Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-06 / 1818. szám

1954. február 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A BERLINI ÉRTEKEZLET Ha a négy nagyhatalom kül­ügyminisztereinek Berlinben fo­lyó konferenciájának a megnyi­tó beszédeit hallgatjuk, úgy va­lójában nem sok reményünk van arra, hogy ez a konferencia eredményes lesz. Mert az ellen­tétek a nyugati hatalmak és a Szovjet között oly erősek, hogy az áthidalhatatlannak látszik. Azonban itt is érvényes az a közmondás, hogy nem eszik a levest oly forrón, ahogy azt fel­tálalják és remélni lehet, hogy a nagy ágyuk — a megnyitó be­szédek —. elsütése után, megin­dulnak az érdemleges tárgyalá­sok, amelyek ha kölcsönös en­gedmények történnek, végered­ményben talán mégvetik az alap­ját valamilyen megegyezésnek a német-osztrák kérdésben, ame­lyek kiinduló pontjai lehetnek az egész nemzetközi ellentétek le­­tárgyalására. ÖSSZEBESZÉLÉS A szovjet kormány erősen , ki­fogásolta azt, hogy a megbeszé­lések megkezdése előtt a három nyugati hatalom részéről előze­tes tárgyalások folytak le, mely­ben összebeszélés történt arra, hogy anélkül, hogy a Szovjet kormány álláspontját ismernék, milyen feltételeket szabnak meg a Szovjetnek. így ismét ultimá­tum jellege van az előterjesz­tett nyugati javaslatnak dacára annak, hogy úgy Anglia, mint Franciaország részéről' Ígéret történt arra, hogy ez nem fog bekövetkezni. Nyilvánvaló, hogy ez az összebeszélés az amerikai külügyminiszter kezdeményezé­sére és nyomására történt és hogy ez ellentétben van úgy a francia, mint az angol kormány álláspontjával, amely kormá­nyok a nép, Uletve a parlamen­tek nyomására ezúttal komoly és eredményes tárgyalást akar­tak. Nyilvánvaló és ma már egy­általán nem titkolható, hogy a nyugati hatalmak közötti mind­jobban kiélesedő ellentétek tet­ték szükségessé ezt az előzetes összebeszélést, hogy legalább a megbeszélések kezdetén egysé­geseknek látszanak. Nagyon jól tudott dolog az, hogy Franciaországban ma nin­csen olyan hatalom, amely ke­resztül tudná vinni azt, hogy a francia parlament elfogadja az Egységes Európai Hadsereg fel­állítását, illetve abban a francia hadsereg beolvasztását. Dulles, amerikai külügyi ál­lamtitkár már három Ízben nyílt ultimátumot intézett a francia kormányhoz, amelyben záros határidőn belül követelte, hogy a francia parlament hagyja jó­vá a közös hadsereg felállítását, de ezek az ultimátumok csak ar­ra voltak jók, hogy még egysé­gesebben álljanak szembe ezzel a tervei, amely megszüntetné Franciaország függetlenségét és ebben a közös hadseregben az újra élesztett német hadsereget tenné dominálóvá, amely hadse­reg 75 év alatt háromszor gá­zolt keresztül Franciaországon. Ha ez a terv keresztülmenne is a francia parlamentben, ami kilátástalan, akkor is a francia nép ellenállásán megtörne a ki­vitelben. A francia és az ameri­kai kormány között nagyon éle­sek az ellentétek, mert Amerika az, amely úgy gazdaságilag, mint katonailag megerősítette és újra Nyugat-Európa legerő­sebb hatalmává tette Németor­szágot, amelynek az irányitói ma ugyan azok, akik lehetővé tették a Kaisernek és Hitlernek az imperialista törekvéseit. De nem kisebbek az ellentétek ebben a kérdésben Angliával sem, mert amerikai segítséggel és az amerikai tőke betársulásá­­val, a német ipar ma erősebb, mint bármikor és erőszakosan szorítja ki az angol ipart nem csak az európai, hanem az ázsiai piacairól is. Úgy, hogy ma Ang­lia ipara két tűz közé került. Egyrészt a német, másrészt az amerikai tőke szorítja ki az ösz­­szes piacairól. Anglia nem akar­ja fentartani tovább a hideg há­borút, ő kereskedni akar, elakar­ja adni az áruját, az amerikai monopóliumtól függetlenül akar­ja beszerezni szükségleteit és er­re legalkalmasabb terület a Szovjetek, Kina és a Népi De­mokráciák. Ezek az ellentétek a tárgyalá­sok folyamán megfognak nyil­vánulni és mindjobban ki fog tűnni, hogy a megegyezés aka­dálya az amerikai monopol tőke, amely úgy gazdaságilag mint politikailag uralni akarja az egész világot és igy érthető, hogy a szovjet külügyminiszter beszédének az éle az amerikai politika ellen irányult és azt je­lölte meg a béke akadályaként. MOLOTOV PONTJAI A szovjet külügyminiszter mint az amerikai lapok nagyon szűkszavúan jelentik, megjelöl­te azokat a tényeket amelyek legfőbb akadályai a feszültség enyhítésének. Amerika az egész vüágon ka­tonai bázisokat épit ki, amelyek­nek a célja a Szovjet elleni tá­madás. Amerika gátolja meg, hogy a kínai kormány elfoglalja a jo­gos helyét a világban, beleértve a Nemzetek Szövetségét is. A tényleges kínai kormány helyét amerikai segítséggel egy kis klikk foglalja el. Amerikát okolja a koreai bé­ketárgyalások megszakításáért és a halifogoly egyezmény meg­szegéséért. Amerika gazdasági bojkotot vezetett be a Szovjet és szövet­ségesei ellen. Amerika minden megyezés el­lenére ujáépiti a német támadó hadsereget, az élen a volt Hitler­ista generálisokkal. Miután a német és osztrák kérdés csak egy része a nemzet­közi ellentéteknek, azt javasolja, hogy a tárgyalás ölelje fel az egész kérdést, amelynek a meg­tárgyalásához hívják meg a kí­nai kormány külügyminiszterét is, miután az ázsiai problémákat a lefegyverezés kérdését, nem le­het a világ legnagyobb népessé­gű állama nélkül megtárgyalni. Tény az, hogy a német, oszt­rák kérdés csak egy részlege az egész nagy nemzetközi problé­mának. Tény az is, hogy lehetet­len lesz a német kérdést béké­sen megoldani, ha már eleve ki­­hangulyozzák, hogy újra felál­lítják a német hadsereget, amely a legfőbb ereje lenne a Szovjet ellen szervezendő egységes euró­pai hadsergnek. Az angol és francia kormá­nyok is jogosnak találják a szov­jet ellenállását egy olyan Né­metország megteremté s é v e 1, melynek a vezetői már most is megtorló háborúról beszélnek. Azért ők azt javasolják, hogy a három nagyhatalom garantálja azt, hogy az uj Német Biroda­lom nem fog támadóan fellépni a szovjettel szemben. Persze az ilyen garancia na­gyon kétes értékű, annak idején Csehszlovákiának is garantál­ták a határait, mégis szó nélkül tűrték azt, hogy Hitler bekebe­lezze azt és Hitler Németország­gal is kötött a szovjet meg nem támadási szerződést és jól tud­juk, hogy rúgták azt fel, igazán semmi külömbség sincs Német­ország akkori és mostani veze­tői között. DULLES VÁLASZA Dulles amerikai külügyi ál­lamtitkár kereken visszautasM tóttá a szovjet javaslatát és a német-osztrák kérdésen kívül nem hajlandó semmi másról tár­gyalni. Főleg nem hajlandó hoz­zájárulni ahoz, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőjével bármilyen kérdésben is tárgyal­jon. Nagyon érdekes az az indoka, hogy azért nem akarja a kínai külügyminisztert bevonni a tár­gyalásokba, mert a mostani kor­mányzat egy véres belháboru után került uralomra és mert az a kormány támogatja az indo­kínai háborút. A burzsoázia vezetői elfelej­tik azt, hogy ők is forradalmon keresztül kerültek hatalomra és erre valamikor nagyon büszkék voltak. Ma már nem szeretik ezt emlegetni, sőt le akarják tagad­ni, elfelejteni, pedig egy nagyon magasállásu ur, a legfelsőbb tör­vényszék egyik bírája mondot­ta amikor beutazta Indokinát, hogy ott ugyan az folyik le, amit az amerikai függetlenségi hábo­rú jelentett, egy nép harca az idegen elnyomók ellen és ha azt Kina támogatja, úgy az nem Ki­na szégyene, szégyen csak azt éri, aki a szabadság harcosok­kal szemben az elnyomókat f egy­­verzi fel és látja el öldöklő fegy­verekkel. Azt is elfelejti Mr. Dulles, hogy Amerika is átment egy polgárháborún és azt büszkén szoktuk emlegetni és annak ve­zetőjét Abraham Lincolnt, mint a legnagyobb amerikait tanul­tuk meg tisztelni. Most Mr. Dul­les szerint a forradalmat és pol­gárháborút szégyelni kell. Csak az a furcsa, hogy nem ilyen ké­nyes, amikor Francoról van szó. Pedig az külföldi hatalmak se­gítségével provokált ki egy pol­gárháborút. Hitler, Mussolini és a morokkoi katonák segítségé­vel került uralomra és most a hivatalos Amerika szövetkezett vele, mint egy “szabad” ország fejével. Mindezek dacára is remélni lehet, hogy valami megegyezés létrejön, mert ma már Amerika sem bírja ezt az őrült fegyver­kezést és főleg mert a régi szö­vetségeseire nem számíthat egy uj világháború esetén. A meg­egyezés gátja az amerikai politi­kusok és az amerikai sajtó, ame­lyek vad orditozásba kezdenek, ha a legkisebb engedményről szó is esik. Márpedig megegyezni csak kölcsönös engedmények­kel lehet, ha erre a tárgyaló fe­lekben nincs meg a hajlandóság, akkor tényleg felesleges leülni, mert a Szovjet és a szövetsége­sei is olyan nagy hatalmak, ame­lyeknek nem lehet ultimátumo­kat küldeni. Velük csak tárgyal­ni lehet és tárgyalni kell, mert ezt kívánja az amerikai nép ér­deke. BIZTATÓ JELENSÉG Amerika kormánya különbö­ző címeken sok-sok billió dollárt juttatott az európai és ázsiai or­szágoknak, hogy megmentse azokat a gazdasági összeomlás­tól, illetve, hogy az egész kapita­lista termelési rendszer összedől­jön és a helyét elfoglalja a kol­lektiv termelési rendszer. Nem önzetlen emberszeretet vezette ebben a kormányunkat, hanem az az elgondolás, hogy a megerősített kapitalista rend­szert Amerika vezetésével, to­vábbra is életbe tudja tartani a magát túlélt profit rendszert és az igy megerősített, egységes kapitalista rendszerű országok élére állva, megsemmisíthetik a már kollektiv termelésre áttért oszágokat és helyreállíthatják a tőkések uralmát. Ez a törekvése az amerikai kormánynak csak részben sike­tárállomásokra, ahol nincs elegendő felszerelés ily nagy tömeg kezelésére. A jelentkezők közül csak annyit engednek át, amennyit a munkáltatók kérnek. Azonban igen sokan átmásznak a határt el­záró drótkerítéseken; mások átúsznak még a Colorado folyón is, akiket az amerikai határőrök aztán összefogdosnak és erőszakos módon lökdösik őket vissza Mexicoba. Az amerikai újságok képei azt mutatják, hogy milyen erő­szakkal távolitják el a szegény “bracero” (mexicói napszámos) munkásokat, akik oly szegénységben élnek otthon, hogy még az ily rosszul fizetett nagyon nehéz munkára is ily tömegesen jelent­keznek. És itt, az Egyesült Államokban pedig lökdösik, ütik-verik szegényeket holott az egyetlen bünük csak az, HOGY DOLGOZ­NI AKARNAK. Úgy Mexico, mint az Egyesült Államok a szabadvállalkozás rendszerében él. Csakis a “privát enterprise” néven említett tőkés rendszer­ben lehetséges az, hogy embereket ütnek-vernek csak azért, mert nehéz és hasznos munkát akarnak végezni.

Next

/
Thumbnails
Contents