Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-13 / 1819. szám
1954. február 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI EGY KIS LECKE Amerika kormánya ismételten kifogásolta azt, hogy a szovjet beleavatkozik más országok belügyeibe. Pedig itt el lehet mondani, hogy bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejü. Mert nyíltabban egyetlen hatalom sem akarja előírni más országoknak, hogy mit tegyenek, hogyan vezessék a saját ügyeiket, mint éppen a mi kormányunk. Erre legjobb példa Olaszország. Mussolini bukása után egy koalíciós kormány alakult, amelyben minden párt képviselve volt, kivéve a fasiztákat. A hideg háború kezdetén az amerikai kor- Olaszországnak nyújtandó semány attól tette függővé az gélyt, hogy távolítsa el a kormányból a kommunistákat. Ezt az óhajt a szövetkezett keresztény és Szoc. dem. párt teljesítette, amelyért az amerikai kormány bőkezűen megjutalmazta az olasz kormányt. Egyetlen ország, kivéve Angliát, nem kapott annyi segélyt, mint Olaszország, illetve az olasz tőkések. A választások előtt az amerikai hajók bőségesen szállították az élelmiszereket és ezzel nagy propagandát fejtettek ki a baloldal ellen. Az amerikai olaszokkal leveleket írattak, hogy a kommunisták ellen szavazzanak, ellenkező esetben nem küldenek szeretet csomagokat. A pápa kiátkozással fenyegette meg a kommunistákra szavazó katolikusokat. Papok, apácák korteskodtak, az eredmény még több baloldali szavazó. A legutolsó választásokon ez mind megismétlődött, az összes pártok szövetkeztek, az eredmény még több baloldali szavazó. Hatalmas általános sztrájkok, amelyeket a baloldali szervezetek vezettek, de teljes szolidaritással vettek benne részt a katolikus és szoc. dem szakszervezetek tagjai is. Az elmúlt hetekben lefolyt időközi választásokon a baloldali szavazatok megduplázódtak. Amerika olaszországi nagykövete Clara Luce — a legreakciósabb amerikai folyóiratok tulajdonosának a felesége — hazajött jelentés tételre, mikor az olasz kormány megbukott. Sürgősen visszautazott azzal az utasítással, hogy ha az uj kormány nem lép fel erélyesen a baloldal ellen, úgy Amerika beszüntet minden támogatást. Mrs. Luce ezt az üzenetet az olasz nép tudomására hozta, de ez olyan felháborodást keltett, hogy a baloldal elleni uj kormányt az első alkalommal megbuktatták. Most újra egy nagy pofont osztottak ki az olaszok Amerikának és az amerikai megfigyelők szerint Mrs. Luce működése nagy segítségére van a baloldalnak. Szerintük ha ma választások lennének, a baloldal óriási többséget kapna. Az olasz nép nem akar sem amerikai, sem pápai beavatkozást. Elege volt a nyomorból és a munkanélküliségből és el van tökélve arra, hogy megváltoztatja az egész társadalmi rendszerét. Ez egy lecke az amerikai tőkének, amelynak a tanulsága az, hogy sem terroral, sem pénzel a haladást megállítani nem lehet. Persze jól ismerjük az amerikai tőke bornirtságát és egy pillanatra sem hisszük, hogy levonja a tanulságot ebből a leckéből. Ők csak akkor fognak megváltozni, ha az amerikai dolgozók is tanulnak az olaszoktól. UJ VONAL Hat hónappal ezelőtt a magyarországi és általában a Szovjetekbe és a Népi Demokráciákba rendkívül nagy változás állt be a termelés menetében. Mint jól tudjuk, ezen országok nem voltak úgynevezett ipari államok. Inkább lehetett nevezni elmaradott, félfeudális mezőgazdasági országoknak, amelyeknek még a meglevő iparát is tönkretette egyrészt a háborús rablógazdálkodás, másrészt a náci-nyilasok őrült pusztításai, amikor visszavonulva a győztes Vörös Hadsereg elől mindent felrobbantottak, vagy elvittek. Ez vonatkozott a mezőgazdaságra is, amelynek az állatállományát leölték, elhajtották a gépeit ellopták. Még a tatárjárás sem hozott olyan pusztítást ezekben az országokban, mint az uralkodó osztály segítségével a náci-nyilas banditák. Természetes következménye volt ennek a pusztulásnak — és az azt megelőző évezredes elnyomásnak, kizsákmányolásnak — hogy a dolgozó nép nem volt hajlandó, hogy az ős-ellenségét, az elnyomóit újra uralomra segítse. Ezen akaratának a keresztülvitelében nagy segítséget jelentett az, hogy az elnyomóinak a hadseregét az a hadsereg verte tönkre, amely már megszabadult az elnyomóitól és egy uj társadalmi rendszert igyekezett magának felépíteni. Az a tény, hogy az orosz vörös hadsereg volt az az erő, amely az ezideig győzelmes, egész Európát elfoglaló náci-fasizta hadsereget Stalingrad és Leningrad előtt megállította és megverve maga előtt "kergette Európán keresztül. Ez lehetővé tette, hogy az igy felszabadított országok rövidesen szintén a szocialista társadalom építésének a vonalára kerüljenek. Ez annyira természetes volt, hogy a Yalta-Pottsdam megegyezésekben az akkori háborús szövetségesek is elismerték. A háború befejezése után a tőkés termedési rendszer urai megdöbbenve látták azt, hogy nem csak a vesztes, de a győztes országokban is hatalmas erők jelentkeztek, amelyek véget akartak vetni annak a társadalmi rendszernek, amely nem csak elnyomja, de időközönként véres háborúkat zúdítanak a dolgozó emberiség nyakába. Az egész európai kapitalista termelési rendszer összeomlás előtt állt. Képtelen volt a termelés megindítására, a háború okozta fokozatos nyomor enyhítésére. Ezekben az ipari államokban, mint Francia, Német és Olaszország, a nagyiparok államosításával próbálkoztak. Ugyan ezt tette a választásokon többséget nyert angol Munkás Párt is. De ezek a felemás, se hús, se hal intézkedések, amelyek nem kisajátították, de megvásárolták a tőkések kezén levő termelőeszközöket, nem voltak alkalmasak arra, hogy a tőkés termelési rendszert megerősítsék, mégkevésbé arra, hogy a dolgozók nagy nyomorán enyhítsenek. A két osztály között a harc kiéleződött és döntő fázisba jutott. Amikor az amerikai nagytőke, amely mérhetetlen profitot harácsolt össze a háborúban, akcióba lépett a tőkés termelési rendszer megmentésére. Pénzel, sok, sok pénzel az egyik kezébe, atombombával a másikban, állt ki az útra, hogy megállítsa az uj társadalom építőit a munkájukban. HIDEG HÁBORÚ . A hidegháború történetét jól ismerjük. A tegnapi szövetségesek rövidesen mint ellenségek álltak egymással szemben, azzal a veszéllyel fenyegetve az emberiséget, hogy egy uj, eddiginél hatalmasabb háború zudul az emberiségre. De ennek a megindult, minden percben meleggé válható hidegháború, nagyon súlyos helyzetet teremtett azokban az országokban, amelyek nem adták el a jövőjüket a felkínált dollárért, hanem megmaradtak a szocialista építés utján. Ezeknek az országoknak először fel kellett épiteniök a rombadőlt országaikat úgy, hogy lehetséges volt a termelőeszközök hiányában. Meg kellett inditaniok a termelést. E hatalmas feladatot a dolgozók csodálatos önfeláldozása, törhetetlen akaratereje, hihetetlen rövid idő alatt megvalósította. Amig London még ma is viseli a háború rombolások képét, Magyarország az első két-három évben helyreállította nem csak Budapesten, de az egész országban a háborús rombolásokat, saját erejéből. A helyreállítás után, úgy a Szovjetben, mint a Népi Demokráciákban uj feladat előtt álltak. Kifejleszteni a szocialista termelési rendszer alapját, előfeltételeit, az ipart, a mezőgazdaság iparosítását. Ezt a feladatot nagyon erősen sürgette a kapitalista rendszerű országok háborús készülődése, amely arra kényszeritette ezeket az országokat, hogy az iparosításnál erősen figyelembe vegyék a hadi ipart, hogy képesek legyenek védekezni a tőkés országok tájövőt. És éppen azért, aki mindig csak a komor, a fenyegető nehéz jövőt látja és jósolja, az rossz szolgálatot tesz Amerika népének. És aki rossz szolgálatot tesz Amerika népének, az nem lehet más, mint hazaáruló, — állapítja meg ez a kitűnő politikus. Ennél fogva minden munkanélkülit, aki fél a jövőtől, ahelyett, hogy rózsaszínben látná a világot, ezentúl a hazaárulók közé számítják. madása ellen. így minden erőt az iparosítás alapjára, a nehézipar felépítésére fordították. Hatalmas erőmüvek, nagy vasgyárak épültek, uj bányák nyíltak. Évek alatt a nehézipar oly hatalmas fejlődésen ment keresztül, amelyről azideig álmodni sem mertek. Az iparilag elmaradt Népi Demokráciák komoly ipari államokká alakultak át, amelyeknek a termelési képessége többszörösen felülmúlta a háború előtti termelés legjobb éveit is. KÖVETKEZMÉNYEK A kitűzött célok — már mint az iparosítás és ennek keretében a nehéziparnak a gyors kiépítése — elérésében nagyfokú túlzások történtek. Egyrészt a nehézipar felépítésnek az erőltetése háttérbe szorította a közszükségleteket gyártó könnyűipart. Amíg az első gyors ütemben fejlődött, addig az utóbbi fejlődése nagyon lassú volt, úgy, hogy képtelen volt ellátni a lakosság fokozott igényeit ruházatban, háztartási cikkekben, lakásépítésben, sőt megnehezítette az élelmiszerekkel való bőséges ellátást is. Egyrészben nem gyártottak elegendő mezőgazda.sági gépeket és szerszámokat, másrészt a nagyfokú iparosítás munkásihányt idézett elő, amelyet a falusi fiatalságban a városba való elvonását eredményezte. így, miután nem volt elegendő mezőgazdasági gép, most már nem csak az ipar, hanem a mezőgazdaság is munkaerő hiánnyal küzdött, egyrészt nem tudták a termőföldeket megfelelően kihasználni, másrészt nem tudták a termést időben betakarítani, amely nagyon sok veszteséggel járt. A mezőgazdaságban más ba-' jók is történtek, nevezetesen a szövetkezeti termelés erőltetése, dacára hogy a kormány ismételten kihangsúlyozta, hogy a dolgozó parasztságnak a termelőszövetkezetekbe való bevonása csak önkéntes alapon történhet, mert az az egyénileg dolgozó paraszt, különösen a 8-15 holdas középparaszt, amely ragaszkodott az egyéni gazdálkodáshoz, amig az egyéni gazdálkodásba a családjával együtt jól megművelte a földjét, ha azt rákényszeritették az egyéni gazdálkodás feladására, elvesztette a munkakedvét, a gyerekei elmentek az iparba, ő maga csak kedvetlenül vett részt a közös termelésben. Viszont a falusi hatóságok és pártszervezetek nem mindenütt vették figyelembe^ a kormányzat utasításait és számtalan helyen keresztül erőszakolták a szövetekezetekbe való belépést, amely nem hogy erősítette, de meggyöngitette a szövetkezetek termelőképességét, annál is inkább, mert a szövetkezetek fejlődésével nem tartott lépést a megzőgazdasági gépek gyártása. _ Másik nagy baj a mezőgazdaságban az volt, hogy a régi nagybirtokok, különösen a háború idején, rablógazdálkodást folytattak. Nem törődtek a termőföldek védelmével, túl kihasználta azokat. Nem gondoskodott megfelelő talaj javításról, trágyázásról, nem csak istáló, de műtrágyázásról, fásításról, öntözésről. Ezt a hiányt megint
