Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-15 / 1832. szám

1954. május 15.

ISEliSUJJNIiAS

O OKI EU

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSEGI

URAK — PAPOK

A Róma előtt elhasalt amerikai református papok sietnek kisajátítani Ady Endrét, mint ahogy a magyar úri csürhe igyekezett kisajátítani Rákóczit, Petőfit, Kossuthot, kiket elárultak. A történelem hamisítók ellen hirdet harcot Ady az alábbi cikkében, mintha előre látta volna azt, hogy halála után őt is kiakarják sajátítani, hitvány urak, rossz papok.

“LA BARRE —

DÓZSA GYÖRGY

“La Barre lovag, aki szobrot kapott Párisba, Dózsa Györgyre gondol az ember, ha magyar. Ez a La Barre csak azért kapott szobrot, hogy a papokat a fene egye meg. Róma ma is statáriálisan bánna el velünk, ha lehetséges volna. Szemünket kiszúrná, a nyelvünket kitépné, számunkra ma is meggyujtaná a máglyát.

“La Barre lovag nem vette le a kalapját egy proceszió előtt. Szűz Máriát és az apró szenteket néha nem éppen áhitatosan emlegette, a papok darabokra tépték.

Franciaország Rómával vívja a harcát igy természetes, hogy La Barre lovag szobrot kapott.

“De akkor milyen szobrot kellene kapnia Dózsa Györgynek? Magyarország ma olyan harcokat kezdett, amilyent még soha sem látott a világ Krisztus után a huszadik században. Mi milliók, a rongyosak azt akarjuk, hogy jogunk legyen a levegőhöz. Ma már egyetlen ország vagyunk, ahol a rongyos milliók soha fel sem lélekezhettek a dús ezrek miatt. És még ma is a szégyen, a megalázás a mienk. Magyarországon ezer évig csak a mákony, a korbács volt a mienk.

“Rákóczit becsapták, elárulták. Kossuthot gyűlölték s most Rákóczi, Kossuth nevében ülnek a nyakunkon.

“Ők már a múltból is elraboltak, meghamisítottak mindent, elvették tőlünk Rákóczit, Kossuthot, Petőfit. Válasszunk mi is valakit, ki szimbóluma lenne a történelmünknek, kit az urak nem sajátíthatnak ki, ki velünk kiáltsa a világnak, hogy Magyarország néhány ezer kiváltságosé, hogy itt gyötrelmes élni minden munkás embernek.

“Vonultassuk fel ellenük Dózsa Györgyöt. Ő magyar volt, faj magyar, sőt nemes ember. Dózsa tragédiája Magyarország millióinak a legújabb tragédiája. Megsütnek és egymással falatnak ma is föl bennünket, Magyarország tulajdonosa. Ma Magyarország népe, amely a feudalizmus ellen küzd, állítson szobrot Dózsa Györgynek, hogy mi se felejtsük. Ha már olyan alacsony a kultúra, hogy szobrokkal kell beszélnünk, beszéljünk szobrokkal. Dózsa György beszélne a nyomorgó, Amerikába szökő dolgozó magyar nép, a tanítók, vasutasok, tisztviselők, kisiparosok, kereskedők, az egész dolgozó magyar nép helyett, melyet a nagy urak, a -nagy papok, jobban nyomnak el, njint valaha.”

Budapesti Napló, 1907 november 13.

“CSAK HA A NÉP

KÍVÁNJA”

Hiába a demokrácia virágai nálunk szépen nyílnak. Itt nincs félreértés, a mi derék elnökünk megmutatja a világnak, hogy mi az igazi demokrácia. Hetek óta riasztó hírek kerültek forgalomba, hogy a mi kormányunknak az a szándéka, hogy beavatkozik az indokinai háborúba, most kitűnt, hogy ez csak egy rosszindulatú pletyka volt, amelyet valószínű álcázott vörösök terjesztettek, hogy ezzel felrobbantsák a genfi békekonferenciát.

Hogy is volt csak? Egy Nixon nevű ur, ki úgy mellékesen az Egyesült Államok alelnöke, kijelentette az újságkiadók gyűlésén, hogy ha kell Amerika egyedül is beavatkozik az indokínai háborúba, hogy megakadályozza a vörösök győzelmét. Mr. Dulles ki a privát életbe a nagy bankárok ügyvédje és amúgy mellékesen Amerika külügyi államtitkára, kijelentette, hogy Amerika 10 másik országgal megszervezi azt a szövetséget, amely fegyveresen akadályozza meg, hogy a “vörösök” győzhessenek Indokínában. Chiang barátja és amerikai képviselője, amúgy California szenátora és a kongresszusi többség vezére, szintén kifejezte azt a nézetét, hogy Amerikának be kell avatkoznia Indokinába.

Az is igaz, hogy a felszóllitott 10 ország közül csak egy akadt, amely vállalkozott volna arra, hogy haladjon Mr. Dullesal, mig a többiek Angliával az élen, ezt leghatározottabban visszautasították. Sőt az is megtörtént, hogy azok az országok, akiket Dulles-Nixon-Knowland urak megakartak védeni, a leghatározottabban kijelentették, hogy nem kérnek a védelemből. India, Burma, Pakistan, Ceylon kormányai közös határozatban tiltakoztak minden beavatkozás ellen, követelték a kínai kormány elismerését.

Ilyen zavaros propaganda után, tisztázta az elnökünk az egész kérdést, amikor a sajtógyűlésen kijelentette, hogy Amerika nem küld csapatokat Indokinába csak abban az esetben, ha ezt a nép kérné. •

Azt elfelejtette megmondani az elnökünk, hogy a “nép” miként kell, hogy előterjessze a kérelmét és főleg, hogy mit ért az elnökünk a “nép” alatt. Amint az amerikai lapok tudósítói ismételten megírták, Indokina népe legalább 70 százalékban szabad, független akar lenni, nem kér sem a franciákból, sem az amerikaiakból. Ez a nép biztosan nem fogja zavarni az elnökünket a beavatkozási kérelemmel. Sőt nagyon erélyesen viszszautasitana minden ilyen szándékot, hogy milyen komolyan veszik a független, szabad, kizsákmányolástól mentes életüket, azzal a francia tisztek, az Idegen Légió csürhéje sokat tudna mesélni. Rossz nyelvek szerint, az elnökünk visszakozása, az angol-francia, stb. kormányok engedetlensége, az ázsiai országok tiltakozása és hála legyen az istenkének az amerikai nép még nagyon csendes, de már észrevehető, folyton fokozódó tiltakozása, váltotta ki. _____

A rossz nyelvek azt is rebesgetik, hogy az elnökünk, hátsó ajtónak hagyta nyitva azt a kijelentését, hogy csak a “nép” óhajára hajlandó beavatkozásra. Itt a “népet” a mai báb-kormányzat jelentené, hogy ha mégis sikerülne szövetségeseket találni, akkor arra való hivatkozással mennének megmenteni a demokráciát és a szabadságot, ami nekünk fő-demokratáknak elsőrangú kötelességünk. Végeredményben mi akarunk a világ zsandárai lenni, kik barátságosan, napal bombával igyekszünk meggyőzni a gyarmati népeket a demokrácia áldásairól.

ELVONULÁS

Amint a jelek mutatják, Mr. Dulles nem mint előre jelezte “kivonulni fog a genfi tárgyaló teremből, ha ott nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő kitervezte”, hanem el fog vonulni a színtérről, ahol neki nem terem babér.

Az esztelen provokativ taktika, amellyel Mr. Dulles Genfbe ment, nem a kínaiakat, hanem saját magát izolálta és az amerikai lapok nyíltan megírják, hogy Mr. Dulles “az egyik vereséget a másik után kapja” és a “Mr. Dulles terve úgy omlott össze, mint a kártyavár”.

Hála legyen a kormányunk eltúlzott taktikájának, amely felnyitotta az egész világ, közte Amerika szövetségeseinek is a szemét és meglátták azt, hogy az amerikai politika megvalósulása esetén katasztrófába döntené az egész emberiséget, amelytől kénytelenek voltak a szövetséges kormányok is visszavonulni. Ezt tették nem csak a saját józan belátásuk, de nagy néptömegek nyomására, amelyek világosan látják, hogy az amerikai tőke imperializmusa milyen zsákutcába vinné a világot.

De nem csak a szövetségesek tagadták meg a Dulles tervben

való részvételt, de már itthon is mind erősebb hangok hallatszanak, amelyek a provokálás helyett a megegyezést óhajtják.

Meg kell egyezni Korea és Indokina kérdésében. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy sem Európa, sem Ázsia népeinek nem lehet diktálni, hogy a gyarmati uralomnak végeszakadt. Az erőviszonyok megváltoztak, tetszik vagy nem. A tényeket tudomásul kell venni és vissza kell térni a normális állapotokhoz, véget kell vetni az őrült fegyverkezésnek, törvényen kívül kell helyezni az A és H bombákat éppen úgy, mint a vegyi és bacilus fegyvereket -is.

Nem csak Genfbe nyilvánult meg az amerikai terv ellenesség, hanem szerte a világon, akiket a kormányuk “megvédeni” akar azok tiltakoznak a védelem ellen.

Ázsia, India, Indonézia, Burma és a Fülöp szigetek kormányai is kijelentették, hogy nincs szükségük védelemre, őket nem fenyegeti “vörös támadás”. Követelik a Kinai Köztársaság elismerését és az indokinai nép ellen vívott inváziós háború befejezését. Japánban erős mozgalom van az amerikai “védelem” ellen. Tokióba Május elsején több mint félmillió ember vonult fel, tiltakozva a felfegyverzés és az atombomba kísérletezés ellen.

Pakisztán népe, amelynek a kormánya csak a közelmúltban fogadta el, az amerikai védelmet, csattanós választ adott. A közeli napokban lefolyt keletpakisztani tartományi választásokban, a nép túlnyomó többsége a kormány ellen szavazott, valósággal elsöpörve az Amerika párti tartományi kormányt. Kelet-Pakistan az ország nagyobbik fele, ahol 40 millió a lakosság száma, kétségtelen, hogy az ország másik felén lakó nép nagy többsége éppen úgy ellenzi az amerikai “védelmet” mint a keleti országrész. t

Angliában, Franciaországban, Olaszországban ma fokozottabban mint bármikor, a legszélesebb rétegek követelik a megegyezést, a fegyverkezés beszüntetését. Csak Délkorea, Chiang Kai-shek kormánya tartanak ki Dullesék mellett, de ez nem segítség, hanem tehertétel.

Mennél előbb látja be Amerika kormánya, hogy a vörösfaló, háború politikája megbukott, annál jobb ennek az országnak a népére.

A tőkés termelési rendszer válságát nem lehet fegyverkezéssel, háborúval megoldani, illetve elodázni. Az elkerülhetetlen munkanélküliséget, ha nem is megszüntetné, de enyhítené, lakások, kórházak, iskolák, utak építése és nem utolsó sorban a szocializmus útjára lépett népekkel való kereskedelem, itt legfeljebb a tőkések nem keresik magukat dögre, mint a fegyverkezésnél.

Nem lehet a haladást megállítani, nem lehet az ellenfelet fegyverrel terrorizálni, különösen ha az vissza tud ütni.

A világ békeszerető népei fokozzák a harcukat a háború ellen, amely teljesen sikeres lehetne abban a percben, ha Amerika népe is felébredne a tunyaságából és csatlakozna a nagy küzdelemhez a békéért, az emberiség haladásáért.

kát szögezik. Az újságírók most azt ajánlják, hogy a Fehérházra is ki kellene akasztani ezt a táblát: “Eisenhower slept here.”

Az elnöknek ez a határozatlansága, a tisztségének ily könynyenvétele eredményezték azt, hogy a még két évvel ezelőtti nemzeti hősről ma már még egyes republikánus újságírók is szigorú kritikát írnak és “papirmassé hősnek” nevezik.

Eisenhower gyengesége, határozatlansága és népszerűségének a teljes elvesztése mindjobban a Hindenburg szerepére szorítják, vagyis nagyon kedvező módon készíti elő a talajt a fasiszta diktatúrára és az újabb világháborúra.