Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-08 / 1831. szám
1954. május 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hogyan fejlődött a gondolkodás? A TUDOMÁNY HÁZÁBÓL Bizonyára mindenkit érdekel, hogyan gondolkodik az ember, hogyan működik a gondolkodás szerve, az agy, hogyan fejlődött ki a gondolkodás. Minden élőlény szoros és elszakíthatatlan kapcsol atban van környezetével. Az élőlények ugyanis az életük fönntartásához szükséges anyagokat a környezetből veszik föl. A környezet azonban az évmilliók során állandóan változott. Enyhébb és szigorúbb időjárás váltotta egymást. Ahol ma szárazföld.van, sokhelyütt valaha tenger hullámzott. Az élőlények életére, fejlődésükre a környezet változásai igen nagy hatással voltak. Az élőlények, hogy életüket fönntartsák, kénytelenek voltak környezetükhöz alkalmazkodni. Darwin irta le először ‘‘A fajok eredete” cimü müvében, hogy a fejlődés mozgató rugója ez a természeti törvény. Hatalmas csapást jelentett ez a majd 100 éve megjelent mü a maradi, vallásos gondolkodásra. Hiszen Darwin ebben a müvében bizonyította be, amit már előtte is sejtett néhány haladó tudós: az élők világa évmilliókig tartó fejlődés során alakult olyanná, amilyennek ma'látjuk. Tehát nem valamiféle felsőbb hatalom, vagy isten “teremtői csodája”. A környezethez való alkalmazkodás és a létért folytatott harc során az élőlények fejlődtek, változtak, uj tulajdonságokra tettek szert. Következéskép kialakultak a magasabbrendü szervezetek. EGYSEJTŰ LÉNYEK ALKALMAZKODÁSA KÖRNYEZETÜKHÖZ A szervezetek életében kifejlődtek olyan sejtek, melyek a kapcsolatot a röknyezettel sokkal tökéletesebben biztosították. Ezekből a sejtekből fejlődött ki aztán az idegrendszer. Minél fejlettebb egy állat idegrendszere, annál tökéletesebben foghatja föl és dolgozhatja föl a környezet változásait. Az élőlények azon tulajdonságát, hogy a környezet váltosásait fölfogják és arra a maguk módján válaszolnak : ingerlékenységnek nevezzük. A válasz, vagyis a reakció sokféle, de valamennyinek mozgás, változás a lényege. Tegyünk csak a mikroszkóp lencséje alá egy csöppet a pocsolya vizéből? Az élővilágnak, az egysejtű állatkáknak valóságos birodalmát szemlélhetjük majd benne. Valamennyi egysejtű mozok. A sötétből a fény felé igyekeznek, a forróból (ha — mondjuk — gyufával megmelegitjük a “tárgylemez” egyik oldalát) a hűvösebb részekre. Ha valamilyen apró idegen test kerül a közelükbe, rávetik magukat, bekebelezik, megemésztik. Az emészethetetlen részecskéket ismét kiürítik. Ilymódon viselkedik az egysejtű amoeba, de meg más egysejtűek is. Az amoebáknak még^ nincs külön idegrendszere. Az édesvízi hidráknak azonban az ingerek befogadására és a válaszmozgások megindítására különleges idegsejtjeik alakultak ki. Idegsejtjeit finom hálózat köti össze egymással. A fejlettebb állatok például a férgek (földi giliszta stb.), sejtjei már csoportokban, úgynevezett dúcokban tömörülnek. A ducos képződmények már az idegrenszer kezdetleges megjelenési formái. Az ingerek fölfogására fölvételére alakult sejtekből a fejlődés során kialakultak az érzékszervek: a szem, a hallószerv, a tapintás szervei, meg a többi. A GILISZTÁTÓL A GERINCESEKIG A fejlődés későbbi szakaszában kialakul az idegrendszer központi irányitó része. Ez az állatok feji részén helyezkedik el. Vizsgáljuk meg az idegrendszer fejlődésének ezt a szakaszát. Ha egy gilisztát kettévágunk, látjuk, hogy mindkét félgiliszta tovább mozog. A giliszta esetében tehát — noha a központi része kialakulása már megkezdődött, hiszen a feji részen vannak már tapogató szervei — az idegrendszer központi irányítása mégsem alakult ki, a giliszta teste mentén elhelyezkedő dúcok önállóan működnek. A svábbogár már fejlettebb állat. Ha a svábbogarat kettévágjuk, úgy, hogy külön legyen a tora és a potroha, akkor a potroh-rész mozdulatlan marad, a tor rész (ezen vannak a lábak is) tovább mozog. A rovaroknak tehát már kialakult az idegrendszer központjuk. A belőle kiinduló idegek működtetik az egész szervezetet. A gerincesek központi idegrendszere a koponya és a gerincoszlop üregében helyezkedik el. A szervezet kemény csontok közé rejti, igy védi irányítóját: központi idegrendszerét. így van ez az embernél is. A központi idegrendszer két része — az agyvelő és a gerincvelő — közül az agyvelőe az irányitó szerep. Minél fejlettebb az állat, annál inkább eltolódik az agyvelő és a gerincvelő súlyaránya az agy velő javára. Mig a galamb agyveleje csupán kétszerese — súlyban — a gerincvelőnek, a kutyának ötszöröse, a majomnak tizenötszöröse, addig az ember agyveleje csaknem ötvenszerese a gerincvelőnek. Az agyvelőnek a testsúlyhoz viszonyított arányia is igen jellemző. Az ember agyvelejének súlya átlagosan másfél kilogramm. Az ember testsúlyát jóval meghaladó gorilla (emberszabású majom) agyveleje viszont csupán fél kilogrammot nyom. Persze a külömbség nemcsak súlyban mutatkozik meg. Az agyvelő szerkezete, fölépítése is egyre bonyolultabbá válik a fejlődés során. A barázdák, tekervények növelik az agyvelő felületét, márpedig itt helyezkednek el a legnagyobb számban a legfontosabb, irányitó idegsejtek. FÖLTÉTLEN REFLEXEK ÉS ÖSZTÖNÖK A környezet ingereire a szervezet az idegrendszer közvetité-A különböző tipusu buvárhajók a viz különböző mélységéig süllyedhetnek. Állítólag megközelítik a 200 méteres határt is egyes típusok. A nyomás a mélységbe merülésnél átlag minden tiz méter után egy atmoszférával növekszik. (Egy atmoszféra — 1 kilogramm nyomása egy négyzetcentiméternyi felületre.) Ötven méter mélységben a viz nyomása öt atmoszféra. A buvárharang tulajdonképpen a már Arisztotelész említette buvársapka kibővítése, amely nem más, mint a búvár fejére boritot, levegővel telt üst. A buvárharang nagy harangalaku üvegedény, amelyet nyílásával lefelé a vízbe eresztenek. A harang üregébe szorult levegő nyomása nem engedi a viz betódulását. A fenéken az alsó nyílást a viz nyomása a talajhoz szorítja. Ma már az ilyen szerkezetű viz- és légmentes hengereket csupán a pillérek alapjainak lerakásához használják, de nem nagy mélységig. Hogy a búvárnak munkájában nagyobb mozgási lehetősége legyen, el kellett távoznia a harangból. Sok életveszélyes kísérlet után készült el az első használható “scaphander-készülék” kezdetben bőrből, később acélból készült, szilárd rácsavarható fémsisakkal. A búvárhoz nyomószivattyu juttatja az atmoszférikus levegőt, a kilélegzett levegő csövön távozott. A scaphander használata igen sével válaszol. Ez a válasz: mozgás. A mozgás persze igen változatos formájú lehet. Lehet izommozgás, de lehet valamelyik mirigy működésének megindulása, stb. Például, ha kezünket megszűrjük, vagy egy állat lábát megégetjük, a fájdalominger az idegrendszer utján nagyon gyors mozgást vált ki. A mozgás célja a végtag elrántása, biztonságba helyezése. A külvilág ingereire adott ilyen választ reflexnek hívjuk, mert mindig azonos módon zajlik le. Az elnevezés onnan ered, hogy a fény visszaverődését is reflexnek hívjuk és a tükör is visszaveri a fényt. Mivel ezek a reflex-mozgások ingerlés esetén föltétlenül bekövetkeznek, föltétien reflexeknek nevezzük őket. Az orvostudomány fel is használja az ilyen reflexeket a gerincvelő működésének vizsgálatára. Aki alapos orvosi vizsgálaton esett át, emlékezhet arra, hogy az orvos egy kis kalapáccsal gyönge ütést mért a térdkalács alatti inra. Erre — ép gerincvelőmüködés esetén — a combizomzat összehúzódása következtében a lábszár előrelendült. Itt is föltétien reflexről van szó. Az ütés ingeré| izommozgás követte. A föltétien reflexra nemcsak az jellemző, hogy az inger bekövetkeztekor föltétlenül létrejön. Jellemző rá az is, hogy ezek a reflexek emberben, állatban születésük óta megvannak. Ezért ezeket a reflexeket veleszületett reflexeknek is szokták nevezni. (Folytatjuk) megviselte a búvár tüdejét, mert a különböző mélységekben közvetlenül volt kitéve a nagy nyomásingadozásnak. A viznyomás akadályozta a 40 méternél mélyebben való munkát. A búvártechnika hatalmas fejlődését hozta a sűrített levegővel, vagy oxigénnel töltött acélbombák bevezetése. Ezek függetlenítették a búvárt a felületről jövő légutánpótlástól. A legmodernebb készülék a Goll-féle páncélöltöny. Ebben a búvár rendes atmoszférikus nyomás alatt van Különleges alkotmány volt Beebe mélységi gömbje, a batosztát. Ezzel 1932-ben 670.56 m. mélységig ereszkedett. Ha megvalósul a bolygók közti űrhajózás — és ezt a korszakot a mai fiatalság megérheti — világosabban fogunk látni ezen a téren is. Most még a bolygók felszínét sem tudjuk tanulmányozni. A csillagászati távcsőben csupán a bolygók felületét boritó folyton változó felhőzetet látjuk. Ez a helyzet a Vénusszal, Jupiterrel Szaturnuszszal, Uránuszszal és Neptunuszszal. A felhők fátyolként takarják el előlünk a bolygók felszínét. — A többi bolygó közül a Merkúrt kevéssé tudjuk tanulmányozni, mert a Naphoz egészen közeli pályán kering és igy legtöbbnyire a Nap sugaraiba burkolódzik. Amikor pedig látjuk, akkor is olyan, mint a Hold az első és utolsó negyedében, azaz félkör vagy sarló alakú. A Plútó túl kicsiny, túl messze van tőlünk. Egyedül a Mars felszínéről tudunk valamit. Tudjuk például, hogy némi folyékony viz és hó van rajta, mert a felületén látható sötét foltok színében évszakonként változások mennek végbe. Az adatok mérlegeléséből arra a következtetésre jutót tak a kutatók, hogy a Marson lehetséges valamiféle élet, de hogy az milyen, azt a csillagászok még nem tudják. Tyihov szovjet tudós a tudomány egy uj ágának, az úgynevezett asztrobotanikának megalapozója. (A Mars bolygó növényi életével foglalkozó tudomány.) Négy évtizedes kutatássai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Marson alacsonyabbrendü növényi élet (zuzmó és mohafajták) fejlődtek ki. A Marsról küldött jelekről azt mondhatjuk, hogy ezek i sa csapongó képzelet szüleményei. A múlt század végén néhány csillagász a Mars peremén kis világitó kiöblösödéseket vélt észrevenni. A fantaszták úgy hiresztelték, hogy ezek a Mars-lakók óriási fényjelei. Ezek utján próbálják létezésüket a Föld-lakókkal tudatni. Ezek komoly tudományos kutatás tárgyai és egy uj tudománynak, a rádió-csillagászatnak vetik meg alapját. Ezek a jelek azonban ne ma bolygókról, hanem a távoli világtérből érkeznek hozzánk. A hires Mars-csatornák természetesen nem emberi alkotások. Több magyarázat van róluk, ezeknek ismertetését most mellőzzük.
