Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-06 / 1818. szám

1954. február 6.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

A BERLINI

ÉRTEKEZLET

Ha a négy nagyhatalom külügyminisztereinek Berlinben folyó konferenciájának a megnyitó beszédeit hallgatjuk, úgy valójában nem sok reményünk van arra, hogy ez a konferencia eredményes lesz. Mert az ellentétek a nyugati hatalmak és a Szovjet között oly erősek, hogy az áthidalhatatlannak látszik.

Azonban itt is érvényes az a közmondás, hogy nem eszik a levest oly forrón, ahogy azt feltálalják és remélni lehet, hogy a nagy ágyuk — a megnyitó beszédek —. elsütése után, megindulnak az érdemleges tárgyalások, amelyek ha kölcsönös engedmények történnek, végeredményben talán mégvetik az alapját valamilyen megegyezésnek a német-osztrák kérdésben, amelyek kiinduló pontjai lehetnek az egész nemzetközi ellentétek letárgyalására.

ÖSSZEBESZÉLÉS

A szovjet kormány erősen , kifogásolta azt, hogy a megbeszélések megkezdése előtt a három nyugati hatalom részéről előzetes tárgyalások folytak le, melyben összebeszélés történt arra, hogy anélkül, hogy a Szovjet kormány álláspontját ismernék, milyen feltételeket szabnak meg a Szovjetnek. így ismét ultimátum jellege van az előterjesztett nyugati javaslatnak dacára annak, hogy úgy Anglia, mint Franciaország részéről' Ígéret történt arra, hogy ez nem fog bekövetkezni. Nyilvánvaló, hogy ez az összebeszélés az amerikai külügyminiszter kezdeményezésére és nyomására történt és hogy ez ellentétben van úgy a francia, mint az angol kormány álláspontjával, amely kormányok a nép, Uletve a parlamentek nyomására ezúttal komoly és eredményes tárgyalást akartak.

Nyilvánvaló és ma már egyáltalán nem titkolható, hogy a nyugati hatalmak közötti mindjobban kiélesedő ellentétek tették szükségessé ezt az előzetes összebeszélést, hogy legalább a megbeszélések kezdetén egységeseknek látszanak.

Nagyon jól tudott dolog az,

hogy Franciaországban ma nincsen olyan hatalom, amely keresztül tudná vinni azt, hogy a francia parlament elfogadja az Egységes Európai Hadsereg felállítását, illetve abban a francia hadsereg beolvasztását.

Dulles, amerikai külügyi államtitkár már három Ízben nyílt ultimátumot intézett a francia kormányhoz, amelyben záros határidőn belül követelte, hogy a francia parlament hagyja jóvá a közös hadsereg felállítását, de ezek az ultimátumok csak arra voltak jók, hogy még egységesebben álljanak szembe ezzel a tervei, amely megszüntetné Franciaország függetlenségét és ebben a közös hadseregben az újra élesztett német hadsereget tenné dominálóvá, amely hadsereg 75 év alatt háromszor gázolt keresztül Franciaországon.

Ha ez a terv keresztülmenne is a francia parlamentben, ami kilátástalan, akkor is a francia nép ellenállásán megtörne a kivitelben. A francia és az amerikai kormány között nagyon élesek az ellentétek, mert Amerika az, amely úgy gazdaságilag, mint katonailag megerősítette és újra Nyugat-Európa legerősebb hatalmává tette Németországot, amelynek az irányitói ma ugyan azok, akik lehetővé tették a Kaisernek és Hitlernek az imperialista törekvéseit.

De nem kisebbek az ellentétek ebben a kérdésben Angliával sem, mert amerikai segítséggel és az amerikai tőke betársulásával, a német ipar ma erősebb, mint bármikor és erőszakosan szorítja ki az angol ipart nem csak az európai, hanem az ázsiai piacairól is. Úgy, hogy ma Anglia ipara két tűz közé került. Egyrészt a német, másrészt az amerikai tőke szorítja ki az öszszes piacairól. Anglia nem akarja fentartani tovább a hideg háborút, ő kereskedni akar, elakarja adni az áruját, az amerikai monopóliumtól függetlenül akarja beszerezni szükségleteit és erre legalkalmasabb terület a Szovjetek, Kina és a Népi Demokráciák.

Ezek az ellentétek a tárgyalások folyamán megfognak nyilvánulni és mindjobban ki fog tűnni, hogy a megegyezés akadálya az amerikai monopol tőke, amely úgy gazdaságilag mint

politikailag uralni akarja az egész világot és igy érthető, hogy a szovjet külügyminiszter beszédének az éle az amerikai politika ellen irányult és azt jelölte meg a béke akadályaként.

MOLOTOV PONTJAI

A szovjet külügyminiszter mint az amerikai lapok nagyon szűkszavúan jelentik, megjelölte azokat a tényeket amelyek legfőbb akadályai a feszültség enyhítésének.

Amerika az egész vüágon katonai bázisokat épit ki, amelyeknek a célja a Szovjet elleni támadás.

Amerika gátolja meg, hogy a kínai kormány elfoglalja a jogos helyét a világban, beleértve a Nemzetek Szövetségét is. A tényleges kínai kormány helyét amerikai segítséggel egy kis klikk foglalja el.

Amerikát okolja a koreai béketárgyalások megszakításáért és a halifogoly egyezmény megszegéséért.

Amerika gazdasági bojkotot vezetett be a Szovjet és szövetségesei ellen.

Amerika minden megyezés ellenére ujáépiti a német támadó hadsereget, az élen a volt Hitlerista generálisokkal.

Miután a német és osztrák kérdés csak egy része a nemzetközi ellentéteknek, azt javasolja, hogy a tárgyalás ölelje fel az egész kérdést, amelynek a megtárgyalásához hívják meg a kínai kormány külügyminiszterét is, miután az ázsiai problémákat a lefegyverezés kérdését, nem lehet a világ legnagyobb népességű állama nélkül megtárgyalni.

Tény az, hogy a német, osztrák kérdés csak egy részlege az egész nagy nemzetközi problémának. Tény az is, hogy lehetetlen lesz a német kérdést békésen megoldani, ha már eleve kihangulyozzák, hogy újra felállítják a német hadsereget, amely a legfőbb ereje lenne a Szovjet ellen szervezendő egységes európai hadsergnek.

Az angol és francia kormányok is jogosnak találják a szovjet ellenállását egy olyan Németország megteremté s é v e 1, melynek a vezetői már most is megtorló háborúról beszélnek. Azért ők azt javasolják, hogy a három nagyhatalom garantálja azt, hogy az uj Német Birodalom nem fog támadóan fellépni a szovjettel szemben.

Persze az ilyen garancia nagyon kétes értékű, annak idején Csehszlovákiának is garantálták a határait, mégis szó nélkül tűrték azt, hogy Hitler bekebelezze azt és Hitler Németországgal is kötött a szovjet meg nem támadási szerződést és jól tudjuk, hogy rúgták azt fel, igazán semmi külömbség sincs Németország akkori és mostani vezetői között.

DULLES VÁLASZA

Dulles amerikai külügyi államtitkár kereken visszautasM tóttá a szovjet javaslatát és a német-osztrák kérdésen kívül nem hajlandó semmi másról tárgyalni. Főleg nem hajlandó hozzájárulni ahoz, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőjével bármilyen kérdésben is tárgyaljon.

Nagyon érdekes az az indoka,

hogy azért nem akarja a kínai külügyminisztert bevonni a tárgyalásokba, mert a mostani kormányzat egy véres belháboru után került uralomra és mert az a kormány támogatja az indokínai háborút.

A burzsoázia vezetői elfelejtik azt, hogy ők is forradalmon keresztül kerültek hatalomra és erre valamikor nagyon büszkék voltak. Ma már nem szeretik ezt emlegetni, sőt le akarják tagadni, elfelejteni, pedig egy nagyon magasállásu ur, a legfelsőbb törvényszék egyik bírája mondotta amikor beutazta Indokinát, hogy ott ugyan az folyik le, amit az amerikai függetlenségi háború jelentett, egy nép harca az idegen elnyomók ellen és ha azt Kina támogatja, úgy az nem Kina szégyene, szégyen csak azt éri, aki a szabadság harcosokkal szemben az elnyomókat f egyverzi fel és látja el öldöklő fegyverekkel.

Azt is elfelejti Mr. Dulles, hogy Amerika is átment egy polgárháborún és azt büszkén szoktuk emlegetni és annak vezetőjét Abraham Lincolnt, mint a legnagyobb amerikait tanultuk meg tisztelni. Most Mr. Dulles szerint a forradalmat és polgárháborút szégyelni kell. Csak az a furcsa, hogy nem ilyen kényes, amikor Francoról van szó. Pedig az külföldi hatalmak segítségével provokált ki egy polgárháborút. Hitler, Mussolini és a morokkoi katonák segítségével került uralomra és most a hivatalos Amerika szövetkezett vele, mint egy “szabad” ország fejével.

Mindezek dacára is remélni lehet, hogy valami megegyezés létrejön, mert ma már Amerika sem bírja ezt az őrült fegyverkezést és főleg mert a régi szövetségeseire nem számíthat egy uj világháború esetén. A megegyezés gátja az amerikai politikusok és az amerikai sajtó, amelyek vad orditozásba kezdenek, ha a legkisebb engedményről szó is esik. Márpedig megegyezni csak kölcsönös engedményekkel lehet, ha erre a tárgyaló felekben nincs meg a hajlandóság, akkor tényleg felesleges leülni, mert a Szovjet és a szövetségesei is olyan nagy hatalmak, amelyeknek nem lehet ultimátumokat küldeni. Velük csak tárgyalni lehet és tárgyalni kell, mert ezt kívánja az amerikai nép érdeke.

BIZTATÓ JELENSÉG

Amerika kormánya különböző címeken sok-sok billió dollárt juttatott az európai és ázsiai országoknak, hogy megmentse azokat a gazdasági összeomlástól, illetve, hogy az egész kapitalista termelési rendszer összedőljön és a helyét elfoglalja a kollektiv termelési rendszer.

Nem önzetlen emberszeretet vezette ebben a kormányunkat, hanem az az elgondolás, hogy a megerősített kapitalista rendszert Amerika vezetésével, továbbra is életbe tudja tartani a magát túlélt profit rendszert és az igy megerősített, egységes kapitalista rendszerű országok élére állva, megsemmisíthetik a már kollektiv termelésre áttért oszágokat és helyreállíthatják a tőkések uralmát.

Ez a törekvése az amerikai kormánynak csak részben siketárállomásokra, ahol nincs elegendő felszerelés ily nagy tömeg kezelésére.

A jelentkezők közül csak annyit engednek át, amennyit a munkáltatók kérnek. Azonban igen sokan átmásznak a határt elzáró drótkerítéseken; mások átúsznak még a Colorado folyón is, akiket az amerikai határőrök aztán összefogdosnak és erőszakos módon lökdösik őket vissza Mexicoba.

Az amerikai újságok képei azt mutatják, hogy milyen erőszakkal távolitják el a szegény “bracero” (mexicói napszámos) munkásokat, akik oly szegénységben élnek otthon, hogy még az ily rosszul fizetett nagyon nehéz munkára is ily tömegesen jelentkeznek. És itt, az Egyesült Államokban pedig lökdösik, ütik-verik szegényeket holott az egyetlen bünük csak az, HOGY DOLGOZNI AKARNAK.

Úgy Mexico, mint az Egyesült Államok a szabadvállalkozás rendszerében él.

Csakis a “privát enterprise” néven említett tőkés rendszerben lehetséges az, hogy embereket ütnek-vernek csak azért, mert nehéz és hasznos munkát akarnak végezni.