Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-15 / 1832. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 15. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL MIT KÖSZÖNHET EGY MA­GYAR PARASZT A FEL­SZABADULÁSNAK. Ceglédbercel kereken 4000 la­kosú község Budapestről dél-ke­letre fekszik — gépkocsival alig egy órányira. A főváros közelsé­ge ellenére semmiben sem külön­bözik az Alföld tipikus helysé­geitől: hosszú főutcája van és ebből ágaznak ki a rövidebb­­hosszabb mellékutcák. Az egyik ilyen mellékutcában lekik K. Szabó János egyénileg dolgozó paraszt. A szántóföldek még hótakaró alatt pihennek, az országutat azonban csatakossá, sárossá vál­tozatta már a február közepi napsugár. Néhány évvel ezelőtt ilyenkor Ceglédbercelen is majd belefulladt a gyalogjáró a sár­tengerbe, de elkészült a kövezett gyalogjárda, úgyhogy a tanács­házából, ahol az egyénileg dol­gozó parasztok lajstromából — találomra — K. Szabó János meglátogatása mellett döntöt­tünk, száraz lábbal jutottunk el K. Szabóék portájára. Az udvaron és a házban is nagy a sürgés-forgás, K. Szabó János, a ház javakorban lévő gazdája azonnal elárulta, mi a sürgés-forgás oka: Ilonka lá­nyának a lakodalmára készül­nek. A nagy munka ellenére szí­vélyesen beinvitál bennünket a tiszta szobába. Két fiát is behív­ja a beszélgetéshez, az asszony­nép azonban tovább szorgosko­dik a konyhán és csak a kóstoló feltálalásának idejére jön be kö­zénk. A beszélgetés kissé nehezen indul meg, mert házigazdánk szemmel láthatólag nem szíve­sen beszél a múltról. De azután megoldódik a nyelve és néhány perc alatt kirajzolódik a felsza­badulás előtti szegényparaszt élete. K. Szabó Jánosék a felszaba­dulásig mindössze 2 és fél hold földön gazdálkodtak. Ez bizony édeskevés volt a népes család megélhetésének biztosítására, úgyhogy a családfőnek, de gyak­ran a feleségének is napszámba kellett járnia. Általában a köze­li faiskolában dolgozgatott és amikor ott nem akadt munka, valamelyik nagygazdához szegő­dött el egy-két napra. A család életszínvonalára misem volt jel­lemzőbb, mint az, hogy még a legjobb években sem sikerült megfelelő ruhát venni a három gyereknek, a felnőttekről nem is beszélve. Azután elkövetkezett a felsza­badulás, a földosztás és K. Sza­bó János birtoka az államtól ka­pott öt holddal 7 és fél holdra gyarapodott. A 7 és fél holdból egy hold gyümölcsös és ez a ki­tűnő, gyümölcsöket termő vidé­ken igen nagy értéknek számit! Kereken 9 esztendő telt el a földosztás óta és ez a 9 év olyan eredményeket hozott a K. Szabó család számára — igaz, alapo­san meg is dolgoztak értük, — hogy jogos büszkeséggel beszél­het róluk a családfő, akinek leg­nagyobb büszkesége mindennek ellenére három gyermeke ma­radt: két fiú és egy leány. Az egyik fiú, Józsi, apjának segít a gazdaságban (de közben rengeteget olvas, képezi magát, főként mezőgazdasági szakköny­vek révén). Gyuri és Ilonka a továbbtanulást választotta. K. Szabó Jánosnak legfőbb boldog­sága, hogy teljesíthette gyerme­keinek ezt a kívánságát is. A most 19 éves Ilonka tavaly vé­gezte el a tanítóképzőt és ősz óta tanít is már. Vőlegénye ta­nyai tanító. Gyuri a budapesti Műszaki Egyetem hallgatója, építészmér­nök lesz. A tagbaszakadt, barna fiú igen komolyan veszi a tanu­lást, a legutóbbi félévet is jeles tanulmányi eredménnyel zárta. Emellett idehaza már a gyakor­latból is vizsgázott: ő tervezte meg s apjával meg fivérével kö­zösen meg is építette az uj ku­­koricagórét, amelyben még most is 10 mázsa tengerit tárolnak. De nemcsak gyermekei tanít­tatására és góré-épitésre telik K. Szabó Jánosnak, hanem hozo­mányra is. Meg is mutatja mind­járt. A másik szobában zsúfol­ták össze Ilonka hozományát, élén a szobaberendezéssel és a gazdag kelengyével. Sőt leányuk éléskamráját is meg fogják töl­teni: 35 liter zsir, 3 sonka, több mint 10 szál kolbász, nagymeny­­nyiségü szalonna, befőtt, lekvár, száraztészta, stb. vár elszállítás­ra. No meg egy kerékpár, mely­­lyel Józsi lepi meg az újdonsült sógort. Azért közben a szülők ma­gukról sem feledkeztek meg. K. Szabó János egyedül a múlt év során két öltözet ruhát, egy pár csizmát és egy pár bakancsot vett magának, a felesége pedig a többi között megkapja azt a finom gyapjukendőt is, amelyre már 15 éve fájt a foga. Éppen most készülnek eladni néhány mázsa kukoricát, hogy árából megvehessék az egyetemista fi­únak a régóta áhított sötétkék ruhát. K. Szabóék nagyon büszkék állatállományukra is. A kamrá­ban kilenc kotló ül (Szabóné 120-125 kiscsirkére és legalább feleannyi kacsára, libára szá­mit). A disznóólban — noha már januárban teljesítették be­adási kötelezettségüket és 2 hí­zót le is öltek — még mindig 4 koca röfög. Körsétánk utolsó állomása az istálló —■. 1945-ben egész állat­­állományuk egy kecske volt, ma meg három lovuk és 2 tehenük is van. Ott áll mellettünk a 80. életévén jócskán túllévő Juliska néni, a házigazda édesanyja és hozzáfűzi: A férjemmel egy éle­ten át nem tudtunk három lovat venni, Jánosék meg négy év alatt szerezték meg. Jó világ az, ahol ennyit lehet szerezni. Bizony jó világ, — bólint he­lyeslőig K. Szabó János, majd felénk fordulva magyarázza: Mert nehogy azt higyjék, hogy ez mindig igy volt. Sokat kellett a szegény embernek szenvedni. De hát az már elmúlt örökre. Magyar Értesítő MAR A KELETI FŐCSATOR­NÁBA FOLYIK A TISZA VIZE Április 9-én Tiszalök és Haj­dúszoboszló között már a Kele­ti Főcsatornában folyt a Tisza. A nagy “dugót” — egy hatal-A M cCarthy cirkusz ORSZÁGOS MÉRETŰ FELHÁBORODÁS KÍSÉRI McCARTHY­­STEVENS VESZEKEDÉSSEL KAPCSOLATOS LELEPLEZÉ­SEKET. — EGYMÁSTÓL FÉLNEK A SZENÁTOROK. WASHINGTON — Az újságok jelentése szerint az ország népe egyre növekvő felháborodással figyeli azon szenátusi bizott­ság tárgyalásait, amit jelenleg Mundt szenátor elnöklete alatt folytatnak annak kiderítésére, hogy vájjon ki hazudott, ki hamisí­tott s ki akarta becsapni a másikat, —» a demagóg Joe McCarthy szenátor csoportja, avagy Stevens Army miniszter környezete? A televízión és rádión át to- * vábbitott kihallgatásokról, ame­lyekben a legfurfangosabb ügy­védek egész serege vesz részt és igyekszik a másik csoportot ke­lepcébe szorítani, Walter Lipp­­man, neves rovatiró ezt Írja: “Ez a piszkos dolog rend­kívül nagy károkat okoz az or­szágnak, amit már nem lehet jó­vátenni úgy, hogy elfojtják a további kihallgatásokat. A nép hite megrendült a vezetőiben. A külföldön elvesztettük tekinté­lyünket, mert azt kérdezik, hogy miként lehetünk mi a világ ve­zetői, a szabadság védelmezői, ha ilyen emberek kezében lehet hatalom, mint McCarthy? A kommunisták világra szóló nagy apparátusa ennyit nem ártha- j tott, mint maga ez az egy em- | bér.” “Ennek a nagy drámának a j magját az képezi, hogy a kor­mány megijedt ettől az ambici­ózus, kegyetlen s ravasz dema­gógtól, aki aztán megfélemlít­hetett mindenkit. Ezt a nagy se­bet csak úgy lehet kigyógyitani, ha bátran kiállunk s kijelentjük a világnak, hogy többé nem fé­lünk. Valóban szégyenteljes do­log volt látni, hogy az alkotmá­nyos jogok eltiprásával miként fölemlítette meg ez az ember a kormányt, fontos amerikai intéz­ményeket, egyetemeket, egyhá­zakat, a sajtó és az iskolákat. McCarthy a hatalmát nem az al­kotmánytól vette, hanem éppen annak a durva eltiprásából”. ISMERI A TÁRSAIT Egy másik rovatiró elmondja, hogy a demagóg McCarthynak azért van olyan nagy hatalma, mert gondos vizsgálat alatt tárt­ja szenátor társait, ismeri mind­egyiknek a “gyenge oldalát”, vagyis tud róluk valami olyas­mit, amit azok nem szeretnének, ha nyilvánosságra kerülnének. “Joe McCarthy tudja, hogy me­mas földtöltést — átszakitották, és a szőke Tisza haragos vize hömpölyögve megindult Hajdú­nánás, Hajdúszoboszló irányába. Az ünnepélyes pillanatnak igen sok tanúja volt. Az emberek meghatottan nézték a tajtékzó, áramló vizet, amely áldást, bő­séget visz a hajdúsági, bihari szi­kes területekre. A viz egyenlőre még csak Hajdúszoboszlóig jut el, mert a csatorna azon túl még épül. A már elkészült csatornasza­kaszból megkezdték a viz adago­lását a rizstelepek elárasztásá­ra. Hajdúnánáson tavaly 410 holdon termeltek rizst és csak nagy kerülővel jutottak vízhez. Az idén már 742 holdon termel­nek rizst és nyílegyenes utón, sokkal bőségesebben, a főcsa­tornából kapják már a vizet. lyik szenátor iszik túlságosan”, — Írja Drew Pearson. “Ha vala­melyik szeretőt tart, azt Joe is számon tartja; ha csalt az adó­bevallásnál, jogtalanul vett fel az államtól összegeket, Joenek mindezekről tudomása van. Az ily szenátorok természetesen mind támogatják Joe McCar­­thyt. McCarthy felépítésénél fontos szerepet játszottak azon olaj­­mágnások, akik pénzelték és akik csak azon szenátorok, kép­viselők és egyéb jelölteket támo­gatnak, akiket Joe indorszál. Ezért a Republikánus Pártba döntő befolyást nyert, ami oly merésszé tette, hogy a párt tényleges vezérét, az elnököt is félre akarta tolni, j Kétségtelen, hogy McCarthy j nem juthatott volna ily hata- I lomhoz, ha a kongresszusba be |nem kerül egy egész csomó oly mindenre képes politikus, akik­nek egyetlen érdemük a megvá­lasztásra az volt, hogy teleto­­rokkal ordítoztak a kommuniz­mus és a kommunisták ellen. A kommunista mumus kiépítése tette lehetővé McCarthy felépí­tését és igy abban mindenki se­gített, aki résztvett á kommu­nizmussal való ijesztgetésben. És ebben bűnösök mindazon ro­­vatirók és kommentátorok, akik ma már oly felháborodva Írnak a demagóg McCarthyról. Wallingford — A helyi új­ságok nagy hangon hirdetik, hogy mennyire kifizető az itte­ni lapokban közzétett hirdetés, — “It pays to advertise” — mondják, amit az alábbi eset­tel bizonyítanak: Joseph Lewis az utcán elej­tette pénztárcáját, amelyben pontosan csak öt dollár s semmi egyéb sem volt. Lewis csupán azért, hogy kipróbálja a város lakóinak becsületességét, kis hirdetést tett a lapokba s ime, pár napon belül a “szerencsés, de becsületes megtaláló”, posta utján visszaküldte neki az öt dollárt. íme, látható, hogy mennyire kifizető a hirdetés, — az az csak látható lett volna, ha ugyana­zon postával nem érkeztek vol­na meg a lapoktól a hirdetés számlái is, amelyek 9 az az ki­lenc dollárt tettek ki. — Most aztán Lewis is kérdezi: “Does it pay to advertise?” Damascus — A sziriai parla­ment megszavazta, hogy az elű­zött Adib Shishekly miniszter­­elnök volt minisztereinek és főbb tisztviselőinek vissza kell adni mindazon fizetéseket, ami­­két tisztségük alatt az államtól felvettek, miután “semmi jó dol­got sem csináltak”. — De kár, hogy az Egyesült Államokban nem utánozzák ezt a kitűnő tör­vényt.

Next

/
Thumbnails
Contents