Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-29 / 1834. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1954. május 29.

a nagy amerikai üzleti vállalatnak gyarmata legyen és egy oly parlamentet és kormányt választott magának, amely korlá. tok közé akarja szorítani az addig korlátlan kizsákmányolási lehetőséget. Munkásvédelmi törvényeket alkotott, amelyek korlátolták a munkaidőt, bérminimumot és egészségi törvényeket szabott meg, amelyek nem múlták felül az amerikai törvényeket, tehát egy cseppet sem voltak ezek a törvények radikálisok. Ezt a szörnyű dolgot betetőzte azzal, hogy lefoglalta az amerikai United Fruit Company sok tízezer akeres parlagon heverő földjeit és azt szétosztotta a földnélküli parasztok között azzal, hogy kész olyan kártérítést megfizetni, amilyen értékűnek ezeket a területeket a társaság az adóbevallásnál megállapított.

Természetesen dacára annak, hogy a kormányban egyetlen kommunista sincs, Amerika kommunistának bélyegezte és rávette a latin-amerikai országok többségét is, hogy “közös védelmet” alkossanak az amerikai földrészen a kommunista tanok terjesztése ellen.

Amerika kormánya minden lehetőt elkövetett, hogy ellenforradalmat szítson. Nicaragua és Honduras államokból szöktek át a szabotőrök, amelyek ellen ezideig sikerrel védekezett Guatemala kormánya. A rendőrség részére fegyvereket és más hadi anyagot akart Amerikában vásárolni, de az amerikai kormány megtiltotta annak leszállítását.

Guatemala kormány kénytelen volt más piac után nézni és Lengyelországba vásárolta meg a szükséges fegyvereket, amiért azután most ujult erővel indult meg a kis köztársaság elleni uszítás. Nicaragua megszakította vele az összeköttetést, Hondurasból szabotőrök mentek át, hogy felrobbantsák a hadianyagot szállító vonatokat, amelynek eredményeként több halott és sebesült lett.

Guatemala külügyminisztere súlyos jegyzékben tiltakozott az amerikai agresszió ellen és a Nemzetek Szövetségéhez fordul a panaszával.

Az uszítás tovább folyik és nem lesz meglepetés, ha ellenforradalmat kísérelnek meg, vagy pedig fegyveres támadás fogja érni Guatemalát.

Cinizmus kell ahoz, hogy Amerika kormánya, amely az egész világra szállítja a fegyvereit, most felháborodva tiltakozik az ellen, hogy a bojkot alá helyezett Guatemala Európában vásároljon fegyvereket és ezért megtorlást helyez kilátásba, az államok önrendelkezési jogának a sokat hirdetett dicsőségére.

London — Egy igen kimerültnek látszó parakeet madárka a parkban beszélgető asszonyok közé szállt és éles hangon bemutatkozott: “Bobby Ritson vagyok, a Wickham-bak épületben lakom”. — Az okos madarat az asszonyok hazavitték a gazdájához.

Lapzártakor vesszük a hirt, hogy az angol válogatott revans mérkőzés Budapesten is 7—1 arányban az angolok vereségével végződött.

Irodalomtörténeti adatok

— RÉSZLETEK ABET ÁDÁM LEVELEIBŐL —

A Phoenix, Ariz. városban 1949-ben elhalt Abet Ádám, kiváló magyar proletár költő irodalmi hagyatékának rendezése és megmaradt kevés leveleinek tanulmányozása közben néhány olyan adatra akadtam, amelyek — véleményem szerint — érdekelni fogják nem csak a Bérmunkás olvasóit, de mindazokat, akik az amerikai magyar munkásmozgalom kezdeti éveiről helyes képet akarnak nyerni. *------------------------Eddig itt általános volt az a téves hit, hogy az Amerikai Népszavát Abet és társai 1895- ben mint a Socialist Labor Party hivatalos magyar lapját indították meg. Errevonatkozólag Abet a Kudlik S.-hez irt (1941 március 22) levelében ezt a felvilágosítást adja:

“Az Amerikai Népszava soha sem volt a Szocialista Munkás Párt pártorgánuma. Nem is lehetett az, mert születésekor a párt két vezetősége létezett. Az egyik New Yorkban székelt, a másiknak székhelye Clevelandon volt. Ez utóbbi csoportosította némileg a magyar munkásokat Clevelandon, ahová azért vetődtem, hogy a mozgalmat elősegítsem.

“A Szocialista Munkást Párt clevelandi vezetősége német lapjukban a new yorki vezetőséget (közöttük vojt DeLeon is) bitorlóknak és mindennek elmondotta, csak jónak ném. A clevelandi'pártvezetőség azt vélte, hogy én a new yorki pártvezetőség megbízásából mentem Clevelandra, hogy az ottani kis magyar csoportot a new yorki pártvezetőség hatáskörébe vonjam.

Halállal fenyegettek tehát, ha olyan húrokat merek pengetni.

“De az én szemem előtt csak a CÉL lebegett és nem a pártvezetőség; a cél érdekében tevékenységre bírni a magyar munkásokat. Akkor megcsömör^ttem a frskcióskodástél. Mind azóta az “elvtárs” szót nem a frakció szűk értelmében használom s fogadom el, hanem a szó legtágasabb értelmében, amely felkarolja mindazokat, akik ezen három pontú jeligét vallják és terjesztették: politikai szabadság, gazdasági egyenlőség és nemzetközi testvériség. Ezen fogalmakért harcolni elég nagy feladat.

TUDÓS OMÄR

BÖLCS DALAI

Mint ismeretes, Abet egyik elgértékesebb munkája a 11-ik században élt Omár Khayyám perzsa költő nagyhírű “Rubáiyát” cimü mélyértelmü gondolatokkal telitett költeményének magyar nyelvre való átültetése.

Erre vonatkozólag a Szócskái Györgyhöz (1941 aug. 27) intézett levelében a következőket találjuk:

“Az Omár fordítás egy része több mint negyven évvel ezelőtt kézült. Húsz versszak vagy huszonöt évvel ezelőtt megjelent Budapesten is, de már nem emlékszem melyik folyóiratban.

“Eredetileg mutatványul nőmnek magyarba foglaltam pár versszakot, megcsókolt érte. Aztán még vagy 300 verszakot fejeztem ki magyarul, közöttük az egész Fitzgerald (angol) kiadványt. Ezt a sorozatot Jakab Oszkár festőművész önmagának

és nejének lemásolta és sok év múltán ez a kézirat szolgált a 101 versszak kiadásához. A fenmaradt többi 200 versszak parlagon hever, kerül-e sor a kiadásukra, nem tudam, de ha elkallódnék, az se baj, noha vannak közöttük értékes gondolatkifejezések is. Majd egy más rokoniélek felfedezi és bíbelődhet vele.

Sajnos, a jelzett kézirat, valamint Abet egyéb még kiadatlan kéziratai is elvesztek, legtöbbje akkor, midőn egy nagy esőzés után pincehelyiségüket elöntötte a viz.

Midőn egyik budapesti barátja, bizony Loránd Rikárd 1937- ben elküldte neki a budapesti “Népolvasótár’ ’ (Szerkesztette

Mezőfi Wilmos) három 1897-es számát, amelyben Abet Ádám alá jegyzéssel “Beszélj” címmel folytatólagos cikk jelent meg, Abet ezt válaszolta rá:

“Ez a “Beszélj” cimü cikk a lopni ige ragozását juttatja az eszembe: én lopok, te lopsz, ő lop, stb. Ha csak egy számú közlés alatt lett volna a nevem, — Abet Ádám, New York, — akkor még azt mondanám, hogy tévedés történt, de igy nem tudom, hogy ki volt azon ötletes ember, akinek megtetszett a nevem, mert én soha sem írtam azt a cikket. így szeretném tudni, hogy miért kellett irodalmi babáját az Abet Ádám névhez kapcsolni? Nem ártott vele se nekem, se a névnek. De ha van

ebben a névben valami bübáj, akkor alakítsunk valamilyen irodalmi részvénytársulatot a név IRODALMI kihasználására. De csakis IRODALMI használatára, nehogy váltóhamasitás váljon belőle.

AZ IVASKÓI,

Ugylátszik, hogy Abet Ádám nagyon gyűlölte az iszákosságot és még a mozgalmi összejöveteleken is ellenezte az alkohol bármilyen használatát. Erre vonatkozólag a Loránd Rikardhoz irt egvik levelében ezt találjuk:

“Az Egyesült Államokban a szeszesital fogyasztása a múlt évben (1936) egy billió dollárra rúgott. Tessék ezt átszámítani magyar pénzre és aztán a fogyasztás következményeit fontolóra venni. Milyen egészség roncsolás! Mennyi élet megrövidítése !

“Ha visszagondolok közel félszázaddal ezelőtti tevékenységünkre és eszembe jut, hogy a mozgalom mulatságainak “sikere” az elfogyasztott szeszesitalok mennyiségétől függött, — mnél több pálinkát és minél több hordó sört ivott meg a közönség, annál nagyobb volt a siker

— az az érzelem fog el, hogy talán vezekelnem kellene azért, hogy részese voltam az olyan cső portosulásoknak.

“ Persze rosszaltam a szeszesital mértéktelen fogyasztását. Egy Kiss József nevű elvtárs zokonvette pirongatásomat s igy szólt: ‘Én nagyra becsülöm véleményed és igazán óhajtom barátságunk folytatását, csak éppen azt nézd el, hogy olykor tuliszom magam.

— Igyál, igyál, — feleltem én,

— de ne többet, mint amennyi elég.

— Óh, de ha nekem soha sem elég! — volt rá a válasz.

Geréb József

Tudósok és a szocializmus

(Vi.) A tőkés rendszer ügynökei állandóan úgy akarják beállítani a szocializmust, mint egy olyan rendszert, ahol nincsen törekvési vágy, mert nincs benne nagy haszon. Nincs semmiféle versengés, mert nem jelent nagyobb, gazdasági előnyt. Hogy ez mennyire rosszakaratú beállítás, a többek között azt éppen a szocialista útra tért országokban lefolyó események mutatják. Különösen áll ez Oroszországban, ahol már régebben megkezdték a szocializmus építését és annak az uj rendszernek gyermekei mennek már az iskolákba.

PASADENA, CAL. — A California Egyetem elnöke mondotta, hogy az oroszoknak kétszer annyi tudósa van kiképzés alatt mint nekünk.

“Ha kormányunk egy tizedét költené a tudomány fejlesztésére, mint amit a fegyverkezésre költ, mi nagyon jól állnak ezen a téren.”

PHILADELPHIA — Az oroszok mérnöki kiképzése sokkal jobb mint az amerikai módszer, jelentette ki Dr. David D. Henr

ry, a new yorki egyetem alelnöke. Dr. Henry még ezeket mondotta: “Az oroszok bevezettek egy forradalmi metódust, amely nagyban eltérő az amerikai módszertől. Az oroszok mély tudományos alapra építenek — ijesztő gyorsasággal.”

A SZOCIALIZMUS ALATT

Mindkét egyetemi elnök, állásuk elvesztésének veszélye alatt, kimutatják, hogy a szovjetekben csak a legjobb, leggyorsabb haladásra képes tanulókat válogatják ki a tudós pályára, vagy mérnöknek és a többi tudományos állásokra. Beismerik, hogy van nekik módjuk kitűnő erőkben válogatni. Ezt mindnyájan tudhatják, akik nem zárták be az agyvelejüket a szocialista országok tanítási rendszere és annak eredményei előtt. Még Magyarországon is ez a minden erővel, tehetséggel előbbre tolt forradalmilag átszervezett tanítási rendszer a legnagyobb dicsőségük, eredményük.

Mások is, akik mernek ezen “forradalmi” szocialista tanítási rendszerről beszélni, beismerik, hogy Oroszországban min-