Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-06-12 / 1836. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS IPARI DEMOKRÁCIA Lapunk olvasó táborának május hó 30-án tartott országos ertekezlete a körülmények kényszerű hatásának engedve úgy határozott, hogy lapunkat egyenlőre havonként kétszer fogják megjelentetni. Helyénvalónak tartjuk tehát, hogy a HETILAP ezen utolsó számában röviden ismertessük azt az eszmét, amelynek erdekeben szinte hihetetlen üldöztetések és nehézségek danára is 42 éven át minden megszakítás nélkül adtuk ki ezt a lapot. A Bérmunkás minden számában hirdettük, hogy ez a lap a FORRADALMI vagy OSZTÁLYTUDATOS IPARI UNIONIZMUS propaganda lapja. Arra törekedtünk, hogy az ezen eszme gyakorlati megvalósítására alakult Industrial Workers of the World (I.W.W.) —r Világ Ipari Munkásai — szervezetet az amerikai munkásság számottevő nagy gazdasági unionjává építsük ki. Hogy ez nem sikerült, nem rajtunk, hanem a •változott idők megváltozott viszonyain múlt. Az osztálytudatos ipari unionizmus eszméjét csak úgy érthetjük meg, ha nem választjuk azt el az általános és egyetemes munkásmozgalomtól, hanem annak iránytmutató részének tekintjük. És mint ilyet, csiráiban már megtalálhatjuk minden oly régi munkás , megmozdulásban, amelynél a munkások munkaerejük visszatartásával igyekeztek harcolni a gazdasági kizsákmányolás ellen. A munkásságnak a gazdasági ; kizsákmányolás elleni küzdelme j hozta létre a munkásmozgalmat, 1 amely az iparok fejlődésével egyre nagyobb arányú lett. Az ( európai mozgalom a múlt század közepe táján a tudományos (marxi) szocializmus befolyása i alá került. A tudományos szoci- 1 alizmus vizsgálva a módszere- 1 két, amelyekkel az emberiség az 1 eddig ismert történelmi kor- r szakban létrehozta (megtermel- 1 te) a megélhetéshez szükséges r javakat, két igen fontos megái- r lapitáshoz jutott. ^ TERMELŐ RENDSZEREK Az egyik az, hogy az a rendszer, — amit termelő rendszernek nevezünk, — amelynek keretén belül az élet javait előállítjuk, állandó fejlődési folyamatnak van kitéve. Később megállapították azt is, hogy ezen fejlődési folyamat arányosan halad a szerszámok fejlődésével. A mai technikai fejlődést ismerve kimondhatjuk, hogy a szerszámok fejlődése okozza a termelő rendszerek változását. Mikor a szerszámok fejlődése elér bizonyos fokot, a régi módszerekkel már nem kezelhetők és az újabb, fejlettebb szerszámok uj termelő rendszereket hoznak létre. Ez teszi érthetővé, hogy a történelemben eddig ismert rabszolga és a feudális rendszerek elhaltak és helyüket elfoglalta a fejlettebb tőkés termelő rendszer. Azonban ha a fejlődés törvénye helytálló az előző rabszolga — és feudális rendszerekre, akkor nyilvánvaló, hogy a tőkés termelő rendszer is egyszer csak elöregszik, elhal és átadja helyét a következő, fejlettebb termelő rendszernek, mert a szerszámok fejlődése nem állt meg, sőt ellenkezőleg, egyre gyorsabb tempót mutat. És éppen az a tény, hogy a szerszámok fejlődése egyre gyorsabb menetű, eredményezte azt, hogy a társadalmi rendszerváltozások gyakoribbak, illetőleg egy-egy rendszer rövidebb ideig tart. így például történelhii adataink szerint a rabszolga rendszer nagyon sok ezer évig tartott; a feudális rendszer korát, — ha kezdetét a római birodalom bukásának idejétől számítjuk, — körülbelül ezer évig tartott: a tőkés termelő rendszer, amely a napóleoni háborúk idején vette kezdetét, most haldoklik szemünk láttára, vagyis alig másfél évszázados uralom után. A marxi megállapítás szerint tehát az egyes termelő rendszerek — mint az azokat alkotó individuális ember is, — életrekelnek, felnőnek, megerősödnek, majd megöregszenek és aztán elhalnak. Ez áll a tőkés termelő rendszerre is, noha annak hívei tagadják s mindent elkövetnek, hogy ne kerüljön a köztudatba a termelő, vagy társadalmi rendszerek változásának eme természeti törvénye. OSZTÁLYTUDAT A marxi szocializmus másik igen fontos megállapítása az, hogy a tőkés termelő rendszerben a termelés szerszámai (és a természeti kincsek) a kisszámú TULAJDONOS osztály birtokába kerülnek. Ez az osztály munkásokat fogad fel a szerszámok kezelésére. A termelt javak a tulajdonosok birtokát képezik, a munkások csak BÉRT kapnak azért, hogy munkaerejüket a nyersanyagokhoz adva abból értékesebb használati javakat készítenek. Ebben a rendszerben a munkásnak nincs semmi beleszólása a termelt áruk elosztásának problémájába. Az érdeke csak az, hogy munkájáért minél nagyobb BÉRT (részesedést) kapjon a termelt javakból; a munkáltatót viszont csak az érdekli, hogy a termelési folyamatból minél nagyobb PROFITOT húzzon. így ezen rendszer két legfontosabb osztályának érdekei homlokegyenest ellenke z n e k, mert minél nagyobb a profit, annál kevesebb jut a bérekre és minél magasabbak a bérek, annál kevesebb marad profitra. Ez az ellentét a két osztály között állandó harcot idéz fel, ennek a harcnak a neve: OSZTÄLYHARC. Az a munkás, aki felismeri ezt a harcot OSZTÄLYTUDATOS MUNKÁS. SZAKSZERVEZETEK nagy munkástömegek gondolkozásába azt a téves tant, hogy a munkáltató és a munkásosztályoknak érdekei azonosak és a munkásosztály jóléte a munkáltató osztály jólététől függ. Ezen érdekközösség elvén alapuló American Federation of Labor, — amely 1886-ban alakult, — a század végére már teljesen uralta az amerikai munkások gazdasági mozgalmát. Miután a szakszervezetek első sorban is csak a szakma-tudás védelmére alakultak, — vagyis arra, hogy a kézi szerszámok használatának tudását miként lehetne jobban kamatoztatni (magasabb bérekért eladni) a gépipar fejlődésével krízis elé jutottak, mert egyre több és több szakmanélküli munkás került az iparokba, akiket a szerszámok (vagyis szakmák) szerint már nem lehetett csoportosítani, tehát azokat a szakszervezeteket mellőzték. De azonkívül a nagy ipartelepeken egyre több szakmához tartozó munkásokat kezdtek alkalmazni. Ezeket a szakszervezetek mind külön-külön, egymástól csaknem teljesen független szakszervezetben egyesítették, — valójában tehát amig az ugyanazon ipartelep munkásainak egy részét ignorálták, más részüket pedig szakmáik szerint SZÉTSZERVEZTÉK. Bérmozgalmak esetén aztán az igy szét-szervezett munkások egyik csoportja segített leverni a másik csoport Dérharcát. Az ily szakszervezetek a tő- ; tés termelő rendszer legtipiku- < ?abb jellemzői. Ez a rendszer ( ugyanis a feudális rendszert el- ! buktató nagy francia forradalom azon alapvető elgondolásán alapult, hogy (a) mindenkinek dolgoznia kell a megélhetésért, (b) egyik ember sem lehet embertársa testének (személyének) \ a birtokosa, hanem csak A i MUNKAEREJÉT VÁSÁROLHATJA MEG MEGEGYEZÉS VAGYIS KONTRAKT ALAPJÁN. SZERZŐDÉSES MUNKA A tőkés rendszer tehát KONTRACT rendszer, amelyben a munkás SZEZŐDÉS alapján adja el a munkaerejét. Azonban hamar kitűnt, hogy ez a szerződés nagyon egyoldalú, mert a semmi vagyonnal sem rendelkező munkás kénytelen volt elfogadni a munkáltató feltételeit, ha élni akart. De arra is rájöttek, hogy a munkások együttesen jobb áron tudják eladni munkaerejüket, előny ö s e b b szerződéseket tudnak kötni. így keletkeztek a szakszervezetek, amelyek azonban idővel csak a munkásokat szállító intézményekké lettek. Ezeknek is éppen olyan érdekében állt a szerződések védelme, mint a munkáltatóknak. Ezért az üy szakszerve-Amig Európában Anglia kivételével a szakszervezeti mozgalom osztálytudatos alapon fejlődött, az Egyesült Államokban a munkáltató osztálynak sikerült elnyomni az osztalytudatos mozgalmakat és bevinni a zetek lettek a legerősebb védbástyái a munkáltatók és a munkások érdekközösségét hirdető téves tannak. Jelen századunk hajnalán már tisztán lehetett látni, hogy az érdekközösség alapján álló szakszervezetek nem képviselik a TELJES munkásosztály érdekeit és egyben útját állják a munkásosztály felszabadításának. Ezért felvetődött az az eszme, hogy olyan munkásszervezetet kell alapítani, amely (a) nem szakmák, hanem iparok szerint szervezi a munkásokat, (b) amelyben minden hasznos munkát végző ember helyet találjon tekintet nélkül, hogy milyen szerszámot használ, tekintet nélkül bőrének színére, vallására vagy nemzetiségi eredetére, (c) amely az osztályharc alapján áll, (d) amelynek célja a termelő' eszközök köztulajdonba vétele, vagyis a munkásosztály teljes felszabadítása és igy az IPARI DEMOKRÁCIA megteremtése. Hosszas előzetes tárgyalások után ily gazdasági szervezet gyakorlati megvalósítására hívták életre 1905-ben, Chicago, ni. /árosban az Industrial Workers >f the World (Világ Ipari Muníásai) szervezetet, amely később nevének kezdőbetűiről, nint IWW lett ismertté az egész /ilágon. Ezen szervezet megaakitóinak elgondolása szerint íz összes HASZNOS emberi tevékenység néhány ipari departnentben csoportosítható; az pari departmenteket áz ipari zervezetek alkotják és az ipari lepartmenteket az EGY NAGY SZERVEZET foglalja össze. Noha minden hasznos mun:át végző ember megtalálja heyét valamely ipari szervezeten, az nem merev és az egész letre szóló elhelyezkedést je;nt, amennyiben az individuális íunkás foglalkozási körének cserélésével egyik ipari szervezetből könnyen átléphet a másikba, vagyis mindenki megtalálhatja azt a foglalkozási kört, amely legjobban megfelel tehetségének és kívánságának. IPARI SZERVEZET Az ipari unionizmus híveinek elképzelése szerint az ily ipari szervezet»‘k képesek átvenni a termelő eszközöket és zavartalanul folytatni magát a termelést is. Az ily termelésnél a profitra való termelést a HASZNÁLATRA való termelés váltja fel, amelyben megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása és a munkás végre valóban élvezheti munkájának teljes gyümölcsét. Az ipari unionisták elképzelését legtisztábban fejezi ki az alakuló gyűlés által elfogadott ELVNYILATKOZAT, amely a nemzetközi munkásmozgalom egyik legismertebb dokumentumává lett. ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milUói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék
