Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-30 / 1817. szám

1954. január 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal Lfjabb ítélet az IWO ellen NEM ENGEDTÉK MEG A SZERVEZET TISZTVISELŐINEK A VÉDEKEZÉST ÉS ELÍTÉLTÉK A SZERVEZETET, MERT A TISZTVISELŐI NEM VÉDTÉK. WASHINGTON — Az Associated Press jelentése szerint a Subversive Activities Control Board (SACB) elrendelte, hogy a több mint százezer taggal rendelkező International Workers Order, Inc. (I.W.O.) betegsegélyző szervezet köteles bejegyeztetni ma­gát a Justice Department hivatalában mint kommunista front or­ganizáció. Maga az Associated Press igy •-----------------------------------------ismerteti ezen eseményt: Az 1700 lokállal rendelkező beteg­segélyző charterjét Henry Clay Greenburg new yorki biró meg­vonta s miután rendeletét az ál­lami Supreme Court jóváhagyta, a biró a szervezetet a New York State Superintendent of Insu­rance kezébe helyezte. Ez a su­perintendent, Alfred J. Boehlin­­ger, elmozdította állásaikból a szervezet tisztviselőit qs átvette a szervezet ügyeinek intézését azzal a végcéllal, hogy azt ma­gán biztositó társulatok kezére fogja juttatni. Közben működésbe lépett az 1950-ben hozott Internal Secu­rity Act (törvény) alapján léte­sített Subversive Activities Control Board (SACB) is, amelynek hatáskörébe esik meg­határozása annak, hogy mely szervezeteknek, vagy egyének­nek kell regisztrálni az igazság­ügyi hivatalokban. Az SACB ki­hallgatásra megidézte tehát az IWO vezetőségét, de ugyanak­kor Boehlinger nem engedte meg, hogy ez a vezetőség képvi­selje a szervezetet. Erre aztán az SACB kimondotta, hogy mi­után az IWO nem képviseltette magát a kihallgatáson, ezzel el­ismerte a bűnösségét és elren­delte annak regisztrálását. A TISZTVISELŐK NYILATKOZATA Ennél különösebb igazságszol­gáltatással még nem találkoz­tunk az Egyesült Államokban. Ez az eljárás oly durván sértet­te az igazságszolgáltatást, hogy még az AP tudósítójának is fel­tűnt és kérdést intézett, hogy miért nem engedték meg a vé­dekezést a betegsegélyző szerve­zet részéről ? A válasz — az AP tudósitó szerint — igy hangzik: “Jelenleg csak a Boehlinger ügy­védei képviselhették volna tör­vényesen a szervezetet, de Boeh­linger nem kívánt élni a véde- I lemmel”. Az IWO elmozdított vezetősé­ge is adott ki nyilatkozatot, amelyben az SACB azon dönté­sét, hogy ez a szervezet csak “kommunista front”, merő ha­zugságon alapuló ítéletnek ne­vezik. “Először is”, —v mondja a nyilatkozat, — ‘‘a New York Biztosítási Superintendent nem engedte meg a szervezet vezető­ink, hogy védkezzenek az Attor­ney General hamis vádai ellen azon alapon, hogy az IWW már megszűnt, de ugyanakkor a SACB az állítólag már megszűnt (dead) szervezetet kommunista frontnak nyilvánította minden kihallgatás nélkül”. A Rockwell Kent, elnök; Ru­bin Saltzman, alelnök; Dave Gre­en, jegyző-titkár és Peter Ship­­ka, ügyvezető titkár aláírásokat mutató nyilatkozat azzal végző­dik, hogy az SACB ezen hallat­lanul igazságtalan eljárást mu­tató döntését bíróság elé viszik. AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkÁsoHzUUy és a munkáltain osztály között s*mml közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szee treToté* épitittk a ’•éeri társadalom kentein halit I. A MUNKAFRONT HÍREI Washington — A Department of Labor nyüatkozata szerint egyenlőre nem sikerült megálla­podásra jutni a mexikói kor­mánnyal az onnan importált idény munkásokra vonatkozólag. A 12 évvel ezelőtt kötött egyez­ség január 15-én lejárt anélkül, hogy uj szerződést kötöttek vol­na. A Department of Labor állítá­sa szerint Mexikóból évenként több mint egy millió napszámos munkás jön át az Egyesült Ál­lamokba az úgynevezett “sto­­ope” (görnyedő) munkák végzé­sére. Ilyen munkák a kapálás, gyomlálás, a termés felszedése a nagy zöldségtermelő farmo­kon, a gyümölcsszedés, pakolás és hasonló nehéz munka, amiket az amerikai munkások nem szí­vesen végeznek. De dacára a nehéz munkának, a munkáltatók nagyon kizsák­mányolják ezen munkásokat és azért a mexikói kormány most a minimális órabér megszabását, továbbá a transzportációt és mi­nimális ellátást követel a mun­kások részére, amit azonban a délnyugati nagy farmerok nem akarnak megadni. Ezért az újabb szerződés meg­kötéséig az amerikai kormány hivatalnokai ideiglenes beván­dorlási engedélyt adnak a né­hány határállomáson jelentkező munkásoknak, akiket aztán min­den védelem nélkül szolgáltat­nak ki a munkáltatók kénye­­kedvének. London — Angliában a mun­kások nyugtalansága egyre női. A munkáltatók kijelentették, hogy az angol ipar nem bir el semmiféle béremelést, mert ak­kor nem tudnának exportálni árukat. Az exportnál ugyanis számításba kell venni a külföldi versenyt, viszont béremelés nél­kül a munkások életszínvonala esik oly alacsonyra, amit nem tűrhetnek sokáig. A vasúti munkások újévre ter­vezett nagy sztrájkját ugyan si­került elodázni úgy, hogy a munkásoknak heti 56 cent bér­emelést adtak. Most a bányá­szok, a villanyipar munkásai, a hajóépítők és más munkások terjesztettek be bérkövetelése­ket, amelyek már a parlament­ben is szóbakerültek. Amarillo, Texas —. Az állami kerületi törvényszék előtt meg­indult egy pör, amely azt fogja eldönteni, hogy vájjon az 1951- es Federal Railway Labor Act törvény értelmében a vasúttár­saságoknak dolgozó munkások mindegyike a “union shop” ér­telmében köteles-e belépni a va­súti munkások szervezetébe? A port az AFL szervezethez tartozó 14 munkás indította, akik azt mondják, hogy ők már unionisták s semmi szükség sin­csen rara, hogy két unionhoz is tartozzanak s fizessék a tagsági dijat. — Az AFL áll a 14 mun­kás mögött s a pör lényege harc a szakszervezeti forma fentar­­tásáért. Washington — A United Auto Workers (CIO) vezetősége áti­ratot intézett a Labor Depart­­menthez, amelyben arra ösztöké­li Mitchell munkaügyi minisz­tert, hogy a jelenlegi 75 centes minimális órabért emelje fel egy dollár 25 centre. Reuther sze­rint a Labor Departmentnek jo­ga van erre minden külön tör­vényhozás nélkül is. Reutherék még azt is követelik, hogy a jö­vedelmi adó fizetése csak az 1000 dolláron felüli jövedelem­nél kezdődjön. Los Angeles — George Wie­kes, aki mint festő már 40 éve dolgozik a Southern Pacific Rail­­road társulatnál, pár évvel eze­lőtt áttért a “Plymouth Breth­ren” nevű vallásra, amely, — Wicks állítása szerint, — meg­tiltja tagjainak, hogy bármilyen unionhoz is tartozzanak. Igen ám, de a union, amelyhez előbb Wicks is tartozott, — “union shop” szerződéssel bir és azért követelte a Wicks elbocsájtását. Az elbocsájtás után Wicks a bí­rósághoz fordult és a “vallás szabadság jogának megsértése” címen kéri állásába való vissza­helyezését. — Ez az első eset, amelynél vallási alapon akarják megtörni a szervezkedést. IMÁDKOZNI AKARNÁK URANIA, LA. — Mrs. H. B. Wilson, akinek a fia és Mrs. Ot­to G. Bell, akinek a férje, azon 21 amerikai fogolycsoportban vannak, akik nem akarnak visz­­szajönni az Egyesült Államok­ba, rá akarják venni Eisenhow­er elnököt, hogy rendeljen el “országos méretű imádkozást” azért, hogy ezen 21 fiú “észre térjen és feladja a kommuniz­must”. Ezen sorok Írásának idején Eisenhower még nem döntött, hogy elrendeli-e az országos imádkozást. De ha az ilyen imád­kozás használ, nem-e lett volna jobb imádkozni a háború kitöré­se előtt, hogy ne legyen hábo­rú? Avagy lehetséges talán, hogy ennek a két asszonynak nem fájna az, ha a fiaiak eles­tek volna? Talán csak a “leikei­ket” akarják megmenteni és az­ért a háború megszüntetésére, amelyben a test is elvész, nem is gondolnak. Rochester, Minn. — Dr. Char­les W. Mayo orvos, aki a United Nation előtt jelentést tett a kí­nai és északkoreai hadsereg ál­lítólagos atrocitásairól, amivel bizonyságot tett, hogy jobb po­litikus, mint orvos, kijelentette, hogy az őszi választásoknál nem fog szenátor-jelölt lenni. Dr. Mayo nyilatkozata szerint Pre­sident Eisenhower a telefonon keresztül sajnálatának adott ki­fejezést, hogy Dr. Mayo nem pá­lyázik a szenátori állásra. — nyilvánvaló tehát, hogy ezt az orvost az Eisenhower adminisz­tráció meg akarta jutalmazni a “politikai szolgálataiért”. DRÁGA KÉJUTAZAS WASHINGTON — Karl M. Lecompte (R. la.) képviselő je­lenti, hogy a kongresszus alsó­házának tagjai a múlt évben 300,000 dollárt költöttek tanul­mányútra (junket), amik való­jában kéj utazások voltak. i

Next

/
Thumbnails
Contents