Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-22 / 1833. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 22. francia gyarmati uralom megbukott Indokinába és azt semmi erővel visszaállítani nem lehet. Tehát rá kell bízni Indokina népére azt, hogy a jövőjét miként akarja kialakítani. Az kétségtelen, hogy Indokina népe függetlenséget akar, hogy viszont milyen kormányformába, milyen gazdasági alapon kíván berendezkedni, azt egy általános, szabad népszavazásnak kell eldönteni. Ez felel meg az olyan sokat hangoztatott demokráciának, a népek szabad önrendelkezési jogának. Ezt a formát akarja a francia nép túlnyomó többsége és a legutóbbi parlamenti szavazások azt mutatják, hogy ebbe beleegyezne a francia parlament is. Kijelentette az erre vonatkozó készségét az indokinai kormány is, ha ezt a formulát elfogadná a két érdekelt kormány, amely egyezségnek a kivitelét és kivitelének ellenőrzését már nem volna nehéz megállapítani. Ennek az észszerű megegyezésnek csak egy akadálya van és ez Amerika kormánya, amely ellenez minden olyan megegyezést, amely az indokinai nép szabad akaratára bízná a jövője kialakulását. Amerika kormánya a kérdést az “erő politika” alapján akarja megoldani. Katonai beavatkozással akarja meggátolni, hogy Indokina népe döntsön a sorsa felett. Nagy demokrácia, a szabad népek vezére, fél a népszavazástól, mert jól tudja, hogy az indokinai nép túlnyomó többsége, amiként fegyverrel, úgy a szavazatával is a Népi Demokratikus rendszer mellett áll. Mi jogon, milyen erkölcsi alapon lehet ezt a tervet visszautasítani, ha elég naivak volnának, meg kellene kérdezni azt, hogy hol nyilvánul meg a sokat emlegetett agresszió? De mi jól ismerjük a tőkés erkölcsöket és a demokráciájukat, amely csak addig érvényes, amig az a profit érdekeit szolgálja. Azt viszont el kell ismerni, hogy az imperializmus levetette az álarcát, nyíltan, cinikusan jelenti ki, hogy Indokinát meg kell menteni a vörösöktől minden körülmények között, még az érdekelt indokinai és francia nép ellenére is. Megdöbbentő nyíltságai terrorizálják Mr. Dullesék a többi tőkés kormányokat, hogy akaratuk, érdekeik ellenére is résztvegyenek abban a “védelmi szövetségiben amelynek a célja nem a védelem, hanem az indokínai háborúnak a kiterjesztése beláthatatlanul borzalmas nagy háborúvá. ÖSSZEOMLÁS ELŐTT A francia kormányon belül is nagy ellentétek vannak. A kormány egyrésze, a képviselők többségével együtt, vissza akarja utasítani az amerikai tervet az indokinai háború nemzetközivé tételét illetőleg. .A képviselőházba a kormány csak úgy tudott két főnyi többséget elérni, hogy kihangsúlyozta a szándékát a tisztességes békekötésre. Most, amikor a Vietminh delegátus a kormánya nevében hajlandó olyan békekötésre, amely figyelembe veszi a francia állam Dulles újabb háború terve ÁZSIA NÉPEIT EGYMÁS ELLEN AKARJA USZÍTANI. — DULLES MÉG MINDIG DIKTÁLNI AKAR AZ EGÉSZ VILÁGNAK. — MIT JELENT AZ UJ KÜLPOLITIKAI IRÁNY? WASHINGTON — Az Egyesült Államoktól sok ezer mérföldnyire fekvő Dien Bien Phu francia erőd eleste után John Foster Dulles külügyminiszter kijelentette, hogy “az Egyesült Államok biztonsága még soha ily nagy veszélyben nem volt, mint most”, mintha az a kis erőd legalább is Washington bejáratát őrizné. És ennek az állítólagos veszélynek megfelelőleg Dulles “újból módosította” külpolitikai irányát, amelyet az újságírók i azonnal a “new look” külpolitikának neveztek el. Mint Dulles rádió és egyéb nyilatkozataiból, kivehetjük, ezen “new look” politika lényege erősebben felfegyverezni azon dél-ázsiai népcsoportokat, amelyek hajlandók egymás ellen harcolni. Dulles szerint legalább 10 ázsiai ország könyörög amerikai fegyverekért, hogy azokkal egymást gyilkolhassák. Ezek között fel is említette Délkoreát, amelynek Syngman Rhee alatt álló kormánya “ég a harci vágytól” s hajlandó elfogadni akárhány millió vagy akár billió amerikai dollárt is. Ugyanilyen sóvárgó szemmel néz az amerikai dollárok felé Chiang Kai-shek formosai kormánya is. Dulles úgy véli, hogy a többi országokban is lehet ilyen kormányokat szervezni megfelelő amerikai támogatással és akkor azok harcra kényszeritenék népeiket, igy nem kellene odaszállítani európai vagy amerikai csapatokat. PARANCSOLNI AKART Dulles azt is mondotta, hogy ő “előre tudta, hogy a genfi konferencia nem fog eredményes lenni, mert az oroszok nem fogják elfogadni az amerikai-angolfrancia ajánlatot”. Ez nyílt beismerése annak, hogy Dulles a genfi tanácskozásra kész határozattal ment, amit rá akart erőszakolni az ellenfélre, persze előre tudta, hogy azok nem fogják elfogadni. Dulles eddig még mindig úgy viselkedett és beszélt, mint a győztes hadvezér a legyőzött népekhez, rájuk parancsolt, hogy az eléjük tett okmányt írják alá. A koreai háború, de még inkább Dien Bien Phu eleste nagyon nyíltan mutatták, hogy a genfi találkozón nem győző és legyőzött kerültek a tanácskozó asztal mellé. A demokrata párt vezetői Dullest és Eisenhower elnököt okolják a nagy politikai kudarcért, mert állításuk szerint ezek feladták a Truman adminisztráció alatt bevezetett “két-párti” külpolitikát, vagyis azt, hogy külpolitikai dolgokban a két párt vezetői együttesen határoznak. Ez valójában csak népámitó állítás, mert a külpolitikát már Truman idejében is ugyanez a John Foster Dulles irányította, aki magához ragadta a vezető szerepet, mihelyt Trumantól megbízatást kapott a “külpolitikai tanácsadásra”. Ma már meg lehet állapítani, hogy eddig a harmadik világháború nem a Dulles “kemény ököl” külpolitikája miatt maradt el, hanem ellenkezőleg, Dullesnak NEM SIKERÜLT A NAGY HÁBORÚ MEGINDÍTÁSA. Ezt jelenti a Dulles politika bukása és ezen akar valamit változtatni a “new look” uj külpolitikai iránnyal. Mint kiderült, a háborús politikában Dulles legerősebb támogatója Radford admirális, aki jelenleg az amerikai haderő vezérkari főnöke. Dulles visszatérte óta több “igen fontos” tanácskozást tartottak a Fehérházban arra vonatkozólag, hogy miként lehetne amerikai csapatokat küldeni az indokinai harcterekre dacára azon nagy ellenzésnek, amit ez a terv az amerikai népből kiváltott. Eisenhower elnök kétértelmű nyilatkozataiból nem lehet tudni, hogy vájjon amerikai repülő osztagokon kívül a tengerészetnek és a gyalogságnak milyen szerepet szánnak abban a háborúban, amelynek célja az Egyesült Államok részéről az, hogy a szabadságukért harcoló gyarmati népek ne jussanak függetlenséghez. érdekeit is, lehetetlen továbbra is huzni a békekötést, mert az feltétlen a kormány bukását jelentené. Ezt a békekötést igyekszik Mr. Dulles megakadályozni, mert ez nem csak az ázsiai terveit döntené dugába, de vele együtt pusztulna a többi, rengeteg sok pénzbe került háborús terv is. Elsősorban az európai egységes hadsereg, amelyet ha az indokínai megegyezés létrejönne, soha sem retifikálná a francia parlament. Azt csak úgy remélheti Mr. Dulles keresztülhajtani, ha egységes háborúba sodorhatná bele Franciaországot. Ezért fontos az indokinai háború nemzetközivé tétele. De nem csak az európai egységes hadsereg nem valósulna meg, de valószínű felbomlana a North Atlantic Pactum is, sőt az “ANZO” Amerika-Ausztrálía-New Zealand szövetség is, amelyet egy éve, hogy Mr. Dulles nyélbeütött. Nagy tétek forognak kockán, az egész amerikai terv van öszszeomlóban, azért ma már fenyegető szavakat használnak Franciaország felé, megtorlással fenyegetőznek, de viszont a Szovjet-Kinai-Vietminh béke- j ajánlat olyan nyílt és elfogadha- | tó, hogy annak a visszuatasitá-1 sa nagy ellentállást váltana ki úgy a francia, mint az angoL népből. Az indokinai kérdés békés megoldása Amerikával vagy Amerika ellenére, lehetővé tenné a háborús feszültség anyhitését, a háborús szövetségek felbomlását. Ezért minden békeszerető ember számára fontos, hogy Genfbe megegyezés történjen és azt ne gáncsolhassa el Mr. Dulles érdekeltsége. ! Most Vasárnap ! NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasói és támogatói a tavasz és a nyár kezdetével újból megkezdik a szokásos kirándulásaikat az Edenwald erdő még megmaradt lombos fái alatt. Az ez évi első TARSAS KIRÁNDULÁS Május 23-án Vasárnap lesz, melyen kérjük munkástársaink megjelenését. A szórakozás és társalgás mellett a Bérmunkás válságos helyzetét is mérlegelni fogjuk és az esetleges ajánlatainkat elfogjuk juttatni az országos értekezlethez. Az étkezéshez csak szalonna sütést szolgáltat a rendezőség minden más ennivalót mindenki hozzon magával. Ha esős idő lenne, úgy később lesz megtartva, a pontos dátumot idejében jelezni fogjuk. ÚTIRÁNY: A Lexington Ave. “White Plains Road” feliratú subway a 180-ik utcáig ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállomásig. Onnét néhány perc séta. KÉT MILLIÓ ELMEBAJOS LOS ANGELES — A California Medical Association gyűlésén előadást tartott DL Don D. Jackson, a Palo Alto klinika főorvosa azt mondotta, hogy az Egyesült Államokban az elmebajosok (schizophrenics) száma meghaladja a két milliót. Ezekből körülbelül 750,000-t kezelnek kórházakban, amig a többi szabadon járja a városok utcáit. Dr. Jackson szerint az elmebajosok egy része szüleitől örökli az lmegyengeséget, másik részénél a testet alkotó anyagok vegyi összetételében elvész az egyensúly, ami elmezavarban jelentkezik. Az idevonotkozó tudomány azonban még nagyon kezdetleges. Az elmebajosok közül intézetbe kell tenni azokat, akiknél gyilkossági, vagy öngyilkossági mánia jelentkezik, akikről feltehető, hogy magukban, vagy másokban kárt tesznek. Akiknél azonban az elmegyengeség oly természetű, hogy magukra vagy a környezetükre nem veszedelmes, könnyebben gyógyíthatók, ha szabadon járnak, mert ez neveli bennük az önbizalmat. BÉKELIGET A HORTOBÁGYON Öt éve ült össze Párizsban és Prágában a béke híveinek első világkongresszusa. Az évforduló tiszteletére Hajdu-Bihar megye békeharcosai békeligetet ültettek a Hortobágyon, a hires hortobágyi csárda épülete mögött. A békeliget területét a borsosi állami gazdaság traktorosai szántották fel, s a puszta erdőmérnöke, a 75 éves László János mérte ki a csemeték helyét. Rövid idő alatt a kétholdas békeliget területén ezer facsemetét ültettek el.
