Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-30 / 1817. szám
1954. január 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI EZT MAGYARÁZZAK MEG Hatalmas propaganda szervei vannak az amerikai kormánynak, az Amerika Hangja, a Szabad Európa, rádió állomások, rengeteg propaganda könyv és újság, amely a világ minden nyelvén hirdeti azt, hogy az amerikai kormány szándékai békések és tiszták. Persze nem olyan egyszerű ez a dolog, mert a sok száz millióba kerülő propaganda dacára, azt látja a világ, hogy Amerika kormánya az egész tőkés világot fegyverbe akarja állitani, a kollektiv termelésre áttért országok ellen. Fegyverrel és pénzel segíti a gyarmati népek szabadságának az elnyomását, szerte a világon hadibázisokat épit, nem hajlandó lemondani az atomfegyver használatáról és ezt békés törekvésnek el lehet nevezni, de ezt csak . azok hiszik el, akiknek ebből a hadi készülődésből hasznuk van. Akiknek a befektetéseiket, profitjukat kell vele megvédeni, de a nagy tömegek, minden propaganda dacára is, ezt háborús ténykedésnek nevezik és amint a külföldet járt amerikaiak jelentik, a békét nem a Szovjettől, hanem Amerikától féltik. A lapok nagy ujongással jelentik, hogy a 22 ezer kommunista ellenes hadifogoly visszanyerte szabadságát, nem voltak hajlandók a kommunista uralom alá visszatérni. Ezt esetleg az amerikai néppel el lehet hitetni, de a világ népei joggal vetik fel azt a kérdést, hogy ha ezek a hadifoglyok tényleg olyan erős ellenfelei a mai kínai és északkoreai uralomnak, miért nem engedték meg azt, hogy a fegyverszüneti szerződés értelmében minden hadifogolytól, semleges országok megbizottainak a felügyelete alatt megkérdezzék, hogy nem-e akar a hazájába visszatérni. A 26 ezer hadifogoly közül csak nagy nehézséggel 3-4 ezerrel érintkezhettek ezek a megbízottak olyan körülmények között, amely megcsúfolása volt a fegyverszüneti egyezménynek. Ezt tudják mindenütt és igy az a közvélemény, hogy ezeket a kihallgatásokat azért akadályozták meg, mert a hadifoglyok tekintélyes száma vissza akart térni a hazájába, de a féktelen terror gátolta abban. Nem lehet a békés szándékot igazolni akkor, amikor az elnöktől a falusi bakterig mindenki feltételeket akar szabni a szovjeteknek, mielőtt leülnek a tárgyaló asztalhoz. Ezeknek a politikusoknak a nagyszájú, fenyegető kijelentéseit lehozzák a külföldi lapok és ez a legjobb Amerika ellenes propaganda és ezt tízezer Amerika Hangja sem képes békés törekvésnek magyarázni. Vagy egy fél tucat amerikai egyetemi hallgató tért vissza a Szovjetből, ahol tanulmányúton voltak. Ezek az egyetemisták, az egyetemük lapjának a szerkesztői, szűkszavú beszámolójukban elmondj ákt azt, hogy a Szovjetekben egy pár katonai pont kivételével, szabadon utazhatták, csoportosan vagy egyenként, tolmácsot csak akkor adtak, ha azt kérték, különben is az orosz egyetemisták közül sok angolul tudó van és igy tolmács nélkül is beszélhettek és az amerikai fiuk közül is tudott egy oroszul. Ezek a fiuk mindenhol azt tapasztalták, hogy az orosz nép legnagyobb törekvése a béke fentartása. A hozzájuk intézett kérdések túlnyomó része erre irányult. Megkérdezték, hogy miért akarja Aiperika hadibázisokkal körülvenni a szovjetet, miért fegyverezi fel az egész tőkés világot. Miért van ott Indokínában, Malayban, Koreában, stb. Mindenütt nagyon barátságos fogadtatásba részesültek és a felköszöntők, a tiszteletükre adott fogadtatáson az amerikaiszovjet barátságot éltették. Ha ezek a fiuk bármely tőkés országbeli egyetemre mentek volna, ott ugyan ezeket a kérdéseket kapták volna a diákok nagy részétől. Mert a tények erősebbek a propaganda gépezetnél és még a különben jó szándékú amerikai* fiuk sem tudták megmagyarázni, békés törekvésnek elhitetni mindazt, amit ma amerikai külpolitikának neveznek. Nagyon üdvös volna, ha a fiatalok, a jövő háborúnak kiszemelt áldozatai, gyakrabban és nagyobb tömegekben érintkezhetnének, akkor a mai gyűlölködést a népek közötti barátság váltaná fel. BÉREMELÉS Minden dolgozó ember, kinek írem munkanélkül, a tőkéje jövedelme után kell élnie, jól tudja azt, hogy a fizetése állandóan mögötte van a megélhetési árak szünet nélküli emelkedésétől. Ami béremelést elér a szervezettségével, sokszor kemény harcok, de mindig hosszú tárgyalások után, az már elkésett segítség, mert a tőkések közben úgy emelték az árakat, hogy az elért béremelés értéktelenné vált és újra elölről lehet és kell kezdeni a harcot az életnívó állandó sülyedése ellen. Dacára annak, hogy ezt mindenki jól tudja, a béremelést követelő dolgozókat a lapok és a politikusok állandóan támadják és a törvényhozóink nagy buzgalommal igyekeznek megnehezíteni a megélhetésért való küzdelmet. Amerika szervezett munkássága érzi, hogy ezek az apró béremelések, miként válnak értéktelenné, de osztály tudatlansága folytán képtelen arra, hogy gyökeres megoldást találjon dacára annak, hogy kiáltó példák vannak előtte, hogy nem apró kis eredményekért kellene harcolnia, hanem magát a profit rendszert kellene összetörnie ahoz, hogy biztosítsa a maga és családja részére a nyugodt, emberséges és holhapbiztos megélhetést. De erre éppen a szervezkedési formája miatt képtelen, mert a szervezetei a legjobb támogatói a profit rendszernek. Most egy olyan bérharc folyik le itt ebben az országban, amely megmutatja, ha nem is az egyetlen célravezető utat, hanem azt, hogy az életnívó emelését miként lehet radikálisan emelni, ha legalább ezt a példát követnék. V A TÖRVÉNYHOZÓK BÉREMELÉSE Amint a lapok jelentik a törvényhozók is érzik a folytonos drágulást és azért ők is szükségesnek látják, hogy a fizetéseiket felemeljék. De ezek az urak., akik olyan érzékenyek amikor a dolgozók 5-10 százalékos béremelést követelnek, amikor saját magukról van szó, alaposan belemarkolnak az államkasszába és csak egy pár százalék híja, hogy nem duplázzák meg a fizetésüket. Képviselő, szenátor és biró urak a tervezet szerint ilyen módon emelnék a fizetéseiket: A képviselők, szenátorok fizetése ma 15.000 dollár, a kis béremelés ezt 29.500 dollára egészítené ki, ilyen arányban emelkedne a szövetségi bírák fizetése is. Ezek az urak, mármint törvényhozók, * kik megszavazzák maguknak ezt a kis emelést, milyen ricsajt csapnának, ha a dolgozó munkások próbálnának 25 százalékos béremelésért harcba menni. Hogy rohannának Mc- Carthyék vizsgálgatni, hogy nem-e Moszkva keze van ebben az istentelen, Amerika ellenes követelésben. Pedig a törvényhozó uraknak ezen a fizetésen kívül még hatalmas mellékjövedelme is van. Az állam fizeti az irodai személyzetét, 3-4 személyt is alkalmaznak a törvényhozó urak és majdnem kivétel nélkül, a becses családtagjaik töltik be ezeket a jól fizetett állásokat. Feleség, a gyerekek, rokonok, nem ritkán csak névleges alkalmazottak után veszik fel a fizetéseket, amelyekért amúgy sem kell dolgozniok, mert a munkát ugyancsak az állam által fizetett gépirónők végzik el. Azonkívül megkapják az iroda költségeket, ingyenes postai szállítást és ki tudja még milyen kedvezményeket, nem is beszélve az állandó kéjutazásokról, amelyet “vizsgálat” címen élveznek, amelyre legtöbbször a kedves famíliát is elviszik. Persze egy kis szemérmetlenség kell ahoz, hogy az adófizetők zsebére ilyen érvágást kövessenek el, végeredményben felettük is van munkaadó, hiszen mindég azt hangsúlyozzák, hogy ők a nép szolgái, igy talán az lett volna a helyes, hogy meg kellett volna kérdezni a gazdát, a népet, akiknek a “szolgái”. Igazi demokrácia, népszavazás alá bocsájtotta volna ezt a béremelést, amelyet ha nem szavaztak volna meg, a törvényhozó uraknak módjuk lett volna sztrájk utján kiverekedni és még attól sem kellett volna tartaniok, hogy a Taft-Hartley törvényt alkalmazzák velük szemben, mert azt senki se állította volna, hogy ha a törvényhozó urak sztrájkba mennek az “nemzeti veszedelmet” jelentett volna. Sőt egy megkönnyebbülés lenne az ország számára, ha a politikus urak egy pár hónapra sztrájkba mennének. Hogy a bíráknak is megszavazták a béremelést az természetes, az alkotmány, a nép jogainak megnyirbálásához teljes segítséget adtak a különböző rangú biró urak, jól szolgálták a tőkéseket, amikor alkotmányosnak mondották ki a Smith, a Taft-Hartley és más szabadság gyilkos törvényeket, megérdemlik ezt a javítást. ERRE IS SZÜKSÉG VAN Még egy hir örvendeztette meg a népet, hogy a törvényhozás házában rendeznek be egy termet, amelyet “Ima teremnek” neveznek el. Ebben a teremben imádkozhatnak és magukba szállhatnak a törvényhozó urak. Kétségtelen, hogy van mit leimádkozniok és van okuk magukba szállni és elgondolkozni azon, hogy nekik tulajdonképen az egész amerikai nép érdekeit kellene szolgálniok és nem egy maroknyi tőkés érdekeltségét. Ezenkívül ez az ima terem kellőképen jellemzi a mai helyzetet, amikor az egész vonalon a legszélső reakció uralkodik, akkor a törvényhozók házára is rá kell nyomni a reakció legfőbb támaszának, a papságnak, a vallásnak a jelképét. MAR NEM LEHET LETAGADNI A General Motors autóinak a bemutatásánál a vállalat elnöke beszédet mondott. Az üzletembereknek bejelentette, hogy semmi okuk sincs aggodalomra, mert az 1954-es üzleti év is jó és kielégítő lesz. Mi elhisszük azt, hogy azon alapon, hogy “Ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának is”, amely kijelentést annak idején Mr. Wilson, a hadügyi államtitkárrá lett General Motors elnöke jelentett ki, nincs ok aggódni. Ez persze Amerika azon részére vonatkozik, amelyet a General Motors és társai képviselnek, de Amerika azon részének, amely a nép nagy többségét, a dolgozókat jelenti, annál inkább okuk van az aggodalomra. Mert ők már a bőrükön tapasztalják, hogy nekik nem lesz kedvező a következő üzleti év. A Baltimore-Ohio vasúttársaság azon 11 ezer dolgozója, kiket ezideig már letettek a munkából, nem nagyon hiszik, hogy a General Motorsék jó üzleti kilátásai rájuk is vonatkoznak. Ugyan így az acél, autó, ruházati és építő ipari dolgozók sem hiszik, kik szintén nagy tömegben kerültek az utcára. A hivatalos jelentés szerint az elmúlt héten 450 ezerrel szaporodott a munkanélküliek száma és a hivatatanitókat és tanárokat, mert nem hajlandók megalázkodni a terrorisztikus módszereket alkalmazó vizsgáló bizottságok előtt. Warren főbírónak hamarosan alkalma nyílik kimutatni, hogy őszintén vallja-e a beszédében kifejtett igazságokat?
