Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-08 / 1831. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 8. Az első amerikai újság KÉTSZÁZÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT INDULT MEG AZ ELSŐ AMERIKAI ÚJSÁG. — POSTAMESTEREK VOLTAK AZ ELSŐ ÚJSÁGSZERKESZTŐK. — KÉT ÉVES FRISS HÍREK. Irta: CHARLES G. FRANCIS Az amerikai újságírás 250 éves. Az első amerikai újságot Boston városban adjták ki 1704 április havában, a neve “Boston News-Letter” volt. Miután heti ujságlevél akart lenni, cimfején a dátum az egész hetet jelezte, ilyenformán: Boston, április 17-24. 1704. Nagy dolog volt abban az időben egy ilyen újság-levél, amely nemcsak a város és a gyarmat híreit hozta nyilvánosságra, hanem még külföldi híreket is közölt. A szerkesztője John Campbell postamester volt. Az újság kiadás eszméje persze nem a Campbell ötlete volt, amennyiben Angliában már jelentek meg kézírásos újságok s Campbell ezekből vette ki az európai híreket. De a postamesterség máskülönben is a legalkalmasabb foglalkozás volt a hírek gyűjtésére, mert a postát látogatták meg első sorban is a kikötőbe befutó hajók kapitányai és legénysége, akiktől a postamester értesült a külföld legfontosabb eseményeiről. És a postára jöttek el a környék vidékének lakói is, sőt még postakocsik utasai is, akik mind hoztak valami híranyagot. A Boston News-letter megjelenése után hamarosan a környék más városaiban is kiadtak hasonló ujságleveleket, amelyek versenyre keltek egymással. A Boston News-Letter már hirdetéseket is közölt. Bostonban ugyan már 14 évvel azelőtt megkísérelt valaki kiadni egy újságot, de mindjárt az első szám ták, mig Indonézia a leghatározottabban elutasította és elitélte azt a tervet, hogy koreai mintára beavatkozzanak az indokínai harcokba. Amerika külpolitikája nagyon elgallopirozta magát a Kínai Népköztársaság ellenességével és a hivatalos propaganda a kínai nép elleni gyűlölet szitásával, amely olyan szégyenteljesen alacsony nívójú, amely csak lesajnálást vált ki szerte a világon. Különösen szemtelen és buta ezen a téren a cartonisták szerepe, kik a kínait mint emberi ruhába öltözött majmot ábrázolják, amely nép még nem is jön emberszámba. Ha egy kissé ismernék az emberiség történelmét, akkor tudnák, hogy Kínában már akkor magas kultúra volt, amikor a cartonisták őse esetleg még fákon fészkelt. Ma már 25 ország egy billió lakossal elismerte a Kínai Népkormányt, ma már Kina 450 millió§ népe komoly nagyhatalom és keserves csalódás éri azokat, akik azt hiszik, hogy Kínába vissza lehet fordítani az idő kerekét és ott ismét a korrupt, züllött Chiang bandájából lehet az imperialista tőkések báb-kormányát megalakítani. Mr. Dulles kivonulhat, sőt felrobbanthatja a genfi konferenciát, de ez mitsem változtat azon tényen, hogy a Kínai Népköztársaság létezik és Ázsia nagyhatalma, amely nélkül nem lehet Ázsiába politikát csinálni. megjelenése után a kormányzó betiltotta, mert megírta, hogy az angol kormány Kanadában az indiánokat a franciák ellen akarja felhasználni. SZIGORÚ CENZÚRA A cenzúra tehát megfojtotta az első kísérletet, de a többi lapok is sokat szenvedtek tőle. Általában a hatóságok rossz szemmel nézték az újságokat, féltek azoktól. Virginia kormányzója, Sir William Berkeley például igy irt róluk 1671-ben: “Hála istennek nekünk nincsenek szabad iskoláink, sem szabad sajtónk s remélem, hogy száz éven belül nem is lesznek. Hiszen a tanulás csak engedetlenséget és eretnekséget hozott a világra, a nyomtatás pedig a kormány gyalázására ad alkalmat. Isten őrizzen meg tőlük!” A kormányközegek felfogása a sajtóról Campbell korában is ilyenféle volt, azért nagyon kellett ügyelnie, hogy mit ir a 7 incs széles és 11 és fél incs hoszszu 2 hasábos papírlapra. A szerkesztő a hírek két-harmad részét a londoni újságokból vette át, a többit az “eredeti” hírek osztályába sorolhatjuk, amiket a szerkesztő “szeiAtanuktól” hallott, vagy azok Írtak meg neki levélben. LUKSZUS DOLOG Az újság ára két “pence” volt példányonként, ami ugylátszik igazi “lukszus” tárgyá tette az újságot. Aki kiolvasta, még a tehetősebb egyén is, nem dobta el, hanem mint értékes ajándékot adta tovább ismerőseinek s barátainak. Természetesen számításba kell vennünk, hogy abban iz időben az irni-olvasni tudók száma igen kicsi volt, igy amikor a lap elérte a 300 cirkulációt, már igen nagy hírnevű lapnak számított. Campbell újságja a hírek és hirdetéseken kívül időközönként humoros dolgokat is közölt. Ilyen volt például az a rémhír, hogy egy indián elrabolt egy fehér leányt Portmouth városból s két hétig magánál tartotta. Hogy hol van ebben a humor? Ott, hogy a következő számban megírták, hogy a rabló nem indián, hanem egy jóképű fehér fiatalember volt és az azután következő számban pedig még hozzáadták, hogy a szóbanforgó leányzót nem is kellett rabolni, hanem nagy örömmel ment a kétheti találkozóra. A humort ily módon “kinyújtották” akkoriban. Azt lehetne hinni, hogy Boston város növekedésével Campbell lapja aranybányává lett. De nem igy történt. Ennek azonban I valószínűleg maga Campbell volt az oka, aki a híreket olyan sorrendből közölte le, ahogy feljegyezte. És miután egyre több hirt kapott, a közléssel elmaradt oly annyira, hogy végre a legfrissebb hírei is már két évesek voltak. Campbell ugyan nyugalomba ment 1722-ben, de a lapja fennmaradt egész 1776-ig, amikor beszüntették, mert nagyon királypárti maradt. (N.E. Information) SIKERÜLT A MEGRÉMITÉS SPOKANE, Wash. — A 180,- 000 lakosú Spokane Civil Defense bizottsága elhatározta, hogy “hidrogén bomba próbát rendez”, jobban mondva megpróbálják, hogy ha ráijesztenek a város népére, milyen gyorsan tudják kiüríteni a várost. Dániel Barbey admirális, Ci-I vil Defense igazgató állítása szerint a próba nagyszerűen sikerült. Igaz, már az újságokban és a rádión napok óta hirdették a próbát, majd amikor annak ideje elérkezett, a “bombázók” megjelenése előtt 25 perccel megfujták a vészt jelző szirénákat. Mindenkinek abba kellett hagyni, bármit is csinált és ki mint tudott, menekült a város belsejéből kifelé, minden irányban. A jelzett időben megjelentek a nagy bombázó gépek és röplapokat szórtak le, amelyekre az volt írva, hogy éppen igy atombombákat is dobálhatnának. Barbey admirális véleménye szerint a város kiürítése oly sikeres volt, hogy a hidrogén bomba legfeljebb csak 24,000 embert ölt volna meg, — föltéve, hogy ha az ellenség is napokkal előbb bejelentené, hogy A-bombákat fognak dobálni. A torz demokráciák (Vi.) Az amerikai tőkések központosított és professzionálisták által szervezett propaganda hadjárata szerint, minden ország kormánya demokrata, ha a tőkés rendszer mellett foglalt állást. Ezek között legismertebbek Chiang, Rhee, Franco, Zalazar, a félistennek tartott japán császár mellett. Délamerikában is vannak diktátorok, akiket még véletlenségből sem neveznek annak, ha csak nem lépnek az amerikai tőkések tyúkszemére, mint Peron tette egynéhányszor. Azonban C. Marshall, aki mellékesen katonai szakértő, mint volt generális, Délamerikában utazgatott, tanulmányozta a helyzetet és megírta véleményét, némely lap még le is közölte, ezek között a detroiti News is. Ámbár Marshall is csak némely részét írja le az általa ismert tényeknak, de legnagyobb súlyt fektet a nicaraguai kormány ismertetésére, amelynek az amerikai urak döntő szerepet szántak, amikor Quatalmalát akarták a szomszédos Nicaraguán keresztül megtámadni. Ügy is mint ilyen amerikai áldással, pénzel, segítséggel működő minta demokrata kormánynak kellett volna a demokráciát és annak szószólóit az amerikai tőkét megvédeni. De hát milyen is ez a minta demokrata nicaraguai kormány ? Mondja ezt Marshall. “Anastacio Somoza legnagyobb ellensége a kommunizmusnak Délamerikában és azon hírek járják, hogy valamelyik napon felköti a kardját és megsemmisíti a vörös veszedelmet a szomszédos Quatamalában. De nézzünk csak szét a Somoza udvarán. “General Anastacio Somoza egy ember kormánya Nicaraguában és ez nem képezi vita tárgyát az amerikai nép előtt. Ő a mi emberünk és sokkal kellemesebb más irányban nézni. Mégis az ő egyeduralma és különös előnyei megkívánja megbírálni, hogy miért nem hallgatnak ránk a tömegek, amikor a kommunizmus veszélyéről kiáltunk nekik. Az 57 éves kövér Somoza dominálja a nicaraguai kormányt és intézi az ügyeket mióta az Egyesült Államok segítségével hatalomra jutott a nemzeti őrségen keresztül, a Sandino kormány idejében. Fiatal korában nem volt fontosabb ember, mint aki a villanyórákat olvasta s jegyezte be az amerikai villanytársulatnak. A fő katonáskodása csak az volt, hogy egy nemzetőrség bandájának a vezetője volt. “CSALÁDI DIKTATÚRA” “Somoza papa uralma alatt, a 28 éves Lajos fia elnöke a szenátusnak. 25 éves Anastacio meg főnöke a haderőnek. A 33 éves veje Seville Sagasa, nagykövet Amerikában. A fivérei is résztvesznek a diktatúrában, az egyik külügyminiszter, a másik Mexicoban nagykövet.” Más hasonló felvilágosítást is ad Marshall ezen jó fiukról, akik a mieink, igy nagyon jó és nem szabad rosszat mondani rájuk. Az amerikai demokrácia bajnokai, védnökei. ÉPITŐGÁRDA 1958-54 évre Terez Biko, Cleveland___12.00 J. Buzay, Cleveland ____ 6.00 Roza Bischof Cleveland .... 2.00 J. Farkas. Akron ................ 6.00 J. Feczkó, New York ___ 7.00 Lous Gáncs, Cleveland ....12,00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland ..12,00 Susana Hering, Buffalo _12.00 A. Kucher, Valencia ____ 4.00 J. Kollár, Cleveland ......... 6.00 Ernő Kovách, Cleveland .. 1.00 J. Kozsan, Miami...............12.00 Geo. Kuhn, Cleveland___ 2.00 J. Képes, Munhall ______ 2.00 L. Lefkovits, Cleveland ....12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 6.00 J. Mácsay, Detroit ........... 2.00 Jos. Munczy, Cleveland _ 6.00 Louis Pall, St. Petersburg 12.00 H. J. Pfaff, Buffalo......... 2.00 Albert Sohajda, Cleveland 4.00 Frank Szabó, Cleveland .... 2.00 Jos. E. Takács, Cleveland 12.00 L. Tóth, Schenectady ........12.00 Ch. Vass, New Brunswick 5.00 St. Visi, Lincoln Park___ 4.00 J. Vizi, Akron _________12.00
