Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-06-05 / 1835. szám
1954. junius 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal A lantos forradalmár MEGLEPŐEN SZÉP SZÍNMŰ JOE HILL, I.W.W. KÖLTŐRŐL A Bérmunkás olvasói bizonyára már régen ismerik Joe Hill, a mártír halált halt IWW. dalköltő történetét. De akik eddig még nem ismerték, azok is tudomást szereztek róla ez évi naptárunk “Justice-mord Amerikában” cimü cikkünkből, ahol a bírósági gyilkosságok áldozatai között foglal helyet. Joe Hillt Utah állam agyonlövette azon vád alapján, hogy rablási kísérlet folyamán agyon- ” — lőtt egy füszerkereskedőt és annak egyik fiát. Már azóta, de a kivégzést megelőzőleg is igen sokat írtak Joe Hillről. Az idő nem hogy feledésbe merítette volna, hanem ellenkezőleg, valóságos legendává lett a története. Valami négy évvel ezelőtt Michael Streight nevű iró regényt is irt róla, amelyben oly kitételek vannak, hogy az IWW régi tagjai, akik a nyugati államokban Joe Hillel együtt fáradoztak a vándor munkások szervezésén, kifogást emeltek ellene s az ily felszólalás alapján az iró kénytelen volt elismerni, hogy nem végzett elég alapos kutató munkát az ily társadalmi regény megírásához. Most egy újabb Joe Hill könyv látott ’ napvilágot, amelynek átolvasása után azonnal megjegyeztem, hogy ez a munka az IWW tagjai • részéről a legnagyobb elismerést és dicséretet fogja kiváltani. Szerzője a még fiatal Barrie Stavis iró, aki egy ideig a “Saturday Evening Post;’, “Collier’s”, “This Week” és egyéb folyóiratoknál dolgozott. Első nagy sikerét “Lamp at Midnight” cimü történelmi drámájával szerezte, amelynek hőse az emberiség szimpátiáját biró, tragikus életű nagy csillagász Galileo Galilei. SZABATOS TÖRTÉNET Talán ez a színdarab adta neki azt a gondolatot, hogy Joe Hill történetét is ilyen történelmi drámában kellene a közönség elé vinni. Mint lelkiismeretes iró, természetesen éles tanulmány tárgyává tette a 39 évvel ezelőtti bírósági gyilkosság minden részletét, miközben sok olyan adatra bukkant, amit eddig még a Hill történetírói sem ismertek. Ezen adatok összesége aztán kitesz egy kisebbszerü könyvet. A most napvilágát látott munka, amelyet a Haven Press, 545 Fifth Ave., New York 17, N. Y. “The Man Who Never Died” címen adott ki, tulajdonképpen két részből áll. Az első rész a 120 oldalra terjedő VALÓBAN SZABATOS Joe Hill történet, amelyet több okmány és egyéb kép illusztrál, a másik rész pedig a két felvonásos, de számos színre oszló történelmi dráma. Az első rész jóval TÖBB a Joe Hill, szabatos történeténél, inkább azt kell mondanunk, hogy ez első sorban is Joe Hill, a dalszerző költői méltatása. De azonkívül, — habár nagy vonásokban is, — nagyszerű megfestése annak a háttérnek, amelyben a lantos forradalmár működött. Szinte biztosra veszem, hogy a kereskedelmi sajtó kritikusai azzal fogják vádolni ezt a kitűnő szerzőt, hogy eladta magát az IWW-nak, hogy ennek a szervezetnek akar propagandát csapni. A SZÍNDARAB És nagyjából el lehet mondani ugyanezt a színdarabról is. Stavis megirja a darab előszavában, hogy a darab párbeszédei, jelenetei természetesen nem aktuális történelmi események, hanem már legedává lett Joe Hill történetének drámai bemutatása az ő elképzelése szerint. Persze az események összesége végeredményben történelmileg is hű képet adnak Joe Hűl mártír haláláról. így például a darab nagyon hűen mutatja be a tárgyalás azon részletét, amelynél az agyonlőtt fűszeres 13 éves fiát hallgatják ki, akit az ügyész előre betanított a vallomásra. De nagyon jellemző annak a bemutatása is, hogy amikor az első fokú fellebbviteli bíróság jóváhagyja a biró halálos Ítéletét, pár hét múltán másodfokú bírósággá alakulva (ugyanazon emberek) döntöttek saját ítéletük helyessége felett. Barrie Davis adatai szerint Joe Hill rövid története a következő : Joe Hűl, — illetőleg Joe Hillstrom — Svédországban született 1882-ben, 19 éves korában, vagyis 1901-ben Amerikába vándorolt. Rövid ideig New Yorkban és a keleti partokon maradt, majd nyugatra sodródott. Jó érzéke volt a zenéhez, játszott a zongorán s ahol csak hozzájutott, gyakorolta zenei ismereteit, de közben a megélhetésért végzett mindenféle munkát, amihöz hozzájutott. Tíz év múltán igy jutott el Kaliforniába, ahol San Pedro városban mint rakparti munkás dolgozott. Ez idő alatt jól megtanult angolul és a nevét is Hillstromról Hill-re rövidítette. Ebben az időben a Southern Pacific (S.P.) vasútnál nagy sztrájk tört ki. A társulat sztrájktörőket (scab) hozatott. Joe már ezt megelőzőleg nagy érdeklődéssel fordult a munkásmozgalom^ felé, különösen felkeltette érdeklődését a vándor munkásokat szervező IWW szervezet, igy természetesen gyűlölte a scabeket, mint az emberiség legundoritóbb férgeit. FORRADALMI VERSEK Ily gyűlöletének kifejezésére “Casey Jones — The Union Scab” cimmel erősen vágó szatirikus verset irt, ami^ ráillett egy ismert nóta dallamára. Talán Joe csodálkozott el legjobban, midőn pár nap múltán a nótáját a sztrájkolok százai dalolták a legnagyobb lelkesedéssel. Ez a nóta, — amely hamarosan megjelent az Industrial Workers cimü hetilapban is, — nagyban hozzájárult a sztrájk megnyeréséhez és ezzel Joe Hill közismertté és becsült fegyvertársa lett a nyugati harcoló munkásoknak. A “Casey Jones” verset természetesen sok más, később nagyon híressé lett dal követte, közöttük a “Hold the Fort”, “Pie-in-the-Sky”, “Where the Fraser River Flows” és hasonló igen ismert munkás nóták. De a versek Írásán kívül Joe Hill aktiv részt vett a szervező munkában is, 1912-ben pedig egyike volt a San Diego “free speach” harcok vezetőinek. Két álarcos ember 1914 január 10-ik napján, este 10 órakor, Salt Lake City, Utah, városban behatolt bizonyos Morrison névül volt rendőrből lett fűszeres üzletébe, ahol “Most kezünkbe kerültél” kiáltással rálőttek. Mofissonnal vele voltak a 17 éves és 13 éves fiai is. A nagyobbik revolvert ragadott, mire a támadók őt is agyonlőtték ; a kisebbik, aki éppen a hátsó kivezető ajtóban állt, gyorsan a polcok mögé húzódott. JUSTICEMORD Ugyanaz este Joe Hill öt mérföldnyi távolságra jelentkezett egy orvosnál lősebbel. Az orvos feljelentette, mire 3 nap múlva Hillt elfogták, rablógyilkosság vádja alapján bíróság elé állították. A 13 éves Morisson gyereket betanították, hogy a tárgyaláson ismerje fel Hillt, aki eilen felhangolták az egész vidéket. Nem csak a bíróság, az esküdtek, hanem még az első ügyvédje is ellene volt és igy keresztül erőszakolták a halálos Ítéletet. Attól kezdve azonban nem csak az amerikai munkásság, hanem széles a világon mindenfelé megindult az Ítélet elleni tütakozás. Olyan nyilvánvaló lett a kierőszakolt ítélet, hogy a liberálisok ezrei is tiltakoztak; de tiltakozott a svéd kormány is, sőt még maga Woodrow Wilson elnök is uj tárgyalást sürgetett a siralomházba vitt lantos forradalmár részére. Mindez azonban nem használt. Itt is, mint más ily esetekben, a bírák követték a felkorbácsolt előítéletet. Joe Hillt a világ minden részéről özönlő tiltakozás közepette 1915 november 19-én kivégezték. A nagy forradalmár barátaitól állítólag igy búcsúzott: “Ne gyászoljatok, hanem szervezkedjetek!” Ezt a történetet mondja el Barrie Stavis úgy az előszóban, mint magában a színdarabban oly nagyon szépen, hogy én csak ezt a megjegyzést tehetem: De kár, hogy legalább 25 évvel ezelőtt nem jelent meg ez a munka! De mert jobb későn, mint soha, gratulálunk hozzá az Írónak, a kiadónak és akinek van két dollárja (bekötve 3 dollár) ezért a könyvért, valóban élvezettel fogja olvasni s ugyanakkor tanulni is fog belőle. Geréb József Béke vagy háború Indokínában (Vi.) Az egész világ szivszorongva, reménykedve tekint Genevába, ahol esetleg ezen rémséges kérdésre — háború vagy béke — készítik mag a választ. Ismerve az amerikai törekvéseket, mely minden erővel megakarja akadályozni a béke kialakulását, inkább a háború kiterjesztését célozza. A legújabb jelentés szerint Anglia és Franciaország már hajlandók megegyezni, ami ellen az amerikai küldöttek hevesen tiltakoznak, árulásnak nevezik. Pedig be kell nekik ismerni, hogy a forradalmárok vezetői is nagyon nagy engedményeket adtak, csak hogy béke lehessen. AZ AMERIKAI LAPOK VÉLEMÉNYE MEGOSZLIK A nagytőke által uralt lapok sem tudnak, igy valószínű maguk a tőkések sem bírnak megegyezni, hogy tanácsos volna-e a harmadik világháborút kirobbantani. Ez megtörtént a kormánykörökben is, amig a háborús párt Radford vezetése alatt azonnali beavatkozást akart, sokan még a hadiszakértők között is, valamint a politikusok között ellenezték azt. A legjobb érvük az volt, hogy egyedül állnánk, mert Anglia nem támogatna bennünket. Azt is tudniok kell, hogy a francia nép nem engedné, hogy fiait az indokinai mocsarakba vigyék lemészárolni, hiszen éppen azért nem voltak képesek a franciák elegendő erőt felvonultatni. Pénz és muníció volt bőben, azt adtak az amerikaiak, csak ember anyag nem volt, mert még a benszülötteket sem merték felfegyverezni, azok a franciák ellen fordultak, ahogy megtanulták a fegyver kezelését. JOHN S. KNIGHT VEZÉRCIKKE Az egyik legnagyobb lapláncolatnak tagjai, mint a Ffee Press, sokszor a gazdájuktól köközölnek vezércikket. Május 23- án is két hasábon irt Knight, melyben elitéli az amerikai elhamarkodott fenyegetőzést, háborús riadót, Indokinába való beavatkozást. Ugyanis ezen milliomos ujságtulajdonosok sokszer elmennek Angliába és beszélgetnek nem Csak a nagy diplomatákkal, hanem leginkább az ujságtulajdonosokkal, igy nem csoda, hogy megvannak ijedve, hogy Amerikát katasztrofális cselekvésre viszik ezen amerikai háborús őrültek. A cikkben nagy betűkkel kiírja Knight, hogy az angolokat meg kell hallgatni. Még azt is sejteti, hogy a 375 milliós Indiát is meg kellene hallgatni A BÉKÉLTETŐ INDIA Az amerikaiak egészen megijedve közölték, hogy a múlt pénteken az indiai kormány, valószínűleg az angolok biztatására, az Egyesült Nemzetekbe való képviselőjét^ Genevába küldte, hogy a békéltető szerepet átvegye. Ezt leginkább az angolok tehették lehetővé, mert az amerikaiak nagyon kapálóztak ellene. Megakadályozták, hogy India is meglegyen hi jva ezen tárgyalásokra. Ugyanis India vezetése alatt a
