­korlati eredményt itt sem lehet­ne elérni és az indokinai háború tovább folyna, sőt a koreai har­cok kiujulása is bekövetkezne. A valóság azonban más mint amit a hivatalos kijelentések mondanak. Berlinben sem volt meg a teljes egység a szövetsé­gesek között. Mr. Dulles kényte­len volt a látszólagos egységért, komoly elvi jelentőségű enged­ményeket tenni és ez az egység még jobban repedezni fog, a a genfi tárgyalásokon bár­mennyire verik a nagy dobot, minden kompromisszum ellen, Bármennyire is igyekeznek in­tézkedéseikkel olyan helyzetet teremteni, amely előre is lehe­tetlenné teszi a megegyezést Genfben. Sok a valószínűsége annak, hogy ott mégis meg­egyezés történik, amelynek visz­­sza hatása lehet a berlini tár­gyalásokra is. BERLINI ESEMÉNYEK Mr. Dulles és az amerikai la­pok a berlini tárgyalásokat elve­téltnek mondották az első na­pon, miután a szovjet delegátus napirendre kívánta tűzetni az ázsiai kérdést, mint amely szo­rosan összefügg a világbéke és biztonság kérdésével. Mr. Dul­les ezt kereken visszautasította, csak két kérdés, a német és az orosz kérdést volt hajlandó meg­tárgyalni. Az eredmény végül mégis az volt, hogy a napirend első pontjai az ázsiai kérdés lett, amelyet zárt üléseken tárgyal­tak meg, amelyen elfogadtatott a genfi tárgyalásokról szóló ha­tározat, amely szöges ellentét­ben volt Amerika eddigi ázsiai politikájával, amelynek a lénye­ge az volt, hogy nem tárgyalunk a kínai kormánnyal, a koreai tárgyalásokon a szovjet csak mint hadviselő vehet részt. A koreai tárgyalások csak akkor folytatódnak, ha a koreai-kinai ellenfél bocsánatot kér az ame­rikai kormány megsértéséért. In­dokinával minden béketárgya­lást határozottan elleneztünk. A határozat szerint a kínai kormány résztvesz a genfi tár­gyalásokon, a szovjet mint egyenlő nagyhatalom vesz ott részt. A bocsánat kérést már el is felejtették és kétségtelen az, hogy ezt a határozatot Mr. Dul­les nem a szovjet, hanem a szö­vetségesei nyomására fogadta el, hogy ennek ellenébe megőriz­zék az egységet, a “kemény” kéz politikját Európába. KOREA A koreai harcok kiujulását, amely nem csak a háború kiter­jedését, de esetleg az uj világhá­ború kirobbanását eredményez­né. Az európai hatalmak nem akarják, sok minden okon kívül, a népeik ellenzése miatt sem. Itt valamiféle megegyezést kell el­érni, ezt nem lehet ultimátu­mokkal csak engedményekkel, kompromisszumokkal, miután itt már nem egy wall streeti ügyvéd egyedül dönt, hanem ott lesz más 18-20 ország képviselő­je is. Sokkal valószínűbb a meg­egyezés, vagy a mai állapotok, illetve a régi határokkal, a két részre szakított ország fentartá­­sa, mint a háború kiujulása, ha csak a Rhee klikk nem váltsa be a fenyegetését és nem kezdi meg a harcot, amely viszont már nem a Nemzetek Szövetsége zászlaja alatt folyna és valószí­nűtlen, hogy abba a mai szövet­ségeseik résztvennének. INDOKÍNA Itt a helyzet teljesen meg­érett arra, hogy megegyezéssel végetvessenek a már nyolcadik éve folyó vérontásnak. A két legjobban érdekelt fél a vietna­mi és a francia nép békét és megegyezést akar. A francia nép minden rétege hangosan kö­veteli a háború befejezését, ame­lyet a francia kormányok szó­szegése, alattmos támadása idé­zett elő. Csak egy katonai klikk, a Vietnam nép nyakára ültetett benszülött banda az, amely foly­tatni akarja ezt az áldatlan vér­ontást, amely klikkek csak Ame­rika példátlan nagy segítségé­vel voltak ezideig képesek arra, hogy megakadályozzák a békés megegyezést. De a francia helyzetet isme­rők, kizártnak tartják azt, hogy ha a tárgyalások megindulnak, hogy létezhessen olyan kor­mány, amely akadályozza a megegyezést, még Amerikával való szakítás árán is. Amerika segítése óriási, csak hadianyagban az elmúlt három év alatt 300 hajó rakománnyal szállítottak, amely több mint 400 ezer tonnát tett ki, nem be­szélve a nagy pénz segélyről, sőt az eddigi katonai és polgári személyekhez most 400 főnyi technikai segítséget is küldött. De hajlandó volt arra is, hogy O’Daniel tábornok vezetésével egy nagyobb katonai missziót küldjön ki a csapatok kiképzé­sére és a harcok irányítására. Ezt az ajánlatot azonban a fran­cia kormány visszautasította, mert ezt csak abban az esetben volna hajlandó elfogadni, ha Amerika úgy mint Koreában, nyíltan beavatkozna a hábo­rúba. Erre viszont a koreai lec­ke után, nem hajlandó, legalább is egyenlőre nem hajlandó az amerikai kormányzat. Az amerikai lapok tudósítói szerint is, Vietnam területének nagy részét a népi felszabadító hadsereg- tartja megszállva. És azon a területen is, ahol a fran­cia katonaság van ott is “a franciák csak nappal uralkod­nak, éjjel ott a szabadság har­cosok az urak.” Hogy ez igy van, azt legjob­ban az elmúlt hét eseményéi igazolják, amikor a Néphadse­reg egymás után rohanta meg a francia repülőtereket, amelyeket erősen őriztek,rombolták szét a repülőgépeket, hadi és fűtő­anyagot, sok millió kárt okozva. Közben azokat a repülőtereket is megtámadták, amelyen, ahogy az amerikai hadügyi államtitkár kijelentette, “az amerikai tech­nikusok a harctértől távol, biz­tonságban vannak”. Ezt csak úgy lehet végehajtani, ha a la­kosság a támadó csapatok olda­lán van. Az elmúlt évben és az idén is, az amerikai-barát francia főpa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents