Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-13 / 1819. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 13. csak a munkaerő hiányában és a vegyi iparnak a nehéz ipar ré­szére való felhasználásával, nem tudta a kormányzat megfelelő ütemben pótolni, nem volt ele­gendő műtrágya és a lassan nö­vekedő állatállomány nem tud­ta azt istáló trágyával pótolni, igy a föld termelőképessége las­san növekedett. Végül ugyancsak az eltúlzott nehézipar nagyon sok ipari nö­vény termelését tette szükséges­sé, amelynek a termelési nagyon sok munkaerőt igényelt. Ipari növények termelése csak a ke­nyérgabona rovására történhe­tett meg. Ezeket a nehézségeket úgy az iparban, mint a mezőgazdaság­ban, nem lehetett tovább tűrni és szükségessé vált az egész ipa­ri és mezőgazdasági tervek át­szervezése, amelyet nem csak a kényszer tett lehetővé, hanem a beállott változások a nemzet­közi helyzetben is és nem kis mértékben az a tény, hogy Sztá­lin halálával a Kommunista Párt vezetésében is alapos változás történt, az egyéni vezetéssel szemben a kollektív vezetés ér­vényesül, amely lehetővé tette a nyílt bírálat, a tervek megtár­gyalását és helyesbítését. A HIDROGÉN BOMBA Az a tény, hogy a Szovjet is birtokában van nem csak az atom, hanem a hidrogénbombá­nak is. Ha nem is szüntette meg a nemzetközi ellentéteket, sőt talán nem is enyhítette, minden esetre észretiéritette azokat a kormányokat, amelyek az ame­rikai nagytőke zsoldjában áll­nak. Nem merik vállalni a fele­lőséget azért, hogy háború ese­tén a szovjet pár óra alatt kiüs­se az egész iparukat, elpusztít­sa a városaikat, de nem csak az európai országok kormányait zavarta meg ez az esemény, ha­nem az amerikai kormány is, hogy úgy mondjuk ideges lett. Úgy viselkedett mint egy ideg­beteg, az egyik pillanatban bé­kéről szónokol, ugyan akkor uj bázisokat épit, fenyegetőzik. Há­borút nem kezdhet, félve a ka­tasztrófától, békét nem teremt­het, mert a fegyverkezés meg­szüntetésével a dolgozók millió kerülnének ki az iparból. Olyan egyenlő féllel mint a szovjet és olyan szövetségesekkel mint Anglia, Franciaország és Olasz­ország, nem lehet se háborút üzenni, se békét kötni, csak a kettő közöt lehet vacilálni. Min­den esetre úgy néznek ki a dol­gok, hogy a háború közvetlen veszélye elmúlt a fejünk fölül. Éhez jön még a koreai fegy­verszünet, amelyből nehezen lesz békekötés, de nem kevésbé nehe­zen fejlődhet újra háborúba a U.N. égisze alatt. Ez a nemzetközi helyet, ame­lyet fent vázoltunk, tette lehető­vé, hogy a Szovjet és szövetsé­gesei átcsoportosítsák a tervei­ket anélkül, hogy ezzel meggyen­­gitenék a védelmi rendszerüket. MIT JELENT AZ ÁTCSOPORTOSÍTÁS ? A magyar lapok — központi irányításra — már hetek óta ar­ról Írnak, hogy Magyarországon munkanélküliség van, az egész tervgazdálkodás csődbe jutott, az ipari munkásokat, miután az iparban nem tudják foglalkoz­tatni, mezőgazdasági munkára kényszerítik. Természetesen ez az egész mese átlátszóan ostoba hazug­ság, mert sem a szovjetben, sem a Népi Demokráciákban, egyet­len olyan ember sincs munka­­nélkül aki dolgozni akar. Ma is munkaerő hiány van, talán még inkább, mint a múltban. Az átcsoportosítással kapcso­latban a következők történtek: Megváltozott a befektetések ará­nya, a nehéziparban csökkentet­ték a befektetéseket, az igy fel­szabadult befektetéseket a köny­­nyüipari, szociális, megzőgazda­­sági tervek növelésére fordítot­ták. Miután a nehézipar magához vonta a legjobb szakmunkáso­kat, miután a szükségletének az előnybe helyezésével a kisipar, amely főleg vidéken létezett, nem jutott nyersanyaghoz és igy a kisipar majdnem teljesen meg­szűnt és a benne dolgozókat fel­szívta a nehézipar. Ennek a következménye volt az, hogy vidéken nem volt aki javítsa a mezőgazdasági szerszá­mokat, közszükségleti cikkeket, a gépállomásoknak nem jutott elég szakember az állandóan szükséges gépjavítások elvégzé­sére. És mert a gépeket nem tartották karban, mintegy 20 százaléka állandóan kiesett a termelésből. Az uj terv felszólí­totta a volt kisiparosokat, hogy térjenek vissza a volt munkahe­lyükre, a kormány nem csak a nyersanyag szükségletét bizto­sította, hanem olcsó kölcsönt is felajánlott. Sok száz kisiparos élt az alkalommal és visszaért régi munkakörébe. A párt és a kormány erős propanadát indított a legjobb és legöntudatosabb szakemberek között, hogy vállaljanak munkát a gépállomásokon, javítóműhe­lyekben. A szakmunkások nagy tömegekben tettek eleget a fel­hívásnak és helyezkedtek el a gépállomások üzemeiben. Kényszerű hiba volt az is, hogy a falu legjobb elemeit el­vonták a termelő munkától és a járási, megyei hivatalokba he­lyezték el, most ezek közül is sok száz tért vissza termelésbe, fő­leg a termelőszövetkezetek élé­re. A helyüket az uj generáció foglalta el, amelyek mint kép­zett agronómusok kerültek ki a mezőgazdasági fősikolákból. Itt nem ipari munka hiányá­ról van szó, hanem a meglévő munkaerők észszerű beosztásá­ról, amely nagy mértékben segí­tette elő, hogy a falvak élete megváltozzon, több áruhoz jus­son a falusi dolgozó, ugyan ak­kor a gépállomások megfelelő szakemberek bavonásával a ja­vítóműhelyek felszerelésével, a gépek kihasználási lehetősége nagy mértékben növekedett. Más intézkedések is történtek ezzel kapcsolatban. Leszállítot­ták a falusi dolgozók adóját, csökkentették a beadási kötele­zettséget, erősen felemelték kü­lönösen az ipari növények bevál­tása árát, azzal a kimondott cél­lal, hogy a falu és a város közöt­ti kereseti külömbséget csök­kentsék. Hogy ezek az intézkedések mi­lyen eredményt értek el, az át­csoportosítás óta, eltelt rövid hat hónap alatt, arról a jövő lapszámunkba számolunk be. A Bricker módositvány BRICKER SZENÁTOR ALKOTMÁNY-MÓDOSÍTÓ JAVASLA­TA AZ EGYESÜLT NEMZETEK ELLEN IRÁNYUL. — MIND­KÉT PÁRT REAKCIÓS SZENÁTORAI TÁMOGATJÁK. WASHINGTON — Az amerikai sajtot heteken at foglalkoz­tatta az a parlamenti vita, amit a szenátusban felidézett John Bricker (R. O.) szenátor azon javaslata, amellyel az alkotmányt úgy akarja módosítani, hogy az elnöknek kevesebb joga legyen a külföldéi kötött egyezségeknél vagy békeszerződéseknél. Maga a javaslat szövege, amit Bricker a szenátus elé terjesz­tett igen zavaros, annyira za­varos, hogy még az újságok “szakértői” sem tudták úgy megmagyarázni, hogy az átla­gos ember megértené, miről is van szó. És dacára a javaslat ily zavaros szövegének, mindkét párt reakciós szenátorai magu­kévá tették dacára annak, hogy Eisenhower elnök többször is kijelentette, hogy ellenzi a ja­vaslatot. Bricker maga is a republiká­nus párthoz tartozik, sőt arról nevezetes, hogy nagyon is kor­látolt tehetségével a pártpoliti­kus tipikus példányát mutatta és ime, most mégis, szövetkezve a többi reakciós szenátorral, sa­ját pártjának vezére ellen for­dult. Ez tehát úgyis magyaráz­ható, hogy ennek a csoportnak még Eisenhower is túlzóan libe­rális és azért korlátozni akarják a hatalmát. Ezt persze nem mondják meg nyíltan, hanem ravaszul össze­állított szövegű törvényjavaslat­ba foglalták. A javaslat legfőbb Már az első hat hónap is nagy eredményeket hozott, de az ez évre előirt tervek, ha azok vég­re hajtását nem gátolja meg egy háborús katasztrófa, úgy a magyar dolgozók életnívója óri­ásit fog emelkedni anélkül, hogy az iparosítási folyamatot meg­állították volna, csak lassabb ütemben haladnak előre úgy, hogy az ne gátolja az életnívó emelkedését, de Sztálingrád jó része megkezdi az üzemét még ez évben, ugyan úgy más nagy alkotások is, igy a Tiszai Víz­müvek 20 ezer hold földet fog már öntözni ez év nyarán. Uj villanytelepek indulnak és a mai nehézipari telepek részben me­zőgazdasági gépeket és háztar­tási cikkeket fognak gyártani. Ezen nem változtat az a nagy lárma, hepciáskodás, háborús uszítás, ami most folyik az ame­rikai lapokba, amelyek ma ismét atomőrületbe szenvednek. Nagy szájjal hirdetik, hogy miként fogják szétbombázni az ellen­séges országokat. Egyszerűen elfelejtkeznek arról, hogy az “ellenségnek” is megvan a ma­ga módja, hogy ugyanazt csi­nálja és még ezek sem akarják azt, hogy Chicago, New York, Detroit, Pittsburgh, stb. nem is beszélve az európai nagy ipari városokról, arra a sorsra jussa­nak, amelyet ők Moszkvának, Leningrádnak, Pekingnek stb. szántak. Ezek a nagydobosok, nem há­borút akarnak, mert az ma na­gyon kétséges valami, hanem egyrészt a hadi profit mai for­májának a fentartását, másrészt elterelni az amerikai nép figyel­mét a fenyegető gazdasági vál­ságról, amelynek előjelei mind erősebben jelentkeznek az egész országban. pontja az, hogy az elnök által kötött külföldi szerződések itt, a “belföldön”, csak akkor lép­nek életbe, ha azt “legislative” utón helybenhagyják. A “legis­lative” szónak azt az értelmét adták, hogy az ily szerződéseket helyben kell hagyni az egyes ál­lamok törvényhozó testületéi­nek (Legislature). Ez a javaslat tehát a szó szo­ros értelmében minden egyes ál­lamnak szoverén jogot adna a külföldi ügyekben. Midőn a re­akciós szenátorok látták, hogy ezt a módositványt nem tudják keresztülerőszakolni, a “legisla­ture” szót kicserélték az “Act of Congress” kifejezéssel, vagyis a kongresszus teljes hozzájárulá­sát követelik, noha a külföldi bé­keszerződéseket az alkotmány értelmében a szenátusnak úgyis jóvá kell hagyni. A vita hevében, — amely ezen sorok írásának idején még min­dig folyamatban van, — Eve­rett M. Dirksen (R. 111.) szená­tor, a reakciós csoport egyik tagja, végre kimondotta, hogy ezen javaslat célja megakadá­lyozni olyan egyezségeket, mint Roosevelt kötött Yaltában, vagyis elejét akarják venni an­nak, hogy az oroszoknak az Eisenhower adminisztráció en­gedményeket adjon. Ez a javas­lat tehát az eddigi “No appease­ment” jelszó alatt folytatott há­borús uszítást célozza. A javaslatot ellenző Alexan­der Wiley (R. Wis.) szenátor azt állítja, hogy a javaslat valójá­ban az Egyesült Nemzetek ellen irányul, de az indítványozók “félrevezető állításokkal álcáz­zák az igazi czlt.” Itt a cél, ele­jét venni annak, hogy az Egye­sült Nemzetekben hozott hatá­rozatok végrehajtás alá kerülje­nek azon amerikai államokban, amelyekben ellenzik az ily tör­vényeket. Ilyen határozatok azok, ame­lyek az emberi jogok kiterjesz­tését célozzák. Ha például az Egyesült Nemzetek elfogadja, hogy a csatlakozott összes or­szágokban meg kell adni az ál­talános és egyenlő választó jo­got, akkor azt a Bricker javas­lat értelmében a déli államoké ban nem kellene végrehajtani, hanem továbbra is megfoszt­hatnák szavazati joguktól a 10- 12 millió negró polgárt. Ilyen törvény lehet például a szegre­gáció megszüntetése is, amit a déli államokban, dacára minden alkotmánynak és demokráciát hirdető frázisnak, nem akarják foganatosítani. Csakis az ily magyarázat után érthető, hogy miért okozott ily nagy vitát a Bricker javaslat, amelynek hívei képesek volná­nak az országot feldarabolni, mintsem a haladó szellemű em­beri jogokat érvényesülni hagy­ják.

Next

/
Thumbnails
Contents