Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-13 / 1819. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 13. HUSZADIK SZAZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF vn. NAGY FÖLDRENGÉSEK Dacára annak, hogy az Indus­trial Workers of the World szer­vezet később igen nagy hatást gyakorolt az Egyesült Államok és általában világ munkásmoz­galmára, annak alakulása 19Ö5- ben és első évi működése a radi­kális munkások körét leszámít­va, nem keltett feltűnést. Az 1906-os évnek legnagyobb világ­­szenzációja az a nagy földren­gés és tűzvész volt, amely ápri­lis 18-19-én elpusztította San Francisco város három-negyed részét. Óriási szenzáció volt ez akko­riban, de hogyisne, hiszen akkor még San Francisco volt a nyu­gati partvidék legnagyobb váro­sa, 380,000 lakosával messze fe­lülmúlta az akkor még csak kö­rülbelül 210,000 lakosú Los An­gelest. A hivatalos adatok sze­rint 452 ember vesztette életét és az elpusztított vagyont 350 millió dollárra becsülték. Érdekes lesz mindjárt megje­gyezni, hogy éppen az előző nap vagyis 1906 április 17-én egy jó­val erősebb földrengés szintere volt Formosa sziget, ahol az ugyancsak hivatalos adatok sze­rint “több ezer ember vesztette életét”. És mégis arrpl mit sem hallottunk, sőt magáról Formo­sa szigetről sem tudtunk vala­mi sokat addig, amig pár évvel ezelőtt a győzelmes kínai nép­hadsereg elől oda nem menekült Chiang Kai-shek és nacionalista kormánya. San Francisco akkor még va­lóban uralta a nyugati partvo­nalat s a nagy szerencsétlenség­nek gyorsan hire futott. De azon­kívül ott élt akkor Jack London (1876-1916), Amerika egyik legkiválóbb írója is, akinek a háza szintén elpusztult a föld­rengésben és igy ez a renkivül színes tollú iró valóban első kéz­ből nyert információkkal látta el a sajtót, amely beszámolót aztán a világ minden részébe to­vábbították. NINCSTELENEK LÉLEKTANA Nagyon jól emlékszem erre az eseményre és nagyon jól emlék­szem Jack London színes tudó­sításaira is. De arra is nagyon jól emlékszem, hogy ez a nagy­szabású szerencsétlenség, avagy akármelyik ilyfajta szerencsét­lenség, amely rengetek vagyont tett tönkre, nem okozott a leg­kisebb fájdalmat sem a munkás­ság s általában a szegény embe­rek körében. Óh, a világért sem akarom azt mondani, hogy nem sajnál­koztak az elveszett emberekért, de a vagyont nem sajnálták. Sőt ellenkezőleg, az első megjegy­zés ez volt rá: “No akkor ott lesz munka!” És hallottam én az ilyen megjegyzést azóta is, százszor meg százszor is, úgy­szólván egészen napjainkig. És jól tudom, hogy az olvasóim is hallották eleget. Ezen aztán egy kicsit elgon­dolkozhatunk ; ugylátszik ez a tőkés termelő rendszerrel vele­járó jelenség, mert ebben a , rendszerben a nincstelenk osz­tálya nem érez semmi közössé­get az ingatlan vagyonnal. A nincstelen ember nem gondol ar­ra, hogy az épület, — akár köz­vagy magántulajdonban van is, — nagy munka eredménye, amelynek elpusztulásával fogy az összvagyon. Az ingatlannal nem rendelkező munkást az összvagyon nem érdekli. Ellen­ben amikor az elpusztul, mind­járt arra gondol, hogy azt újból fel kell építeni s az építkezésnél ha neki nem is, de valamely más munkásnak majd jut egy kis megélhetés. A san-franciscoi földrengés idején már hatalmas arányú volt a magyarországi kivándorlás, amit a földrengés még inkább emelt, mert mint a kivándorlás­ra készülők mondották: most lesz Amerikában sok munka. Mit tudták ők azt, hogy San Francisco még közel 4000 mér­­földnyire van a keleti partoktól, vagyis attól, amit ők Ameriká­nak neveztek. Most igazán kiváncsi vagyok, hogy vájjon a kollektív termelő r e n dszer megváltoztatja-e a munkások ily gondolkozását? A kollektív termelő rendszerben ugylátszik nem kell várni sem­miféle nagy természeti szeren­csétlenségre, hogy munkaalkal­mat kapjanak, igy a már felépí­tett épületek, hidak, gyárak, stb. bizonyos abszolút értéket képez­nek mindenki számára, mert va­lami hasznot látnak belőle s az elpusztulásuk valamely hiányt okozna nekik. Lehet, hogy ezen sorok majd eljutnak olyan em­berek kezébe, akiknek alkalmuk lesz megfigyelni és feleletet ad­ni erre az érdekes lélektani kér­désre. MÁSFÉL MILLIÓ BAJONET Ezen éveknek világpolitika szempontból nézve nagy fontos­ságú eseménye volt Svéd és Nor­végországok elválása egymástól. Ez a két ország éppen olyan “Uniont” alkotott, mint Auszt­ria és Magyarország, közös ki­rályuk volt. Azért amikor békés megegyezéssel elváltak, ez nagy lökést adott a magyarországi függetlenségi mozgalomnak is, mert rátudtak mutatni, hogy ime az ilyen “personal uniont” háború nélkül is meg lehet szün­tetni. Persze nem lett belőle semmi, mert mint tudjuk, a Kossuth Fe­renc vezetése alatt álló Függet­lenségi Párt később kiegyezett Ferenc Jóskával és átvette a kormányt. De a svéd-norvég szétválás idején, amikor a füg­getlenségi lapok nagyon példá­­lózgattak, Mikus László, a tör­ténelem nagyhírű tanára és a 67-es kiegyezés tántoritlan hive, gúnyosan jegyezte meg: “Elfe­lejtik szegények, hogy az oszt­rák-magyar uniont másfél mil­lió bajonet támasztja alá”. Sze­gény Mikus László tanár ur, nem tudom megérte-e az első vi­lágháború végét és látta-e, hogy az a másfél millió, vagy még több bajonet is milyen gyorsan egymás ellen fordul az olyan mesterségesen összetákolt ál­lamban, ahol minden csoportnak más és más érdekei vannak. SZOCIALISTA GYŐZELMEK Másik messze kiható politikai eseménye volt ennek az (1906) évnek az, hogy az angol parla­menti választásoknál első Ízben jutott be a parlamentbe a La­bor Party 29 jelöltje. Ettől kezd­ve ez a párt gyorsan emelkedett, hamarosan a második nagy párt­tá lett és Ramsay James McDo­nald (1866-1937) alatt 1924-ben kormányra került. De azért nem ez volt az első munkás, vagy szocialista kor­mány Európában, amennyiben a különvált Svédországban még 1906-ban hatalomra jutottak a szocialisták Hjalmar Bran ting (1860-1925) vezetése alatt, ha­bár csak koalícióban is, de 1920- ban már Branting lett a minisz­terelnök. Branting egyik vezető egyéniség volt a Második In tér­­nacionálé név alatt ismert nem­zetközi szocialista mozgalom­nak. Meg kell még említenünk azt is, hogy Oroszországban a Du­ma (parlament) működését a cár túl radikálisnak találta és előbb megnyirbálta a jogait, majd teljesen feloszlatta. Ettől kezdve a cári kormány megint teljesen autokratikus módon kormányzott egészen az 1917-es összeomlásig. MAHATMA GANDHI Ugylátszik, hogy ebben az 1906-os évben sok fontos ese­mény vette kezdetét, amelyeket fel kell említenünk, mert a ké­sőbbiekben, amikor újból sző­nyegre kerülnek, könnyebben megérthetjük, ha a születéseik körülményeit ismerjük. így meg kell említenünk, hogy ebben az évben kezdte meg Indiában Ma­hatma Gandhi is a később sokat említett “passzív rezisztencia” nevű mozgalmát. Mahatma Gandhi (1869-1948) India nemzeti hőse, a szabadság­­harc mártírja és egyben a bi­­gottság áldozata. Még ma is vi­ta tárgyát képezi, hogy vájjon Gandhi túlzóan pacifista “nem kooperáló” politikája helyes do­log volt-e az indiai nép szabad­ságküzdelmére, hogy jobb lett volna-e, ha a harci szellemet élesztette volna? Valószínű, hogy Gandhi tudta, hogy mit csinál. Tudta, hogy bármilyen elveket és “izmuso­kat” csaknem lehetetlen lett volna ismertté tenni az írástu­datlan, fanatikusan vallásos hin­du tömeg között. Ez a vallásos tömeg készen állt a “szentek” bámulatára. Gandhi felcsapott ilyen szentnek, amit azzal bizo­nyított, hogy i csaknem halálra éheztette magát. Az ilyen testi­­kinzásnak nagy hire ment s a vallásos nép kész volt vezérévé fogadni a “szent embert”. Noha a tulvilági jutalmat Ígé­rő keresztény vallás is furfan­gos találmány az emberek lei­gázására és kizsákmányolására, de mi ez a hindu vallás ravasz-LOS ANGELES FIGYELEM! A Bérmunkás Los Angeles és környéke olvasói február 27-én, szombaton este 6 órai kezdettel különleges DISZNÓ­TOROS VACSORÁT rendez­nek a MUNKÁS OTTHON­BAN, 1251 S. St. Andrews Place alatt, közel a Pico Bou­­levardhoz. Házilag készitett hurka, kolbász a hozzáillő mellék éte­lekkel. Házilag készitett süte­mények s a helyszínen készí­tett fánk lesz felszolgálva. Va­csora, kávé süteménnyel 1.50. Belépti dij nincs. Los Angeles és környéke magyarságát szeretettel vár­ja a Rendezőség. ságához^ képest, amelynek lénye­ge a lélekvándorlásban való hit. A hindu nép kaszt rendszerben élt, a kasztok rangfokozatot al­kottak, legfelül a papok és a hercegek, legalul pedig az óriási tömeg “untuchable”, a páriák. A hindu lakosság 30 százaléka a “Karma” szekta követője, amely szerint ha a legalsó, untachable kasztban születtünk, akkor ezt az előző életünkben elkövetett bűneink büntetésére kaptuk. Ha türelmesen viseljük az élet min­den baját, akkor halálunk után egy magasabb kasztba szüle­tünk újra, de ha türelmetlenek leszünk, lázadozunk, akkor a lelkünk majd valami állatba, például a disznóban, vagy a sza­márban kel újra életre. Ezzel a rettenetes vallással év­századokon át tudták leigázva tartani a sok száz millió tudat­lan embert. (Folytatjuk) ATOMENERGIA NEW YORK — David Sar­­noff, a Radio Corporation of America elnöke bemutatott az újságíróknak egy piciny készü­léket, amely Sarnoff állítása sze­rint a rádiókisugárzást közvet­lenül alakítja át villamos áram­má. Az eddigi eljárásoknál az atomenergiából kiszabadult hő­vel gőzt fejlesztenek, amely az­tán hajtja a villamos áramot gerjesztő dinamókat. Sarnoff piciny készüléke a “Strontium-90” elemet tartal­mazza, amelyből éppenugy, mint az uránium-235-ből, rádió suga­rak lövelnek ki. Minden electron, amely az ily kisugárzással jár,' újabb 200,000 electront hoz lét­re, amit hasznos munkára lehet felhasználni, ha az keresztül megy a Sarnoff által bemutatott titkos kis “transitoron”. A baj az, hogy ezzel a készü­lékkel egyenlőre még csak na­gyon csekély, — egy-milliomod watt áramot tudnak létrehozni, ami csak arra elég, hogy a na­gyon érzékeny telefonlemezt ki­csit megrázza s alig hallható hangot adjon. De 120 évvel ezelőtt, amikor Faraday megkezdte villamossá­gi kísérleteit, — mondotta Sar­noff, — nem tudhatta, hogy mi­lyen erőforrásnak nyitotta meg a kapuját.

Next

/
Thumbnails
Contents