Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-06-12 / 1836. szám
1954. junius 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal u küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá lyában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi műn káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER KEL!” A niunkásosztálv történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcrí kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor » bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom «w bezetér építjük a régi társadalom keretein belül Az elvinyilatkozat vizsgálatából megállapíthatjuk, hogy a forradalmi ipari unionizmus valójában a marxi tudományos szocializmus egy lépéssel való továbbvitele. A marxi nézet szerint a tőkés termelés bizonyos fejlődési fokán a termelő eszközök köztulajdonba mennek, a termelés irányítása a munkások kezébe kerül, amivel kiküszöbölik a szükségtelen tulajdonos osztályt s igy létrejön a szocialista társadalom. A forradalmi ipari unionizmus utat mutat arra, hogy a gyakorlatban miként LEHET ÁTVENNI A TERMELÉST, miként lehet a politikai demokrácia mellett megvalósítani az IPARI DEMOKRÁCIÁT IS. Amerika kizsákmányolt munkássága nagy érdeklődéssel fordult az uj szervezet felé, amely hamarosan igen feltűnő eredményeket ért el. De ugyanakkor a tőkés termelés vezetőit is anynyira megrémítette, hogy addig soha nem ismert méretű üldöztetést kezdett ellene. A részben hivatalos, részben pedig félhivatalos bérencek által folytatott üldöztetések következtében az IWW bérmozgalmai véres harcokká lettek, melyekben a munkásosztály számos mártírja hagyott tündöklő emléket maga után. NAGY ÜLDÖZTETÉSEK Az üldöztetések csak emelkedtek az első világháború ideje alatt, amikor a munkásság jogos gazdasági harcait a soviniszta sajtó már hazaárulásnak bélyegezhette. Az üldözések csúcspontján az IWW szervezet több mint száz vezetőjét fogták el és ítélték el őket, — közöttük számosat 20 évi börtön büntetésre. Közben az 1917-es győzelmes orosz forradalom megdöntötte azt az addig helyesnek tartott marxi felfogást, hogy a tőkés termelő rendszernek át kell menni a fejlődés minden fokozatán, mielőtt megdől, hogy helyét átvehesse az uj társadalmi rendszer. Az első világháború hullámainak elsimulásával a világ egyik legnagyobb államában megszüntették a tőkés termelő rendszert és minden politikai és gazdasági nehézségek dacára is megvédték s fejlődésnek indították a helyébe került uj rendszert. Rövidesen kitűnt, hogy a termelőeszközök felszabadítása révén hamarosan el lehet érni a technikai fejlődés azon fokát, amelyet az uj termelési rendszer megkíván. Az első világháború, majd £z azt követő intervenció és polgárháború pusztításaiban g-pzdaságilag teljesen legyengített Szovjetunión negyedszázad alatt annyira felépítette iparát, hogy a második világháborúban már képes lett megvédeni magát minden támadással szemben s közismert dolog, hogy jelenleg ipari fejlettségben az egész világon csak az Egyesült Államok múlja felül. A második világháború lehetó'vé tette, hogy a Szovjetunión példáját más országok népei is követhették. Azon országokban, amelyekben a nácikkal szövetkezett uralkodóosztály erőszakszervezeteit a győzelmes Vörös Hadsereg elkergette, a régi termelő rendszer is elbukott. Középeurópa számos országában, majd később az 500 milliós Kínában is életrehivták a népköztársaságokat, amelyek gyökeres földreformmal és a tőkés termelés egyéb korlátozásával az individuális termelést egyre nagyobb mértékben változtatták át kollektív termeléssé. KÉTFÉLE DEMOKRÁCIA Ez a rendszerváltozás természetesen a munkások nyakán élők nagy táborát fosztotta meg kiváltságaitól, akik az uj rendszernek ádáz ellenségeivé lettek. Jórészük külföldre menekült, másik részük otthon maradva törekedett, hogy a régi rendszert minden eszközzel viszszaállitsák. így az uj rendszert nem csak ÉPÍTENI, de VÉDENI is kellett. Ez magyarázza meg azt, hogy az ily társadalmi változásoknál a politikai szabadságjogokat megnyirbálják. A kollektiv termelésre áttért országok a gazdasági demokráciát csak a politikai demokrácia megszorításával építhették és tarthatták fenn. De amily mértékben terjedt a kollektiv termelő rendszer, éppen oly nagy mértékben ingerelte támadásra a tőkés termelés mellett megmaradt országok uralkodó osztályait, illetőleg az azokat kiszolgáló kormányokat. Ezek az amerikai kormány vezetése alatt katonai vasgyürüvel fogták körül azt a nagy földtömeget, amelyen a népi köztársaságok fekszenek, — közel egyharmadát a föld lakható részének. A tőkés erők ezen támadásával a föld lakói a szó szoros értelmében két, egymással farkas szemet néző táborra oszlottak, a két termelő rendszer élet-halál harcra készülve áll szembe egymással. Es amilyen mértékben készül erre a harcra a tőkés világ, éppen olyan mértékben korlátozzák itt is a politikai szabadságjogokat, nyirbálják meg a politikai demokráciát, A tőkés rendszer hosszú keze (Vi.) Nem csak azt érik el az ilyen hosszú kézzel, hogy a tejfelt letudják szedni sok ország munkásainak a munkájáról, hanem azt is, hogy ha valahol ezen tejfelezést megakarják akadályozni, akkor belerúgnak azokba, akik azt teszik. Eltekintve Korea, Kina, Indokina országokban folyó polgárháborútól, melyben a tőkés rendszer egységesen lépett fel a benszülöttek ellen, egymást gyilkolják a népek. Ezt úgy akarják a tőkések beállítani, hogy ott nem a nép választotta a vezetőket, azért kell azokat kürtani. GUATEMALÁBAN Már egy féléve azt rebesgetik, hogy ott egész biztosan kitör a forradalom a mostani kormány ellen. Ezt azok mondják, akik tudják azt, hiszen éppen ők készitgetik azt elő. Hogy az a forradalom mentői könnyebben sikerüljön, a nagy többség által megválasztott kormánynak nem adtak el, még pénzért sem fegyvereket, hogy megvédje magát. Ezzel szemben azoknak szállították a sok fegyvert, akik a rendes népszavazás által megválasztott kormányt akarták megdönteni. Persze mindenki, akinek van magához való esze, védekezik. így a guatemalai kormány is védekezett, ott vásárolt a védekezésre fegyvereket — Csehszlovákiában — ahol tudott. Erre felbőszültek éppen azok, akik megtagadták tőlük a fegyver vásárlást, igy gyorsan akartak intézkedni, hogy mielőtt szétosztják azokat, rajtaüssenek a kormányon. De a kormány is tudta azt, igy igyekezett összeszedni azokat, akik a kormány ellen fegyvert akartak emelni. De legtöbbet még idejében befogadták az amerikai kormánnyal összemüködő délamerikai kormányok a nagykövetségeiken. De ugylátszik a mondva készült forradalom ott nem igen fog sikerülni. KELET PAKISZTÁN Pakisztán nagyobb felében, a keleti részben két hónappal ezelőtt választások voltak. Egy egységfront, melyben szocialisták, kommunisták, demokraták voltak, megnyerte a választást. A leglényegesebb az volt, hogy az amerikaiakkal szövetséges kormánypártot ott csúfosan megverték és nem akarnak szövetséget az amerikai atombomb ásókkal. Mint jelentik, itt is gyorsan cselekedtek, több mint 300 vezető egyént, megválasztott kormányvezetőket elzavartak, elfogtak, bebörtönöztek, árulással vádolják őket, mert nem úgy táncolnak, amint az amerikai tőkések parancsolják. Igen, mindenfelé a választás csak akkor demokratikus, ha azokat teszik be a kormányba, akikben a tőkések biznak. Ha a nép érdekeit képviselő személyeket választanak, akkor jön a terror, a diktatúra, a külföld által felszerelt és vezetett elle’nforradalom. Ha ideiglenesen sikerülhet is az, de végeredményben jobban megmutatja a népeknek mindenfelé, hogy mi is a kapitalista demokrácia? Milyen szabad azoknak a választási lehetőségei. amely addig is csak felületes volt. A mai állapotok igazi jellemzője tehát ez: A tőkés termelő országokban, ahol eddig volt némi politikai, de nem volt semmi ipari demokrácia, most még a politikai demokráciát is egyre nagyobb mértékben nyirbálják meg. A kollektiv termelésre tért országokban, ahol eddig nem volt se politikai, se ipari demokrácia, biztosítani akarják ez utóbbit s lassan emelik a politikai jogok kiterjesztését is. A VÉGCÉL Ez az oka annak, hogy minden országiján vannak hívei mindkét rendszernek olyannyira, hogy ma már minden háború egyben polgárháborúvá lesz, mert az elnyomott népek nem csak politikai, hanem gazdasági elnyomóiktól is szabadulni akarnak. Mint látjuk, ez az uj politikai és gazdasági felsorakozás kiterjed az egész világra, résztvesz abban minden nép oly nagy mértékben, aminőhöz hasonlót még soha a világ nem látott. így természetes, hogy a régebbi mozgalmak vagy beolvadnak ezen uj alakulatokba, vagy a történelem feledés homályába merülnek. Az ipari unionizmus híveit kielégítheti az a tudat, hogy amig magát az iparok szerinti szervezkedés eszméjét átvette az amerikai munkásság, pz ipari demokráciára való törekvést pedig megtaláljuk a kollektív termelő rendszerben. A kollektiv termelő országokban, — mint azt az Industrial Workers of the World megalapítói elképzelték, — a kormányzás igazi lényegét az képezi, hogy a nép szükségletét miként lehet legnagyobb mértékben kielégíteni; hogy mennyi élelmet, lakást, ruházatot, nevelést, szórakozást, stb. adhatnak népeiknek az ELŐRE KITERVEZETT S KÖZPONTILAG IRÁNYÍTOTT GAZDASÁG UTJÁN. A kollektiv termelő országok kormányaiban már nem a politikai jellegű, hanem a termelés egyes ágait irányitó minisztériumoknak jut a fontos szerep. Természetesen nem kell úgy vélni, hogy az ily országokban már megoldották az aranykorszak minden problémáját, létrehozták a mesebeli Eldorádót. Mint mondottuk, a termelési rendszerek állandó változáson mennek át, — ez a fejlődés folyni fog a kollektív termelő rendszerben is. De amig az ilyen fejlődési folyamat végcélja olyan termelő rendszer létrehozása, AMELY MEGSZÜNTETI AZ EMBERNEK EMBERTÁRSA ÁLTÁL VALÓ KIZSÁKMÁNYOLÁSÁT, addig halad, — habár néha akadályokkal is, — AZ IPARI DEMOKRÁCIA FELÉ. Geréb József
