Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-06-12 / 1836. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. junius 12. Lojális, de megbízhatatlan A DR. OPPENHEIMER ÜGYET FELÜLVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG FELHÁBORÍTÓ HATÁROZATA. — TILTAKOZNAK AZ ORSZÁG LEGISMERTEBB TUDÓSAI. WASHINGTON —: Az a háromtagú bizottság, amelyet az elnök kirendelt a Dr. J. Robert Oppenheimer atomtudós elleni vádak felülvizsgálására, 2 szavazattal egy ellenében azt a különös döntést hozta, hogy semmiféle olyan adatra sem akadtak, amely Dr. Oppenheimer lojalitására árnyékot vetne, de azért ezt a hires tudóst mégis “security risk’’-nek, vagyis megbízhatatlannak tartják. * Ezen bizottság tagjai voltak: Gordon Gray, volt Army Secretary; Thomas A. Morgan, a Sperry Corporation volt elnöke; Ward E. Evans, a Loyola Egyetem (Chicago) kémiai profeszszora. Ez a bizottság hónapokon át tartó vizsgálat alatt nem talált semmiféle uj terhelő adatot Oppenheimerre vonatkozólag, kijelentették, hogy Oppenheimer már 1947-ben elmondotta a Loyalty Bizottságnak, hogy fiatal éveiben rokonszenvezett a kommunista eszmékkel s elismerte, hogy ő is az ugynevezezetf “társutasok” között szerepelt, de soha tagja nem volt a pártnak és nem is foglalkozott politikai ügyekkel. A bizottság két tagja azonban azt kifogásoltaf hogy Oppenheimer, amikor az atombomba után kutató tudósok vezetője lett, nem “válogatta meg elég óvatosan a barátait és társaságát”, — vagyis nem szakított régi ismerőseivel, akik esetleg liberális nézeteket vallanak. A bizottság ellentmondó határozata nagy felháborodást keltett az amerikai tudósok körében, akik az Oppenheimer elleni hajszában azt látják, hogy a tudósokat már itt is megzabolázni akarják. Már eddig is mindenfelé tiltakoztak a nagy tudóst ért üldöztetés ellen. A tudósok körében Oppenheimert igen nagyra becsülik, vannak, akik tehetségét az Einsteinéval mérik össze. Professzor Evans, a bizottság kisebbségi jelentését ezen szavakkal végezte be: “A Dr. Oppenheimerre hozott ezen elitélő határozat az amerikai nemzeti cimer örökös szégyenfoltja marad.” A “Forradalmárok Könyve”ből megkaptuk a szükséges mennyiséget. Köszönjük a Munkástársaknak. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK Május 31-ig: M. Rappaport, Cleveland __ 1 S. Végh, Toledo ..................... 1 Ch. Nagy, Fort Lauderdale .., 1 S. Bozsvay, Chicago............ 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 4 Mrs. M. Kanya, San Diego .... 1 F. Abfaham, St. Petersburg 1 Mary Krivokucha, Detroit .... 1 Anna Fekete, Carteret ____ 1 Munkás Dalárda, Cleveland .. 1 St. Búza, McKees Rocks ___ 1 Jos. Basha, Milwaukee ____ 1 H. J. Pfaff, Buffalo .............. 1 J. Pataky, Long Island......... 2 S. Bihary, Newark ....... 1 P. Hering, Buffalo ................. 1 J. Mácsay, Detroit ................. 1 Chicago: Pika Pál. East Chicago: Julius Siket, South Bend: Julius Szalai. Trenton: Anton Gross, Fraytak J. Bronx: Haas Ferencné. Philadelphia: Mary Mayers. New York: Anna Szedlacsek, Elizabeth Lappi. Bridgeport: J. Bodnár. Akron: Özv. Farkas Imréné. New Brunswick: J. Rad. Cleveland: Geo. Kuhn. Lefkovits munkástárs felesége és maga nevében mondott köszönetét a megjelenteknek és a levelek utján való megemlékezőknek, kérve, hogy továbbra is katonái, épitői legyenek egy igazságosabb rendszer megépítésének. NEM ILLIK Az IWW mozgalmába és igy a Bérmunkás táborába is, az a nézet volt elterjedve, hogy nem illik, hogy az IWW eszméjével ellentétes az, hogy egyeseket, bármily kiváló, odaadó munkát is végeztek, hogy azt a munkát elismerjük. Kritizálni azt lehet, sőt keli, az valóságos erény, de dicsérni, az már árt a forradalmi büszkeségünknek. Be kell vallanunk, hogy fez legalább is oly helytelen, mintha bálványt faragnánk azokból, akik a mozgalomban élen járnak, vagy kiváló munkát teljesítenek. Ha egy kiváló munkása van a mozgalomnak és azt példaképen állítjuk a mozgalom tagjai elé, az még nem jelent vezér gyártást, csak arra alkalmas, hogy buzditólag hasson az e^ész mozgalomra és magára az összeségért, az átlagnál többet dolgozóra, mert látja, hogy az odaadását méltányolják. Nagyon helytelen elgondolás az, hogy a mozgalom aktiv szereplőit csak a haláluk után szabad észrevenni, megdicsérni, annál is inkább mert a Bérmunkás olvasói nem ilyen szigorúak a leveleikben. Nagyon gyakran kifejezik az elismerésüket azok iránt, kik az átlagnál nagyobb részt vesznek a mozgalmunkban. Számtalan levélben fejezik ki az elismerésüket a szerkesztő, az irógárdistákkal szemben, most hogy Lefkovits munkástárs eltávozik a lapunk éléről, az olvasótábor szeretete, elismerése oly nagyszerűen nyilatkozik meg, hogy ez maga cáfolata annak, hogy az elismerés ellenkezik az IWW elveivel. Most, amikor Lefkovits munkástárs eltávozik Clevelandból, de nem a mozgalmunktól és leközöljük a fenti, a bucsuestélyen mondott beszédet, nem lehet meg nem emlékezni a legfőbb munkatársáról, kinek a közreműködése tette lehetővé azt, hogy megvalósítsuk és 15 évig zavartalanul folytassuk azt az elhatározást, hogy a Bérmunkást fizetett szerkesztő nélkül adjuk ki. A szerkesztést Geréb József munkástárs vállalta, ami akkor nem is látszott olyan nehéz munkának, hiszen egy kiváló gárda sorakozott fel melléje, kik már akkor évtizedes harcosai voltak az IWW-nak. Zára János, Fishbein László, Pika Pál, Visi István, Bischof József és az “újabb” ipari unionisták, kik mögött szintén évtizedes munkásmozgalmi múlt volt, Gulyás János, Gőgös Pál és e sorok Írója. Ezek mindegyike rendszeres munkatárs volt, kik hétről-hétre jelentkeztek Írásaikkal, kikhöz később Köhler munkástárs is csatlakozott. Ezek mindegyike fizikai munkás volt, kik a napi gyári robot után írták a cikkeiket. Az irás mestersége nem könynyü és főleg nem mindenkinek könnyű dolog. Zára, Fishbein, Pika, kik a “kisujukból rázták” ki a tartalmas, értékes előadásaikat, nehéz, fárasztó munkát végeztek amig papírra vetették gondolataikat. Amint ők Írták nekem, hogy könnyebben veszik a gyárba való két napi munkát, mint egy-egy cikk megírását. De ez a gárda, amely Gerébbel elindult, lassan de folytonosan fogyott. Gulyás Magyarországra ment, Gőgös meghalt, Bischof beteg lett, Zára, Pika, Fishbein, Köhler részben elfáradtak, betegeskedtek, részben vélemény eltérések miatt hagyták abba értékes, tanító munkájukat, úgy hogy végül már csak Visi és e sorok Írója maradt meg Geréb mellett a nagy gárdából. Ha nélkülöztük is Zára Fishbein és a többiek megszokott írásait, ha e sorok Írója megnövelte is a rovatát, »de a nagy. komoly munka Gerébre hárult, ki hatalmas munkaképességével, kénytelen-kelletlen pótolta az elmaradottakat és egyben vigyázott, — teljes sikerrel — arra is, hogy a lap szellemi nívója ne sülyedjen, hanem inkább folyton javuljon. Ha Lefkovits munkástárs 25 éves clevelandi munkája 20, ezer dollárt jelentett, úgy Geréb 15 évi fizetetlen'szerkesztősége annak a dupláját tette ki. Pedig Geréb sem mai gyerek már, ő is megette a kenyere javát, most már 67 éves elmúlt, Ez azonban nem befolyásolja a munkabírását, az ma is a régi. Ebből több mint 40 évet a megszakításokkal a munkásmozgalomban töltött el. Már odahaza mint egyetemi hallgató részvett a. szocialista mozgalomban. Amerikában először a Socialist Party tagja lett, rövidesen csatlakozott a magyar mozgalomhoz. 1916-ban az Előre szerkesztőségében dolgozott, ott csinálta az első Naptárt. 1918-ban már Basky Lajossal együtt szerkesztője volt a Előrének, ekkor már tagja volt az IWW- nak és később több mint egy évig a Bérmunkás (Felszabadulás) szerkesztője volt, amelyet a kiújult tudőbaja miatt volt kénytelen otthagyni és csak mint külmunkatárs dolgozott egy ideig és 1939 óta újra a Bérmunkás Írója, később mikor Clevelandba költözött szerkesztője lett. Clevelandon a háború idején 56-60 órás gyári munka után, nem csak a lapot szerkesztette, de aktív résztvett az angol mozgalomban is. Nem csak a Bérmunkás Naptárát szerkesztette, de más irodalmi munkái is jelentek meg, igy a “Forradalmárok Könyve”, “Mit várhatunk a háború után”, “Lehetünk-e semlegesek”, stb. és sok fordítás is az ő munkáját dicsérik. Geréb végzett gépész mérnök, de jellemző a kapitalista termelési rendszerre, hogy soha sem volt alkalma a szakmájába dolgozni. Volt szerkesztő, farmer, de főleg gyárba dolgozott, igy soha sem szakadt el a munkásosztálytól. E sorok írója 15 éve dolgozik együtt Gerébbel, számtalan esetben volt nézeteltérésem mint szerkesztővel, de mindenkor szemelőtt tartottam nem csak a nagy munkabírását, hanem a politikai és gazdasági analizáló képességét. Mindenki téved, aki dolgozik, de sok olyanért is okolják Gerébet, amit ő a 'Lapbizottság javaslatára hajtott végre. Ilyenek egyes cikkek elutasítása, amelyek a Lapbizottság kezeihez kerültek először, csak mikor már az megállította a megjelenését, küldte el Gerébhez és minden egyes esetben a szerkesztő és a Lapbizottság véleménye egyezett ezekben a kérdésekben. Tehát jogtalanul okolták ezekért Gerébet, legfeljebb a felelőségben osztozott a Lapbizottsággal. Most, amikor a Bérmunkás egy uj határkőhöz érkezett harcos életében, amikor Lefkovits munkástárs “külmunkatárs” lett, amikor Geréb munkástárs ujult erővel fog a két heti lap szerkesztéséhez, dacolva a hagyományokkal, amelyeket soha sem respektáltam nagyon, még az életükben megírtam a két munkástársunk kiváló képességét és ha rajtam múlna, éppen ilyen szeretettel Írnám meg Zá' ra, Fishbein, Pika, stb. tevékenységét, akik szintén “élharcosai” voltak és ma is azok, a munkásosztály felszabaditási küzdelmének. E sorok Írója 50 évvel ezelőtt tartotta az első előadását, irta az első cikkeit. Ezalatt az idő alatt sok kiváló harcossal ismerkedett meg, kik szabadságukat, testi épségüket, nem egy az életét adta a mozgalomnak, amely végül elvezette a győzelemhez. Az a gárda, amely 15 évvel ezelőtt vállalta azt, hogy önfeláldozó munkájával fentartja a Bérmunkást, méltán sorolhatók a munkásmozgalom legjobb harcosai közé és ha az eszméjük még nem is érte el a győzelmet, az nem von le semmit az ő érdemeikből, mert ők megtették mindenkor a kötelességüket az osztályharc frontján. KÖSZÖNET Ezúton mondunk köszönetét a Bérmunkás olvasóinak és minden barátunknak, akik személyesen vagy levél utján vettek részt elköszönő esténkén. Külön kell kiemelnünk nagy számuknál fogva Akront, akiknek szeretetét nagy értékként visszük magunkkal, bár még nem tudjuk, hogy Mrs. Lefkovits betegsége miatt, mikor füthetik be vonatunk mozdonyát. Lefkovitsék.
