Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-15 / 1832. szám

1954. május 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hogyan fejlődött a gondolkodás? (Befejező közlemény 1 Föltétlen reflexek azonban nemcsak az imént fölsorolt vi­szonylag egyszerű mozgások­ban nyilvánulnak meg. Gyakran bonyolult mozgás­sorozat a föltétlen reflex ered­ménye. Ilyen reflex-sorozat a madarak fészeképitő tevékeny­sége, a méhek épitő és mézgyüj­­tőtevékenysége, s egyebek. Ily­­fajta tevékenység folyik akkor is, ha a madár sosem látta, hogy kell fészket raknia, ha a méh sosem tanulta a lép épitését, a méz gyűjtését. Sőt, az ilyen ösz­tönös tevékenység akkor is fo­lyik, ha annak nincs semmi ér­telme. A madár fogságban, a ka­litkában is megkísérel fészket rakni, ha tojásait készül elhe­lyezni. A méh hordja a mézet az olyan lépbe is, amelynek a fe­nekét eltávolitottuk és belőle alul kicsorog a méz. Az állatok­nak ezeket a mozgásait, ezt a magatartását “ösztönnek” neve­zik. Az ösztön tehát nem más, mint bonyolult föltétlen reflexek sorozata. Ilyen a szaporodási ösztön, az utódokról való gon­doskodás ösztöne is. PAVLOV KÍSÉRLETEI FÖLTÉTELES REFLEXEK LÉTREHOZÁSÁRA A magasabbrendü állatok éle­tében azonban nem csak ilyen föltétlen és veleszületett reflex­tevékenységet találunk. Századunk elején Pavlov orosz tudós bebizonyította, hogy az öröklött reflexekre, mint alapra, a szerzett reflexek tömege épül az élet folyamán. Pavlov kísérlete a következő volt. Ha a kutyának enni adunk, nyálmirigye élénken működni kezd, nyálelválasztás indul meg. Ez föltétlen reflex, amely min­den esetben bekövetkezik. Pav­lov minden etetés előtt egy vil­lanylámpát gyújtott meg a ku­tya megszokta, hogy a villany­lámpa kigyulását az étel beadá­sa követi. Bizonyos számú kísér­let után a nyálcsorgás már a vil­lanylámpa kigyulásakor bekö­vetkezett. Mi történt itt?? Etetéskor az ízlelő idegek továbbítják az agy­ba az étel izét. Ez megindítja a nyálelválasztást. Ha az etetést fény-ingerrel kapcsoljuk össze, az étel izével egyidejűleg a szem a fény ingert továbbítja az agy­ba. Az agyban a fényfölvevő — a látás központ — és izfelvevő (izérzés központja) területek között a kísérletek során kapcso­lat jött létre. E kapcsolatok kö­vetkeztében utóbb már pusztán a fény-inger is kiváltotta a nyál­elválasztást. A föltétlen ingerhez tehát hoz­zákapcsolódott egy másik inger: a villanylámpa fényének ingere. Ez utóbbi a kísérlet során a föl­tétlen inger helyébe lépett és maga is megindította a nyálel­választást. A nem föltétlen in­gereket Pavlov föltételes inge­reknek, a reflexeket pedig, ame­lyet a föltételes ingerrel kivál­tott, föltételes reflexeknek ne­­vcztc. Minél fejlettebb az állat, an­nál több és bonyolultabb föltéte­les reflex alakulhat ki idegrend­szerében. Az ember idegrendsze­re a legfejlettebb. Következés­kép az embernek rendkívül sok föltételes reflexe alakult ki. A föl tételes reflexek biztosítják, hogy mozgásaink nagyrésze szinte maga-magától folyik. Ha mondjuk a közlekedési lámpa vörös jelzésére megtorpanunk, az autóduda hangjára félreug­­runk, ha ruhánkat, cipőnket fel­öltjük anélkül, hogy odafigyel­nénk — ilyenkor egy-egy fölté­teles reflexsor zajlik le. MUNKA ÉS GONDOLKOZÁS Mindeddig azonban csak a re­flexekről volt szó. Mindez még nem magyarázza meg az ember teljes életműködését. Hiszen az ember életműködését, magatar­tását döntően az különbözteti meg az állatétól, hogy az ember alakítja környezetét, munkát végez és ezzel kapcsolatban gon­dolkodik. Gondolatait pedig sza­vakkal, beszéddel fejezi ki. Az emberek sokáig azt gon­dolták — és a vallás is ezt tanít­ja —, hogy a gondolkodás vala­mi “szellem”, vagy “lélek” mű­ködése. Ezt a lelket pedig vala­miféle felsőbb hatalom, isten he­lyezte el az ember testébe. A tu­domány álláspontja azonban tel­jesen más. AZ EMBERT AZ ÁLLAT­VILÁG SORÁBÓL A MUNKA EMELTE KI! Amikor az ember őse, a ma­jomember mintegy milliónyi év­vel ezelőtt a hegyes faágat, az éles követ szerszámként kezdte használni és vele munkát vég­zett, dolgozni kezdett, ugrássze­rű minőségi változás jött létre fejlődésében. A kétlábonjárás és a kiegyenesedett tartás követ­keztében a koponya kiegyensú­lyozott helyzetbe került. Nem volt már szükség az előre lógó koponyát tartó hatalmas nyak­izmokra. A nyakizmok vissza­fejlődése a koponyacsontok meg­­vékonyodását eredmény e z t e. Nem volt szükség az izmok ta­padásához vaskos csontozatra. A koponyacsontok elvékonyodá­­sa a koponya üregének növeke­désével járt, ami az agyvelő nö­vekedését tette lehetővé. A fejlődésnek ezt a menetét nemcsak az őslénytani leletek, nemcsak az ember és emlősálla­tok szervezetének hasonló fölé­pítése, hanem az ember központi idegrendszerének működése is bizonyítja. Az emberi idegműkö­dést, akárcsak a fejlett* állato­két, szintén a föltétlen reflexek­re épült föltételes reflexek jel­lemzik. Az embernek is megvan­nak a veleszületett, ösztönös te­vékenységei, a táplálkozás, a ne­mi élet öáztöne és igy tovább. Rájuk épülnek szokásaink, Ízlé­sünk, sajátos mozgásformáink, melyek mind föltételes reflexek. NEM A “LÉLEK”, HANEM AZ AGY GONDOLKOZIK A közösségben végzett mun­ka tette szükségessé, hogy az ember kifejezze magát, vagyis megértesse magát társaival. Az élelem megszerzése, vadá­szat, halászat, majd később a földművelés, az állattenyésztés uj és uj fogalmakkal gyarapí­totta az ember gondolkozását. A közösségben végzett munka megkívánta, hogy a tapasztala­tok átadása céljából, a termelés zavartalanságának biztosítására az ember ezeket az uj fogalma­kat nyelvvel, vagyis hanggal, szóval, beszéddel ki is fejezze. Minél több tapasztalatra tesz szert az ember, annál több mon­danivalója volt, annál több szót képezett. És minél jobban meg­tanult beszélni, annál inkább vált lehetővé a tapasztalatok ki­cserélése, annál jobban bővült látóköre és tudta tökéletesíteni szerszámait. A gondolkodás és a beszéd tehát ugyanazon érem­nek két oldala. Az ember szellemi fejlődése a társadalomtól függ, mely­ben él. Nincsenek alacsonyabb­­rendü népek, amelyeknek agya fejletlenebb volna. Ezt a hazug érvet az imperialisták használ­ják föl rabló, gyarmatosító poli­tikájuk indokolására. A valóság ezzel szemben az, hogy minden ember egyformán rendelkezik a gondolkodás képességével, mely az agyvelő tevékenységének az eredménye. A szocialista orszá­gokban, ahol a tudomány köz­kinccsé válik, a dolgozók gondol­kodásának hatalmas mértékű fejlődése, az elmaradott töme­gek szellemi fölemelkedése nyil­vánvaló következmény. A tudomány elveti a csodákon és áltudományos elméleteken alapuó képzelgéseket. Világo­san rámutat arra, hogy a gon­dolkodás ne mvalamiféle “isteni szikra” és nem az “isten lehele­té”, amit annakidején a sárból gyúrt emberbe leheltek, hanem az emberi agynak, ennek az em­ber fejlődése során kialakult bo­nyolult és magasrendü anyagnak a terméke. Székely Sándor (Élet és Tudomány folyiratból) Összeadás, kivonás - depresszió (Vi.) Amint az üzleti száma­dást csinálják, úgy mi is egysze­rűen számolunk, már amint a je­lentések során megtudjuk azt tenni. Ugyanis a Ford autó ter­melés jelentése azt mondja, hogy ezen év első negyedében 200.000 autóval többet termeltek, mint tavaly ugyanezen első negyedév­ben. Hogy ebből mennyit adtak el, azt nem mondják. De tételez­zük fel, hogy ugyan annyit ad­tak volna el mint tavaly, az az fél millió kocsit, akkor is, több mint 200.000 autó maradt meg raktáron, csak 1954 első felé­ben. A General Motors még nem adta ki az első félévi termelési jelentését, de a múlt héten azt állították, hogy a GM gyárak­ból kikerült az első müliomodik autó ebben az évben. Ha ezt a tempót fentartanák, akkor a GM egyedül is képes volna négy millió autót gyártani, holott ez évben npm réméinek többet el­adni. A Chrysler Corporation min­den telepén nagy bajok vannak, az üzemvezetőség minden áron sztrájkba akarja kényszeríteni a munkásokat. A lokálok ellen, valamint, a harcos üzemi ta­nácsok vezetőit bíróságra viszik, mert nem engedték meg a speed­­up-ót. Többször kikényszeritet­­ték, hol egyik, hol másik üzem munkásait, pár napos sztrájkra, csak amikor a munkások azt lát­ták, hogy éppen azt akarja az üzemvezetőség, akkor vissza­mentek, de nem engedelmesked­tek a formánoknak, akiknek szi­gorú parancsot adtak a feljebb­valók, hogy kevesebb emberrel kell több munkát végeztetni. A függetlenek mint Nash, Stu­­debaker, Willis, Hudson, Pack­ard, Kaiser a csőd előtt állnak. Az eladott, sőt a gyártott autók­nak csak három-négy százalé­kát adják ki, illetve el, ezen hat kis autógyárak. Mindegyik még a múlt évre veszteséget jelen­tett, pedig akkor még a fogyasz­tás 17 százalékát gyártották ezen kis üzemekben. Most a két nagy, Ford és a GM versenye­zik úgy az eladás, mint a gyár­tás terén. Minden piszkos üzleti fogást megpróbálnak, hogy el­tudjanak adni egy-egy kocsit — majdnem felét a fekete piacon adják el. Érdekes, hogy az a jól fizetett és még nagyobb bónuszokat ka­pó Mr. Curtice, a GM feje, azt mondja, hogy nem az a baj, hogy sok autót gyártanak, ha­nem az, hogy keveset adnak el. Ugyanis a kereskedők sírtak, hogy rájuk kényszerítik a sok autót és nem bírják azokat el­adni. Most még zümmög minden autógyár, ámbár már olyan sok autó van felhalmozva, hogy alig találnak helyet az egyes keres­kedők. De a gyárakban még teljes erővel siettetik a terme­lést, még kevesebb munkással többet gyártanak ezen első fél­évben, mint tavaly termeltek. Ha ezt igy folytatják, akkor az első félévben több mint öt millió autót gyártanak, többet mint amennyit egész évben remélnek vagy remélhetnek eladni. ANGOL-SZOVJET EGYEZSÉG LONDON — Az angol Board of Trade egyezséget kötött a Szovjetunionnal és a Kínai Nép­­köztársasággal nagymennyiségű gumi szállítására, dacára annak, hogy az Egyesült Államok a gu­mit stratégiai árunak tartja. FELÉBREDT LAKÓK NEW YORK — A Queens vá­rosrészben fekvő Glen Oaks Vil­lage néven ismert szövetségi “Housing Project” 600 lakója gyűlést tartott és elhatározták, hogy eddig fizetett lakbéreik 25 százalékát vissza fogják tartani, miután ezen lakóházak építésé­nél a költségeket 20-26 millió dollár pazarlással emelték és most azért kell oly magas ház­béreket fizetniük, mert ezen ösz­­szeg kamatait akarják beszedni rajtuk.

Next

/
Thumbnails
Contents