Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-02 / 1813. szám
1954. január 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SZERETET ÜNNEPÉN A szeretet ünnepén a polgári lapok tele vannak a szeretet, a béke apostolának, Jézusnak a dicsőítésével. Ezekre a lapokra és az egész társadalmi rendszerre rá lehet mondani, hogy ezen az egy napon tele szájjal hirdetik a békét, a szeretetet, hogy azután 364 napon keresztül a gyűlöletet hirdessék, a háborúra készüljenek fel. A karácsony ünnepét arra használja fel ez a rendszer, hogy külön profitot csináljon a nagy ajándékozás propagálásával. Az emberek az erejükön felül költekeznek, hogy eleget tegyenek a szokásnak, egymás megajándékozásával, amely ajándékok túlnyomó részét a dolgozók hitelbe vásárolják meg és hónapokon keresztül nyögik a szent karácsonyi szokást. A szeretet hirdetésével jár az is, hogy az elesetteket, a nyomorban levőket legalább egy napra jól tartsák. A lapok gyűjtéseiből látjuk, hogy milyen nagy azoknak a száma, akik ebben a gazdag, hatalmas országban, a háborús prosperitás dacára is éheznek, rongyosak és még a legelemibb életszükségleteket sem tudják maguknak megteremteni. De a szeretetet hirdető lapokból olvassuk azt is, hogy milyen nagy azoknak a száma, akik a karácsonyi szükségleteiket betöréssel, utonállással szerzik meg. A bünhullám a nagy ünnepet megelőző hetekben óriási magasságba szökkent és ami a legmegdöbbentőbb, a bűnözők jó része kezdő, csak a karácsonyi szükségletek hiánya viszi őket a bűn útjára. Mert nehéz akkor elviselni a nyomort, szenvedést, amikor legalább látszólag mindenki jólétben él. Különösen nagyon emelkedett a fiatal, sokszor 13-15 éves tolvajoknak a száma. Természetesen a szeretet ünnepét is gyűlöletre használják fel. Gyűlöletet szítanak azok ellen az országok ellen, amelyek megdöntötték a kapitalista termelési rendszert és egy uj vüágot építenek fel, amelyben nem csak a profit uralma dőlt meg, hanem a vallási babona is. NINCS KARÁCSONY Siránkoznak, hogy a kegyetlen, istentelen vörösök betiltották a karácsonyt is. Mint az egyik hülye magyar lapban olvasom, “Kihirdették, hogy nincs isten, nincs Jézus, helyettük az uj istent Sztálint kell imádni, hozzá kell küldeni a fohászokat”, írják, hogy nem szabad templomba menni, nem szabad karácsonyfát felállítani, nem szabad ajándékokat venni, amit különben sem lehetne, mert nincsenek ajándék tárgyak sem felnőtteknek, sem gyermekeknek, még cukorkák sincsenek. Mint minden amit ezekről az országokról leírnak hazugság, mégpedig szemtelen, tudatos, gyűlöletet szító hazugság. A tény az, mint a magyarországi lapokból olvassuk, az egyházak nagyban készülnek a Jézus születésének a megünneplésére és azt ténylegesen a béke és a szeretet szellemébe ünnepük meg. Senki sincs korlátozva a templomba menéstől, , mint ahogy sok sok ezren fogják még ma is vallási alapon ünnepelni Jézus születését. A lapok jelentik, hogy a szomszédos országokból, Csehszlovákiából, Romániából, sok vagon fenyőfa érkezett, amelyeket az állami üzletekben árusítanak. Egyben közlik a karácsonyfák árát is. A lapokból megtudjuk, hogy rengeteg árut halmoztak fel, hogy meghosszabbították az üzletek záróráját és felfüggesztették a karácsonyt megelőző két vasárnapi munkaszünetet, hogy ki tudják elégíteni a nagy forgalmat. Megtudjuk, hogy erre az alkalomra az élelmiszer üzletek, cukrázdák nagyon elkészültek a rendes forgalom háromszorosát várják, illetve készültek elő rá. Hónapokkal előbb már a játékárugyárak megtárgyalták, hogy milyen uj játékokkal jönnek ki. Az igaz, hogy nem puskák, revolverek, tankok, bombázó gépek, hanem praktikus nevelő hatású játékok dominálnak. Cukorkákból a rendes mennyiség tízszeresét készítik elő az ünnepekre. De a fő hangsúly a nevelő hatású képes, mese és ifjúsági könyveken van, amelyekből rengeteg mennyiséget készítenek. Persze hazugság az is, hogy tiszta kommunista propaganda még a gyermekek részére kiadott könyvek is. A “Szabad Nép” december 10-iki számából megtudjuk, hogy a serdülő ifjúság részére a következő szerzőktől jelentek meg könyvek erre az alkalomra. Három orosz szerzőtől, amelyeknek egyike Gorky, a klasszikus orosz iró. Magyar szerzők: Ily és Gyula, Sásdi Sándor, Tamási Áron, Móricz Zsigmondtól két kötet, Móra Ferenctől két arra. is, hogy a szabadság védelmében esetleg még a börtönbe is kell mennünk”. A szabadság kérdésében minden ember egyforma szakértő lehet, — ha akar. De különösen szakértő az, aki annyi üldöztetés után, mint amennyiben Einsteinnek már része volt, újból bátran kiáll a szabadságjogok védelmére. Albert Einsteint ezen bátor kiállása után a történelem nem csak mint korunk legnagyobb tudósát, hanem általános értelemben véve is mint korunk egyik legnagyobb emberét fogja megörökíteni. kötet, Molnár Ferenctől a “Pál utcai fiuk”, kapott uj kiadást. Külföldi szerzők: Defoe, Grim testvérek, Robinson Crusoe, meséinek a gyűjteménye, Verne “Rejtelmes sziget”. Mig egy kötetben 45 magyar iró válogatott versei és elbeszélései jelentek meg a karácsonyi könyvpiacon. KARÁCSONY? Hivatalosan, illetve a természettudományi nevelés alapján, tényleg nem karácsonyt ünnepük a gyerekek. Természetesen szakítottak ezzel a mesével és megtanítsák a gyermekeket arra, hogy amit ma karácsonynak nevezünk, annak semmi köze sincs a Jézus állítólagos születésnapjához, hogy az már a kereszténység előtt is ünnep volt, a tél ünnepe, annak az örömnek a kifejezője, hogy a napok hosszabbak lesznek és újra jön a tavasz termékenysége, a nyár kellemes időjrása és sok más értelmes magyarázata a karácsony eredetének és ennek megfelelően a “télapót” ünnepük és karácsonyt a fenyőfa ünnepének nenevezték el. Ne sírjanak, ne hullassanak krokodil könnyeket a reakciósok, a félrevezetettek, Magyarországon is ünnepelnek ezen a napon, ki hogy akar, templomban, vagy az észszerüség alapján. A gyermekeknek is meg van a maguk öröme, csak nem egy hazug babonán épül fel, hanem az élet örömén. Kapnak ők is ajándékokat, feldíszített fenyőfákat, csak ők tudják, hogy azt nem a Mikulás hozza, hanem a szüleik, rokonaik veszik nekik azért, hogy örömet okozzanak vele. MEG KELL SZOKNI Lapunk múlt heti számában az egyik vezércikkünk foglalkozott azzal, hogy a lapok és a politikusok túlnyomó része milyen dühösen fogadta a szovjet kormánynak azt a válaszát, hogy kész elfogadni az elnökünknek a Nemzetek Szövetsége előtt tett javaslatát, hogy az atomanyagokból közös raktárt állítsanak fel annak a békés célokra való felhasználására. Dühöngenek, uszítanak, mert a szovjet kormány úgy vette az elnök ajánlatát, ahogy az mondotta, hogy “megtárgyalják” ezt a kérdést. A lapjaink és po- Utikusaink nem akarják megérteni, hogy nem minden kormány van az amerikai bankárok zsebeiben, amelyeknek ukázokat lehet küldeni. Ebből a nem megértésből származnak és élesednek az ellentétek nem csak a szovjet és szövetségesei és Amerika között, hanem az úgynevezett semleges országok és Amerika között is. Sőt mint jól tudjuk, hogy Amerika legszorosabb szövetségesei között is mindig több az ütköző pont, amelyet még a bermudai értekezlet sem tudott megoldani, sőt az kiélesedett a sikertelen tárgyalás folytán. Az al-elnök ázsiai utazása folyamán erőszakkal fegyveres táborrá akarta átalakítani Ázsiát, amely terv a legszélesebb visszautasításba részesült a vezető ázsiai országok részéről. India, Burma, Iindonezia kereken visszautasították az amerikai parancsot. Nem kértek sem az amerikai fegyverből, sem az amerikai dollárból, amiért nagyon félháborodtak az amerikai halálkereskedők. Pedig meg kell szokni azt, hogy elmúlt az az idő, amikor parancsokat lehetett küldeni, a parancskiadás ellen lázadoznak a szövetségesek is. Franciaország, Anglia, Japán, mind nyíltabban lépnek fel a “brutális amerikai diplomácia” ellen és nem csak a baloldali lapok, hanem szinte egységes a tiltakozás. Meg kell szokni, hogy ha már a szövetségeseknek sem lehet diktálni, akkor még kevésbé lehet azoknak az országoknak, amelyek nincsenek a fizetési listán, amelyek nem akarnak függő helyzetbe kerülni, inkább maguk küzdenek meg a nehézségekkel, mint az .úgynevezett semleges országok. Meg kell szokni azt, hogy a Szovjet és szövetségesei amelyek 800 millió embert jelentenek, egyenlő felek, kikkel egyenlő ’alapon lehet és kell tárgyalni, kiknek nem lehet előfeltételeket szabni, ultimátumokat küldeni. A német-osztrák kérdésben való négy külügyminiszteri tárgyalásra is azon az alapon jöhetett össze, hogy fel kellett adni az előzetes feltételeket, amely tárgyalás nélkül szabta volna meg a szovjetnek azt, hogy mit kell neki elfogadni és miről lehet tárgyalni. Ugyan ez a helyzet az elnök ajánlatát illetőleg is. Azt is csak tárgyalás alapjául lehet megtenni és bele kell nyugodni abba, hogy ebben a kérdésben a tárgyalásokon a szovjetnek is lesznek javaslatai. a papír függöny Nem csak a szovjet lapok, hanem a Népi Demokráciák lapjai is teljes szövegébe lehozták az elnöknek a Nemzetek Szövetsége előtt tartott beszédét. Nem húztak “vasfüggönyt”, megírták az amerikai lapok is ezt es azt is, hogy az amerikai kormány nagyon fontosnak tartja a szovjet állásfoglalását és éppen ezért a moszkvai amerikai nagykövet a beszéd előtt és a beszéd után is felkereste a szovjet külügyminisztert és felhívta a figyelmét az elnök javaslatára és kérte, hogy arra adják meg a választ. A szovjet kormány, amint jelentik, alapos tanulmányozás után egy 3000 szavas választ küldött, amelyben bejelentette, hogy kész tárgyalásokra az elnök javaslata alapján az atomenergia békés felhasználására, de nem hiszi azt, hogy ez a súlypontja az atom kérdésnek, mert a békés termelésnek az előfeltétele az, hogy ezt a veszedelmes energiát ne lehessen rombolásra felhasználni. Azért javasolja, hogy egyidejűleg tárgyalják meg az atom és hidrogénbombák használatának az eltiltását és nemzetközi ellenőrzés alá helyezését. Mivel az amerikai lapok csak kikapott idézeteket közölnek a szovjét válaszból, ugylátszik, veszedelmesnek tartják annak az
