Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-30 / 1817. szám

1954. január 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI EZT MAGYARÁZZAK MEG Hatalmas propaganda szervei vannak az amerikai kormány­nak, az Amerika Hangja, a Sza­bad Európa, rádió állomások, rengeteg propaganda könyv és újság, amely a világ minden nyelvén hirdeti azt, hogy az amerikai kormány szándékai bé­kések és tiszták. Persze nem olyan egyszerű ez a dolog, mert a sok száz millió­ba kerülő propaganda dacára, azt látja a világ, hogy Amerika kormánya az egész tőkés vilá­got fegyverbe akarja állitani, a kollektiv termelésre áttért or­szágok ellen. Fegyverrel és pén­zel segíti a gyarmati népek sza­badságának az elnyomását, szer­te a világon hadibázisokat épit, nem hajlandó lemondani az atomfegyver használatáról és ezt békés törekvésnek el lehet nevezni, de ezt csak . azok hiszik el, akiknek ebből a hadi készülő­désből hasznuk van. Akiknek a befektetéseiket, profitjukat kell vele megvédeni, de a nagy tö­megek, minden propaganda da­cára is, ezt háborús ténykedés­nek nevezik és amint a külföl­det járt amerikaiak jelentik, a békét nem a Szovjettől, hanem Amerikától féltik. A lapok nagy ujongással je­lentik, hogy a 22 ezer kommu­nista ellenes hadifogoly vissza­nyerte szabadságát, nem voltak hajlandók a kommunista ura­lom alá visszatérni. Ezt esetleg az amerikai nép­pel el lehet hitetni, de a világ népei joggal vetik fel azt a kér­dést, hogy ha ezek a hadifog­lyok tényleg olyan erős ellenfelei a mai kínai és északkoreai ura­lomnak, miért nem engedték meg azt, hogy a fegyverszüneti szerződés értelmében minden ha­difogolytól, semleges országok megbizottainak a felügyelete alatt megkérdezzék, hogy nem-e akar a hazájába visszatérni. A 26 ezer hadifogoly közül csak nagy nehézséggel 3-4 ezerrel érintkezhettek ezek a megbízot­tak olyan körülmények között, amely megcsúfolása volt a fegy­verszüneti egyezménynek. Ezt tudják mindenütt és igy az a közvélemény, hogy ezeket a ki­hallgatásokat azért akadályoz­ták meg, mert a hadifoglyok te­kintélyes száma vissza akart tér­ni a hazájába, de a féktelen terror gátolta abban. Nem lehet a békés szándékot igazolni akkor, amikor az elnök­től a falusi bakterig mindenki feltételeket akar szabni a szov­jeteknek, mielőtt leülnek a tár­gyaló asztalhoz. Ezeknek a po­litikusoknak a nagyszájú, fenye­gető kijelentéseit lehozzák a kül­földi lapok és ez a legjobb Ame­rika ellenes propaganda és ezt tízezer Amerika Hangja sem ké­pes békés törekvésnek magya­rázni. Vagy egy fél tucat amerikai egyetemi hallgató tért vissza a Szovjetből, ahol tanulmányúton voltak. Ezek az egyetemisták, az egyetemük lapjának a szer­kesztői, szűkszavú beszámoló­jukban elmondj ákt azt, hogy a Szovjetekben egy pár katonai pont kivételével, szabadon utaz­hatták, csoportosan vagy egyen­ként, tolmácsot csak akkor ad­tak, ha azt kérték, különben is az orosz egyetemisták közül sok angolul tudó van és igy tolmács nélkül is beszélhettek és az ame­rikai fiuk közül is tudott egy oroszul. Ezek a fiuk mindenhol azt ta­pasztalták, hogy az orosz nép legnagyobb törekvése a béke fentartása. A hozzájuk intézett kérdések túlnyomó része erre irányult. Megkérdezték, hogy miért akarja Aiperika hadibá­zisokkal körülvenni a szovjetet, miért fegyverezi fel az egész tő­kés világot. Miért van ott Indo­kínában, Malayban, Koreában, stb. Mindenütt nagyon barátsá­gos fogadtatásba részesültek és a felköszöntők, a tiszteletükre adott fogadtatáson az amerikai­szovjet barátságot éltették. Ha ezek a fiuk bármely tőkés országbeli egyetemre mentek volna, ott ugyan ezeket a kérdé­seket kapták volna a diákok nagy részétől. Mert a tények erő­sebbek a propaganda gépezet­nél és még a különben jó szán­dékú amerikai* fiuk sem tudták megmagyarázni, békés törekvés­nek elhitetni mindazt, amit ma amerikai külpolitikának nevez­nek. Nagyon üdvös volna, ha a fia­talok, a jövő háborúnak kisze­melt áldozatai, gyakrabban és nagyobb tömegekben érintkez­hetnének, akkor a mai gyűlölkö­dést a népek közötti barátság váltaná fel. BÉREMELÉS Minden dolgozó ember, kinek írem munkanélkül, a tőkéje jö­vedelme után kell élnie, jól tud­ja azt, hogy a fizetése állandó­an mögötte van a megélhetési árak szünet nélküli emelkedésé­től. Ami béremelést elér a szer­vezettségével, sokszor kemény harcok, de mindig hosszú tár­gyalások után, az már elkésett segítség, mert a tőkések közben úgy emelték az árakat, hogy az elért béremelés értéktelenné vált és újra elölről lehet és kell kezdeni a harcot az életnívó állandó sülyedése ellen. Dacára annak, hogy ezt min­denki jól tudja, a béremelést kö­vetelő dolgozókat a lapok és a politikusok állandóan támadják és a törvényhozóink nagy buzga­lommal igyekeznek megnehezíte­ni a megélhetésért való küzdel­met. Amerika szervezett munkás­sága érzi, hogy ezek az apró bér­emelések, miként válnak érték­telenné, de osztály tudatlansága folytán képtelen arra, hogy gyökeres megoldást találjon da­cára annak, hogy kiáltó példák vannak előtte, hogy nem apró kis eredményekért kellene har­colnia, hanem magát a profit rendszert kellene összetörnie ahoz, hogy biztosítsa a maga és családja részére a nyugodt, em­berséges és holhapbiztos megél­hetést. De erre éppen a szer­vezkedési formája miatt képte­len, mert a szervezetei a legjobb támogatói a profit rendszernek. Most egy olyan bérharc folyik le itt ebben az országban, amely megmutatja, ha nem is az egyet­len célravezető utat, hanem azt, hogy az életnívó emelését mi­ként lehet radikálisan emelni, ha legalább ezt a példát követ­nék. V A TÖRVÉNYHOZÓK BÉREMELÉSE Amint a lapok jelentik a tör­vényhozók is érzik a folytonos drágulást és azért ők is szüksé­gesnek látják, hogy a fizetései­ket felemeljék. De ezek az urak., akik olyan érzékenyek amikor a dolgozók 5-10 százalékos bére­melést követelnek, amikor saját magukról van szó, alaposan be­lemarkolnak az államkasszába és csak egy pár százalék híja, hogy nem duplázzák meg a fize­tésüket. Képviselő, szenátor és biró urak a tervezet szerint ilyen mó­don emelnék a fizetéseiket: A képviselők, szenátorok fizetése ma 15.000 dollár, a kis béreme­lés ezt 29.500 dollára egészítené ki, ilyen arányban emelkedne a szövetségi bírák fizetése is. Ezek az urak, mármint tör­vényhozók, * kik megszavazzák maguknak ezt a kis emelést, mi­lyen ricsajt csapnának, ha a dol­gozó munkások próbálnának 25 százalékos béremelésért harc­ba menni. Hogy rohannának Mc- Carthyék vizsgálgatni, hogy nem-e Moszkva keze van ebben az istentelen, Amerika ellenes követelésben. Pedig a törvényhozó uraknak ezen a fizetésen kívül még hatal­mas mellékjövedelme is van. Az állam fizeti az irodai személyze­tét, 3-4 személyt is alkalmaznak a törvényhozó urak és majdnem kivétel nélkül, a becses család­tagjaik töltik be ezeket a jól fi­zetett állásokat. Feleség, a gye­rekek, rokonok, nem ritkán csak névleges alkalmazottak után ve­szik fel a fizetéseket, amelyek­ért amúgy sem kell dolgozniok, mert a munkát ugyancsak az ál­lam által fizetett gépirónők vég­zik el. Azonkívül megkapják az iroda költségeket, ingyenes pos­tai szállítást és ki tudja még mi­lyen kedvezményeket, nem is be­szélve az állandó kéjutazások­ról, amelyet “vizsgálat” címen élveznek, amelyre legtöbbször a kedves famíliát is elviszik. Persze egy kis szemérmetlen­ség kell ahoz, hogy az adófize­tők zsebére ilyen érvágást kö­vessenek el, végeredményben felettük is van munkaadó, hiszen mindég azt hangsúlyozzák, hogy ők a nép szolgái, igy talán az lett volna a helyes, hogy meg kellett volna kérdezni a gazdát, a népet, akiknek a “szolgái”. Igazi demokrácia, népszavazás alá bocsájtotta volna ezt a bér­emelést, amelyet ha nem szavaz­tak volna meg, a törvényhozó uraknak módjuk lett volna sztrájk utján kiverekedni és még attól sem kellett volna tar­­taniok, hogy a Taft-Hartley tör­vényt alkalmazzák velük szem­ben, mert azt senki se állította volna, hogy ha a törvényhozó urak sztrájkba mennek az “nem­zeti veszedelmet” jelentett vol­na. Sőt egy megkönnyebbülés lenne az ország számára, ha a politikus urak egy pár hónapra sztrájkba mennének. Hogy a bíráknak is megsza­vazták a béremelést az természe­tes, az alkotmány, a nép jogai­nak megnyirbálásához teljes se­gítséget adtak a különböző ran­gú biró urak, jól szolgálták a tő­késeket, amikor alkotmányos­nak mondották ki a Smith, a Taft-Hartley és más szabadság gyilkos törvényeket, megérdem­lik ezt a javítást. ERRE IS SZÜKSÉG VAN Még egy hir örvendeztette meg a népet, hogy a törvényho­zás házában rendeznek be egy termet, amelyet “Ima teremnek” neveznek el. Ebben a teremben imádkozhatnak és magukba szállhatnak a törvényhozó urak. Kétségtelen, hogy van mit le­­imádkozniok és van okuk ma­gukba szállni és elgondolkozni azon, hogy nekik tulajdonképen az egész amerikai nép érdekeit kellene szolgálniok és nem egy maroknyi tőkés érdekeltségét. Ezenkívül ez az ima terem kellőképen jellemzi a mai hely­zetet, amikor az egész vonalon a legszélső reakció uralkodik, akkor a törvényhozók házára is rá kell nyomni a reakció legfőbb támaszának, a papságnak, a val­lásnak a jelképét. MAR NEM LEHET LETAGADNI A General Motors autóinak a bemutatásánál a vállalat elnöke beszédet mondott. Az üzletem­bereknek bejelentette, hogy sem­mi okuk sincs aggodalomra, mert az 1954-es üzleti év is jó és kielégítő lesz. Mi elhisszük azt, hogy azon alapon, hogy “Ami jó a Gene­ral Motorsnak, az jó Ameriká­nak is”, amely kijelentést an­nak idején Mr. Wilson, a hadü­gyi államtitkárrá lett General Motors elnöke jelentett ki, nincs ok aggódni. Ez persze Amerika azon részére vonatkozik, ame­lyet a General Motors és tár­sai képviselnek, de Amerika azon részének, amely a nép nagy többségét, a dolgozókat je­lenti, annál inkább okuk van az aggodalomra. Mert ők már a bőrükön tapasztalják, hogy ne­kik nem lesz kedvező a követke­ző üzleti év. A Baltimore-Ohio vasúttársa­ság azon 11 ezer dolgozója, kiket ezideig már letettek a munkából, nem nagyon hiszik, hogy a Ge­neral Motorsék jó üzleti kilátá­sai rájuk is vonatkoznak. Ugyan így az acél, autó, ruházati és építő ipari dolgozók sem hiszik, kik szintén nagy tömegben ke­rültek az utcára. A hivatalos jelentés szerint az elmúlt héten 450 ezerrel szaporodott a mun­kanélküliek száma és a hivata­tanitókat és tanárokat, mert nem hajlandók megalázkodni a ter­­rorisztikus módszereket alkalmazó vizsgáló bizottságok előtt. Warren főbírónak hamarosan alkalma nyílik kimutatni, hogy őszintén vallja-e a beszédében kifejtett igazságokat?

Next

/
Thumbnails
Contents