Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-29 / 1834. szám
1954. május 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal Üldöztetés a unionban AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munk&soHzt&ly és a munkáltató osztály között sommi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell tolynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az össz.-sség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom «n* bezeté* építjük a régi társadalom keretein be'BI Demokrácia a délen (Vi.) Éveken keresztül a tehetségtelen, de nagyravágyó egyének, akik leginkább papjaik ugrasztására union vezetőség lefoglalására szövetkeztek, nagy garral minden ellenzéket — náluknál okosabbakat — vöröseknek, kommunistáknak bélyegeztek, hogy azokkal szemben ők legyenek beválasztva. Bár eleinte nagyon sok igazi vörös — kommunista, szocialista, IWW, vagy SLP tag — került be a fiatal életerős UAW vezetőségébe, de leginkább a gyári, üzemi bizottsági állásokba. Mindez azért történt, mert ezen vörösök voltak az elsők, legbátrabbak, legjobbak az union megszervezésénél. Még 1934-ben történt, amikor Detroitból Flintre átmentek a UAW akkori szervezői, persze nem sárgák, hanem vörösek és a General Motors fogdmegjei, ipari kémeik segítségével kizavarták, összeverték őket. Azóta már ott is erős union van és éppen ezen vörösök, akiknek legnagyobb részük volt a union megszervezésében, most erőszakkal lesznek eltávolitva. Flinten a Chevrolet telepen, két ilyen union szervező munkás be volt rendelve a vizsgáló bizottság elé, de igénybevették az alaptörvények ötödik pontját és nem voltak hajlandók kémkedni. Marvin Eneel és Howard Falk, akik mérnököknek tanultak ki az egyetemeken, de mivel politikailag megbízhatatlanok lettek a tőkések részére, igy csak napszámos munkát adtak nekik a fiinti gyárakban, ahonnan a napokban saját munkástársaik zavarták ki. A Fisher Body fiinti telepéről Charles Schinnt dobták ki, akiről még az inget is letépték, öszszeverték, mielőtt kidobták. Detroitban Williams és Sweetet nem csak kidobták munkájukból, hanem deportálással is fenyegetik, pedisr mindenki tudja, mennyire vettek részt az union megszervezésében, remélve, hogy azon keresztül védelmet kapnak a munkáltatók üldözései ellen. Most éppen az union tagok vették át az üldözést. Az union felsőbb tisztviselősége most már —elkésve — próbálja azt megakadályozni, de csak úgy immel-ámmal, nyilatkozatokat adnak ki, elitélik az ilyen terrort, erőszakoskodást, de nem tesznek ellene semmit, sőt az előző években ők is uszították a tagságot, mint most a tőkés lapok teszik. Openheimer, Szilárd, Lillienthal, Lattimore és sok kevésbé ismert tudós lett felfüggesztve, kivágva állásaikból, vagy önkéntesen lemodatták, mert nem bírták tovább tűrni a McCarthy féle demagógok köpködését. Csak itt Michigan államban a múlt hetekben négy ilyen tanárt függesztettek fel, mert nem akartak társaik, rokonaik ellen kémkedni, besúgók lenni. De a legnagyobb akadálya az igazi tudománynak, az alapvető fejlődési törvények tagadása, elhallgatása. Nem csak vallási téren, amely szerint a világot az isten hat nap alatt teremtette és úgy mint most van, hanem i leginkább a társadalmi, gazdasági téren. A tőkés rendszernek* minden törekvése — mely ma parancs — odairányul, hogy rendszerüket fentarthassák. Úgy állitsák be azt, mint amelyet az isten teremtett és nincs kitéve fejlődésnek, változásnak. Mindazon tanárok, tudósok, akik ezt másképpen mondják, elfogadják Marx elméleteit, azokat kiüldözik az ilyen tanára állásokból, olyanokkal helyettesitik, akik az igazságot, a tudományt tagadva, a mai rendszert megdönthetetlennek, igazságosnak, örökké tartónak igyekeznek beállítani. Ez már maga is tudomány ellenes. Ezen rendszer mellett felsorakoztatott érvek, még jobban összezavarják a tanulókat, még kevésbé ösztönzi tanulásra. Úgy a tanárok, mint a tanulók engedelmes bábukká válnak a rendszer urai kezében. EREDMÉNYEK, MELYEK ELŐRE LATHATÓK Ezen tanárok maguk is riadót fújnak, mert látják, hogy miért akarja Dulles és bankár urai megsemmisíteni nem csak a kínai nép ezen újabb “forradalmi” rendszernek kialakulását, hanem még Oroszországban is, ahol egyszer annyi mérnököt, tudóst képeznek ki évente mint itt. Ugyanis Dullssék nem tartják titokban, hogy ha még éveket adnak Kínának is a hasonló forradalmi tanítási rendszere mellett, akkor a világ leghatalmasabb országává válik. Leginkább ezt akarják egy vüágháboruval megakadályozni, vagy legalább is eltussolni. Ugyan akkor ezen üldözések, vagy a tudomány letagadásával munkájukban maradt tanárok, tanítók, nem lesznek képesek igazi tudósokat, tanárokat, mérnököket nevelni, mert tiltja a tőkés rendszer. ÉPITŐGÁRD A 1953-54 évre Terez Biko, Cleveland.......12.00 J. Buzay, Cleveland ____ 6.00 Roza Bischof Cleveland .... 2.00 J. Farkas, Akron............... 6.00 J. Feczkó, New York ___ 7.00 Lous Gáncs, Cleveland _12.00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland ..12.00 Susana Hering, Buffalo ....12.00 A. Kucher, Valencia......... 9.00 J. Kollár, Cleveland ........ 12.00 Ernő Kovách, Cleveland .. 1.00 J. Kozsan, Miami...............12.00 Geo. Kuhn, Cleveland ___ 2.00 J. Képes, Munhall ______ 2.00 L. Lefkovits, Cleveland _12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 6.00 J. Mácsay, Detroit'........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ___12.00 Jos. Munczy, Cleveland _ 6.00 Louis Pall, St. Petersburg 12.00 H. J. Pfaff, Buffalo ......... 2.00 Albert Sohajda, Cleveland 4.00 Frank Szabó, Cleveland .... 2.00 Jos. E. Takács, Cleveland 12.00 L. Tóth, Schenectady ___12.00 Ch. Vass, New Brunswick 7.00 St. Visi, Lincoln Park___ 4.00 J. Vizi, Akron --------------12.00 Hat évtized súlyával, megviselt egészséggel, orvosi utasítással “gazdagítva”, töretlen lélekkel minden szép és nemes ügy iránt, ültem vonatra Florida felé. Az utazással járó anyagi gondok, az emberhajszától épített és romlott atmoszféra sem tudja megrontani a bizakodó hangulatot. Bennünket, kiket a küzdelmes élet megtanított reális képet alkotni a dolgokról, nem engedjük magunkat a Floridáról, sokszor igen hamis illúzióktól befolyásolni. Nem kell hozzá kutátó elme, hogy találkozzunk a föltornyosult ellentétekkel. Az elgázoló műveletnek nevezhető, számozott helyek megkeresése a vonatkocsiban, rontja a nyugtalanító hangulatot. Az utasok* között nyomott a hangulat, tartózkodók egymással szemben. Vannak kik a felsőbségüket fitogtatják. Órák telnek mig fölolvadnak lelkileg és kezdenek szótváltani egymással. A kutató szemek és a gondolkodó elmék kivezetik figyelmüket és rávezetik gondolataikat a látottakra. Gazdag az esemény amely elénk tárul. Szegényes házak és gonddal terhelt munkások a pályaudvarokon. Ezután hinni véljük, hogy elértük a látnivalók tetőfokát. A hóval vegyült szakadó esőben rohan vonatunk Georgia felé, a diszkrimináció hazájába. Vad, őstalaju erdőségen halad vonatunk. Minősíthetetlen rozoga kunyhók tűnnek elő, a sivárságból. Azt hinné a szemlélő, tán valamilyen düledező vadászkunyhót lát, de határtalan csodálatra, gyerekek és felnőtteket látunk állni az erkélynek nevezett, rozoga tákolmányon. Az esőtől elöntött területen áll a kunyhók sokasága. Az ősember cölöpépitményére emlékeztet, de egy pillanatra se gondoljunk Velencére, vagy Lidóra. A viskók megrémült foglyai szabadulni szeretnének kellemetlen helyzetükből, gyerekek iskolába, regek kenyeret keresni a pár igen sovány^ tyuk, tán valamilyen élet után szimatol. Kevés változattal hasonló a kép Floridáig. Közben a vonat’szakaszaiban is megváltozik a kép. Az isteni “egyelőség” keretei, fehér és fekete egyedeire bomlik. Az eddigi némi keveredést, a színek elkülönítése követi, az “igazságos” istenek törvényei szerint. Hosszú időn át ‘halad vonatunk ahol a talajt viz lepi be. Ezen vidéket szinesbőrü embertársaink lakják. A lakások minősége bizonyítja az ősember küzdelmét a természettel. A technika ilyen csodálatos korában szörnyű szégyenfolt a társadalom arculatán, ilyen bűnös primitiv bűnnel szembenézni. Amikor felhívom utitársam figyelmét, huncut mosollyal térnek napirendre a látottak felett. A bibliát olvasó, vallásos lelkületűk nem talál kivetnivalót az ember ilyen meggyalázásán. Hogy a fehér embertársaink milliói élnek hasonló helyzetben és már kezdenek épülni az embert döglesztő Hoovervillék. Világosan ötlik szemünkbe az elkülönítés csúfos arculata. Váróterem, de még az árnyékszék is el van különítve fekete és fehér ember egyedeire. Ebben a “krisztusi” egyenlőségben rohanunk a vonattal Florida felé, melyet úgy érzem valamilyen baljóslat irányit. Regiszter Birmingham, Alá. — Alabama állam bírósága rabszolgatartás vádja alapján bűnösnek találta Fren N. és Oscar Edwin Dial testvéreket. A vád szerint ez a két testvér felfogadott negro munkásokat, akiket fizetés nélküli munkára kényszeritettek és amikor azok megtagadták az ingyen munkát, összeverték őket. Coy Lee Tanksly negró munkás belehalt az ily megverésbe. — A vád tehát nem gyilkosságra, hanem csak rabszolgatartásra szólt.
