Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-16 / 1815. szám

1954. január 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal Titus Oates árnyéka Irta: JOHN STEINBECK . 1670-ben Anglia nagyon is olyan volt, mint Amerika 1950- ben. Ha a kommunista szó he­lyett a jezsuita szót helyettesít­jük. Akkor a jezsuitákat vádol­ták azzal, hogy megakarják semmisíteni az angol életmódot. Amint a hisztérikus állapotok növekedtek, minden idegen, vagy furcsa kinézésű egyénre rámond­ták, hogy “jezsuita kém”. Végre bizonyos emberek kariert csinál­tak a jezsuiták beárulásaiból. 1678-ban Titus Oates megje­lent a szintéren. Oates egy elcsa­pott pap volt, akinek a múltja hamis vádaskodással és kétes életmóddal teljes volt, de azt ál­lította, hogy azért lépett be a jezsuiták közé, hogy kémked­jen. Később összemüködött egy Tonge nevű pappal, aki gyűlöle­tet terjesztő röpiratokat irt a katolikusok ellen. 1678-ban Oa­tes összegyűjtött 43 cikket, me­lyekben az igazságokat egy cso­mó hazugsággal vegyítve közölt. Leveleket hamisított, minden magasabb állású tisztviselőt áru­lással vádolt, mint akik a jezsu­itáknak kémkednek. A vádait angolul irta, de görög betűkkel és azt állította, hogy őt a jezsu­iták meg akarják gyilkolni. Oa­­test II. Károly király elé vitték, aki kikérdezte, de nem látott valószínűséget vádjaiban. Oates válasza az volt, hogy 81 vádat emelt az ország legbe­folyásosabb emberei ellen. Ezen hisztérikus időkben sokan hitelt adtak neki, sokan meg féltek el­lene fellépni, nehogy őket is igy megvádolja. A módszere nagyon egyszerű volt. Bevádolt egy magasrangu hivatalnokot, lefoglalta minden magánlevelezését, hamis adato­kat gyártott, idézett a magánle­velekből kétértelmű szakaszo­kat, melyekre a magyarázatot adó részeket elhallgatta. Ember, ember után lett letar­tóztatva, kivégezve az ilyen ha­zaárulás vádja alapján, melyet csakis Oates tanúvallomása bi­zonyított. Dicsősége magaslatán állt, aki ellent mert állni, azokat hazaárulással vádolta. Az áldo­zatainak száma százakat ért el. Családokat tett tönkre és ártat­lan embereket hurcolt meg, akik nem is lehettek bűnösök és még­is kivégeztette őket. Végre azon követelésekkel áll­tak elő, hogy Oates vádjait bi­zonyítani kell. Egy embert rán­tott elő akinek neve Bedlow volt. Először nem igen emlékezett a dolgokra, de nemsokára nagyon is tudott mindent és Oates min­den vádját bizonyította. A Par­lament is nagy zavarban volt. Minden ágy alatt jezsuita buj­kált. Senki sem volt biztonság­ban Oates és Bedlow vádjaitól. Ebben az időben Oates volt a leghatalmasabb ember Angliá­ban. 1679-ben a pánik már szülofel­­ben volt. Ekkor tette Oates a legnagyobb vád emelését. Azt állította, hogy a királynő orvo­sa összeszövetkezett a királynő­vel, hogy a királyt megmérgez­zék, végre Károly király Oatest hazugnak mondta, de Oates ez­zel nem törődött s vádját a par­lament elé terjesztette. A parlament megbolondult, a királynő eltávolítását szavazta meg, de a felső ház nem egye­zett bele. Titus Oates minden félelmetes módot felhasznált, hogy vádjainak meghallgatást szerezzen. Mikor ezen félelem kezdett elhalni, akkor újból meg újból felrázta azt. De hiába próbálta nem volt képes állan­dósítani azt. Sir Phillip Lloyd védelmébe vette a királynő orvosát Wake­­mant, bebizonyította, hogy Oa­tes hazug, hamisan tanúskodó. Amidőn ez az egyetlen ember fel­mert elléne lépni, mások is kö­vették, a bátorság visszatért Angliában. Végső erőlködésében Oates azt állította, hogy a jezsuiták pucsra készülnek, hogy az an­gol kormányt és az anglikán egyházat lefoglalják. De az áramlat megfordult, Oates fon­tossága lassan elmúlt, a pánik lejárta magát. Később James király 100.000 font kártérítést követelt Oates­­től, meg is nyerte a port, de mi­vel Oates nem tudott fizetni, igy börtönbe került három és fél év­re. Mikor kijött, újból meg újból megismételte azelőtt bevált tak­tikáját, de a felmelegitett jezsu­ita kérdés nem volt hatással többé. Titus Oates története szerin­tem meggondolásra érdemes az 1954-es esztendőben. Gondolkodjunk csak McCar­thy és kommunista kémei Bu­­denz, Bentley, stb. felett és ve­gyük a vádakat, hogy meg akar­ják dönteni az amerikai kor­mányt és rájövünk a szomorú hasonlatosságra. Még csak Sir Lloyd hiányzik, de reméljük az is jön, mert a McCarthy hiszté­ria sem tarthat örökké. (Vi.) AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WO RED IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy á munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer bezeté* építjük a réel társadalom keretein belül. EMELKEDIK A MUNKANÉL­KÜLISÉG WASHINGTON — A Depart­ment of Labor adatai szerint a munkanélküliek száma novem­ber hóban 400.000-rel emelke­dett és elérte az 1,850.000 szá­mot. — A CIO vezetősége ha­misnak mondja ezen adatot, mi­után a Labor Department nem a tényleges munkanélkülieket ve­szi számításba, hanem csak azt, hogy hány ember dolgozott az előző hónapban és hány dolgo­zik most, vagyis nem veszi szá­mításba a munkát keresők szá­mának természetes szaporula­tát. toilet zárkájába, ott gyorsan le­vetette öreg ruháját és kidobta az ablakon, aztán magára akar­ta venni az újat, amikor észre­vette, hogy annak nadrágját az olasz kereskedő elfelejtette be­pakolni. Mit tehetett egyebht, uj kabátban, de nadrág nélkül je­lentkezett a legközelebbi állo­máson, ahol adtak ugvan neki egy öreg nadrágot, de az id' ka­bátot elkobozták és csempészés cimén vádat emeltek ellene. Tokyo — Hirohito császár új­évi köszöntésére 700,000-t szám­láló embertömeg ment el a csá­szári palotába, ahol olv tolon­gás támadt, hogy 13 ember éle­­ét veszitette, 43 pedig megsebe­sült. — Ez az eset mutatja, hogy a japán néptömegek ma éppen úgy imádják a háborus­­bünös császárjukat, mint aze­lőtt és az amerikai hét és fél éves megszállás ebben a tekin­tetben semmi változást sem ho­zott. OLCSÓ TÁBORNOK SEOUL — Két south-koreai katonát katonai bíróság elé ál­lítottak azon vád alapján, hogy egyenként 5-5 dollárt kaptak a “vörösöktől” azért, hogy a nem­régiben hazaengedett William F. Dean generálist a kezükre ját­szották. Ezen (AP) hir szerint Dean levelet irt Syngman Rhee elnöknek, amelyben a két kato­na büntetésének enyhítését kéri. OROSZ-EGYIPTOMI EGYEZ­SÉG CAIRO — (AP) hir szerint a Szovjetunión és Egyiptom kö­zött tárgyalások folynak gazda­sági segélyért. Ezen hir szerint a Szovjet hajlandó ilyen gazda­sági segélyt nyújtani Egyiptom­nak, ha az nem csatlakozik a készülőben levő oroszellenes Kö­zép-Kelet szövetséghez. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI PÓRULJÁRT CSEMPÉSZ VILLACH, AUSZTRIA — A Reuters hírszolgáltató vállalat jelentése szerint egy Heinrich nevű osztrák polgár átment Olaszországba, ahol vásárolt egy uj öltönyt, miután ott jóval olcsóbb, mint Ausztriában. Új­év estéjén hazatérőben be akar­ta csempészni a ruhát vám nél­kül. Bement tehát a vasúti kocsi Értesítem önöket, hogy a cso­mag naptár megérkezett. A naptár igen értékes és amennyi a mozgalmunktól telik, minden­kor értékeset adunk a művelő­dés részére. Ezért újra csak me­leg szeretet és megtisztelést kül­dök mindazoknak, akik annak előállításán szorgoskodtak. Mel­lékelek 30 dollárt üdvözletek és hirdetésekért. A többit is rövi­desen küldöm. A. Kucher, Valencia A naptár igen jó, megállja a helyét. Köszönet érte. Huszka Mihály, Detroit Elnézésüket kérve hátralékom miatt a Bérmunkás megújításá­ért, melyet úgy várom minden héten, hogy olvassam. Ha tud­nák, hogy mily nehezemre esik az irás, megértenék késedelme­met is, nem csoda ha nem szeré­tek írni, mert fiatal gyerek ko­romtól, mindég nehezen kellett küzdeni a megélhetésért még a mai napig is, pedig már 75-ik évemet nyögöm. Legyenek szí­vesek a Bérmunkást továbbra is küldeni, mert az tartja bennem az életet, annyira szeretem. A lap és a Naptár minden munkás­nak kell, hogy erőt nyújtson a jövő küzdelméhez, miért is fo­gadják hálás köszönetem becsü­letes munkájukért. Kecskés István, Ferndale A küldött tiz naptárt eladtam, mindenki a szokásos elismerés­sel nyilatkozik róla. Munkácsy Vilmos, Bethlehem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents