Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-29 / 1834. szám
f oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ............................$3-00 Félévre .............................. 1.50 Six Months ____________ 1.50 Egyes szám ára --------- 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ............................................. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Boy 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Uj külpolitikai irány Amíg a genfi konferencián a delegátusok állítólag azon fáradoznak, hogy miképpen lehetne a békét helyreállítani és biztosítani, addig Washingtonban ugyanoly, vagy talán még nagyobb energiával dolgoznak a harmadik világháború előkészítésén, noha jól tudják, hogy az a háború esetleg az egész emberi civilizációt el fogja pusztítani. Kétségtelen, hogy a nagy háború előkészítését szolgálja Pat McCarran (D. Név.) és William Jenner (R. Ind.) szenátorok azon együttes javaslata, hogy az Egyesült Államok szakítsa meg diplomáciai összeköttetését a Szovjetunionnal. Noha ez a javaslat csak a szenátus külügyi bizottságáig jutott még, mutatja, hogy az Egyesült Államok szenátorai között milyen sok hive van a harmadik világháborúnak, ami igen fontos most, midőn a szenátorok olyan nagy hatalmat ragadtak magukhoz, amilyennel eddig még soha sem rendelkeztek. Pat McCarran nevadai szenátor már igen öreg ember, annyira vakbuzgó katolikus, hogy a vallásőrület mesgyéjén áll. A Szovjetunión népét nagyon szeretné kiirtani, mert úgy véli, hogy azzal nagy szolgálatot tenne az istennek, — hiszen tudvalevő, hogy az istentelenek kürtása “istennek tetsző dolog”, amiért a McCarran féle emberek a túlvilágon nagyszerű helyet kapnak, — a legmagasabb lépcsőn, mindjárt az Úristen lába mellett. Jenner a túlzó hazafiak közé tartozik. Amerika a világ uralkodó állam, igy el kell pusztítani mindazon népeket, akik az ily uralomnak gátat vetnek, — ez a gondolkozása. Persze ezt nem igy, hanem valamely álhazafias frázissal fejezi ki: “Amerika a szabad világ utolsó bástyája, a világ tehát elvárja tőlünk, hogy Moszkva zsarnok uralmát kiközösítsük a világ szabadságkedvelő .családai közül.” A kongresszus jelenlegi tagjai között igen sokat találunk, akik a hatalmi — vagy a vallási őrület mesgyéjén járnak, akik tehát valamilyen “isteni hivatást” látnak az “istentelen kommunisták kiirtásában”, ami közönséges nyelven szólva a harmadik világháborút jelenti. JÓ ÜZLET A HÁBORÚ Az emberiségre természetesen igen nagy veszedelmet jelent * az, hogy fél-, vagy háromnegyed őrült emberek kezébe nagy hatalom került. Ezt a veszedelmet növeli, hogy úgy a kongresszusban, mint a kormány egyéb intézményeiben is igen sok olyan ember segít nekik, akik nagyon is jól látják a háborús tűzzel játszás , veszedelmét, de miután az igy felidézett se-béke se-háborus állapot igen kedvező alkalmat nyújt nekik a vagyon szerzésre, vagy valamilyen közszereplésre, hajlandók mindenféle kockázatra. Ezt legtisztábban fejezi ki John Foster Dulles külügyminiszter, amikor azt hangoztatja, hogy Amerikának bele- kell menni az ilyen kockázatba. És miután a háború, avagy csak az arra való nagy előkészület óriási profitot hajt az iparbáróknak és a bankároknak, akiknek tulajdonát képezik az újságok, a rádió, a televízió, a filmszínház, az iskolák, sőt még a templomok is, az emberi aktivitás minden területére kiterjedő propagandával segítenek az idegháboru fentartásában és kiszélesbitéséhen. Csakis igy érthető meg az az állhatatosság, amivel az amerikai kormányközegek minden eddigi kudarc dacára is tovább folytatják azt a külpolitikát, hogy az általuk “szabad” országoknak nevezett államok népeit fegyveres szövetségben csoportosítsák a szovjetunión és az azzal szövetséges népi köztársaságok ellen. Mikor kiderült, hogy a “szabad országok” népei nem valami nagy örömmel sietnek egymás legyilkolására, Nixon alelnök bejelentette, hogy akkor esetleg az Egyesült Államoknak “egyedül kell menni” — a nagy világháborúba. Bármilyen nagy ijedelmet is okozott akkor ez a kijelentés és bármilyen nyomatékosan is mondották, hogy az csak Nixon privát véleménye volt, most már megint hangoztatni kezdik, habár másféle frázis alakjában. A legújabb formula az, hogy Indokina “elvesztése” veszélyezteti az Egyesült Államok szabadságát. És melyik igazi, vörösvérü amerikai ellenezheti, hogy a szabadságunkért fegyvert fogjunk?! Hiába mondják, hogy Indokina népe nem akarja az amerikai beavatkozást, amit már maga Eisenhower elnök is elismert, amikor azt mondotta, hogy “nem lehet olyan nép szabadságát megvédeni, amely nép önmaga nem védi azt a szabadságot.” De ugylátszik, hogy mint már több ízben, úgy most is nagy változáson megy át az elnök gondolkozása. Mert most már az az irány van felülkerekedőben, hogy Indokinát meg kell “védeni” az indokínai nép akarata ellenére is. Tudjuk a történelemből, hogy a vallási őrület idején a Római Katolikus Egyház felfogása az volt, hogy az eretnekek lelkét meg kell védeni még az illetők akarata ellenére is. És megvédték úgy, hogy az eretnekek testét elevenen elégették; az ily testből kiszabadult lélek aztán visszatérhetett az istenhez. Úgy néz ki, mintha rövidesen újból alkalmazni fogják ezt a felfogást, ha nem is tisztán csak a vallás, hanem inkább a külpolitika terén. Meg fogják védeni az indokínai országok népeit a “szabad világ” számára hadihajókról lőtt ágyúgolyókkal, repülőgépekről dobált napal bombákkal és ha az sem elég, akkor befejezik majd atom- és hidrogénbombákkal. A vallás befolyása A múlt héten Washington városból két megfigyelésre méltó jelentés került a sajtóba. Ezeknek egyike arról értesítette az újságolvasó közönséget, hogy az amerikai egyházak az 1953-as év foiyamán a televízión és a rádión 37,000 vallásos tárgyú program mot adtak le. Ez valamivel több, mint 100 leadás naponta s miután a rádiót és a televíziót sok millió ember hallgatja és figyeli, csak asztronómiai számokkal lehetne kifejezni, hogy milyen nagy közönséget értek el ezen vallásos tárgyú, tehát az erkölcsös életre buzdító leadásokkal. És ha hozzászámítjuk, hogy a napisajtó is rengeteg helyet ad a vallásos tárgyú cikkeknek és hirdetéseknek, akkor el kell hinnünk, hogy ezzel a propagandával valóban elérték azt, amit az egyházak nagyon BÜSZKÉN hirdetnek, hogy az amerikai nép ÓRIÁSI TÖBBSÉGE MA TEMPLOMBAJÁRÓ LETT. De ugyanekkor az igazságügyi department azt jelenti, hogy az 1953 év folyamán az Egyesült Államokban a nagyobb bűntények száma 2,159,080-ra rúgott, ami az előző évnek a négyszerese. Ezen bűntények között nem szerepelnek a forgalmi és egyéb kisebbfajta törvényszegések. Vessük össze ezt a két statisztikai adatot: (a) A túlzott vallásos propagandával a templomjárók száma nagyon megnőtt; (b) ugyanakkor a bűnözők száma négyszeresre emelkedett. Ebből minden olvasó levonhatja a konklúziót. Oligopolium Estes Kefauver (D. Tenn.) szenátor, aki országos hírnévre tett szert, amikor a demokrata párt elnökjelölti tisztségéért korteskodva járta az országot, most egy érdekes uj szóval szaporította a nemzetgazdaságtan szókincsét. Kefauver, aki az amerikai trösztöket és monopólimumokat vizsgálja, most arra az eredményre jött, hogy itt egyes iparok nem monopóliumot, hanem OLIGOPOLIUMOT alkotnak. Kefauver a nagykereskedők konvencióján tartott beszédében használta ezt az uj szót, midőn elmondotta, hogy az automobü ipart, dacára az annyira hangoztatott “szabad versenynek”, mindössze csak pár társulat uralja és kilátás van arra, hogy az automobü készítés két nagy cég — a General Motors és a Ford Co. — kezében fog összpontosulni. Az az agyondicsért “szabad verseny”, — mondotta Kefauver — már csak a mesék világában él. Minden fontosabb ipar néhány kis csoport kezében van. És miután a kis csoport uralmát politikaüag oligarhiának mondjuk, az ily gazdasági uralmat elnevezhetjük OLIGOPOLIUM-nak. Az automobil iparban például, — folytatta a szenátor, — nem beszélhetünk monopoüumról, vagyis egyeduralomról, de viszont a szabadversenyt is hiába keresnénk ott. A valóság az, hogy az automobil ipart pár cég uralja és ezeknek a száma egyre szükiil. Ezen ipar jelenlegi helyes megnevezése tehát OLIGOPÖLIUM. Ez, — mint maga szenátor Kefauver is említette, — áll sok más iparra is és igy egész bátran kimondhatjuk, hogy az amerikai tőkés termelő rendszerből már kiküszöbölték a szabadversenyt, amit ezen termelési rendszer legértékesebb jellemzőjének hirdettek, amely miatt állítólag érdemes ezt a rendszert fentartani. Ismeretforrás A “United States Information Agency” (USIA) vezetője, Theodore C. Sreibert jelenti, hogy ezen intézmény*külföldi könyvtáraiba, ahonnan a McCarthy panaszára eltávolítottak mindenféle “kommunista” könyvet, most 54 különböző olyan könyvet küldtek, amelyek a “kommunizmust magyarázzák”. • Direktor Sreibert állítása szerint Eisenhower elnök utasítását követték ezen könyvek szétküldésével, hogy igy azon könyvtárak olvasó közönsége a kommunizmust is tanulmányozhassa, mert ezen eszme ellen csakis annak megértésével lehet küzdeni. A Sreibert jelentés aztán elsorolja ezen könyvek címeit és íróit, akik között prominens helyet foglalnak el Whitaker Chambers, Budenz, Phillbrick és egyéb besúgók és hamistanuk otromba hazugságaikkal telitett könyvei. Ezekből aztán tanulhatnak az olvasók!
