Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-30 / 1817. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ..........................$3 00 Félévre ................................ 1.50 Six Months ....................... 1.50 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy _____________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders __________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ..........................................-... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Hadászat uj formája Amíg az újabb világháborútól rettegő emberiség reménykedve figyelte a berlini négyhatalmi konferencia előkészületeit az amerikai külügyminiszter, John Foster Dulles, nyilvánosságra hozta az amerikai uj külügyi politikát, amiben egyes kommentátorok a készülő tanácskozás megtorpedózását, vagy legalább is aláaknázását vélték felismerni. Mr. Dulles kijelentette, hogy Amerika eddigi stratégiája helytelen volt, amikor az aggressziót mindjárt a támadás színterén akarta megakadályozni, mint tette ezt például Koreában is. Ebbe, — mondotta Mr. Dulles, — “a szovjet belecsalt bennünket”, de most már okosabbak vagyunk; ha a kommunisták támadják a szabad világot, akkor rettenetes romboló erővel ütünk vissza, de nem ott, ahol támadnak, hanem mi választjuk ki, hogy hová és mily fegyverekkel ütünk majd. Dulles valójában csak kiegészítette Eisenhower elnök és Wilson honvédelmi miniszter hasonló nyilatkozatait, amelyekben bejelentették, hogy Koreából hazahoznak két divíziót és hamarosan Európából is hazarendelnek bizonyos mennyiségű amerikai katonát. A mai modern fegyverek már lehetővé teszik, — mondották, hogy nem kell annyi katonát küldenünk a külföldre, mert az atomfegyverek és az irányítható lövegek, amelyékben állítólag az Egyesült Államok vezető helyen tart, — a HADÁSZAT UJ KORSZAKÁT NYITOTTÁK MEG, amelynél nagy tömeg katonaságra már nincs szükség. Ezen uj hadászati korszaknak megfelelőleg az Egyesült Államok már át is küldött Európába olyan ágyukat, amelyekből atomlövegeket is lehet kilőni és bejelentették azt is, hogy rövidesen több olyan tüzérségi osztagot is átvisznek, amelyek az “irányitott” lövegeket használják. Az ily lövegek is lehetnek atomtölteléküek is. Nyilvánvalóan jogos az a vélemény, hogy ezen uj hadászati módszer alkalmazásának ily nagy publicitása a potenciális ellenség, — jelen esetben a Szovjetunión — oknélküli megfenyegetése és azért a háborús feszültség emelését jelenti. Nem értünk a katonai dolgokhoz s igy nem tudjuk, hogy vájjon valóban szükség van-e ezen uj hadászati módszerre és az azzal kapcsolatos borzalmas gyilkoló és pusztító szerszámokra, de az a nagy publicitás, amit az elnök és két vezető miniszter adott annak, az már a politika körébe tartozik, azért kérdezhetjük, hogy mi szükség volt erre a fenyegetésre? A második világháború befejezte után hamar lábra kapott itt az a propaganda, hogy a Szovjetunión meg akarja támadni az Egyesült Államokat. Ezen propaganda hatása alatt megindult az újbóli fegyverkezés. A háborús uszítok ki is tűzték a szovjet támadás dátumát: előbb 1946-ra, majd 48-ra és igy tovább, újból meg újból kitolták, amikor a kitűzött dátum elérkezett szovjet támadás nélkül. Az orosz támadás elmaradásának ellensúlyozására az amerikai közvélemény irányitói kimondották, hogy miután'az Egyesült Államok a világ leghatalmasabb állama lett, kötelessége, hogy rendőri felügyeletet tartson az egész világon. A Truman adminisz tráció magáévá tette ezt az elvet és pénzügyi meg katonai segítséget küldött minden oly ország uralkodó osztályának, ahol az elnyomottak lázongani mertek. Ennek a politikának a csúcsteljesítménye lett a koreai “rendőr akció”. Ez a rendőr akció nagyon sok billió dollárba és nagyon sok ezer emberéletbe került az Egyesült Államoknak. Más országok is sokat veszítettek ezzel a rendőrakcióval, — különösen Korea, — de amerikai szempontból nézve az nem jöhet számításba. Kiderült tehát, hogy a RENDFENTARTÄSNAK EZ A MÓDJA NAGYON KÖLTSÉGES, igy született meg az uj hadászati módszer gondolata, amit most oly nagy publicitással jelentettek be. Valójában tehát nem uj politikáról van szó. Dulles bejelentése azt jelenti, hogy az Egyesült Államok továbbra is jogot formál arra, hogy a világ felett rendőruralmat tartson. A változás csak annyiból áll, hogy a rendőr ezentúl más, hatásosabb fegyvert fog használni. Ez a változás csak olyasmi, mintha az amerikai rendőrtől elvennék a rendőrbotot és a revolvert, ezek helyett gépfegyvert adnának a kezébe azzal az utasítással, hogy azt használja, mihelyt valahol, valami csendzavarót lát. Uj szövetségesek Dacára a négyhatalmi konferenciára folyó előkészületeknek és dacára annak, hogy az oroszok hajlandók tanácskozni az atomenergia által keltett probléma megoldása felett is, az amerikai háborús uszító erők nem szünetelnek. Sőt ellenkezőig, minden igyekezetük a békét hozó tárgyalások megakadályozására vagy elgáncsolására irányul. A háborús uszítok cselszövény raktára szinte kimeríthetetlen. Jóidéig az volt az ütőkártyájuk, hogy az oroszok meg akarják támadni az Egyesült Államokat. Amikor ez lejárta magát, jöttek az atrocitás mesékkel, amiket felfüszereztek azzal, hogy a kommunisták “istentelenek”, a vallást támadják. Most, hogy már ez is lejárt, előráncigálják a már előbb is használt trükköt: “Appeasement! Appeasement!” — kiabálják. Appeasement! — vagyis azzal vádolják az Eisenhower adminisztrációt, hogy ki akarja elégíteni az oroszokat, mint tette azt a németekkel az esernyős Chamberlain, angol miniszterelnök a müncheni egyezségben. A háborús uszítok részéről egyre többször halljuk ezt az “apeasement” vádat. Ezek szerint az Eisenhower adminisztráció az angol nyomásnak engedve hajlandó engedményeket tenni, csakhogy a háborút elkerüljük. Ilyen engedménynek mondják azt is; hogy az amerikai kormány nem tudta keresztülvinni a szovjetérdekeltség teljes blokálását s a “vörös” Kínával való kereskedelem egyre növekszik. A háborús uszítok természetesen nem veszik figyelembe, hogy Angliának és más országoknak is mennyire életbe vágóan fontos az a külkereskedelem, amelyet a szovjet érdekeltségbe tartozó országok népmillióival folytatnak. Az amerikai National Security Council nagyon jól ismeri ezt a tényt, azért számos használati tárgyat levett az úgynevezett “stratégiai” anyagok listájáról, közöttük például a nyers gumit és a gumiárukat is. Az angolok nagymennyiségű auto-gumit szállítanak Kínába, ami ugylátszik nagyon fáj egyes amerikai köröknek és azért kiabálják oly hangosan azt az “apeasement” jelszót. Komoly megfontolást érdemel a jelenlegi külpolitikai esemémények azon analizálása is, hogy valójában a jelenlegi tárgyalások a hatalmak uj felsorakozását célozzák. Az amerikai háborús uszítok CSALÓDTAK Angliában és Franciaországban. Ezzel szemben látják, hogy Nyugatnémetország és Japán újra gyorsan fejlesztik iparukat. Mindkét LEVERT ORSZÁG KÉSZEN ÁLL A BOSSZÚRA, készen áll elveszett területeik és befolyásaik visszaszerzésére. Ezeknek politikai felfogásuk külömben is közelebb áll az amerikai háborús uszitókéhoz, mint az angol vagy francia. így nem leszünk meglepve, ha az amerikai sajtó rövidesen megkezdi az uj felsorakozást szolgáló alapmunkát, a közvélemény előkészítését. Felismerhető lesz ez a németek és a japánok fokozottabb dicséretéről, amíg az mgol és a franciák felé egyre több kritikát irányítanak. Ma még csak -jó nagyitóüvegen át láthatók ezen dolgok, de ha helyes ez az analízis, akkor rövidesen még gyenge szeműek is észrevehetik majd. Jó lesz tehát ezt a dolgot figyelni. Jog az ellenvéleményhez A mai zavaros időkben, midőn a gazdasági hatalommal rendelkező osztály a publicitás nünden eszközének felhasználásával igyekszik a közvélemény oly irányítására, amelynél terrorisztikus módszerekkel nyomják el az ellenvéleményt, jól esett hallani oly bátor nyilatkozatot, mint Earl Warren, az Egyesül Államok uj főbírója tett a Columbia Egyetem által rendezett Hamilton ünnepélyen. Warren az ellenvélemény jogának elismerését követelte a rádión is leadott beszédében. A maihoz hasonló zavaros időkben sokkal fontosabb a kutatás szabadsága, mint máskor. Midőn az embereknek joguk van ahoz, hogy uj utakon kutassanak, tekintet nélkül arra, hogy azzal előítéleteket keltenek fel, az egészséges (politikai) atmoszférát jelent a nemzet részére. Különben is az ellenvélemény az a szelep, amely a fölös gőzt levezeti. És ez is nagyon fontos. Egyetemeink és főiskoláink ma sokkal fontosabbak számunkra, mint azelőtt voltak. Fenn kell tartanunk ezen inté|> mények igaz szellemét, hogy szabadon kutassanak, kísérletezzenek az igazság után, másképpen társadalmunk elposványosodik és kitermeli saját elpusztításunk magjait. A mai zűrzavaros világban eddigi alapvető értékek kerülnek kérdés alá, éles propaganda kitermeli a félelem és a gyűlölet mérgét. Ily időkben tudnunk kell, hogy mely irányban haladunk. Ezt az irányt jól jelzi a Columbia Egyetem jelszava: “Az embernek joga van a tudáshoz és annak szabad használatához.” Warren főbírónak ez az első beszéde, mióta uj tisztségére kinevezték. Nagyon szép beszéd, sok igazságot tartalmaz, de a kérdés az, hogy mennyiben viszi át ezen igazságokat a gyakorlatba. Soha az Egyesült Államokban az ellenvéleménnyel szemben még olyan türelmetlenül nem viselkedtek, mint most. Ezer és ezer számra dobták ki állásaikból azon közhivatalnokokat, akik nem hódoltak be ellentmondás nélkül a jelenleg felülkerekedett túlzó nacionalista, vagy túlzóan álhazafias képviselőknek és szenátoroknak és azok mögött meghúzódó profitharácsolóknak. Soha Amerikában a tanszabadságot még annyira el nem nyomták, mint most. Ezrével mozdítják el az iskolákból a legjobb
