Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-29 / 1834. szám
1954. május 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ELSZABADULT FRANKENSTEIN A kapitalizmus elvakultságába, a profitrendszer védelmébe, nagyon gyakran nyúl olyan eszközökhöz, olyan erőkhöz, amelyekkel azután magának gyűlik meg a baja. Emlékezhetünk Hitlerre, erre tudatlan nagyszájú senkire, akiből a nemzetközi nagytőke épitett fel egy olyan szörnyet, amely felett azután elvesztette a kontrolt és az a hatalomtól megszédülve, saját gazdáiba harapott bele. Hitlernek a vörösök és zsidók elleni szájalása, amellyel elterelte a figyelmet a kapitalizmus nyavajájairól, a nagytőke előtt nagyon alkalmasnak látszott arra, hogy rajta keresztül felépítsenek egy olyan német hadigépezetet, amely azután leverje az orosz nép és rajta keresztül a világ dolgozóinak a forradalmát a kapitalista társadalmi rendszer ellen. A német és a nemzetközi tőke pénzelte, reklamirozta ezt az ismeretlen senkit. Felépítette, hatalomra sgitette s amikor hatalomra jutott megtörte a széthúzó, egymás ellen harcoló német proletáriátust és készítették, biztatták a népet a szovjet elleni hadjáratra. De a felépített szörnyeteg a hatalomtól megrészegedve, először az uraiba, a pénzelőibe harapott bele. Hadigépezetével végig száguldott Európán, már világuralomra törekett, mig az orosz proletáriátusban emberére nem talált, mely megtörte és a szövetséges tőkés államok segítségével letörte a szörnyeteg hatalmát. A szövetséges tőkés államok rövidesen nagyon sajnálták, hogy ilyen nagyon, ilyen alaposan le lett verve a nemzetközi fasizmus, mert a második világháború után a kapitalizmus uj« ra szembetalálta magát a sokszorosan megerősödött proletáriátus forradalmi akaratával, amely kész és képes volt árra, hogy megdöntse az egész világon a magát túlélt, hivatását már betölteni nem képes kapitalista termelési rendszert és helyébe állítsa a kollektív termelési rendszeren felépült társadalmat. A kapitalizmus most uj fasizmust igyekszik kiépíteni úgy nemzetközileg, mint országonként. így került sor a levert fasiszta országok újra való felfegyverzésére, a kapitalista országok nemzetközi hadi szövetségére, amelyet az amerikai tőke épit és fegyverez fel. De igy igyekszenek az országokon belül is felépíteni egy megfejelt fasizmust, amely a munkásosztály letörésének az élharcosa lenne, igy jött létre Amerikában is a McCarthyizmus is. Ebből a nagyszájú, de tudatlan senkiből az amerikai nagytőke a parlamentjén, a sajtóján, rádión, televízión keresztül a vörösök elleni Szent György lovagot épitett fel. Nap nap után az egész propaganda szervezet ezt a durva, embertelen, nagyszájú alakot hirdette. Valóságos réme lett a szabadabban gondolkodó embereknek. Amerika legkiválóbb gondolkodóit, Íróit, tanárait, művészeit, munkásvezetőit, tette földönfutóvá, juttatta börtönbe. A tőkés propaganda tapsolt, még fokozottabban építette a szörnyeteget. Valóságos rémuralmat teremtett ebben az országban, senki sem érezte biztonságban magát McCarthy kopói előtt. Egy kis csoport bátor emberen kívül, mindenki belekapcsolódott a szabad gondolat elleni hajszába. Politikusaink, egyházak, társadalmi szervezetek, a szakszervezetek vezetői sorakoztak fel és üvöltöttek feszítsd meg-et minden szabádgondolkodó ellen. Az elnök, a kormány is szívesen nézte, segítette ezt az amerikai sütetü, nagyszájú Hitlert. Hiszen az ő vörös veszedelemről való bömbölése nagyon elősegítette azt, hogy meglehessen szavaztatni a rengeteg billiókat a hadi felszerelésre, amelyből a kormányférfiakhoz közel álló vállalatoknak, hatalmas profitjuk lett. • De miként Hitler, úgy ez a nagyszájú senki is megszédült a hatalomtól és most már magasabbra tört, diktátora, ura, elnöke akart lenni ennek az országnak és beleharapot a gazdáiba, a felépítőibe. A hadsereget, államtitkárokat kezdett ki, már kezdték feleregetni a hirballonokat, hogy 1956-ban McCarthy lesz a republikánus elnökjelölt. Már meg volt szervezve az anyagi támogatás is, az “uj gazdagok”, a texasi olaj milliomosok áltak volna mögéje, szórták volna a könnyen szerzett milliókat, hogy azután a “régi” ipari és bank tőke helyett ők kerüljenek az ország élére. A hatalom mai urainak is kezdett veszedelmes lenni a mccarthyizmus és le kellett törni mielőtt még olyan erős lenne, hogy képtelenek lesznek vele megbirkózni. Ezért folyik hetek óta a washingtoni cirkusz, mely élesen rávilágít az amerikai politikai és társadalmi élet rohadtságára. Az egész világ gondolkodó emberisége undorral nézi ezt a marakodást a hatalomért és megdöbbenve látják, hogy egy 150 milliós nép nyakára miként telepedett rá a McCarthy- Cohn-Shine háromszög. A két “szép fiú” és a vad, szadista szenátor miként lett réme Amerika haladó embereinek. Miként nyert döntő erőt nem csak Amerika bel- hanem a külpolitikájában is. Nem vagyok olyan naiv, hogy elhigyjem azt, hogy Amerika népére oly veszedelmes uralkodó osztály és az uralomra törő McCarthyizmus felfalja egymást a hatalomért való marakodásban. Valószínűbb az, hogy kiegyeznek, megosztoznak a hatalmon. Egy beteg, rothadt társadalmi rendszer fekélyeinek a felfakadása ez a cirkusz, ahol kapzsi tőkések, szadista emberek uralkodnak egy tunya, magával tehetetlen népen, veszélyeztetve nem csak az amerikai nép szabadságát, jólétét, de a világ békéjét is. A washingtoni jelentés szerint, több száz hivatalnokot bocsájtottak el a külügyi és hadü* gyi minisztériumokból, “bizton-, sági” okokból. Ezek a nem megbízható elemek nem kommunisták voltak mint azt igyekeztek elhitetni, hanem részeges és főleg homoszekszuális, beteg, züllött emberek. Medöbbentő, hogy egy ország legfontosabb hivatalaiba százár val vannak ilyen beteg, meghibbant agyú emberek. De ha a washingtoni cirkuszt nézzük, úgy arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy. a tisztogatás nem volt teljes, hogy nem csak Mc- Carthynak van meg a maga Dávidkája és Cohnja, hanem az ország, a világ veszedelmére ma is azok intézik az ügyeket, akiket mint a közre veszedelmes embereknek nem az ország élén, hanem gyógyintézetekben volna a helyük. Emberek, akik ki akarják robbantani az atom és hidrogénbombás vüágháborut, azok veszedelmesebbek a közre, mint a rablók, a gyújtogatok és itt nincs külömbség a két marakodó fél között. Az uralmon levők és az uralomra törekedők, itt teljesen egyetértenek, egyformán világveszedelmet jelentenek. Dulles, Stevens, McCarthy-val együtt a mai társadalmi rendszer gyümölcse és rothadt fa, csak ilyen gyümölcsöket termelhet. INDOKÍNA A genfi tárgyalásokon állandóan indokinai társ-államokról esik szó, amely társ-államokat a francia gyarmatosítók alakítottak ki már a háboiru után. Mert a háborút megelőzőleg Indokina 5 országrészből állt. A mai Vietnam három részre volt szakítva, Észak, Közép és Dél-Vietnamra és Laosz és Kombodzsa gyarmatokra, francia protektorátus alatt. A japán megszállás idején erős függetlenségi mozgalom alakult ki, amely erős ellentállást fejtett ki a japán megszállókkal szemben. Ennek ellensúlyozására látszat függetlenséget adtak az indokinai államoknak és Bao Dai-t tették meg császárnak. Ez a fogás nem sikerült. Indokina népe mind erősebb szervezetbe tömörült és a japán imperializmus bukása után a japánok ellen, küzdő Vietminh hadsereg elkergette a japánok bábkormányát és 1945 szeptember 2-án kikiáltották Indokina függetlenségét és Ho Si Minh-et választották meg elnöknek. A francia gyarmatosítók megpróbálták a belföldi reakciós erőkkel elgáncsolni a függetlenségi mozgalmat, de miután ez nem sikerült, 1946 március 6-án egyezményt Írtak alá, amelyben elismerték Vietnam Demokratikus Köztársaságát, melynek saját kormánya, parlamentje, hadserege és pénzügye van és része az indokinai államszövetségnek és a francia uniónak. De már 1946 nyarán a francia gyarmatosítók, miután megfelelő hadsereget, főleg Idegen Légiós csapatokat szállítottak Indokinába, fölrúgták a megegyezést és fegyveres támadást intéztek a fiatal köztársaság ellen és 1946 decemberébe teljesen kirobbantották a háborút a Vietnam köztársaság ellen. Vietnamot, Laost és Kambodzsát a franciák “alkotmányos királyságnak” nyilvánították és újra császárrá tették Bao Dait-t. Látszat kormányokat alakítottak, de a nép ezeket a kormányokat a császárral együtt csak báboknak tartotta a francia gyarmatosítók kezébe és még a megszállt területeken sem ismerte azokat el. A genfi tárgyalások megkezdése idején a legnagyobb társállam Vietnamnak — amelynek 22 millió lakosa van — a területéből már csak 10 százaléka volt a gyarmatosítók megszállása alatt. De mind kisebb területre szorulnak a gyarmatosítók. A társállamokban is, igy Laosban a felszabadított terület több mint 100 ezer négyzet kilométer, ami majdnem fele az országnak, mig Kambodzsának már egy-harmada szabadult fel. Ezeknek a társországoknak is már 1950-ben megalakult a felszabadító hadserege és kormánya, amelyek harcolnak az országuk függetlenségéért. A francia békeajánlat viszont azt követeli, hogy Vietnam-nak majdnem az egész területét adják fel, csak a terméketlen hegyi területet hagynák meg a Vietminh Köztársaságnak, mig Laos és Kambodzsa egész területét kívánják maguknak. Természetes, hogy a győztes felszabadítók ezt az ajánlatot visszautasították és teljes függetlenséget követelnek az indokínai államok szövetségének 3, francia unionon belül és népszavazást, külföldi ellenőrzés alatt a kormányformát ületőleg. Amerika mind a két formát ellenzi és főleg a népszavazást. Ellenben azt követeli, hogy a francia kormány adjon teljes függetlenséget a mai báb-kormányoknak, jogot arra, hogy kiváljanak a francia unionból és amerikai szövetséget akar, hogy amerikai haderővel verhesség le Indokina népének szabadságharcát. Anglia kopromisszumra törekszik. Egyenlőre legalább is ellenzi a beavatkozást, támogat egy olyan megegyezést, hogy az indokinai nép olyan függetlenséget kapjon a francia union belül, mint amilyen Indiának van, az angol birodalom keretein belül. Ha a francia és az amerikai kormány ellentállását meg lehetne törni, akkor az angol javaslat alapján lehetséges lenne az indokínai nyolcadik éve folyó háború befejezése. GUATEMALA Hosszú hónapokkal ezelőtt már megírtuk, hogy ez a kis latin-amerikai ország magára haragította a nagy Egyesült Államokat és csak idő kérdése, hogy mikor és miként fog ellene fellépni. A haragot azzal érdemelte ki, hogy a népe megunta azt, hogy
