Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-30 / 1817. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 30. los jóslat az év közepére 5 milli­óra teszi azok számát, akik ki­kerülnek a gyárakból. Ezek a hivatalos számok azon­ban nagyon megbízhatatlanok, mert csak azokat tartja számon, akik a munkanélküli segélyt fel­veszik, de nem számol a részle­ges munkanélküliekkel, nem szá­mol azokkal, kik már kimerítet­ték a segélyüket és nem számol azokkal sem, akik most nőttek és nőnek bele abba a korba, ami­kor dolgozni kellene, de nem jut­nak munkához. A szakszerveze­tek statisztikája szerint a teljes munkanélküliek száma legalább 50 százalékkal nagyobb, mint a hivatalos statisztika. A mai termelési rendszerből természetszerűleg folyik, hogy miután a' munkanélküliek nem képesek annyit vásárolni, mint amikor dolgoztak, ez újabb tö­megek kiesését fogja jelenteni. A depresszió minden jele itt van, de a hivatalos helyen ma is a Hoover jelszó járja, hogy a prosperitás itt van a sarkon, nem tudnak semmi intézkedést tenni, hogy elhárítsák ezt a ve­szélyt, mert minden olyan intéz­kedés, amely legalább enyhíteni próbálná a munkanélküliség ve­szedelmét, a tőkések profitját veszélyeztetné. Már pedig a mai éra szerint a profit szent és sérthetetlen, ahoz nyúlni, azt kisebbíteni nem szabad. Nem hi­ába ültek be a legfőbb hivata­lokba a nagy vállalatok vezetői, ők szigorúan vigyáznak a profit szentségére. így Amerika népe csak saját maga segíthet ma­gán, csak a szervezettség erejé­­jével háríthatja el feje felől egy depresszió veszedelmét, de ahoz a szervezettségnek a mai formá­ja nem alkalmas, azt csak az igazi forradalmi Ipari Uniókkal érhetné el, amely nem csak meg­nyirbálni, de megsemmisíteni akarja a profitrendszert, amely okozója a gazdasági válságok­nak, a munkanélkülségnek, a háborúknak és a velejáró nyo­mornak. VAJ HELYETT ÁGYÚT Hitleréknek volt ez a hires jelszavuk, amikor felkészültek a második világháborúra és a há­borús készülődés miatt az élet­nívó sülyedt. A jelszó azt jelen­tette, hogy vaj helyett ágyút kell gyártani, vagyis meg kell koplalni azt, hogy a német vi­lághatalmi törekvéseknek vég­rehajtásához elegendő ágyújuk legyen. Akkor az amerikai nagytőké­sek bőségesen szállították az ágyúhoz való anyagot, nem csak Hitlernek, hanem ázsiai ellenfe­lünknek a japán imperializmus­nak is. Hogy most az ne ismétlődhes­sen meg, hogy a jövendő ellen­ség amerikai nyersanyaggal ké­szülhessen fel, eltiltották, hogy a Szovjet és szövetségesei részé­re bármilyen anyagot szállíthas­sanak, amelyet katonai célokra lehet felhasználni. Ennek a be­tartását többé-kevésbé rákény­­szeritették az összes tőkés or­szágokra is. Ezt a gazdasági bojkotot a tőkés országok jó része már át­törte és mind erősebb kereske­delmi összeköttetésbe lépnek a Szovjettel, Kínával és a Népi Demokráciákkal. Ez idegesíti az amerikai tőkéseket, mert igy ők kiszorulnak az ottani piacokról, Chiang emberei átmennek a vörösökhez de a kormány szigorúan ragasz­kodik ahoz, hogy nem enged ezekbe az orzságokba stratégiai anyagokat szállítani. Az elmúlt évben a tilalom alá vett országokban ezen a téren alapos változás ment végbe. El­határozták, hogy lecsökkentik a nehézipar fejlesztését és helyet­te a közszükségleti cikkek ter­melését fokozzák, hogy a népjó­létet emeljék. Ez az irányzat és kormányunk által hangsúlyo­zott béke törekvés adhatta egy amerikai tőkés .csoportnak azt az üzleti gondolatot, hogy meg­vásárolja az amerikai kormány raktáraiba levő felesleges va­jat, főzőolajat, amelyet az ame­rikai kormány azért vásárolt és vásárol össze, hogy az élelmiszer árakat magasan tartsa és elad­ják az orosz kormánynak. Minden józaneszü ember azt hidte, hogy ezt az ajánlatot a kormány örömmel fogadja nem csak azért, hogy megszabadul­jon a beraktározott feleslegtől, amelyet sehol sem tud értékesí­teni, hanem hogy most a berli­ni tárgyalások előtt kimutassa hogy tényleg békés szándékai vannak, hiszen senki sem hiszi el, hogy a szovjet majd vajjal fog lövöldözni. A kormány azonban nem óhajtja a feszültséget enyhíteni és kereken megtagadta, hogy engedélyt adjon élelmiszer szál­lításra. Az ürügy mellékes, csak a lényeg a fontos és érthetetlen a világ közvéleménye szemében, hogy miként akarja az amerikai kormány elhitetni a békés szán­dékait, ha ilyen ellenséges állás­pontot tanúsít a szovjettel szem­ben és ne csodálkozzunk azon, hogy senki sem hisz a már agyonpropagált béke szándék­ban, amely arra akarja kénysze­ríteni a szovjetet, hogy vaj he­lyett ágyút készítsen. A naptárt megkaptam, na­gyon megéri az árát. Mindég is jó volt. Küldöm az egy dollárt és a posta költséget. Többet most nem küldhetek, mert már 12 éve nyugdíjon élek. L. Horváth, Philadelphia Tudatom önökkel, hogy az öt darab naptárt megkaptam, ame­lyeknek az árát küldöm a ma­gam előfizetésével. A. Földi, Chicago Az 5 naptárt megkaptam, bár még mind nem adtam el, de be­küldőm az árát két előfizetés meghosszabbításával. E. J. Havel, Garfield Küldök öt dollárt a lap meg­újítására és a naptárért. Úgy a lapot, mint a naptárt szeretem. J. Horváth, Trenton Tudatom, hogy megkaptam a naptárt és mondhatom, hogy nagyon jó dolgokkal foglalko­zik, sok tanulni való van benne. Én kéznél tartom, hogy újra elő­vegyem és olvasgassak belőle. Köszönet Geréb munkástársnak és a többi munkatársaknak a naptárért. Küldök egy checket (Vi.) Amig Koreában az ame­rikai fegyverek segítségével megszervezett terror csaj tatok, a vörösök oldalán harcoló kato­naságot arra akarják kényszerí­teni, hogy Chianghoz menjenek és érte harcoljanak, azon kínai csapatok, melyek éveken keresz­tül hűségesen harcoltak Chiang­­ért, most százával menekülnek át a vösörökhöz Burmából. Rangoon, Burmából jelentik, hogy a 93-ik divízió 279-ik ezre­­de és a 161-ik divízió 481-ik ezrede, teljes egészében, tisztes­től, visszamenekült Kínába a vörösök oldalára. Valamint azt is jelentik, hogy több száz Chiang csapat vissza­menekült kínai területre, egy pár hónappal ezelőtt. Persze a jelentésekben a tisz­tek neveit is megadják, csak azt nem mondják meg, vagy az ame­rikai lapok nem közlik, hogy ezek attól voltak agyonijedve, hogy az amerikai repülőkkel el­viszik őket Formosára, ahonnan már nem igen tudtak volna oly könnyen hazamenni. Ugyanis Burma fenyegetésére már az amerikaiak megígérték, hogy ki­szállítják ezeket a csapatokat onnan, de az állítólagos 12,000 közül, alig pár százat szálütot­­tak el, a többiek vagy nem akar­nak menni, vagy már visszaszök­tek a hazájukba. A LUKACSOS VASFÜGGÖNY A fenti állítást Harold B. Mil­ler admirális tette, akinek az volt a hivatása, —"vagy még ma a három extra naptárért, ami­ket Fraytak eladott. A. Gross, Trenton A Naptárt kézhez kaptam, amelyet köszönettel nyugtázok. Összegezve, a Naptár tartalma nagyon jó. A. Mandlin, Akron A naptárt megkaptam, már át is olvastam, mert igen vár­tam. Nagyon szeretem olvasni az érdekes tartalmú naptár könyvet. J. Payter, Belleville A naptárt megkaptam, ame­lyért levelemhez mellékelve kül­döm a dollárt. Fogadják köszö­­netemet a naptár gondos össze­állításáért. J. Szalay, Trenton NEM KAPTAM MÉG NAPTÁRT ilyen értesítést is kaptunk. Ezért itt kérjük azokat az ol­vasókat, akik nem kaptak naptárt, hogy egy postakár­tyán értesítsenek minket, hogy azt újból elküldhessük a részűikre. is az — hogy a hajók páncéljain jó nagy lyukat törjön. Éppen azért, mint ily nagy szakértőt, megtették hogy nagyobb rése­ket törjön a Churchill által ne­vezett vasfüggöny országok ha­tárain. Ezt a Miller admirálist, meg­tették a szabadság főbajnoká­nak és rábízták a “Radio Free Európa” 23 leadó állomással ren­delkező propaganda hálózatát. Miller saját beismerése sze­rint: “A mi törekvéseink, me­lyet az amerikai nép támogat, nincs korlátozva a diplomácia i kesztyűs kezével, mi keményen ütünk a kommunistákra, nem úgy, mint az “Amerika Hang­ja”. Hogy kik azok az amerikaiak, akik pénzelik az ilyen vasleme­zeket törő admirálist, aki azt ál­lítja, hogy már nagyon sok lyuk van azon a vasfüggönyön, me­lyet éveken keresztül ostromol­tak. Persze a mi véleményünk és tapasztalataink szerint vas­függöny nem is létezett, igy te­hát az admirális nem üthetett lyukakat rajta. De az az admi­rális, aki most fehér lovon lo­vagol, mint Horthy szokott, most az “American Petroleum”, a világra kiterjedő gazolin trösztnek az igazgatója. Ford, General Motors és sok más nagy vállalat és nem az amerikai nép, milliókat adott ezen fajta “Sza­bad Európa” megcsinálására, ahol a mindenféle trösztök telje­sen szabadon működhetnek. De az igaz, hogy azt a nagy összeget az amerikai néptől rabolják el. NEM ADTAK ENGEDÉLYT WASHINGTON — Dwayne Andreas, Minnesotta államba va­ló kereskedő pár héttel ezelőtt vaj ajánlatot tett a kormány­nak, hogy megvásárolja az el­raktározott fölös vaj nagyrészét 50 centjével fontonként és ex­portálni fogja a Szovjetunionba és az azzal szövetkezett orszá­gokba, ha engedélyt kap a kivi­telre. Weeks kereskedelmi miniszter most megtagadta az engedélyt azon az alapon, hogy nem adhat­juk a vajat olcsóbban a szovjet nép részére, mint amennyit az amerikai háziasszonynak fizetni kell éne. LAKÁSÍNSÉG WASHINGTON — Szenátor Capehart (R. Ind.) úgy tartja, hogy az Egyesült Államokban a lakásínség még sokáig fog tar­tani. Azért azt akarja, hogy a szövetségi kormány egy billió dollár alapot létesítsen, amely­ből házvételre alacsony kamat­ra és 50-50 évi törlesztésre köl­csönöket adnának olcsó lakások •építésére. Capehart ellenzi azt, hogy a szövetségi vagy állami kormányok építsenek lakásokat és azokat alacsony bérleten ad­ják ki a munkásoknak, ahelyett azt akarja, hogy a munkások építsék fel a házakat, legyenek a tulajdonosok és törlesszék az építés költségeit egész életükön át. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI

Next

/
Thumbnails
Contents