Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-22 / 1833. szám
t oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ...........................$3.00 Félévre ............................... 1.50 Six Months ......... 1.50 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy ____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Előfizetés Kanadába egész évré ................................._______ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A nagy kudarc okai Még a túlzó-hazafias amerikai sajtó sem tudta elfogadható modort igazolni John Foster Dulles amerikai külügyminiszter csúfos futását a genfi konferenciáról, midőn nyilvánvalóvá lett, hogy Indokínában a Dien Bien Phu erőd pár órán belül a szabadságharcot folytató viet-minh csapatok kezeibe kerül. Dulles azon megokolással, hogy a konferencia nem lehet eredményes, visszatért Washingtonba. A genfi konferenciát a hat héttel előbb Berlinben tartott négyhatalmi tanácskozáson határozták el. Dulles megismételte azt a régi trükkjét, hogy előzetesen leszögezte, hogy a konferencián CSAK AZ AMERIKAI ÁLLÁSPONT ELFOGADÁSA KERÜLHET SZÓBA. Mert ez volt az értelme annak, amikor nyomatékosan kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaságot NEM FOGJÁK ELISMERNI és a VIET-MINH KORMÁNYNAK NEM ADNAK SEMMI KIELÉGÍTÉST, — szóval úgy viselkedett, mint valami nagy háború győztese: ÍRD ALÁ, MERT KÜLÖNBEN! . . . Igen ám, de az Egyesült Államok nem győzött Koreában, még kevésbé Indokínában s igy a győztes diktátor szerepének az eljátszása a Dien Bien Phu erőd eleste után egyszerre nevetségessé lett. Ez adja Dulles megugrásának igaz magyarázatát. Itthon persze másképpen beszélt és másképpen beszélnek az összes ügynökei. Első sorban is a szövetségeseket, — különösen Angliát — okolják a kudarcért. Vietnam népe akaratának és kívánságának a figyelembevétele eszükbe sem jutott. Pedig helyénvaló lenne már figyelembevenni azt is, hogy mit is akar az a nűp, amely ily nagy áldozatokra képes? Vietnam a szomszédos Cambodia és Laos államokkal egyetemben francia gyarmattá lett. A 289,850 négyzetmérföld terület 27 milliónyi lakossága azonban szabadságra vágyik, amit hiába kértek a francia kormánytól s igy végre fegyveres felkelésbe mentek. Ez a felkelés legnagyobb sikert mutatott Vietnam államban, mire a franciák Bao Dai személyében kineveztek egy báb-királyt s látszólagos, de nem tényleges szabadságot adtak ennek az államnak. A Vietnam nép érettségére vall, hogy nem hagyta magát igy félrevezetni, nem támogatja Bao Dait, sőt éppen ellenkezőleg, mind tömegesebben csatlakoznak a viet-minh harcoló csapatokhoz. A Viet-minh csapatok nagy győzelme tisztán mutatja Indokina népének az akaratát. Dulles azonban ezt még mindig figyelmen kívül hagyja. Legutóbbi rádió beszéde szerint az Egyesült Államok külpolitikája csak annyiban fog változni, hogy most már a viet-minh csapatok kezébe került területeket is beveszi azon körülzárt gyűrűbe, amelybe be akarja fojtani a kommunismust. Amig azonban eddig a kommunizmust igy körülzáró gyűrű kiépítéséhez több segítséget kapott Európából, — különösen Angol és Francia országoktól, ezentúl az ázsiai népek között keres szövetségeseket, akik elég szegények arra, hogy dollárokért készenállnak egymás kiirtására is. Legalább is igy véli Dulles külügyminiszter s az ily politikában támogatják nemcsak Nixon, Knowland és egyéb túlzó hazafiak, de maga Eisenhower elnök is. Az eddigi események azonban azt mutatják, hogy ha Dulles tovább folytatja ezt a külpolitikát, akkor a közeljövőben újabb nagy csalódások fogják érni az Egyesült Államok politikusait. A St. Lawrence viziut elhatározta, hogy megépíti a kívánt csatornákat egyedül s akkor természetesen rendelkezni is fog ezen viziuttal. Most aztán gyors ütemben, minden nagyobb sajtó propaganda nélkül is, a kongreszszus meghozta a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok társul Kanadával a hajóút kiépítésében és hajlandó fedezni a költségek legnagyobb részét. A gyors pálfordulás okát hivatalosan úgy magyarázzák, hogy arre a viziutra “stratégiai” szempontból van szükség. A beavatottak azonban a gyors pálfordulás okát inkább abban látják, az amerikai kereskedelmi miniszter, akinek a legtöbb beleszólása van ebbe a dologba, nagyon felkarolta ezt az ügyet. Ezen szakértők még azt is elárulják, hogy George M. Humphrey kereskedelmi miniszter azért pártfogolta oly nagy hévvel ezt a viziutat, mert az a közszolgálaton kívül igen nagy anyagi hasznot jelent a clevelandi M. A. Hanna korporációnak is. Ennek a cégnek nagy vaskő telepei vannak a kanadai Labradorban, ahonnan ezen viziut segélyével igen olcsón szállíthatja majd a vaskövet Buffalo-Cleveland-Detroit-Chicago környezetben fekvő acélgyáraiba. A javaslat kongresszui tárgyalásánál Cleveland M. Bailey képviselő azt a kijelentést tette, hogy a Hanna Company legfőbb részvényese George Humphrey kereskedelmi miniszter. Ez a viziut sok millió dollárral fogja emelni a Hanna Company labradori vaskő telepeinek az értékét. Másszóval, a St. Lawrence viziut megépítését azért ütötték olyan hamar nyélbe, mert igen jó pártfogója akadt a miniszterek között. Humphreyn kívül a St. Lawrence viziutnak igen erős támogatója akadt Eisenhower egyik tanácsadójában, James Black-ben is, aki a Republic Steel Corporation washingtoni képviselője és évi 100,000 dollár fizetést kap azért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek kedvezőek ezen hatalmas acéltársulatnak. A Republic Steel korporáció szintén Labradorból kapja vaskő készletének egy részét. A St. Lawrence viziut kiépítése nagyon jellemző az Eisenhower adminisztrációjára; megcsinálják főleg azért, mert abból első sorban is óriási haszna lesz néhány nagy üzleti érdekeltségnek, kétségtelen, hogy ezeknek a profitjából valami majd lecsurog az érdekelt vidék népéhez is, de ez már csak mellékes. A nagy üzleti érdekeltséget képviselő Eisenhower adminisztráció minden intézkedésében s építkezésében a “lecsurgó” rendszer az iránytadó. Ezt mutatja a St. Lawrence viziut kiépítésének elrendelése. SzelSemi gyengeség A hosszabb betegségből felgyógyult XII. Pius pápa egy uj szent körirattal, — encikliával — lepte meg a világot, amelyben a szüzesség igen nagy fontosságát magyarázza. A pápa ezen szent levele szerint a szűz ember (nő és férfi egyaránt) erkölcsileg magasabb rendű lény azoknál, akik nemi életet élnek. A protestánsok természetesen világszerte felzudultak erre a a különös megállapításra, ami “tévedhetetlen”, hiszen a római pápától ered. A “Church of England” folyóirat, ami az anglikán egyház félhivatalos lapja, különleges éleshangu cikkben foglalkozik a pápa legújabb encikliájával. A római katolikus papok valójában nem szüzességet, hanem csak nőtlenségi fogadalmat tesznek. Ezt valamikor azért kezdték, hogy az egyház vagyonát igy jobban megőrizzék. Jelenleg is igen éles határt vonnak a papok személyes vagyona és a rájuk bízott egyházi vágjon között; amig a személyes vagyont az elhalt pap legközelebbi rokonai öröklik, az egj7ház vagyon kezelését az utódja veszi át. Csak jóval később, a 9 és 10-ik században lett általánossá a keresztények között az a felfogás, hogy Ádám és Éva a paradicsomban a szerelmi aktussal vétkeztek és a tiltott gjiimölcsről szóló mese csak allegória, ami alatt a nemi életet kell érteni. Attól kezdve az orthodox katolikus még ma is rettenetes nagy bűnnek tartja a szerelmi életet. A középkorban százával akadtak olyan vallásosak, akik nemi életre képtelenné csonkították önmagukat, csakhogy szabaduljanak eme borzalmas bűntől. A modern orvosi tudomány azonban azt hirdeti, hogy a nemi aktivitás az emberi élet természetes megnyilvánulása és annak erőszakos elfojtása nemcsak fizikai, hanem szellemi betegségre vezet. Manapság ez már annyira bebizonjitott tény, hogy a katolikus papság által hirdetett szüzességen minden intelligens ember csak nevetni tud. Lehet, hogy a pápán, noha ily későn is, talán az ily szellemi gyengeség jelei mutatkoznak. Az Egyesült Államok kongresszusa több mint 40 évi huzavona után végre elfogadta azon törvényjavaslatot, amely elrendeli a St. Lawrence folyó egyes részeinek oly kimélyitését, hogy ez a hatalmas folyó teljes hosszában hajózhatóvá legyen. Az Egyesült Államok és Kanada határvidékén fekvő Nagytavak vizeit levezető St. Lawrence folyó dacára nagy vizbőségének egyes helyeken zuhatagos folyású s a hajók az Atlanti Óceánból nem mehetnek be a belföldi tengernek nevezett Nagy tavakba, ami nagy hátránjára van az öt nagy tó mentén fekvő nagy városoknak. Noha a St. Lawrence hajózhatóvá tételéért már a Wilson adminisztrációja óta folyik a mozgalom, annak megvalósítását az amerikai vasúti érdekeltség mindig meg tudta akadályozni. A kanadai kormány végre is megunta az amerikai huzavonát, KÖZELEG A VILÁG VÉGE BERKELEY, CAL. — Nagy tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy a világ örökké fog tartani, — mondja Dr. Walter Beade, a Mt. Wilson és a Palomár Observatorium egyik neves tudósa. — A legújabb tudományos vizsgálatok szerint a nap hőségét a hidrogén atomrobbanásai tartják fenn. Ezen robbanások alkalmával a hidrogén átváltozik helium gázzá. Ha a nap hidrogén anyagának 12 százaléka alakul át héliummá, akkor oly hőmérsékletet szolgáltat, hogy szétrobbanthatja az öreg napot, ami természetesen maga után vonja a föld és a többi planéták elégését is. De azért egyenlőre még nem kell készülni erre a “végítélet” napra, — mondja Dr. Beade, — mert az a legjobb esetben is csak jó pár millió év múlva esedékes. *
