Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-06-05 / 1835. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. junius 5. A Bérmunkás tovább is megjelenik AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL AT KOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között snmnii közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, Így az egyen esett sérelmet az összesség séreünének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A B® lí REND SZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a 'égi társadalom keretein MÚL A Bérmunkás olvasóihoz! Hónapokig tartó küzdelem, amely a Bérmunkás további fen­­maradásáért folyt, a mai nap folyamán, a Bérmunkás olvasók rendkívüli országos értekezletén sikerrel befejeződött és a la­punk további megjelenése, ha ideiglenesen változott formában is, biztosítva van. Minden munkáslap, amely nem bocsátja áruba a hasábjait, amely mögött nem állnak a tő­kések jólfizetett hirdetései, ál­landóan küzdelmet kell folytat­nia a fenmaradásáért. Gyűjté­sek, kölcsönök, mulatságok fe­dezik azokat a kiadásokat, ame­lyeket az előfizetők nem fedez­nek. A Bérmunkás több mint négy évtizedes fenállásának ide­jén, számtalanszor került súlyos válságba, amelyből csak az ol­vasók áldozatkészsége mentette ki. Az idegendnyelvü lapknál a bevándorlás korlátozása, és az olvasók elöregedése, az iparok­ból való kiesése, mind nehezeb­bé tették az ilyen anyagi válsá­gok megoldását és számtalan­szor nyelvi lap megszűnéséhez vezetett. Ez alól még az egyhá­zak, a polgári egyletek és a hir­detők által támogatott reakciós lapok sem kivételek, ezek közül is mind több szünteti be megje­lenését. A Bérmunkás 15 évvel ezelőtt tartott országos értekezletén megoldotta ezt a kérdést és biz­tosította a lapunk zavartalan megjelenését. Ez a megoldás abból áll, hogy kialakult ott egy olyan együttes, amely vállalta, hogy a Bérmun­kás megírását, adminisztrálását teljesen díjtalanul végzi el. Büsz­kén hirdethetjük, hogy a mun­kásmozgalom történetébe egye­dülálló eset az, hogy ilyen mó­don 15 éven keresztül jelenjen meg egy hetilap és még büszkéb­bek lehetünk arra, hogy ez a 15 év volt a Bérmunkás aranyko­ra a szellemi téren is, mert soha olyan magasnivóju, élénk, válto­zatos a lapunk nem volt, mint ez idő alatt, amelyet nem csak az olvasóink, de az ellenfeleink is elismernek. AZ ÉLEN JÁRÓK Ennek a nagyszerű munká­nak a zavartalan folytatását az tette lehetővé, hogy az írógárda élén olyan kiváló képességű, nagy munkabírású szerkesztő áll, mint Geréb József munkás­társunk, kinek az Írásai bár­mely újságnak a becsületére vál­nának. Aki képes volt arra, hogy az időközben kiesett (halálozás, eltávozás, betegség) irógárdis­­ták munkáját is pótolja. A meg­maradt munkatársai segítségé­vel, anélkül, hogy a lap nivója csökkent volna kiadtuk a lapot. A nagy közös munka lelke azonban Lefkovits Lajos mun­kástárs volt, ki hihetetlen ügy­szeretetével, munkabírásával vé­gezte el nem csak a titkár-pénz­­tárnoki munkát, de vezette a lap szétküldésére a cimszalag­­ja kezelését, előállításának nagy munkájátés a lapbeolvasását is. Hogy a lap előállítását olcsóbbá tegye, a szakembert igény­lő tördelést is ő végezte, amely­­lyel az elmúlt 25 év alatt 20 ezer dollárral tette olcsóbbá a lap előállítását. Ebbe a páratlan kollektiv munkába az első súlyos törést az idézte elő, hogy Lefkovits munkástársnőnk, aki maga is odaadó munkása volt lapunk­nak, beteg lett, amely arra kény­­szeritette Lefkovits munkástár­sat, hogy Clevelandot elhagyva, a munkástársnő egészségének a helyreállítása végett véglegesen Floridába költözzön. Hogy az a munka, amelyet a lap körül Lefkovits munkástárs végzett, milyen nagyszabású, egész embert és nagy gyakorla­tot igénylő volt, az csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a helyettesítésére került a sor és hosszú hónapokig tartó tárgya­lás, levelezés után sem találtunk arra vállalkozót. Ez arra kény­­szeritette a Lapbizottságot, hogy egy rendkívüli Országos Érte­kezletet hivjon egybe, amelynek hivatása, hogy döntsön a Bér­munkás további sorsáról. A MEGOLDÁS Az országos értekezletet jó­val megelőzőleg, Los Angeles Philadelphia, New York olvasói tartottak értekezletet, de sem ezek az értekezletek, sem a számtalan aktív olvasóink leve­lei, nem tudtak megoldást talál­ni és igy az Országos Értekez­letre hárult a feladat, hogy meg­oldást találjon, amely hosszú tárgyalás után is csak a lap be­szüntetéséig jutott el. De ami­kor a jelenlevők rádöbbentek, hogy mit jelent ma a Bérmun­kás megszűnése, mutatkozott meg a már annyira szokott oda­adó áldozatkészsége a Bérmun­kás gárdának. Először a régi veterán harcos Vizi József munkástárs Akron­­ból jelentette be, ha a követ­kező 10 hónapra megoldást ta­lálunk, azután az ő körülményei olyanok lesznek, hogy Cleveland­iba költözve, vállalhatja a Bér­munkás adminisztrációs munká­ját. A Vizi házaspár áldozatkész­sége már könnyebbé tette a meg­oldást. Először egy testvér moz­galom aktiv munkása Cincár Gyula munkástárs jelentkezett, kijelentve, hogy dacára, egy más mozgalomba vesz részt, de 10 éves olvasója a Bérmunkás­nak és azt annyira megszerette és a munkásmozgalom szem­pontjából azt annyira fontos­nak tartja, hogy ha más nem akad, hajlandó az átmeneti idő­re a munkát magára vállalni. Erre azonban nem volt szük­ség, mert felállt a munkásmoz­galom egy másik veteránja Ta­kács József munkástárs és be­jelentette, hogy ha megfelelő se­gítséget kap, úgy ő kész arra, hogy a titkári teendőket vállal­ja. Ezek után már gyors ütem­be alakult ki a titkárság kollek­tív munkája. Kollár József, Gáncs Lajos, Bischof Róza vál­lalkoztak. KÉT HETENKÉNT BÉRMUNKÁS Alapos megfontolás tárgyát képezte az az indítvány, amely KI MARAD EL? Lehetetlen az, hogy a Bérmun­kás Cleveland és környéki olva­sói, kik úgy elvi, mint szoros ba­ráti kapcsolatban is voltak Lef­kovits munkástársai, hogy ami­kor kénytelen elhagyni azt az odaadó munkát, amelyet 40 év­en keresztül végzett, hogy elma­radjon arról a BÚCSÚ ESTÉLY­RŐL, amelyet Lefkovits munkás­­társék tiszteletére rendezünk, ez év junius 5-én az East Sidei Munkás Otthon nagytermében. Öntudatos munkások nem emelnek maguknak bálványo­kat, de tisztelik és megbecsülik azokat, akik az emberiség, a munkásosztály felszabadításáért első sorokban harcoltak. Az ilyen harcosok között is kiválik az a nagyszerű munka, amelyet Lefkovits munkástárs végzett, igy természetesnek ta­lálja a rendező bizottság, hogy Akron és Cleveland Bérmunkás olvasói együttesen búcsúznak el Lekovits munkástárséktól. Művészi műsor gazdagítja az estélyt a Munkás Dalárda fellép­tével, Kern Helén zongora játé­kával, Ifj. Farkas Imre hegedű azt javasolta, hogy a Bérmun­kás ideiglenesen, amig az uj ad­minisztráció beleszokik a mun­kába, a Bérmunkás kétheten­ként jelenjen meg. Hosszú vita után az Országos Értekezlet el­fogadta ezt a javaslatot, mert főszempontnak azt tartotta, hogy biztosítva legyen a Bér­munkás zavartalan megjelenése és felhatalmazta a Lapbizottsá­got arra, hogy ha ez lehetséges­sé válik, térjen vissza a heten­ként megjelenő lapra. Az Országos Értekezlet meg van győződve arról, hogy az uj titkárság és az Írógárda önfel­áldozó munkája buzditólag hat az olvastáborra és együttes munkával biztosítja a harcos lapjának a Bérmunkásnak to­vábbi megjelenését. szólójával és Ifj. Kollár József accordian játékával. A vacsora személyenként $2.50. A Bérmunkás vidéki olvasói, akik nem lehetnek jelen a bucsu­­estélyen, azzal fejezzék ki elis­merésüket Lefkovits munkás­­társéknak, hogy a lap további fentartásának lehetősé g é h e z anyagilag hozzájárulnak. Az em­beri szervezetben a vércikuláció ha tulmagas, káros, de ez az anyagi hozzájárulás minél ma­gasabb, annál őszintébb kifeje­zője lesz a sok évtizedes szolgá­latnak. Úgy a vacsorán való megje­lenésnek bejelentését, mint a hozzájárulást a Bérmunkás P.O. Box 3912 Sta. S.S., Cleveland 20, Ohio címen kérjük. Ugyancsak szívesen vesszük, ha jelentik, hogy egy-egy tepsi tésztával megkönnyítik a vacso­rát készítők munkáját. A Rendező Bizottság. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW chicago csoportja mindenkit meghív az első PIKNIKÜNKRE Vasárnap, junius 6-án a Cald­well Woods, Spot 33, formerly spot 51. (Our susual place) A picnic célja nem csak az, hogy öszsejöjjünk. és együtt töltsünk el egy kellemes na­pot, hanem a jövedelemmel se­gítsük az Industrial Workers megjelenését. Szórakozásról, ételek és ita­lokról gondoskodva van. ÚTIRÁNY: Vegye a Mii, wauee Ave. busót a Devon Ave.-ig. A Devon Avenuen ha­ladva a második bejáratnál, ahol jelzőtáblák fogják mu­tatni a helyet. Eső esetén a. picnik 2422 No. Halsted St., második eme­leti helyiségben lesz megtart­va. A rendező bizottság

Next

/
Thumbnails
Contents