Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-15 / 1823. szám
1954. március 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI NYILATKOZAT A NYILATKOZATRA Kihúztam a lutrit a szerkesztőnktől a február 27-iki Írásomért. Őszintén megmondva, soha ártatlanabbul még nem nadrágoltak el, mint ez alkalommal. Csak az az egy vigasztal, hogy nem én, hanem a szerkesztőnk volt az, aki “ezen sebtében leirt sorokban’’ egy nagy csomó téves következtetést, állítást tesz és ezért sietek az ellen-nyilatkozatom megírásával, nem “sebtében”, de mint mindig jól átgondolva és mint mindig azt Írva le, amit akarok, ennek az ellenkezőjét még a kitűnő szerkesztőnknek sincs joga és oka állítani. Én is figyelmen kívül hagytam az 1941-43-ban gyakorolt cenzúrát, amely Írások elkövetői azóta Spelman bíboros ministráns gyerekei, vagy a chicagói rabbi sameszéi lettek. Még a Geréb munkástárs által említett két becsületsértő cikkeket sem vettem figyelembe, mert azok elkövetői soha semmiféle összeköttetésben nem álltak se a mozgalommal, sem a lapunkal. Egyetlen sorba sem állítottam, hogy a szerkesztőnk gyakorolt volna cenzúrát, sőt egyáltalán nem beszéltem cenzúráról, mint Geréb munkástárs is idézi, azt írtam, hogy a “Bérmunkás hivatalos álláspontja nem minden esetben volt helyes”, már pedig a “hivatalos állásfoglalást” nem a szerkesztő, még csak nem is a lapbizottság állapítja meg, hanem évről-évre az Országos Értekezlet és az igy megállapított hivatalos irányvonal betartása felett gyakorol ellenőrzést, megint csak nem á szerkesztőnk, hanem az Országos értekezlet által megválasztott Lapbizottság. Amikor már Geréb munkástárs Califomiába volt és nem vehetett részt az Országos Értekezleteken, vagy három éven keresztül erős vitáink voltak a lapunk irányvonalát illetőleg, a Népi Demokráciák és főleg Magyarországot illetőleg. Ezeknek a vitáknak az eredménye volt, hogy a többség helytelenítette, az egy-két nagyon régi irógárdistánk, nagyon erős kritikáját és jóváhagyta a lapbizottság döntését írásuk nem közlését illetőleg és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott körülmények között, még sokkal enyhébb kritika is ártalmas a nagy nehézségekkel küzdő uj rendszerrel szemben. Tehát amit én Írtam a kifogásolt cikkemben, az annak a beismerése volt, hogy a többség, amelyhez én is tartoztam, tévedett, amikor az iparosítás folyamatáról nem tartottuk megengedhetőnek, hogy kritikát Írjanak, amely tilalom kedvetlenítette el ezeket a munkástársakat és szüntették be az írásaikat. Ugye ez másként hangzik, mint ahogy a szerkesztőnk magyarázza. Nem mea kulpázás, hanem a működésűnk feletti kritika és önkritika volt, amelyben elismertem, hogy bizonyos kérdésekben, mint utólag beigazolódott, nem a többségnek, hanem a kissebbségnek volt igaza és higyje el a szerkesztőnk, a munkásmozgalomban nagyon egészséges dolog az elkövetett hibák kivizsgálása és beismerése és egy csepp csorba se esik az önkritika folytán a tekintélyünkön. Nem mea kulpázás, amit Írtam, mert nem csak én, hanem mások is, a lapbizottság is, ismételten tett lépéseket arra, hogy ezeket, az olvasóink által is reklamált, kiváló irógárdistákat újra toliforgatásra bírjuk. Hiszen ők csak nem írnak, de máskülönben minden lehetőt megtesznek a Bérmunkás érdekében. Ezennel felmentem, mint hogy nem is vádoltam, a szerkesztőnket cenzúrával, mert azt az irányvonal megállapításával az Országos Értekezlet feleslegessé is tette. Legfeljebb ott terheli a felelőség szerkesztőnket, ahol nem megfelelő formában oktatta ki az irógárdistákat a proletár újságírás mivoltáról. Igaza van Geréb munkástársnak, a legutolsó levele hatása alatt írtam, csak nem az általa irt idézet, hanem annak a résznek a hatása alatt, amelyben túlterhelésről, elfáradásról is. Rajta is akartam segíteni, amikor a magyarországi uj gazdasági politikával kapcsolatban irt cikkem szükségszerű következményeiként, újra az Írógárdába való közreműködésre invitáltam őket. Az irógárdisták között, beleértve a szerkesztőnket is, Zárát, Fishbeint, Kohlért, Visit és jómagámat is egy emberöltőn keresztül forgattuk a tollat, mint harci fegyvert a munkásosztály felszabadulásáért. Ha nem is végeztünk mindannyian egyetemet, de 30-45 éven keresztül folytatott gyakorlati munka, olyan proletár írókat nevelt belőlünk, hogy cenzúra nélkül is tudjuk tolláinkat használni. Az a meggyőződésem, hogy a mai viszonyok között ezt a tollat nem használni, megcsúfolása az évtizedes harcainknak. Tizenöt éve annak, hogy a L Bérmunkás fizetett szerkesztő nélkül Magyar Amerika legjob’ ban szerkesztett, legegyenesebb újságja. Hogy ez igy van, azt éppen az idézte elő, hogy Írógárda irta, amely gárda bent él az iparokban és egy munkáslap. nak mennél több az iparban levő írója van, annál tisztábban őrzi meg forradalmi irányvona' lát. A Bérmunkás esetében ezt nagyban segítette a titkárunk és még a lap szedője is. Ez a brigád-munka tartotta fen a lapunkat és ha ez az együttes munka továbbra is fenmarad, megerősödik, úgy a Bérmunkás továbbra is teljesíteni tudja a hivatását a most folyó hatalmas küzdelemben. Ez volt és semmi más a célom a kifogásolt és minden más írásomban, amit közel fél évszázada leírtam. PÁNAMERIKAI KONFERENCIA Húsz amerikai köztársaság gyűlése kezdődött el március elsején a venezuelai Caracasban, amelyen az amerikai delegáció feje, Dulles külügyi államtitkár szerint, a legfőbb pont a kommunizmus terjedésének megakadályozása legyen. Ezen a földrészen drasztikus törvényeket követel a kommunista terjeszkedés ellen és intézkedéseket Guatemala köztársaság ellen, amelyben a külügyi államtitkárunk szerint kommunista kormány van. Legtöbb résztvevő állam delegációja viszont úgy találja, hogy ez a kérdés egyáltalán nem olyan fontos, ők a földrész gazdasági politikáját kívánják főkérdésé tenni, miután ezek a kérdések nagyon égetőek a súlyos helyzetbe levő latin amerikai köztársaságokban. Nem csinálnak titkot abból, hogy a legfőbb bajokat a nagyon kapzsi amerikai nagytőke okozza, amely teljesen uralja a befektetéseivel és a nyersanyag szükségleteivel, az egész gazdasági életüket. A latin amerikai gazdasági életet az angol-amerikai tőke, amelyben az angol tőke mindjobban háttérbe szorul, brutálisan kizsákmányolja ezeket az országot. Az ipar, közlekedés, villany, bányaipar, ültetvények nagytöbbsége ezeknek a nagytőkéseknek a kezében van, vagy legalább is uralják őket. Még I ahol sikerült valamelyes korlátokat felállítani, vagy az őstertermelők nyersanyag termelésben jelentős szerepet játszanak, ott az árakat annyira leszorítják, hogy valósággal kipusztitják az ősteremelőket és kényszerítik ezzel, hogy a nagy ültetvényekre, a bányába menjenek dolgozni éhbérért. Másik nagy bajuk, hogy a rájuk erőszakolt amerikai iparcikkek árai viszont messze fölötte vannak a világpiaci áraknak. Egyes országokat teljesen uralnak ezek a nagy amerikai vállalatok, ahol az egész államhatalom a kezükben, illetve zsebükben van. Különösen Honduras, Salvador, Venezuela és még egy pár állam, ahol az ország diktátorai hűséges kiszolgálói az amerikai nagytőkének. Különösen gyűlölt hatalom az amerikai United Fruit Co., amely nem csak az ültetvényeket, de más fontos gazdasági eszközöket is birtokol mint például a vasutak, kikötők, erdők, viziutak, állattenyésztés, növényzsiradék ipar. Úgyszólván az egész nemzeti vagyon ennek a társaságnak a kezében van. De kiterjeszti a csápjait többé-kevésbé a többi országokra is. A diktátor, a kormány a United Fruit embereiből kerül ki. így például Hondurasba a miniszterelnök a kinevezéséig a United Fruit ügyvédje volt. Természetes tehát, hogy a Senor Manuel Galver miniszterelnök ma is a United Fruit érdekeit szolgálja. Azok a latin amerikai országok, amelyek valamennyire meg tudták őrizni a függetlenségüket, ezeket a kérdéseket óhajtják fontos napirendi pontokká tenni és nem pedig a Mr. Dulles által óhajtott kommunista veszély kérdését. GUATEMALA De azért nagyon fontos és kemény vitát kiváltó kérdés lesz a kommunista kérdés is. Nem csak azért, mert Mr. Dulles igy akarja, de mert Guatemala külügyminisztere is követeli, hogy ez a kérdés a napirendre kerüljön, mert ez a köztársaság vádat emel Amerika ellen. Egyrészt mert beavatkozik az ország belügyeibe, mert gazdasági bojkotot szervez ellene és végül, mert ellenforradalmi bandákat szervez, pénzel és fegyverez fel, hogy megdöntsék a mai kormányzatot. Ezt a szándékot nem is nagyon titkolják, mert a guatemalai “kommunista” kormányt nagyon veszedelmesnek tartják és attól félnek, hogy a példájukat követni fogják a többi latin amerikai országok népei is. Guatemalaban nincs kommunista kormány, sőt egyetlen tagja se kommunista, ezt megállapítják az amerikai lapok is, de szerintük “nagy befolyást” gyakorolnak a kormány, illetve a törvényhozásra, amelynek a túlnyomó többségét a nép a saját köréből választotta meg. Ez a törvényhozás és kormány, szigorú törvényes alapon olyan törvényeket hoz, amelyet nem szeretnek a United Fruit urai, kik azelőtt teljesen zavartalan urai voltak Guatemalának. Ilyen törvények a sajtó és szervezkedési szabadság, a sztrájk jog, társadalmi biztosítás, betegség és baleset, munkanélküliség esetére. Ezek mind olyan törvények, amelyek bent vannak az amerikai törvénykönyvben is. De nagyon zavarják a United Fruit profit harácsolását. Most emberi béreket kell fizetni, a gyűléseket, sztrájkokat nem lehet karhatalommal szétveretni. A munkások gyermekeiknek is lehet iskolába járni, amelyet az állam fizet és a legfőbb, hogy adót is kell fizetni az uraknak, a nagy profit után. heti számunkban ismertettük. Most csak azt tesszük hozzá, hogy ez a Robert L. Jones most azzal kérkedik, hogy Potter azért csapta el, mert megtudta, hogy ő (Jones) a Mrs. Smith mandátumára pályázik, aki most újból választás alá kerül. Jones azzal indokolta meg kortes hadjáratát, hogy ez a Mrs. Smith még eddig semmit sem tett a kommunisták üldözésére. így már érthető, hogy Mrs. Smith miért lett egyszerre olyan nagyon antikommunista. Fél attól, hogy McCarthyék azzal fogják vádolni, hogy szimpatizál a kommunistákkal, vagy legalább *is a liberálisokkal. És ebben az esetben először is nem kap elegendő financiális támogatást az egyre nagyobb összegeket felemésztő választásokra, másodszor pedig kihivja maga ellen az összes hudlun-intézményeket, amelyek most mind a McCarthy irányítása alá kerültek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az amerikai fasizták Joe McCarthy vezetésével gyors iramban törtetnek a hatalomra jutáshoz.
