Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-15 / 1832. szám
1954. május 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal Siralmas állapotok a szövő-iparban (Vi.) Amíg a bankárok és a nagy üzemek fejei rózsás szemüvegen nézik és jelentik a gazdasági helyzetet, a szövőipari munkások vezetői a Textil Workers Union konferencián siralmas helyzetet jelentenek. 250.000 tagot képviselő union vezetősége hivatalos jelentésben azt mondja: “Soha, az elmúlt 15 évben nem volt olyan sötét és szomorú a szövőipari kilátás, mint most az egész nemzetnek, az egész vüágnak.’’ Persze ezen naiv union vezetők az elnökhöz folyamodnak és kérik, hogy tegyen valamit és a szövőipari kiskirályok ellenében, tartsák üzemben az ipart. Pedig ezen union vezetők jól tudják, vagy tudniok kellene, hogy éppen az elnök és nagyüzleti vezetők, akik neki tanácsot adnak és határoznak, a szövőipart elvitték délre, olcsó munkásokat szolgáltató államokba és most legújabban Indiában és Japánban csináltatják a munkájuk nagy részét, mert ők nemzetköziek, nem úgy mint az amerikai unionok vezetői. A szocialista útra tért országokban nincs munkanélküliség, még akkor sem volt, amikor az amerikai tőkések mindent megtettek, hogy ne kapjanak gyapotot, gyapjút és ne tudják a meglevő üzemeiket dolgoztatni. Nem szólva arról, hogy a lerottibolt üzemekhez szükséges gépeket is megtagadták tőlük. Mégis nem csak Magyar, Lengyelország és Csehszlovákia, hanem még a legújabb és leghátramaradottabb Kina is, megtermeli nem csak a saját népeinek szükséges textil terményeket, hanem még a szomszédos országoknak is tudnak szállítani és ezen szállításokat minden hónapban fokozni tudják. Most legújabban azon sírnak az amerikai tőkések vénasszonyai, hogy még a délamerikai piacot is minden téren, tehát a szövött árukban is, mindjobban a szovjet útra tért országok hódítják meg. A tervgazdaságban, a sok magas fizetésű tisztviselők, közbejárók, a haszon kiküszöbölésével, valamint nekik szükséges anyagok kicserélésével járó üzleteket könnyebben tudnak kötni, mint a nagy haszonra dolgozó rendszer. A tőkés rendszer nyavajás, olyan fajta betegséggé van mint a rák, megemészti önmagát. Millió dolláros bonuszokat fizetett ki, 22 milliárdot költ hirdetésekre. Az eredményt mindjobban megláthatjuk a jövőben. ÜZEN A SZERKESZTŐ J.LM. (Mrs. Fountana, Cal. — Az eredetileg “Az Ember”-ben megjelent és a Bérmunkásban kifigurázott “Katang” cimü versre irt “kontra” Verse mosolyt keltett ugyan nálunk ,de azért ragaszkodnunk kell azon régi felfogásunkhoz, hogy nem adhatunk nyomdafestéket olyan verseknek, amelyek a tökély bizonyos minimális fokát sem érik el. Mint az április 10-iki számunkban adott szerkesztői üzenetekben kifejeztük, idős s már nyugalomba vonult embereknél nem rossz időtöltés a versfaragás próbálgatása. Veszedelmessé csak akkor válik, ha az illetők beképzelik maguknak, hogy nagyszerű verseket írnak, amelyek már nyilvánosság elé kívánkoznak, holott azok csak a saját maguk, vagy legfeljebb közvetlen barátaink mulattatására valók. Ilyen esetekben a tisztességes szerkesztő mindig megírja az igazat. A Katang kontra-vers ezen két sorában mond valami igazat: Nem voltam én se költő, se iró Ritka volt az nálunk, mint a fehér holló. Higyje el, hogy nem csak “volt”, hanem még ma is az; költők nem teremnek minden bokorban. A “Nincstelen János” cimü versében megcsillan egykét értékes gondolat, de persze a kidolgozás ott is igen gyenge. Napfelkeltétől napnyugtáig dolgoztam, Fáradt testem csak nehezen vonszoltam, Keresztet vetettem minden harangszóra, Mégis éhesen tértem nyugovóra. A többi versszakok jóval gyengébbek s ha van is bennük gondolat, az ütem s az erő hiánya nem képesek a kívánt hangulat megteremtésére. Újból megismételjük: Ha nyomdafestékre még nem is valók, ez ne hangolja le, mert jó időtöltésül szolgálnak és baráti körben még szórakozásra is alkalmasak. J. K. New York — Nemcsak munkástárs, de mások is beazon keretes hirdetését, amit küldték hozzám a Magyar Szó már hetek óta közölnek s amelyben Mrs. Bolla valami ügyből kifolyólag kerestet. Természetesen azonnal Írtam Mrs. Bollának, kérve, hogy küldje el hozzám a szóbanforgó dolog adatait, hogy kérését teljesíthessem. • Munkástárs ezt Írja a levelében: “Hogyan lehet az, hogy a Magyar Szónál nem mondották meg Mrs. Bollának, hogy a Bérmunkáshoz irt levelét továbbitják magához? Hát nem tudnak ott a Bérmunkásról semmit? Miért kerestették önt heteken keresztül? Mi lehet ennek a magyarázata? Nagymérvű tudatlanság? Tudatos rosszakarat? Avagy a hirdetésért járó pár dollár utáni nagymérvű kapzsiság?” Munkástárs, tőlünk hiába vár választ ezen kérdésre. Forduljon a Magyar Szó szerkesztőségéhez AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell iolynía mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szertezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A DETROITI CIRKUSZ (Vi.) Amint a nagy cirkuszoknál, úgy az úgynevezett Unamerican vizsgálatoknál is, vannak melléksátrak, ahol a kisebb érdekességeket mutogatják. A washingtoni nagy McCarthy cirkusz mellett, most itt Detroitban is tartanak egyet. Tanárokat, tanítókat, union vezetőket rendeltek be vizsgálatra. Az ok nem annyira a vizsgálat, hanem leginkább az, hogy munkástársaikat, barátaikat, elvtársaikat árulják be. Ha ezt megteszik, akkor nekik minden meg lesz bocsájtva, sőt, minden ilyen tanúskodásért nekik is megfizetik a 25 dollárt. Judásnak harminc ezüstpénzt adtak, a modern Judásoknak csak 25 dollárt. A tőkés rendszerben ha nagy a kínálat, akkor leszállítják az árakat és igy van ez az árulókkal is. De a komédiások éppen azok lettek, akik azt hitték hogy ők állítják össze a programot, rendezik az előadást, dobálják a sarat ahová éppen akarják. Az első ilyen berendelt tanú Dr. Gerald Harrison tanár és tudós, aki jelenleg a Wayne egyetemen tanít. Nem csak az ötödik amendmentet, hanem az elsőt és a hatodikat is igénybe vette és azt mondta az “inkvizitoroknak”, hogy az alkotmány szerint neki is meg van a szólás, gyülekezeti, vélemény, politikai szabadsága, tehát az az ő ügye, nem tartozik másoknak elszámolni azokról. Clardy, a kihallgatást vezető elnöke a bizottságnak, úgy állította be a helyzetet, hogy az első és a hatodik alkotmányi pont, nem tartozik ide, csak az ötödiket használhatja. Hát csak azt használták, az eddig berendelt öt közül, egyetlen egy sem válaszolt, hivatkozva az ötödik amendmentre. és kiadóhivatalához, ott megmondhatják, hogy az említett feltételek melyike * áll fenn, avagy talán mind a három együttvéve? Mivel ez nem sikerült, másnapra már nem az ilyen vádlottakat, hanem a barátságos tanukat, besúgókat, kémeket, árulókat rendelték be, azok asztán már beszéltek. Még régebben meghaltakat is vádoltak, hogy megakarják dönteni a kormányt. Az egész komódia eszembe juttatja azt, amikor 1919 őszén Cleveland, Ohioban Marx Károlyt keresték, akit szintén azzal vádoltak, hogy meg akarja az amerikai kormányt dönteni, örömmel írhatom, hogy végre a CIO-UAW vezetősége is kikelt ezen inkvizíció ellen, mivel itten a legjobb union építőket, vezetőket is berendelték. A mi üzemünkből is kettőt. Még nincs vége a cirkusznak sem a jelentéseknek. ÉPITŐGÁRDA 1953-54 évre Terez Biko, Cleveland___12.00 J. Buzay, Cleveland ____ 6.00 Roza Bischof Cleveland .... 2.00 J. Farkas. Akron............... 6.00 J. Feczkó, New York ___ 7.00 Lous Gáncs, Cleveland ....12,00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland ..12.00 Susana Hering, Buffalo _12.00 A. Kucher, Valencia ......... 9.00 J. Kollár, Cleveland ......... 6.00 Ernő Kovách, Cleveland .. 1.00 J. Kozsan, Miami...............12.00 Geo. Kuhn, Cleveland ___ 2.00 J. Képes, Munhall _____l. 2.00 L. Lefkovits, Cleveland ....12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 6.00 J. Mácsay, Detroit______ 2.00 Jos. Munczy, Cleveland _ 6.00 Louis Pall, St. Petersburg 12.00 H. J. Pfaff, Buffalo ____ 2.00 Albert Sohajda, Cleveland 4.00 Frank Szabó, Cleveland _ 2.00 Jos. E. Takács, Cleveland 12.00 L. Tóth, Schenectady ........12.00 Ch. Vass, New Brunswick 5.00 St. Visi, Lincoln Park___ 4.00 J. Vizi, Akron ............... 12.00
