Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-13 / 1819. szám

1954. február 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal RAVASZ POLITIKA EISENHOWER ADMINISZTRÁCIÓ A KOMMUNISTA MU­MUSSAL VALÓ IJESZTGETÉSBEN TÚLSZÁRNYALJAK MÉG McCARTHYT IS, MONDJAK AZ ALSOP TESTVÉREK JOSEPH ÉS STEWART ALSOP FELTŰNÉST KELTŐ ROVATA WASHINGTON — Mióta Dwight D. Eisenhower generális visszajött Franciaországból, hogy az amerikai elnökségre pályáz­zon, a tulokos (smart) politika álcája alatt nagyon sok értékte­len dolgot adott már be az amerikai közönségnek, de ezek között egyik sem volt akkora “lemon” (értéktelen, ebben az értelemben), mint az a Machiavelli politika, amivel a kommunizmust kezeli. (Machiavelli olasz politikus, —*" 1459-1527 — a politikai ravasz­ság (lelkiismeretlenség és er­kölcstelenség képviselője. — Szerk.) Ennek a Machiavelli straté­giának példáját mutatja az ad­minisztráció azon többszöri kér­kedése, hogy a kormány szolgá­latából eddig biztonsági kocká­zat (security risk) alapján 2200 tisztviselőt bocsájtottak el. Pri­vátin bevallják, hogy ezen “sec­urity firing” (biztonsági elcsa­pások) célja az, hogy a kommu­nista “tisztogatást”, vagyis az azért járó érdemet kivegyék Joe McCarthy kezéből. Az alapgondolat itt az volt, hogy kirántsák a talajt McCar­thy alól, hogy az ne vádolhas­sa a kormányt azzal, hogy csu­­szó-mászó módon kezeli a szub­­verziveket. Ezért hangoztatták, hogy oly sok embert elc^ptak és igy McCrathynak nem ma­rad más az ujja szopogatásá­­nál. Ezt tisztán láthatjuk a Sta­te Department “megtisztitásá­­nál”. rült a hűtlenség kérdése, avagy a kommunizmussal való rokon­­szenvezés vádja. Húsz közül 19 esetben az elbocsájtás oka túl­zó iszákosság, hevülékenység vagy más ilyesmi volt. Még ahol szóba is került a kommunizmus, ott is a legtöbb esetben csak mint a “társulás” vádja szere­pelt, mint például azon nőhiva­talnok esetében, akit azért csap­tak el, mert rokonszenvet érzett a férjével szemben, aki állítólag a kommunistákkal barátkozott. Amikor ezen nő fellebbezése folytán jobban kivizsgálták az ügyét, kiderült, hogy a férje olyan félénk ember, aki egyálta­lán nem törődik és soha sem tö­rődött politikával. CSALÓ MÓDSZER BECSTELEN ELJÁRÁS A State Department — hiva­talos adatok szerint — 306 sec­urity tisztviselőt bocsájtott el, ami nem csak nagyon jelentős, de egyenesen megrémitő. De ho­gyan történt ez? Először is ki­adták a rendeletet Scott McLe­od asszisztens külügyminiszter­nek, hogy csapjon el annyi tiszt­viselőt, amennyit csa-k lehet. Itt mindjárt két becstelen (dishonest) módszert alkalmaz­tak. A State Departmentben gyakori a tisztviselők változá­sa a “turnover”, gondosan át­vizsgálták tehát azok névsorát, akik bármely oknál fogva is ott­hagyták a munkájukat és ha bármiféle bántó adatot is talál­tak rá, akkor már a szubverziv listára tették őket, amiről az il­letőket soha sem értesítették. A State Department listájá­nak felét igy szedték össze. Ha ugyan ez az arány áll más kor­mányhivatalokban is, akkor több mint 1000 kormányhivatal­nok hagyta el a helyét egészen jóhiszeműen, akiket azonban “biztonsági kockázatnak” nyil­vánítottak anélkül, hogy az ille­tőknek tudomásukra adták vol­na. A másik módszer éppen ilyen becstelen volt. Igen sok hivatal­nokot a State Departmentből áttettek Harold Stassen Foreign Aid irodájához. Ezek közül több vizsgálat alatt volt ugyan, de később tisztázták őket s tovább is kormányszolgálatban marad­tak, de azért ezeket is bevették Íz említett elcsapottak listájá­a. Ezen elbocsájtott tisztviselők óriási többségénél szóba sem ke-I Röviden: A State Depart­mentben AKTUÁLISAN SZUB­­VERZIVE ESETET EGYET SEM TALÁLTAK, — kérdés, hogy volt-e ilyen az összes kor­mányhivatalokban ? Senkit sem bocsájtottak el a State Depart­mentből a rábizonyított hűtlen­ség alapján. És ennek dacára minden száz amerikai ember kö­zül 99 azt hiszi, hogy igen nagy­számú szubverziv és kommunis­ta tisztviselőt találtak a külöm­­böző kormányhivatalokban. Ily körülmények között azon lehet csodálkozni, hogy ennek dacára is akadnak önérzetes em­berek, akik hajlandók kormány­­tisztségek elfogadására. Ami csodálatosabb, hogy ezt a mü­­kedvelő-féker politikai cselszö­vést eddig még nem leplezték le? Ugylátszik, hogy ezen csalás zseniéinek soha sem jutott az eszükbe, hogy akad majd vala­ki, aki követelni fogja, hogy pontosan részletezzék az elbo­­csájtások okait. Azért, midőn a riporterek ily részletezést kér­tek a Civil Service Commission elnökétől, Phillip Youngtól, az esztelenül felelte, hogy őt nem érdekli az ilyen részletezés és úgy véli, hogy “az nem érdekli az átlagos amerikai polgárt sem”. Az eddig elmondottak ért­hetővé teszik ezt a balga kifo­gást. De ami egészen hihetetlen, hogy valóban akadtak olyan em­berek, akik azt gondolták, hogy ezzel a ravasz csaló módszerrel ki tudják rántani a talajt Mc­Carthy lába alól. Mint láttuk, éppen az ellenkező történt, Mc­Carthy nagyon is ki tudta hasz­nálni ezt a durva cselszövést, mint ahogyan ki tudta használ­ni Brownell igazságügyminisz­ter támadását Truman volt el­nök ellen, holott állítólag annak is csak az volt a célja, hogy a publicitást kiragadják McCar­thy kezéből. McCarthy ravaszul felhasz-AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATK OZAT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között sommi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell lolynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lebetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszűntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer Vereté* épít Hik a 'égi társadalom keretein beim A MUNKAFRONT HÍREI Washington — Az AFL-hez tartozó Seafarers International Union, amelynek Harry Lunde­berg az elnöke, küldöttséggel já­rult Eisenhower elnök elé azon kérelemmel, hogy a kormány CSINÁLJON VALAMIT a ke­reskedelmi hajósok munkájának állandósítására, mert ez a mun­ka nagyon szezon jellegű. A küldöttséget William F. Knowland kaliforniai szenátor vezette az elnök elé, méghozzá nagy publicitással, mintha azt akarták volna mutatni, hogy a nyugati kikötőkben vannak “jó hajósok” is, ellentétben a Har­ry Bridges által vezetett Inter­national Longshoremen’s and Warehousemen’s Union tagjai­val, akik közvetlenül, a munkál­tatókkal való harcban vivják ki az ily előnyöket. London — Sir Hubert Hold­sworth, az angol Coal Board igazgatója jelenti, hogy a múlt évben Angliában 364 bányász vesztette az életét és 1904 sebe­sült meg erősebben. Figyelmen kívül hagyva a sebesüléseket, az angol bányászok azt mondják, hogy az angol szénért minden nap egy bányád életével fizet­nek. Madison, Wis. — A Wiscon­sin State Employment Service adatai szerint január havában a munkanélküliek száma maga­sabb volt, mint bármikor is 1936 óta. Az iroda jelentése szerint 54,000 ember húzott munkanél­küli segélyt, de a munkanélkü­liek száma több mint 70,000-re rúgott. A J. I. Case és a Massey- Harris agrár gépgyárak minden­kit letettek, akik 11 évnél rövi­­debb időn át dolgoztak ezen gyá­rakban. nálta az adminisztráció fék számadatait arra, hogy azokkal bizonyítsa a State Department ellen felhozott, már rég elavult vádjait. Cleveland, O. — Guy Brown a Brotherhood of Locomotive Engineers elnöke azt mondotta az újságíróknak, hogy ő nem el­lenzi Eisenhower módositványát a Taft-Hartley törvényre, amely szerint a sztrájk kimondásánál a kormány leszavaztatná a mun­kásokat. “Jól tudom, hogy ezzel ellentétben állok a többi szak­­szervezeti vezérekkel”, — mon­dotta Brown, — “akik mind na­gyon élesen ellenzik az Eisen­hower módositványát, de a mi szervezetünk elég összetartó ar­ra, hogy a kormány által veze­tett s természetesen a kormány által fizetett szavazást is kibír­juk”. A Locomotive Engineers régi szervezet, csaknem csupa idős tagokkal, akiknél az Eisenhow­er módositvány mitsem számíta­na. És Brother Brown, mint ti­pikus szakszervezeti vezér, a többi szervezetekkel nem törő­dik. Ez a szakszervezeti ideoló­gia. Havana — Jose Marmolt, Cu­ba és általában latin Amerika egyik legismertebb szakszerve­zeti vezérét ismeretlen támadók súlyosan összevertek. — Az As­sociated Press hire nem ád to­vábbi részleteket. Washington — A Bureau of Labor Statistics jelentése sze­rint az épitő iparban 1953 év fo­lyamán az órabér átlagos 11 centtel emelkedett és elérte a 2 dollár és 72 centet. Chicago — David J. McDo­nald, a United Steel Workers el­nöke azt irja az acélmunkások szaklapjában, hogy az acélmun­kások, valamint más CIO szer­vezetek is a következő szerződé­sükben egészségügyi előnyöket fognak követelni. Ilyenek a biz­tosításon kívül kórházi ellátás, az orvosi költség fizetése, a fog­orvosi és egyéb hasonló kiadá­sok vállalása a munkáltatók ré­széről.

Next

/
Thumbnails
Contents