Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-27 / 1825. szám
1954. március 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Demokratikus adóztatás AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN TIL ATKOZ AT A (Vi.) Ezen napokban folyik le a kongresszusban, hogy kik fizessenek adót, illetve aránylag kiknek fognak vágni az adójukból. A világtrösztök kormánya, illetve az uralmon levő republikánus párt azt akarja, hogy a nagy gyárosoknak, részvényeseknek vágják le az adóját. Ezek szerint a gyárosok, részvényesek takarítanának meg 5 és a munkások négy és fél billió dollárt. A trösztök kormánya természetesen a trösztöket akarja segíteni azáltal, hogy a túlságos nagy haszonra, részvényekre ne kelljen, vagy nagyon sokkal kevesebbet kelljen — némely esetben 50 százalékkal kevesebbet — adót fizetni. Valamint az újabb befektetésekre tiz év helyett 5 év alatt levonható volna az összeg az adókból. Ezzel szemben, hogy a nagytöbbség szavazatát újból megnyerjék, a demokraták azt tanácsolják, a szakszervezetekkel egyetemben, hogy 600 dollár személyi adómentesség helyett 800 dollárt adjanak. AZ ÉRVELÉSEK Amig a trösztök kormánya azzal érvel, hogy mindkettőt lehetetlen nekik megtenni, igy a tőkések adóenyihtését szorgalmazzák. Azt állította Humphrey pénzügyi államtitkár, valamint az elnök is, hogy ha a tőkéseknek adnak adóenyitést, akkor nagyobb befektetéseket fognak eszközölni, igy több munkára lesz kilátás. Vagyis, ezen billiókból majd a munkásoknak is le fog csepegni valami, munkaalkalom formájában. Hogy ezt Hoover is megpróbálta 1931-ben azt már elfelejtették. Két és fél billió dollárt adott a bankoknak, nagyiparoknak azon ígérettel, hogy majd azok megindítják a munkát. Mi tudjuk mi volt az eredmény, igy ezen újabb hasonló intézkedéstől sem várhatunk jobb eredményt. Ezzel szemben, amikor a 600 dolláros adómentességet megállapították 1942-ben, akkor még a kormány jelentése szerint egy két gyermekes családnak 3.500 dollár kellett, hogy rendesen megélhessen. Azóta az árak duplájára emeldektek, tehát egy ilyen családnak ma legalább is hétezer dollár kell a rendes megélhetésre. Mégis 600 dolláron felül nem engednek adómentességet egyes személy után. Négy gyermekes családnál csak 2.400 dollár után nem kell adót fizetni, igy tehát a megélhetéshez szükséges jövedelmet is megadóztatják. SZÉGYENLETES BEISMERÉS Az adiminsztráció azzal érvel, hogy ha 800 dollár után nem kellene adót fizetni, akkor hét millió munkásnak nem kellene adót fizetni. Tehát hét millió millió munkás van, akik nem keresnek többet, mint 800 dollárt egyes személyek (feleség és gyermekek) után. Vagyis a kétgyermekes családnál már 3.200 dollár után nem kellene adót fizetni, a mostani 2.400 dollár helyett. Ha ezer dollár volna a személyenkénti adómentesség, akkor 15.000.000 munkásnak nem kellene adót fizetni. Ez volna a közeli arány ahoz az előzetesen alacsonyabb árak mellett megszabott 600 dolláros adómentességhez. Mert ma ezer dollárral sem lehet annyit vásárolni, mint 1942-ben 600 dollárral. Ezt mindenki tudja, még azok az elfogult politikusok is. De azzal érvelt a milliomos Humphrey, hogy akkor az igazságtalan volna, hogy ez a 7 millió munkás nem fizetne adót, ők demokratikusan mindenkitől be akarják hajtani az adót. Milyen lélekemelőén demokratikus. Például a forgalmi adó, mely minden darab kenyérre, tejre ki van vetve, úgy meg kell fizetni az 5-6 gyermekes anyának is, úgy mint Henry Fordnak. Ugyan ezen érveléssel akarják, hogy azok is fizessenek adót, akik már 600 dollár helyett 800 dollárt tudnak keresni. De képzeljük csak el, hogy 15 millió kenyérkereső van, akik kevesebbet keresnek mint ezer dollárt a hozátartozóik fentartására. Márpedig nincs olyan spórolós skót asszony sem, aki ezer dollárból egy-egy személyt eltudna tartani évente. Kétgyermekes családapa, kevesebbet keres mint 3.200 dollár évente Mint beismerik ez csak a nagyobb családoknak adna nagyobb adómentességet. Mert egy nőtlen egyén, aki keres 2,000 dollárt, csak 20 dollárral fizetne kevesebbet mint azelőtt. Kétgyermekes családapa, csak 60 dollárral jutna előbbre, mégis a nagyüzletek kormánya azt A munkásosztály és a munkáltató osztály között szűnni közösség nincsen. Nem lebet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áiL E két osztály között küzdelemnek keli folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy- bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség Béreimének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERT REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szeebezezé* épltiük a -éei társadalom keretein belül már nem tartaná demokratikusnak. Úgy számítanak, hogy akkor ez hét milliószor 60 dollár volna. De hogy 5 billiót a nagytőkéseknek akarnak elengedni, az már igazi demokratikus eljárás. A régi magyar közmondás “adós fizess, beteg nyögj”, nagyon is ráillik az amerikai munkásságra. Nagyon is beteg a társadalmi felfogásuk, igy nyögve fizethetik a nagy adót, melyet már az európai nép nagyon is megunt. Itt azonban még nem annyira régi intézmény a müitarizmus, meg az azzal járó nagy adóztatás. De majd itt is megunják, csak sajnos sok idő fog még addig elmúlni. MÁRCIUS ÜNNEPLÉSE A HALADÁS ÉS AZ EMBERI SZABADSÁG IRÁNTI ŐSZINTE HÓDOLATTAL ÜNNEPELTLE MÁRCIUS IDUSÁT, A MIAMI, FLORIDAI MAGYARSÁG Hatalmas sikerű, az idők méltóságához illően emlékezett meg a 48-es szabadságharcról a Miami-i és az ott telelő magyarság tömege. Igen tág keretre volna szükség, hogy az ünnepély teljes képét tudnánk reprodukálni. A saját szemeink tudnák átadni azt a képet, ami az ünnepélyen lefolyt. A sok, örömtől sugárzó arc, méltó kifejezője volt annak a változatnak, ahogy az ember, ha csak órákra — esetleg hetekre — ki- -----------------------került a lélekfertőzők hatásköréből. A Magyar Kultur Klub vezetősége és a kitűnő női csoportja újból megállta a helyét, mint minden egyébkor, lelkes nők és férfiak sokasága, de az ünnepély minden résztvevője munkálkodtak a sikerért. Ezen a helyen csak az ünnepély befolyásáról kívánnak inkább megemlékezni a szépszámú szereplőkről: Sidney Grész, a vigalmi bizottság, Schill Annus, a női csoport elnöke kooperációjával született meg ez a nagysikerű ünnepély. A magyarhimnusz nyitotta, az amerikai zárta az ünnepélyt, az énekkarral és közönséggel. Grész megnyitója után Leslie Balogh, progresszív, újságíró ismertette a nap jelentőségét. A remek szót használjuk minden szereplőnél: Désy Zoltán, Talpramagyarja, utolérhetetlen volt. Magyar tánc: Pacér Mariskától művészies. Magyar dalok: a János Vitézből, amelyet Horváth Vince énekelt nagy sikerrel, de nem csoda, hiszen Mr. Vince a Kultur Klub csalogánya. Hiv a haza: szavalta Miss Lövi Piroska, az este legdrámaibb száma. Adynak ez a mély emberi lélekkel felszínre hozott, a hazaszeretet emberies fogalmát, mentesen a sárga nacionalizmustól. Ezt csak Lövi Piroska szeretettel duzzadó lelke tudta kifejezni a dolgozó fogalmát a hazáról. Liszt rapszódia No. 5, táncolta: Miss Rose Marie nagysikerrel. “Egy gondolat bánt engemet”, szavalta: Vince János csodálatos erővel. A zenekar, mondhatni az estély fénye, Práger Jenő vezetésével kisérte Bíbor Olga kitűnő zongora művészetével egyetemben az énekeket, illetve a táncot. Húzták a szebbnél-szebb halgatókat és táncszámokat a lelkes közönségnek. Ezen sorok Írója, mint Floridát látogató turista vett részt a Kultur Kör ünnepélyén. Mint a magyarság ügyének lelkes barátja, gyorsan kereste megismerni a floridai magyarság gazdasági és kultur életét. Fölhívták a figyelmemet a vasárnap leadott magyar rádió órákra. A Kossuth Klub rádió órájára kapcsoltam, gondolva a történelmi név után Ítélve hallok becsületes ismertetést a szabadságharc idejéről. Majdnem sóoszloppá változtam, amikor egy hordóizü hang szigorúan a hallgatóságra rivalt, hogy segítse fölszabadítani a szegény elnyomott magyar népet. Nem akarok ünneprontó lenni ebben a márciusi szent érzésben, de amikor a Bánkódó Hona és a hordóhangot hallottam a “fölszabadulásról” enyhén szólva csevegni, akaratom ellenére a Lipótmezőre (bolondok háza) gondoltam. vasas. Cincinnati, O. — George E. Kearns biró döntése szerint az Ohio állami Amerika-ellenes bizottság működése csak “felderítő” (exploratory), ennélfogva az ezen bizottság elé idézett tanuk nem hivatkozhatnak az alkotmány első vagy ötödik pontjaira. Ezen döntés értelmében tehát Ohio államban nem érvényesek a Bill of Rights alkotmányos jogok. Az Ohio állami boszorkányüldözők eddig már 39 egyént fogtak vád alá “tiszteletlenség” (contempt) vád alapján, akik közül négyet már el is ítéltek egyenként 500 dollár pénzbírságra. Ohio államban igy játszák ki az Egyesült Államok alkotmányát. Washington — Ezra Benson földművelésügyi államtitkárnak van valami terve arra, hogy a kormány raktáraiban felhalmozott 285 millió font vajat április első után leszállított árak mellett fogalomba adja.
