Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-15 / 1832. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 15. BLUEPRINT Dien Bien Phu erődött 56 napi ostrom után elfoglalták a vietminh csapatok, egy amerikai “boxcar” repülőgépet, amely az erőd részére hadianyagot dobott le, lelőttek az ostromlók és a két amerikai pilóta, kik mint civilek álltak a franciák zsoldjában (a rendes fizetésen kívül minden repülő óráért 36 dollárt kaptak) életüket vesztették — jelentik a lapok. Ugyan akkor közük Mr. Dulles által készített “blueprintet”, amelyet a tárgyalások alapjaként óhajtanak elfogadtatni a nyugati hatalmak a genfi béketárgyalásokon. Ez a tervrajz úgy néz ki, mintha a francia gyarmatosítók és nem a szabadságharcosok lennének a győztesek. Köztudott dolog, hogy az ország területének nagyobb része a felszabadítók kezében van. Beismert tény az is, hogy a gyarmatosítók által megszállva tartott területeken is a lakosság túlnyomó többsége a Vietminh harcosai, akik állandó guerilla harcot folytatnak, amely guerillák megszálló csapatokat semmisítenek meg. A megszállók jól őrzött repülőtereit, muníció raktárait, vasúti vonalait, hídjait robbantsák fel és pusztítják el. Ezzel szemben a Dulles terv azt óhajtja, hogy a Vietminh csapatok ürítsék ki a visszafoglalt területeket, kivéve egy kis hegyi területet, a guerillákat fegyverezzék le, aztán amikor a francia csapatok szállnak meg az országot, tartanának népszavazást az ország jövőjéről. Ez a kis terv feltétel nélküli megadást követel a győztesektől, akiket egy terméketlen területre, egy koncentrációs táborba akarna beszorítani. Azt akarják, hogy a lakosságnak azt a túlnyomó többségét, amely mint guerilla működött, szolgáltassák ki a megszállók bosszújának. Kétségtelen, — és ezt a terv készítői is tudják — hogy ezt a tervezetet még tárgyalási alapul sem fogadják el és igy a békekonferencia felborul és újra lehet a “közös akcióról” tárgyalni, mint ezt Mr. Dulles bejelentette a beszámolójában. Mr. Dulles a veresége dacára sem adta fel a tervet, ő megakarja védeni az indokinai nép szabadságát a diktátorok ellen. Ez a frázis már nagyon elko.pott, már viccnek is rossz. Ennek a népnek, mint a többi gyarmati népeknek soha sem volt szabadsága, állati sorba süllyesztett páriák voltak. Ma a polgári lapok jelentése szerint is, félmilliós önkéntes hadsereg küzd a felszabadulásért. A guerillák számát nehéz volna megállapítani, minden faluban a jelszó ez “ha jön a francia, vedd elő a puskát és harcolj, ha elkergetted, vedd elő a kapádat és termelj.” Ez a jalszó valóság, ezt tapasztalják a megszálló csapatok. Ezek a harcos farmerek látják el a félmilliós hadsereget élelemmel, ruhával és nagyrészt munícióval is a dzsungelbe épült gyáraik. A szállítást, miután útjaik nincsenek, de szállító eszközeik sem, sok tiz és százezer önkéntes férfi és nő végzi, kik hosszú mérföldeken keresztül a fejükön, a hátukon viszik az élelmet, I muníciót, fegyvert a harcoló csapatoknak. A másik oldalon egy nagyobb hadsereg áll a legmodernebb felszereléssel, hadihajók, repülőgépek, tankok, ágyuk ezrei, jó ruha, élelem, napal bomba, ez mind az amerikai raktárakból került ki De amig a másik hadsereg a szabadságért harcoló önkéntesekből áll, addig a franciák elnyomó serege, leszámítva 10 százaléknyi francia katonákat és az irányitó tiszteket, Afrikába toborzott benszülöttekből és a világ szemetjéből, az Idegen Légióból áll. A besorozott benszülötteket erőszakkal kényszeritették a katonai szolgálatra és ez magyarázza meg azt, hogy az első alkalommal, átszöknek a vietnami sereghez. Ez az oka, hogy ez a modernül felszerelt zsoldos hadsereg vereséget vereség után szenved a rosszul felszerelt benszülött, önkéntes hadseregtől, mert ezek tudják, hogy a szabadságért, a függetlenségért és a kizsákmányolás ellen harcolnak és ezt a hadsereget még blueprint szerinti amerikai-angol imperialista hadsereg sem győzheti le. VARJÚ A VARJÚNAK . . . Régi magyar közmondás igazodott be itt a napokban, hogy ‘‘Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét”. Nem bizony, főleg nem az úri varju-féle. A rosszul sikerült koreai “rendőriakció” kudarcáért bűnbakot kell találni. Valakit meg kell büntetni, persze kézenfekvő volna, hogy a kezdeményező, Truman volt elnököt, a “rendőrakció” elrendelőjét, vagy az azt jóváhagyó kongresszust, no meg a nem éppen dicsőségesen elcsapott parancsnokot MacArthurt kellene felelőségre vonni, de hát ahoz hogy sok ezer amerikai fiú életéért, megnyomoritásáért felelőségre vonás történjen, ahoz kemény, gerinces nép kellene, amely törődik a sorsával. Sajnos itt még nem tart Amerika népe, itt még a nagy urak szabadon garázdálkodhatnak, vihetik vágóhidra a népet a szent profitért, mi legfeljebb csak jajgatunk, de sohasem cselekszünk. HADBÍRÓSÁG elé t Amikor a fegyverszüneti tárgyalások alapján megtörténtek a fogoly kicserélések, nagy megrökönyödést keltett az, hogy 23 amerikai fiú nem volt hajlandó visszatérni a hazájába. Ott kívánt maradni ahol a társadalmi rendszer jobban tetszett nekik, mint a mi “legtökéletesebb” rendszerünk. A propaganda aparátus mindent megpróbált, hogy szándékuk megváltoztatására bírja a fiukat. ígért nekik mindent, munkát, jólétet, büntetlenséget. Mozgósította az anyákat, feleségeket, mennyasszonyokat és be kell vallani sikertelenül. Csak az utolsó pillanatban a feleség illetve a menyasszony ismételt szavára jött vissza két fiú, akiket nagy hozsannával fogadott az egész propaganda gépezet. A nagy, lármás örömöt, hogy két fiú a “vörös pokol” helyett az amerikai demokráciát választotta, megzavarta pár hét múlva az a hir, hogy a két fiút annak rendje-módja szerint hadbíróság elé állítják, amely esetleg életfogytiglani Ítéletet fog hozni. A NYILATKOZÓK Ezek a fiuk csak közönséges katonák voltak. Az egyik egy káplár, a másik közlegényt, de rajtuk kívül vizsgálat indult 69 fogságba esett repülő ellen is, mert ezek hosszú nyilatkozatokba kijelentették, hogy az amerikai hadvezetőség baktérium háborút folytatott . Koreában. Ők jmár mint repülő tisztek ismételten dobtak le olyan bombákat, amelyekben fertőzött legyek, rovarok, kis állatok voltak azzal a céllal, hogy járványokat idézzenek elő a lakosság között. Ezeket a vádakat a koreai-kinai ellenfél világgá kürtölte. Vádat is emelt Amerika hadvezetősége ellen, amit azok leghatározottabban visszautasítottak és hazugságnak bélyegeztek. Nem tudom, hogy Edward Dickerson káplár milyen kedvezményeket kapott és hogy tényleg árulkodott-e ez a 23 éves fiatalember, ki csak 20 éves volt, amikor fogságba esett. Azt azonban tudjuk, hogy Virginia állami farmer fiú volt, kevés iskolázottsággal, még meg nem érett gondolkodással, amit az is igazol, hogy megváltoztatta az elhatározását az ottmaradást ületőleg. Azt sem tudom, hogy tényleg használták-e a baktérium fegyvert Koreával szemben, de azt tudom, hogy ez a 69 katonatiszt mindegyike tanult, képzett, már a káplárnál idősebb ember volt, többen hivatásos katonatisztek voltak. Olvastam a nyilatkozataikat, amelyek pontos leírást adtak a baktérium bombázásról, a baktérium háború parancsnokairól, mindazokról, akik ebbe bevoltak avatva. Ezeket a j egyzőkönyvszerü leírásokat ismerik az egész világon. Kiváló jogászok, tudósok és más társadalmi vezetők olvasták, megvizsgálták és azt tényként elfogadták és ha hivatalosan el is utasították a vádat, de a nagy közvélemény, ismerve a koreai háború kíméletlen durvaságát, a békés falvak felégetését, lebombázott civil lakosságot, amelyeket napaí bombával gyújtottak, égettek el, valónak fogadták el és nem kis mértékben járultak hozzá annak az Amerika ellenes hangulatnak a kialákulásához, amely ma az egész világon uralkodik. Ezt a 69 urat, kisebb-nagyobb rangú tisztet, tisztára mosta egy magasrangu katonai bizottság, megállapítva, hogy súlyos lelki kényszer, napokig tartó vallatás után írták le és Írták alá a vallomásaikat, amely Amerika ellen a legszégyenletesebb vádakat hitelesítette. Nem csak a tisztára mosás történt meg, haném megtörténtek a fogság miatt elmaradt előléptetések. Megkapták az elmaradt fizetéseiket, sőt többen kitüntetést is kaptak és továbbra is becsülettel szolgálhatják a hazát. Én a magam részéről sokkal több odaadást találok a hazához azokban a koreai és kínai katonákban, kik mint hadifoglyok inkább meghaltak, mint a NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasói és tá; mogatói a tavasz és a nyár kezdetével újból megkezdik a szokásos kirándulásaikat az Edenwald erdő még megmaradt lombos fái alatt. Az ez évi első TÁRSAS KIRÁNDULÁS Május 23-án Vasárnap lesz, melyen kérjük munkástársaink megjelenését. A szórakozás és társalgás mellett a Bérmunkás válságos helyzetét is mérlegelni fogjuk és az esetleges ajánlatainkat elfogjuk juttatni az országos értekezlethez. Az étkezéshez csak szalonna sütést szolgáltat a rendezőség minden más ennivalót mindenki hozzon magával. Ha esős idő lenne, úgy később lesz megtartva, a pontos dátumot idejében jelezni fogjuk. ÚTIRÁNY: A Lexington Ave. “White Plains Road” feliratú subway a 180-ik utcáig ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállomásig. Onnét néhány perc séta. hazájuk ellen nyilatkoztak volna és nem igen bíznék az olyan parancsnokokban, kik ilyen, vagy bármilyen “lelki nyomás” alapján súlyos vádakat emelnek a hazájuk, a parancsnokaik ellen. De a tiszttársak kegyelmesek voltak a 69 tiszthez és ezért joggal remélhette a káplár ügyvédje, hogy a védencét sem éri semmi büntetés. És kegyelmes volt a káplárhoz is a magasrangu tisztekből álló hadbíróság, mert nem Ítélte életfogytiglani börtönre, “csak” 10 évi nehéz kényszermunkára, csak kicsapták a hadseregből, megfosztották minden jogától, illetményeitől. Akinek kedve van, hasonlítsa össze a kis káplár és a tiszt urak által elkövetett “bűnöket”. Nézze meg az Ítéleteket és nem juthat más következtetésre, mint “Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét”. És hogy az egész koreai akciónak a Virginia állambeli kis káplár, ki ezért el is vette a méltó büntetését és 10 évig elmélkedhet arról, hogy miként tartja meg a hadvezetőség az ígéretét és hogy a mi nagyszerű demokráciánkba az alkotmány biztosítja a törvény előtti egyenlőséget. Washington — John W. Byrnes (R. Wis.) képviselő törvényjavaslatot terjesztett be a Social Security oly kibővítésére, hogy minden 70 éves amerikai polgár, tekintet nélkül »arra, hogy milyen a vagyoni állapota és hogy rajta van-e a Social Security listán, havi 30 dollár nyugdijat kapjon. Social Security tisztviselők szerint a 70 évesek száma körülbelül 4 millió. Byrnes úgy véli, hogy a 70 éven felüliek már többet költenek orvosra, gyógyszerekre és több szolgálatra van szükségük. Az igy kifizetett összeg nagyban emelné a nagy tömeg vásárló képességét.
