Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-06-12 / 1836. szám
1954. junius 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI BÚCSÚ ÜNNEP Szépen megtelt a East Sídéi Munkás Otthon nagyterme azokkal a munkástársakkal, kik eljöttek búcsúzni szeretett munkástársaiktól, a Lefkovits házaspártól. Nagyon szivére vette mindenki azt, hogy Lefkovits munkástársnőnk betegsége súlyosbodása miatt, nem jelenhetett meg, akihez egy bizottság vitte el a kórházba az egybegyűltek üdvözletét, jókívánságát, egy szép csokor vörös és fehér szekfüt. Az egybegyűlteket Kovács munkástárs üdvözölte és felkérte a Lapbizottság uj titkárát, Takács József munkástársat, az ünnepély levezetésére. A Clevelandi Munkás Dalárda munkás dalokkal üdvözölte az ünnepeltet és az ünneplőket. A kitűnő vacsora elköltése után Kovách munkástárs méltatta Lefkovits munkástársék érdemeit, amely beszédet alább közöljük. Az akroni Bérmunkás olvasók nevében, kik feltűnő nagy számban jelentek meg, Vizi József munkástárs, az East Side! Munkás Otthon nevében Rappaport munkástárs, a Dalárda nevében Farkas Béla munkástárs, az East Sidei Női Csoport nevében Babel, az akroni nőmunkások nevében Hegedűs munkástársnők köszöntötték Lefkovitsékat. Muzslay József, a Szabadság munkatársa, 25 éves együttműködését Lefkovits munkástársai elevenítette fel. A Dalárda népdalai után, Kern Margitka művészi zongorajátékával, If j. Farkas Imre kiforrott művészi hegedüjátékával, végül együttes szereplésükkel gyönyörködtették a közönséget. A két ifjú művész özv. Farkas Imrénének, lapunk hűséges olvasójának az unokái. Kovách Ernő beszéde: Kedves Lefkovits mtárs. Kedves ünneplő közönség! Az a nagyon megtisztelő feladat jutott nekem, hogy a mai nap ünnepeltjeit itt felköszöntsem. Sok esetben voltam már nagyon kényelmetlen helyzetbe, amikor mint a munkásmozgalom felkenetlen papjának, házassági évfordulókon, név vagy születésnapokon, temetéseken el kellett mondanom az ünnepelt házaspár vagy halott “érdemeit”, amelyekből igazán csak egyet lehetett érdemül felróni, hogy született. Ilyenkor egy csomó frázis vagy vicc — már ahogyon a helyzet megkívánja — segített át a bajokon. Ma nagyon könnyű helyzetem van. Nem kell érdemek után kutatgatni, mellőzhetem a vicceket is éppen úgy mint a frázisokat, mert a való tények, az érmek oly sokasága áll a rendelkezésemre, hogy akár órákhoszszat sorolhatnám fel azokat. Szónoki képességre sincs szükség, mert Lefkovitsék harcostársai közül bármelyik, minden szónoki-képesség nélkül is, hoszszu beszédet tarthatna a tevékenységek puszta felsorolásával. Régen, nagyon régen, több mint ötven esztendeje, hogy Lefkovits munkástárs, még mint fiatal gyerek, megtalálta az utat ahoz a csoporthoz, amely egy nagy és nemes célt, a nyomor, a szenvedés, a bűn, a háború és mindezek okozójának, a kizsákmányolásnak a megszüntetését tűzte ki maga elé. Még a 900-as évek legelején, mint nyomdászinas, egyik alapítója volt a magyarországi ifjúmunkás mozgalomnak. Azóta szünet nélküli aktivitásban telt el az élete. 48 éve, hogy Amerikába érkezett. A legtermészetesebb dolognak tartotta, hogy itt is rögtön felvegye az érintkezést a munkásmozgalommal. Mindig az ő önzetlen jellemvonásához méltóan, mindig a legtisztább, legbaloldalibb munkásmozgalomnak volt a katonája és igy magától adódott az, hogy megalakulása után, lecsatlakozott az IWW mozgalmához. Alapitó tagja volt a magyar propaganda csoportnak és a Bérmunkásnak. Ez az elmúlt 41 év a Bérmunkás életéből szorosan összekapcsolódott Lefkovits munkástárs életével, egyiket a másik nélkül el sem lehetett képzelni. Valósággal összenőtt és a legaktívabb, legodaadóbb harcosa volt kezdettől fogva a Bérmunkásnak. Ez a mozgalom sok nagyszerű embert termelt ki, sok azok száma, kik vele együtt indultak el az IWW mozgalmának göröngyös utjain és ma is a legaktívabb tagjai közé tartoznak, ha az évek, a betegség csökkentette is a munkájukat, de senki közülük olyan szünet nélküli munkát nem fejtett ki, mint Lefkovits munkástársunk. Én az elmúlt 25 éve figyelem közelebbről ezt a nagyszerű embert, amilyet csak a munkásmozgalom termelt ki. Ebből 20 évet közös munkában töltöttünk el és itt módomban volt megfigyelni a tevékenységét. A Bérmunkás nagy táborának minden egyes tagja legalább levelezés utján ismeri és szereti Lefkovits munkástársat, mert az ő levelezései mint a lap ügykezelőjének, nem hivatalos kötelesség, hanem eszmetársi, baráti érintkezés volt. Majd minden olvasónknak ismeri a családi életét, kik bizalommal fordultak hozzá ügyesbajos dolgaikkal. Megirták az örömeiket, bajaikat, kikérték tanácsát és soha egyetlen levél sem maradt válasz nélkül. De igazán csak mi, akik az elmúlt 25 évben együtt dolgoztunk vele itt Clevelandon, ismerjük és értékeljük nagyszerű odaadó tevékenységét. Titkárpénztárnok volt, készítette és rendbentartotta a cimszalagot, intézte a lap csomagolását és szétküldését, korrigálta nem csak a lapot, de nagyon sokszor a cikkeket is. Hogy olcsóbbá tegye a lap előállítását, vállalta hogy betördei a lapot, de ha mulatság, piknik, gyűlés, vagy bármilyen összejövetel volt, ott nem vezérkedett, hanem a legaktívabb munkás volt, kiszolgált, hordta az üveges ládákat, odaállt a bárhoz — belülről — kiszolgálni. Nem volt olyan fizikai munka sem, amelytől elhúzódott volna, ha az a mozgalom és a szeretett Bérmunkás javára szolgált. Mindezek mellett senki nálánál többet anyagilag sem áldozott a mozgalomért. Az elmúlt tizenöt év egy részét kemény belső harcokba töltötte el. Bátran vette fel a harcot azokkal, kiknek az agyát megzavarta a hitleri őrület, kik a háború után is a régi frakciózást akarták folytatni, kik a legreakciósabb lapokkal és politikusokkal együtt okádták a tüzet a szocialista útra tért országok ellen. Keserves elégtételül szolgál neki is az a tény, hogy ezek a zavartfejü emberek ma már teljesen elsülyedtek az ellenforradalom mocsarába. De még nagyobb örömet adott az a tény, hogy a magyar nép, amely annyira a szivéhez nőtt, ma építi a boldogabb jövőt, a szocialista társadalmi rendszert, a többi testvér népekkel együtt. Nem zavarja ezt az örömét meg az, hogy ez a nagy — 800 milliós — tábor nem az ő elgondolása szerint vívja meg a döntő harcát és végzi el a nagy építő munkát. Ezt a nagy és odaadó munkát zavarta meg szeretett élettársának a betegeskedése, aki sajnos ma se lehet itt közöttünk, hogy osztozzon abban a szeretetben, tiszteletben, amelyel úgy öt, mint a férjét körülvesszük. Ez a hosszas betegség arra kényszeríti őket, hogy elhagyják Clevelandot és Floridába költözzenek. Már közel egy éve, hogy ez az elhatározás véglegessé vált, azóta mindent elkövettünk, hogy helyettest találjunk, de egész a múlt hétig eredménytelenül, akkor is csak 4-5 munkástárs együttes munkája és a nyomdatechnikai munka ugy-ahogy való megfizetése tette lehetővé azt, hogy a Bérmunkás, ha változott körülmények között is, megjelenhessen. Ez a tény legjobban jellemzi azt a munkát, amelyet a napi robot után díjtalanul végzett el Lefkovits munkástárs, egy emberöltőn keresztül. Most elbúcsúzik Lefkovits munkástárs Clevelandtól, de nem a Bérmunkástól, annak továbbra is harcos, aktiv munkása lesz, ki ott is közrefog működni a Bérmunkás további megjelenésébe, amennyire ezt a távolság megengedi. Lefkovits munkástárs! Mi szeretettel búcsúzunk el, értékeljük és soha el nem felejtsük azt az odaadó munkát, amelyet értünk, a lapunkért, az egész emberiségért végzett. Kívánjuk, hogy a mi kedves munkástársnőnk minél előbb meggyógyuljon és sok-sok éven keresztül együttesen élvezzék Florida napsugarát. Az alábbiak üldvözőlték levélben Lefkovits munkástársékat: Geréb József, a Bérmunkás szerkesztőjének üdvözlete: Midőn értesülést szereztem arról, hogy Cleveland és környéki munkástársaink a Lefkovits házaspár részére BUCSUESTÉT rendeznek, első gondolatom az volt, hogy az engem nem érint. Hiszen az, hogy Lefkovitsék elhagyják Cleveland várost, mitsem változtat azon évtizedes személyes és elvbarátságunkon, ami engem hozzájuk fűz. Persze ugyanezt a clevelandiak is elmondhatják, mert a Lefkovitsék távozása nem jelenti sem a barát, sem az elvbarát elvesztését, erről biztosit Lefkovits munkástársunk félszázadon felüli munkásmozgalmi múltja. Cleveland csak elveszíti a közösség érdekében minden jó akcióra mindenkor áldozatkész házaspárral való személyes érintkezését, de nem a jóbarátot, nem az áldozatkész mozgalmi embert. A közösségi szellemnek üy gyakorlati alkalmazása következtében ez a búcsúzó tehát valójában nem BUCSUZÖ, hanem a Lefkovits házaspár érdemeinek elismerése, másrészről jókívánságaink tolmácsolása a jövő életükre vonatkozólag. Szerencsére még a mai nagy drágaság dacára is, jókívánságokban nem szűkölködünk. Például itt, Délkaliformában, “kivánsági” kertekben neveljük őket, amiből könnyű szerrel öszszeállithatunk egy csokrot. Természetesen nagyon vigyázunk, hogy a “B” jelzésű táblát, melyben a “bu”, “bánat”, “betegség” és egyéb ‘‘B”-ajok teremnek, gondosan kikerüljük, hogy azokból még csak az árnyéka se jusson már Lefkovitséknak. Magát a “jókívánságok” csokrát pedig igy állítjuk össze: Tegyünk bele pár tucat vörös rózsát emlékeztetőül az elvhüségre. Aztán egy csomó sokszínű szekfü hozza a jóegészséget, ami társon ki egész életen át. Az őszirózsa hozza az érett kor boldogságát, egy csomó árvácska a szerencsét és petunia a hosszú életet. És mert mindannyian önzők is vagyunk, úgy tegyünk hozzá egy csipetnyi “nefelejts’’-et is. így kész a jókívánság csokra, fogadják Lefkovitsék oly őszintén, mint amilyen őszinteséggel küldi Geréb József A Magyar Szó üdvözlő levele: .. Az az önzetlen, kitartó és önfeláldozó munka, amelyet Lefkovits munkástárs a Bérmunkás fentartása érdekében hoszszu esztendőkön át kifejtett, a haladó szellemű amerikai magyarság osztatlan elismerését váltja ki. Engedje meg, hogy nyugalomba vonulása alkalmából a Magyar Szó szerkesztősége nevében legjobb kívánságainkat fejezzük ki úgy Önnek, mint k. feleségének. Deák Zoltán Az estélyre a következő sürgöny érkezett: 40 évi harcos munka után kiérdemelt pihenéshez minden jót kíván: L. Fishbein és neje. Még az alábbiak küldtek üdvözleteket : Los Angelesből: Schubert József és neje, Hedvig Molnár, Julius ole, Joe Nikita, Tchoma Sándor és felesége, Bakos Gedeon és felesége, Zára János és felesége, Pászti Béla, Bustya Károly és neje, Török István és neje, Louis Blahun, Köhler Sándor és neje, Ádám A. és neje.
