Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-15 / 1832. szám

1 oldal

BÉRMUNKÁS

1954. május 15.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre ..........................$3.00 One Year ...........................$300

Félévre ............................... 1.50 Six Months .......... 1.50

Egyes szám ára ..............

. 5c Single Copy _____ 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c

Előfizetés Kanadába egész évre ..............................................., $3.50

“Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the*

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

A Bérmunkás jövője

Olvasóink jól tudják, hogy az Egyesült államokban a bevándorlás igen nagymérvű korlátozása az idegennyelvü sajtó jövőjét megpecsételte. Az idegennyelvü sajtó olvasó tábora egyre fogy s ez alól nem képez kivételt a Bérmunkás sem. Lapunk csaknem minden számában hozzuk a szomorú hirt, hogy ez, vagy az a munkástársunk kidőlt soraink közül. Akik még megmaradtunk, — igen kevés kivétellel, — ha szellemileg és harcikészségben nem is, de fizikailag megörgedtünk s a munkateljesítmény egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.

Ily körülmények között a nyomdatermékek jelenlegi nagy drágasága dacára is fizetett alkalmazott nélkül csak azért tudtuk kiadni lapunkat, mert a szerkesztő, az irógárdisták, a titkár-pénztáros és a többi munkástársak és munkástársnők igazán önzetlen odaadó munkával szolgálták lapunkat, mozgalmunkat s ezzel az egész munkásosztályt is. Nem hisszük, hogy ily nagyszerű teljesítményt még a munkássajtó terén is még egy másik lap is fel tudna mutatni.

Miután az aktív munkástársak száma egyre fogyott, a lap kiadásánál egyre több munka hárult a megmaradottak vállaira és a kiesettek pótlása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. így lapunkat komoly válság elé állította az, hogy Lefkovits Lajos munkástársunk, — aki negyed század óta nem csak a titkár-pénztáros tisztséget látta ej, hanem végezte a szedett szöveg beolvasását, a lap betördelését, a cimszalag kezelését és a postázást is, — a multévi országos konvención bejelentette, hogy 1954 közepe tá-' ján nyugalomba vonul és felesége betegeskedése következtében melegebb vidékre számítanak költözni.

Azóta állandóan levelezünk az ország különböző részében lakó aktívabb munkástársakkal, hogy vájjon miként lehetne betölteni Lefkovits munkástárs munkakörét, de sajnos, eddig még nem jutottunk kielégítő eredményre. A szerkesztőség és lapbizottság tehát úgy határozott, hogy május 30-ára rendkívüli országos értekezletet hívunk egybe, amelynek hivatása lesz ezen probléma valamilyen megoldása.

Habár a Bérmunkás nagy táborát talán váratlanul éri lapunk válságának ez a hire, aktívabb tagjaink már egy év óta foglalkoznak vele s most elérkeztünk azon időponthoz, amelynél valamilyen döntést kell hoznunk. Ezért kérjük mindazon munkástársakat, akik tehetik, hogy személyesen jelenjenek meg a rendkívüli értekezleten, akik pedig nem mehetnek el személyesen, de van valamilyen érdemleges ajánlatuk arra, hogy Lefkovits munkástársunk munkakörét miként lehetne betölteni, írják meg levélben, hogy az értekezlet foglalkozhasson vele.

A BÉRMUNKÁS

Szerkesztősége és Lapbizottsága

Recsegő Háború Szövetség

Amíg a béke után vágyó világ népe némi reménységgel nézett a genfi tanácskozás elé, addig az Egyesült Államok külügyi hivatala azt is csak a háborús hangulat élesztésére igyekezett kihasználni. Kitűnt ez akkor, midőn Dulles külügyminiszter bejelentette, hogy véglegesen megalakították az ANZUS védelmi szövetséget.

Az ANZUS megalakításával Dulles úgy vélte, hogy most már sikerült neki a “kommunizmus” teljes körülfogása, kész van az acélgyürü, amelynek európai részét a NATO, ázsiai felét pedig az ANZUS alkotja. Európában Anglia Franciaország, Belgium, Németalföld, Luxemburg, Norvégia, Dánia, Iceland, Olaszország, Portugália, Török és Görög országok az Egyesült Államokkal és Kanadával egyetemben alkotják a North Atlantic Treaty Organization (NATO) fegyveres szövetségét, Ázsiában Ausztrália és New Zealand csatlakoztak az Egyesült Államokhoz az ANZUS (A-N. Z.-U.S.) szövetséghez.

De ezeken kívül az Egyesült Államok vazalus államaivá lettek: Japán, Nyugatnémetország, Brazília, Chile, Cuba, Colombia, Dominican Köztársaság, Ecuador, Peru, Pakistan, Délkorea, Formosa és a Japántól elvett szigetvilág; összesen jóval több, mint a Földnek a fele.

Az Egyesült Államoknak hatalmi őrületbe esett túlzó hazafiai ezt az óriási területet rendőri őrizet alatt akarják tartani. Úgy vélik, hogy az ő engedelmük nélkül ezen országokban semmiféle fontosabb bel- és külföldi változást nem eszközölhetnek. És mert régi mondás szerint “Business follows flag” (Az üzlet követi a zászlót), az amerikai kapitalisták befektetési lehetőségeket, profit alkalmakat követelnek mindenfelé. Ezen profitalkalmak biztosítására a nagy haszonból hajlandók egy keveset átengedni a nevezett országok uralkodó osztályainak, képviseljenek azok bármilyen nép- és demokrata ellenes árnyalatokat is.

Ugylátszik, hogy Anglia tőkései ráeszméltek erre a tényre s nem hajlandók az Egyesült Államok vak követésére. Az angol parlamentben egyre élesebben kritizálják az amerikai külpolitikát, amiről nyíltan megmondják, hogy a harmadik világháborúhoz vezet. Ennek tudható be az angol vezető államférfiak azon kijelentései, hogy semmi szin alatt sem küldenek csapatokat Indokinába, ahol a franciák már alig tudják tartani magukat.

Amerikában persze nagy szenzációt keltett az angolok ily szilárd állásfoglalása. Washingtonban számos politikus sietett kijelenteni, hogy Anglia úgyis csak kölönc volt az Egyesült Államok nyakán és igy Anglia nélkül most még hatásosabban lehet küzdeni a kommunista világ ellen.

William F. Knowland szenátor, a republikánus párt kongresszusi csoportjának a vezetője sietett bejelenteni, hogy a szenátorok között mozgalom indult meg arra, hogy Eisenhower a szenátus beleegyezésével gyalogságot küldjön Indokinába, ha azt jónak látja. Az amerikai háborús pártiak elkeseredését Knowland Angliára célozva igy fejezte ki:

“Most, amikor bajba jutottunk, látszik meg, hogy ki az igazi barát. Nagyon jó, hogy ezt idejében megtudtuk. Ugylátszik, hogy Anglia a genfi konferenciából második Münchent akart csinálni, de abba az Egyesült Államok nem fog belemenni.”

“De azért a genfi konferencia nem volt teljes veszteség, mert most legalább megtudtuk, hogy ki tart ki velünk. Angliára, mint szövetségesre tovább akár ne is számítsunk. Szerencsére azonban maradt még elég szövetségesünk, akikre számíthatunk, hogy nem engedik elveszni Délázsiát.”

Knowland ezen kifakadása mutatja legjobban, hogy az Egyesült Államok által óriási pénzügyi támogatás utján összehozott háborús szövetség még az ANZUS dacára is szakadozik s ez némi reményt nyújt arra, hogy a harmadik világháború borzalmaitól talán megmenekülhetünk.

Az elnök szerepe

Az Egyesült Államok elnöki tisztségét mérlegelve Harry Truman volt elnök számos esetben mondotta, hogy az valóságos emberölő munkakört képez. “It’s a killing job”, — mondta többször is s.többek között ez is hozzájárult, hogy harmadik terminusra már nem pályázott, noha rá még nem vonatkozott az elnökség get csak két terminusra korlátozó törvény. Truman, mint elődje is, az elnöki munka fáradalmait tengeri halászattal igyekeztek kipihenni.

Eisenhower, — mint az ország népe már NAGYON JÓL TUDJA, a golfozáshoz menekül. De az újságírók s rádió kommentátorok szerint egy kicsit már TÚLSÁGOS GYAKRAN MENEKÜL ehez az igen előkelő sporthoz. így nem csoda, hogy nem marad elég ideje még a legfontosabb ügyekben való döntésre sem. Azt mondja, hogy azért nevezett ki minisztereket, hogy azok intézzék az ország ügyeit s igy ő nyugodtan golfozhatik.

A miniszterek azonban nem intézhetnek el minden ügyet a saját felelőségükre. Először is igen sok olyan ügy kerül felszínre, amely nem csak egy, hanem több miniszteri osztályt érint. Ilyen esetekben gyakori, hogy az édekelt miniszterek véleménye különböző s akkor az elnöknek kell dönteni. Ilyen ügy például az, hogy kellene-e gyalogságot küldeni Indokinába s szabadságukért harcoló Vietnam nép leverésére?

Egy másik ilyen probléma például, hogy vájjon egy demagóg szenátor kezébe ragadhatja-e az igazságszolgálatás és az elnöki jogkörbe vágó végrehajtó hatalmak jelentős részét? Eisenhower az ilyen kérdésekbeni döntés elől még mindig kibújt, olyan se-ide, se-oda nyilatkozatokat tesz, hogy abból Dulles, Benson, McCarthy meg akárki más is mindig azt magyarázzák ki, hogy az elnök mögöttük van.

Miután az elnök ily FELTŰNŐ határozatlanságáért már egyre merészebb bírálatok jelennek meg az amerikai sajtóban, — nem is szólva semmit a külföldről, — az elnök közvetlen környezetének egyik tagja panaszkodott, hogy az elnököt olyan gyorsan állítják ilyen súlyos problémák elé, hogy nincs elég ideje a kérdés megfontolására és az érdemleges döntés hozására.

Ezzel szemben azonban a washingtoni újságírók kimutatták, hogy eddig még az összes elnökök között Eisenhower töltött legkevesebb időt a hivatalában. Az elnök — noha azt mondják, hogy a nép szolgája, — akkor vesz magának szabadságot, amikor akar, tehát csak olyan “szolga”, akinek nincs parancsolója. Az elnököt mindig követi egy csomó újságíró, még a golfpályára is. Ezeknek a jelentése szerint Eisenhower 1953-ban 120 napon át hiányzott a hivatalából, az 1954-es eddigi rekordja még ennél is rosszabb.

Eisenhower oly gyakran hagyja el az irodáját, hogy az újságírók már egy igen szellemes viccet is csináltak rá. Az ország keleti részeiben igen sok olyan ház van, amelyekről azt állítják, hogy a szabadságharc idején sokat utazó George Washington szállásául szolgált. Az ily házakra a “Washington slept here” emléktáblá-