Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-08 / 1831. szám

1954. május 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

“Előbb otthol rendet Csinálnak kuruc csapatok Ütvén grófot s nagy papot.’

EGY KIS SÉTA

Vasárnap délután munkaszünet van, tessék egy sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy mere, amerre mi ma jártunk.

Közeledik a május. Zöldelő, virágzó fák csalják úgyis az embert. Tessék sétálni a Schlauch park, no meg az úgynevezett káptalan sor felé. De nézzük meg a kanonok sort és gondolkozzunk.

Az előkelő, feszengő, jómódra valló paloták redőnyei le vannak eresztve. Lakosai a legmihasznább, legingyenélőbb emberek. A nagyváradi hájas, kövér papok, csupa erő. vér és fanatizmus, akik többet ártanak ma a magyar társadalomnak és a magyarságnak, mint ezer kérfejü sas. Ezek a papok haszontalanul vonják el ezer és ezer éhezőtől a kenyeret.

Röviden: ez a Kanonok-sor. URAK, PAPOK

A század elején Magyarországon nagyon erős mozgalom volt folyamatban, amelynek célja a klerikalizmus hatalmának megtörése, a nagy papi birtokok felosztása. Ezt a mozgalmat főleg a protestáns egyházak támogatták, mert őket sértette a Habsburg uralkodók által nagyhatalommá növelt klérus mérhetetlen hatalma. Ady Endre egyik leghivatottabb publicistája volt ennek a harcnak és vele együtt annak is, amely a Franciaországból kikergetett szerzetes és apáca rendeknek Magyarországba való özönlését veszedelmesnek látta a magyar népre.

Adynak ezt a beállitottságát figyelembe kellene venni a szobrát felállitó református papoknak, kik ma uszályhordozó cselédei az itteni klerikális reakciónak.

Sétáljanak azután bármely külvárosi részbe. De erősítsék meg a szivüket, mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni és mennyi könynyet letörölni a kanonokok pénzével.

Ezek a szavak egy kis cikk formájában a “Nagyváradi Friss Újság” 1901 április 22-ik számában jelent meg. Ezért a nagyváradi káptalan bepörölte Ady Endrét, kit a bíróság fogházbüntetéssel sújtott.

A FEKETE SEREG

“Rövid idő óta sajátságos áramlat uralkodik a müveit nyugaton. Megrendszabályozzák a papokat, mint akik túlsók földi javakat szedtek össze, de vagyonosodásuk nem állt arányban a hazaszeretetükkel s politizálásuk csak veszedelem volt a népre.

“Nap-nap után érkezik hir, hogy a francia szerzetesrendek

otthagyják az országukat és más alkalmas talaj után néznek. Inkább kivándorolnak, semhogy az uj rendszabályoknak alávessék magukat.

“Spanyolországból, a legkatolikusabb államból is mindsürübben a papok elleni zavargásról ad hirt a táviró.

“Mit tesznek tehát a különféle szerzetes rendek? Uj, alkalmasabb területet keresnek működésűk szinteréül és sajnos, ezen uj területet Magyarországon kezdik felfedezni. A jezsuiták máris nagy földterületeket vásárolnak, nálunk és Ausztriában, a kormány pedig a letelepedésüket nem gátolja.

“Hogy a fekete had beözönlése mit fog eredményezni az még a jövő titka, de hogy áldásos nem lesz, az bizonyos.

“A gráci Paulai Szent Vince rend 100 ezer korona segélyt kért és kapott a főváros tanácsától egy rendház és templom építésére.

“A templom és rendházra telket a IX. kerületbe kapott a rend, mert ott a ‘nép szocialista tanokkal van telítve és egy templom felállításával a nép vallásosságát kell emelni’.

“Minden nap kapunk hirt uj beözönlésekről, mindez igazolja, amiket mi régen hirdetünk. A klerikálizmus itt Magyarországon készül tanyát verni s innen akar a felvilágosodás ellen küzdeni.

“Budapesten a szocialisták ellen játszották ki a Szent Vincentéket, de a fekete lobogó nem gyűrhette le a szocialista vörös lobogót ebben az országban.

. “Széli miniszterelnök ur nem bánja, ha a világ összes csuhása itt ver tanyát, ő a szálláscsinálójuk.”

A Nagyváradi Napló 1901. okt. 18-iki számában jelent meg a fenti cikk.

“HAZAFISAG

“Pálfy tisztelendő úrtól megtanultuk, hogy Magyarországon hazafias dolog németet, szerbet, románt, tótot szidni. így van? Ha igy van és ünnepélyesen kijelentem, hogy nem vagyok hazafi. Én minden fajt, nyelvet, vallást, meggyőződést, jogot gyarositásnak nem vagyok batisztelek, én az erőszakos maratja. Ez szocialista nézet elismerem, de nemzeti szempontból nem veszedelem, de a klerikálizmus minden szempontból veszedelmes, hazafias gerjedelemben szidja a nemzetiségeket, de sutytyomban trafikál velük.

“Éppen azért könnyen választhat a magyar ember, csak a vörös és a fekete lobogó között lehet választani. Magyar ember a feketét soha sem választja.”

Nagyváradi Napló 19Ó1 december 21.

AZ 50 ÉVES

L’HUMANITÉ

Ha valaha fontos és szükséges volt bátor, forradalmi, meg nem

alkuvó munkáslapra, úgy a mai időkben rendkívül nagy fontossága van minden Írásnak, amely bátran mondja ki az igazságot.

“Amikor a francia munkások nagy napilapjának a L’Humanitének 50 éves történetét olvasom, akaratlanul is összehasonlítást teszek a mi kis lapunk és a ‘big brother”, a L’Humanité között. A Bérmunkás 43 éves meg nem alkuvó küzdelme, sok mindenben hasonlatos ahoz a küzdelemhez, amelyet a Jean Jaurez által alapított L’Humanité folytatott.

Mind a két lap minden üldözés, lekicsinylés dacára mindenkor hü maradt a munkásosztály nagy harcához. Mindkét lap a munkásság áldozatkészségére támaszkodva biztosította a fenmaradását, fejlődését. Mindkét lap tejesztői nem fizetett ügynökök voltak. Mindkét lap szoros kapcsolatot tart az olvasóival. A L’Humanité-nak 2200 állandó munkás tudósítója van, akik önkéntesen írnak a heti eseményekről, amely a lakhelyükön történik.

4875 bizottság van országszerte a lap terjesztésére és védelmére. Ezeknek a bizottságoknak sok tízezer tagja van. Ezek a bizottságok a L’Humanité vasárnapi számából minden héten fél millió példányt adnak el a nem előfizetőknek.

Ezek a bizottságok rendkívül aktivak, mindig készen állnak, ha a lapnak szüksége van segítségre. Április 11-én éjjel a kormány elkoboztatta a L’Humanité vasárnapi számát. De már reggelre milliós számban jelent meg egy röpirat, amely ismertette az elkobzás okait, nevezetesen, hogy megsértették a cikkben egy “barátságos” ország (Dulles) külügyminiszterét. A bizottságok nem csak Elterjesztették a kiadott röpiratot, de a párizsi bizottságok már délután mint a párizsi dolgozók adományát, egy millió 200 ezer frankot adták át a röpirat kiadásainak a fedezésére.

Szükség is van ilyen gyors és szívós bizottságokra, hiszen jelenleg is közel 4000 per van folyamatba a L’Humanité ellen, amelynek a költségeire a legutóbb lefolytatott gyűjtésnél 341 millió frankot szedtek össze a védelemre.

A hitleri megszállás éveiben 318 esetben adták ki a lapot, összesen több mint 15 millió példányban.

Az ötven éves évforduló alkalmával elhatározták, hogy a munkássajtó példányszámát 800 ezerről egy millióra emelik fel és a bizottságok aktivitását ismerve, kétségtelen, hogy ezt a tervet végre is hajtsák.

Az ötven éves évforduló alkalmával szeretettel köszöntsük a dicső múltai rendelkező francia dolgozók bátor harcos lapját, ha a mi Bérmunkásunk más utón is halad mint a L’Humanité, de a cél egy, a munkásosztály felszabadítása, amelyért való meg nem alkuvó küzdelmét a “Big Brother”-nek példaképen állíthatjuk a világ öntudatos dolgozói elé.

“KIVONULOK”

Jelentette ki a külügyi államtitkárunk, ha Genfben a delegátusok többsége olyan határo-'

zatot hozna, hogy a Kínai Köztársaságot elismeri mint létező hatalmat. Mr. Dulles szerint a 450 milliós kínai nép és annak kormánya csak lázadók, amelyet elismerni nem lehet. Hiába mondják és Írják a polgári politikusok, irók, társadalmi tudósok, hogy évszázadok óta a kínai nép nem volt olyan egységes és nem volt olyan erős központi kormányzata, mint ma. Hogy teljesen megszűntek azok az állapotok, amikor az ország különböző részein kiskirályok, katonai banditák, mellék kormányok uralkodtak. Hogy felszámolták az évszázados maradiságot, és az uj Kína hatalmas gazdasági és kulturális fejlődésen megy keresztül. Hogy megindult egy hatalmas iparosítási folyamat és a mezőgazdaság modernizálása. Mr. Dulles szerint ez mind nem gilt. Kina tényleges kormányának azt a kis klikket ismeri el, amely az amerikai hadihajók védelmével menekült Formosa szigetre és ezeknek az amerikai hadihajóknak a védelmébe, az amerikai adófizetők pénzén él ott és nyomja el a sziget lakosságát.

Mr. Dulles és a kis és nagy politikusok nem csak azt nem tudják megbocsájtani a Kínai Köztársaságnak, hogy felszámolta a profitrendszert és építi a szocialista társadalmat, hanem azt sem, hogy a kínai önkéntesek voltak azok, akiknek a segítségével megállították Koreában az amerikai csapatokat és fegyverszünetre kényszeritették Amerika történetében először anélkül, hogy legyőzték volna az ellenfelet.

A Kínai Köztársaság 1949-től 1953-ig teljesen helyreállította a Japán inváziója és a polgárháború okozta rombolásokat, amelyeket a közgazdaságba okoztak.

1949-hez viszonyítva 1952 év végén a nyersvas termelése majdnem nyolcszorosára, acéltermelése 8 és félszeresére, cement termelése 4 és félszeresére, a papíripar 3 és félszeresére emelkedett. A mezőgazdaság helyzetét mutatja az, mig a régi rendszerben állandó éhínség pusztított, százezrek, milliók haltak éhen, ma már nem csak éhínség nincs, de a Kínai Népköztársaság tekintélyes mennyiségű rizst visz ki külföldre. A helyreállítás befejeztével 1953-ban hozzáfogtak az első öt éves terv végrehajtásához, amely programszerűen halad előre.

Ezektől az eredményektől ijedt meg az amerikai nagytőke, mert ennek a hatása nagyon érezhető a gyarmati népek szabadságharcánál. Látják azt, hogy az uj kínai állam kiállotta a próbát gyakorlatban is és Kínát mint az ébredő Ázsia vezető nagyhatalmát látják.

Berlinban Amerika kénytelen volt belemenni a szövetségesei nyomására abba, hogy a kínai kormányt is meghívják a genfi értekezletre és miután a kínai kormány kinyilatkoztatta abbeli szándékát, hogy komolyan közreműködjön az ázsiai béke helyreállításában, a külügyminiszterünk jobb ügyhöz méltó buzgalommal dolgozik azon, hogy a Kínai Népköztársaság szerepét lecsökkentse és egy Kina elleni egyáégfrontot hozzon létre. Ezt a tervet legalább egyenlőre Anglia és Franciaország elgáncsol-