Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-13 / 1819. szám

t oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre _____________$3.00 One Year ............................$3-00 Félévre ............................... 1.50 Six Months ................... 1.50 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy ------------------ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ............................................... $3.60 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A fenyegetések célja A közelmúlt látszólag igazolja azt a feltevést, hogy az Eisenhower adminisztráció csak nagyon kelletlenül, immel-ám­­mal ment bele a berlini négyhatalmi konferenciába. Az amerikai külpolitika ugyanis még mindig azon a feltevésen alapszik, hogy az oroszokkal nem lehet barátságosan tárgyalni, mert azok csak a nyers erőt, a “bezárt öklöt” respektálják és miután az Egyesült Államoknak az atombomba-fölény ilyen nagy erőt kölcsönöz, az oroszokkal NEM TÁRGYALNI, hanem azoknak csak DIKTÁLNI KELL. Ezt a külpolitikai elvet támasztják alá a Szovjetunión felé irányított szinte hetenként megismétlődő FENYEGETÉSEK, amelyeknek a háborúra éhes amerikai sajtó nagy publicitást ad. Ilyen fenyegetés volt például az, hogy atomlövegü tüzérségi osz­tagokat küldenek át az európai és északafrikai bázisokra. Éhez jött most részletes ismertetése annak, hogy a spanyol bázisok­ról milyen könnyű szerrel tönkre lehet bombázni a Szovjetunión és a szövetséges népi köztársaságok minden fontosabb városát. Bizonyára a berlini tanácskozók felé irányult Harold Talbot légügyi miniszter azon nyilatkozata is, hogy Pakistan felfegyver­zésével és Törökországgal való szövetségével teljes lesz a “vörös függöny” körül vont vasgyürü. És mintahogyan a spanyol bázi­sok nem csak a kollektiv termelő országok ellen irányulnak, de Franciaország, Olaszország és a többi európai országokat is f e­­nyegetik, úgy Pakistan felfegyverzése is első sorban az India felé irányuló *ZÁRT ÖKÖL akar lenni, hogy adja fel semlegességét, mert mint Secretary Talbot mondotta: “Ha felszáll a ballon, ak­kor használni fogjuk ezen bázisokat”, — a ballon alatt persze a Hl. világháború kitörését érti. Az emberiség igen nagy szerencséje, hogy az oroszok nem ve­szik tulkomolyan ezen fenyegetéseket és külpolitikájuk irányítá­sánál sem a “zárt ökölt” állítják előtérbe. Ezt igazolják az Izves­­tia és a Pravda lapokban megjelent cikkek, amelyekben válaszol­nak Dulles azon beszédére, hogy Amerika kisebbíteni fogja a had­seregét azért, mert most már mind nagyobb mértékben támasz­­kodhatik az atomfegyverekre, amelyek nem kívánnak oly nagy hadsereget. Az Izvestia cikke azt mondja, hogy nem-e volna helyesebb, ha az amerikaiak arra gondolnának, hogy az atomfegyvereket már más országok is tovább fejlesztették? Az amerikai államférfiak, — írja ez a cikk, — azt hiszik, hogy csak Amerikának vannak ilyen félelmetes fegyverei és azért nem akarnak tárgyalásokba bocsájtkozni, vagy ha már bele is mennek Uyen tanácskozásokba a béke után sóvárgó világ népének nyomására, akkor ott diktálni akarnak. Csak ez a felfogás magyarázza meg azt a makacsságot, ami­vel az Egyesült Államok kiakarja zárni a világ legnépesebb álla­mát a világ ügyeinek intézéséből. Amerikában még most is azt hiszik, hogy a két nagy óceán megvédi ezt a kontinenset attól, hogy háborús szintér legyen. Ez a felfogás már elavult, — Írja az Izvestia cikke, — mert az irányítható és az atomlövegek már any­­nyira fejlődtek, hogy azokkal REPÜLŐGÉPEKRŐL vagy SZUB­­M ARIN OKRÓL a föld bármely ponját el lehet érni. Jobb lesz tehát, ha Amerika külpolitikájának irányitói ko­molyan számításba veszik, hogy a Hl. világháborúban amerikai városok és az amerikai nép müliói is elpusztulnak, akkor a tanács­kozásoknál valóban TANÁCSKOZNI és nem DIKTÁLNI fognak. Csakis igy tudnák megszabadítani a világ népét a háborútól való örökös rettegéstől. És ha a külpolitikában valóban létrehoz­nak ilyen változást, azt a Kínai Népköztársaság elismerésével le­het legkönnyebben kimutatni. Az állandóan megismétlődő fenyegetések és kihangsulyozása annak, hogy Kínát nem fogják elismerni azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok külpolitikája egyenlőre még mindig csak a ZÁRT ÖKÖL, vagyis a DIKTÄLÄS politikai elv alapján áll. Esőcsináló módszerek Az Egyesült Államok délnyugati részében a nyomasztó szá­razság egyre érezhetőbbé válik. Texastól fel egészen California állam északi részéig mindenütt arról panaszkodnak, hogy nem kapnak elég esőt. A nagy garral behirdetett “mesterséges” eső­­csinálás nem vált be, mert ahoz nagy felhők kellenek s ha meg­jönnek a felhők, akkor már rendesen esőt is hoznak. Olyan eső­csináló, aki felhő nélkül is tudna esőt csinálni, eddig még nem je­lentkezett. • Az az, áUjunk csak meg egy pillanatra, ezt ilyen egyszerűen nem lehet állítani. Mert jelentkeztek Uyen esőcsinálók is, a kérdés csupán az, hogy VALÓBAN CSINÁLNAK-E ESŐT? A napokban nem is egy, hanem két Uyen esőcsináló is jelentkezett. És miután igen sokan hitelt adnak nekik, érdemes velük foglalkozni. A United Press híradása szerint a Római Katolikus egyház St. Louis és vidéke kerületének érseke, Joseph E. Ritter kiadta a rendeletet híveinek, hogy naponként IMÁDKOZZANAK az eső­ért. St. Louis vidékén ugyanis az évi csapadék 38 incs, de ebben a szenzónban még csak 15 incs esett, igy valamit keU tenni a hi­ányzó 23 incs pótlására. Az érsek véleménye szerint az IMA MEG FOGJA HOZNI A HIÁNYZÓ CSAPADÉKOT, másképpen nem tanácsolná ezt az eljárást a híveinek. \ Arizona áUamban is igen nagy a szárazság, ott is keU tehát valamit csinálni az esőért, mert bizony a vízre ott is igen nagy szükség van. Ramon, zuni indiánfőnök tudja is, hogy mit kell csi­nálni. A zuni ndiánok szerint Ugyanis az esőt kizárólagosan csak TÁNCCAL LEHET KIERŐSZAKOLNI. Ez a tánc nagyon külön­leges, évszázadokon keresztül nagy gonddal tanították rá a zuni szülők gyermekeiket. De azonkívül mindenféle álarcokat is keU hozzá felrakni s aki nem ért hozzá, ne is próbálkozzon velük, mert nem tud esőt varázsolni. Amikor Ramon törzsfőnöknek mutatták Ritter érsek imára szóló rendeletét, a zuni indián lekicsinylőleg legyintett a kezével: “Az csak babona, nem ér semmit!” — mondotta. Nem ismerjük ugyan Ritter érseket, de biztosra vesszük, hogy ha megmutatnák neki a zuni indiánok táncát, mint az istenhez, vagy istenekhez szóló egyetlen hatásos módszert, hát megrettenve tiltakozna merő babonának nevezné azt. Szóval Ritter érsek meg Ramona indiánfőnök merő baboná­nak mondják az egymás esőcsinálási módszereit. Mit szóljunk mi, akik távolról és semlegesen vizsgáljuk ezt a dolgot? Erre a kérdésre a legegyszerűbb válasz, hogy az esőcsinálás Uy módszere, — a Ritter érsek által ajánlott imádkozás éppen úgy, mint a Ramona főnök tánca — egyformán csak babona. Ez a felelet azonban a kérdés túlságos leegyszerüsitése, mert még mindig fenmaradhat az a nézet, hogy az esőt valóban a természé­­ten kívül, a természet felett álló, valamilyen személyes, minden­ható és bölcs isten küldi a földre. Igen nehéz megérteni azon emberek észjárását, akik hisznek az Uyen természetfeletti hatalomban, aki tehát tévedhetetlen nagy bölcsességgel rendeli el, hogy mikor legyen eső és mikor legyen szárazság és mégis úgy képzelik, hogy egy kis imádkozással, avagy valamilyen különleges tánccal ezt a bölcs istent rá tudják venni vagy kényszeríteni elhatározásának megmásitására. Hiszen ha csakugyan volna olyan természetfeletti, minden apró-cseprő dologgal törődő isten, akkor az jobban tudja, mint a gyarló ember, hogy mikor kell eső és mikor nem. Az ilyen Min­­denttudót nagyon megsértené az a feltevés, hogy őt egy kis di­csérettel meg lehet vásárolni úgy, hogy a jól kitervezett időjárási rendszerét megváltoztassa. A Ritter érsek imádkozására meg a Ramona indián főnök táncára a leghelyénvalóbb magyarázat tehát az, hogy maga a TERMÉSZETFELETTI LÉNYBEN VALÓ HIT AZ IGAZI BA­BONA és minden további eszme vagy akció, ami ezen alapgondo­lathoz fűződik, csak ezen alapvető babona alátámasztását szol­gálja. Az árulás újabb neme A Census Bureau jelentése szerint január hóban újból emel­kedett a munkanélküliek száma. Ezen iroda hivatalos adatai sze­rint január végén 2,360,000 munkanélkülit tartottak számon. A Census Bureau mindjárt megjegyzi, hogy ez ne adjon okot aggo­dalomra, mert a munkanélküliség mindig emelkedett karácsony után és ez a harmadfél millió munkanélküli csak a NORMÁLIS viszonyokat jelzi. Vannak azonban olyanok, akik azt mondják, hogy a munka­­nélküliek száma jóval nagyobb; hogy a statisztikai hivatal TUDA­TOSAN LEKICSINYLI a munkanélküliek számát és ezek azt hangoztatják, hogy igenis, már KOMOLY AGGODALOMRA AD OKOT A NAGY MUNKANÉLKÜLISÉG. Ezek közé tartozik többek között Walter Reuther, a CIO el­nöke is, aki egyben elnöke az automobü munkások unionjának is, amelynek tagjai legjobban érzik a munkanélküliséget. Reuther tehát az elnökhöz intézett levelében követeli, hogy valamit kellene csinálni a munkanélküliség felszámolására. Most aztán egyszerre arra eszméltünk, hogy Reuthernek ez az eljárása szubverziv, sőt egyenest hazaáruló. És ezt nem kisebb ember, mint Leonard W. Hall, a kormányzó Republican Party országos elnöke mondja. Ez a kiváló politikus ugyanis azt mondja, hogy a kommunisták és egyéb szubverziv elemek a munkanélkü­liség feletti sopánkodással depresszióba viszik az országot. Any­­nyiszor hangoztatják, hogy jön a depresszió, hogy egyszer csak­ugyan megjön. És ebben a merényletben, — mondja Hall, — “Reuther is the ring-leader”, Reuther viszi a vezérszerepet. Hall szerint optimis­tának kell lenni, az segít az országon, ha rózsaszínben látjuk a

Next

/
Thumbnails
Contents