Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-24 / 1829. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. április 24. HUSZADIK SZÁZAD — FÉL-ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF XVI “BACK TO NORMALCY” Az első világháború az amerikai tőkésosztály részére olyan magas profitlehetőséget nyújtott, aminőhöz hasonlót addig még nem szolgáltatott a történelem. Az 1911-14-es ipari pangást nagy ipari fellendülés váltotta fel s mint ilyenkor máskor is történt, most is nagyon megerősödtek a szakszervezetek. Az American Federation of Labor (AFL) tagsága elérte az öt és fél milliót, az összes szakszervezetek taglétszáma körülbelül hét milliót tett ki, ami igen magas szám volt akkor. De nem csak taglétszámban emelkedtek az unionok, hanem nagyon sok munkáltatóval ismertették el a szervezetet. A munkáltatók, miután a hadirendeléseknél olyan árakat kaptak, amelyet csak akartak, inkább elismerték azokat, csakhogy a munkabeszüntetéseket elkerüljék, hiszen az úgynevezett “cost plus” rendeléseknél annál nagyobb a hasznuk, minél többet fizetnek a munkásoknak. A fegyverszünet azonban végetvetett a határtalan nagy profitnak és a munkáltatók azonnal hozzákezdtek a szakszervezetek erejének megtöréséhez. Éhez elsősorban is olyan kormányra volt szükség, amellyel korlátlanul rendelkezhettek. A demokrata kormány, amely csak a “vörösek” elleni hajszára fektette a súlyt, már nem elégítette ki őket, azért nagy ellenpropagandával olyan népszerűtlenné tették a Wilson adminisztrációt, hogy a republikánusok győzelme biztosnak látszott bármelyik jelölttel is. ALVILÁGI POLITIKUSOK A kedvező körülményeket és alkalmat felhasználta egy csomó olyan politikus, akik a szó szoros értelmében az alvilági gengszterek közül kerültek előtérbe, Warren G. Harding szenátor jelölésére a republikánus ticketen, akit aztán 1920-ban meg is választottak elnöknek. Időközönként még ma is halljuk emlegetni a chicagói szálloda egyik szivarfüsttel telitett szobájában tartott titkos értekezletet, ahol a gengszterpolitikusok megállapodtak az addig teljesen ismeretlen Harding jelölésében. Harding aztán a “back to normalcy” jelszóval kezdte meg az adminisztrációját, ami alatt azt értették, hogy a hatalomra került alvilági politikusok annyit lophatnak, zsarolhatnak, amenynyire csak képesek. A Harding minisztereinek, tanácsadóinak viselt dolgairól már sok könyvet írtak, de valószínű, hogy az elnöki tisztség iránt tanúsított kegyeletből még mindig nem írtak meg mindent. Az ország szerencséjére az országos körutat járó Harding 1923 augusztus 1-én állítólag valamilyen ételmérgezést kapott San Franciscóban és másnap már meg is halt. Nem sokkal a I halála után aztán nyilvánosságra kerültek tanácsadóinak gazj tettei, akik közül néhányan öngyilkosságot követtek el, másokat megöltek és ismét mások börtönbe kerültek, közöttük Fali belügyminiszter is. A Harding adminisztráció történetével érdemes foglalkozni, mert mutatja, hogy a háború végét egyes emberek miként igyekszenek felhasználni a tulgyors meggazdagodásra. Mintha ugyancsak azt láttuk volna a második világháború befejeztével is. MUNKÁSELLENS TÖRVÉNYEK De összehasonlíthatjuk a “vörös mumussal” keltett rémuralmat is. Akkor is előbb a bolsevikok, az IWW, majd a szocialisták ellen indult meg a hajsza, de gyorsan átcsaptak a szakszervezetekre is. Valójában a szakszervezetek hatalmának a megtörése sokkal fontosabb volt a munkáltatóknak, mint a “vörösek” elnyomása. A vörös hisztériát csak azért keltették, hogy úgy az egyes államokban, mint a szövetségi törvényhozókkal is munkásellenes törvényeket hozassanak, amelyekkel a szakszervezetek erejét törték meg. Ma az amerikai munkáltatók pontosan követik az első világháború utáni akciójukat. A szakszervezetek elleni nagyobb támadást a koreai háború megakadályozta, de mint látjuk, most már úgy erősbitik a Taft- Hartley törvényt, hogy a szakszervezetekből csak báb-szervezetek lesznek annak dacára, hogy az AFL és a CIO vezérei állandóan azzal dicsekszenek, hogy az ő szervezeteik az igazi SZABAD szakszervezetek. A tőkés termelési rendszert megtartó európai országok az első világháború gazdasági csapásai alól nem igen tudtak menekülni. Nem csak lerombolt városokat, de a lerombolt gyárakat sem tudták helyreállítani. Dacára az amerikai segítségnek, rövid időn belül az egyetlen Szovjetuniont leszámítva mindenfelé a munkanélküliek nagy tömegei kerültek az utcára. Különösen erősen érintette ez a válság a kereskedők, az iskolázottak és a professzionális volt katonák osztályát. ELVESZETT GENERÁCIÓ Szállóigévé lett, hogy az a generáció, amely akkoriban érte el nagykorúságát, nem találhat helyet magának, miért is “az elveszett generáció” nevet kapta. Az éhínséggel küzdő munkanélküliek természetesen változást akartak, s nehogy gazdasági rendszerváltozást követeljenek, a földbirtokosok, iparbárók, bankárok és kereskedők úgy Olaszországban, mint Németországban financiálisán támogatták a nemzeti szocializmus név alatt jelentkező kalandor mozgalmat. Ez a mozgalom Olaszországban Mussolinit, Németországban pe- I dig Hitlert juttatta hatalomra. Afasizmus, vagy annak német formája, a nácizmus az emberiség történetében eddig ismert leggonoszabb eszmét és mozgalmat jelölik meg. Mindkettő a túlzó hazafiság, — a sovinizmus álcája alatt működik; mindkettőnél egyéni hatalom és pénzvágy a mozgató erő. Pénzért, hatalomért felál d o z n a k egész nemzeteket, fajokat, ha kell akár egész világrészeket is. Lehet, hogy a fasiszták között is akad egynéhány fanatikus, bigot, aki elvakultságában nem tudja, hogy mit csinál, de ezeknak a száma nagyon kevés; az óriási többség TUDATOSAN GONOSZ, tudatosan törekszik másuk vagyonára, mások szabadságának megfosztására úgy, hogy rabszolga munkára foghassa őket. Az ily gonoszlelkü emberek száma jóval nagyobb, mint általában hinni lehet. De ez nem csoda, hiszen a tőkés termelési rendszerben minden munkásnak HARCOLNI KELL a megélhetésért minden más munkástársa ellen is. Ez az örökös harc kiöli belőlük a közösségi szellemet és igy munkanélküliség esetén hajlamosak hitelt adni a demagógoknak, akik valamely kisebbségi csoportot vádolnak az Ínség miatt, amig ők mindenféle javakat ígérnek, ha hatalomra jutnak. “AMERICAN PLAN” Bárcsak visszaemlékezne az amerikai munkásság a Hitlert és Mussolinit, hatalomra juttató mozgalmakra, mert akkor látná, hogy mennyire utánozzák ma itt ugyanazon módszereket. Nem kell nagy látnoki tehetség annak meglátásához, hogy ha a mai gazdasági visszaesésből jelentékeny ipari pangás lesz, akkor a McCarthy-féle demagógok tényleg nagy hatalomra jutnak. Itt még csak azt akarom megjegyezni, hogy Magyarország népének a fasizmus nem volt uj dolog. Ott megismerték azt Horthy uralma alatt mindjárt az első világháború befejezte után, habár ott nem a fasizmus, hanem a “fehér terror” nevet kapta. Később azonban megállapítottuk, hogy úgy Mussolini mint Hitler Horthy pribékjeitől tanulták szadista módszereiket és azért Horthyt, a lovas tengerészt, a “fasizmus atyja” kétes értékű néven emlegettük. Sajnos vannak itt, Amerikában a magyorok között elegen, akik nagyon büszkék erre a névre. A “back to normalcy” jelszó alapján az amerikai munkáltatók számos egyesülete a munkaviszonyokra vonatkozólag az “American Plan” módszert vetette felszínre, hogy “megszabadítsa az amerikai munkásokat a union béklyóitól”, — hirdették. Az “American Plan” tehát a nyílt műhelyt jelentette,. A munkáltatók nagy szövetségbe tömörülten harcoltak a szakszervezetek ellen. Felhasználták a háború utáni első kisebb ipari viszszaesést a bérek leszorítására, a munkaidő meghosszabbítására, de különösen a unionokkal kötött szerződések beszüntetésére. A szakszervezetek természetesen sztrájkkal feleltek a támadásra, de mert már volt elég fö-MÁJUS CHICAGO FIGYELEM! Meghívunk minden munkástársat az IWW által tartandó MÁJUSI ÜNNEPÉLYRE pénteken, április 30-án 7:30 kezdettel a Milda Theatre Hall helyiségében 3140 S. Halsted Street. Belépőjegy ára 35 cent. Kitűnő szónokok. LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A los angelesi IWW szervezet május 1-én MÁJUS NAPI ÜNNEPÉLYT rendez a Gallaghers Gardenban, 4322 Homert St. alatt 7:30 kezdettel. Útirány — Autóval vegye a Passadena Freewey-t a 43 és Homer St.-ig. Bússal vegye a 25. számú kocsit a Griffin Aven.-n és szálljon le Mosher St.-nél, ahonnan egy rövid sarok séta a Homer St. Mindenkit szívesen látunk. Bővebb felvilágosításért hívja CA 2-3147. A Rendezőség FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE! SZOMBATON, MÁJUS 1-ÉN, Több irányú progresszív szónoka lesz annak a MÁJUSI GYŰLÉSNEK amely a S.I.A. HALL-ban este 8 órai kezdettel lesz megtartva. 813 Broadway (a 11 és 12-ik utcák között) New York, Minden érdeklődőt szívesen lát a Rendezőség. lös munkás a munkapiacon, csaknem az összes sztrájkok elvesztek. Az aktívabb unionistákat felekete listára tették, a sztrájkolókat kiéheztették, mire azok egy része kilépett a szervezetből s úgy ment vissza dolgozni. Rövid két év alatt az AFL taglétszáma leesett 3 és fél millióra. LECSURGÓ RENDSZER A Harding adminisztráció természetesen teljes erejével segítette a munkásszervezetek letörését. De azért nem mondhatjuk, hogy Harding összes tanácsadói gengszterek és alvilági alakok közül kerültek ki, a munkásosztály szempontjából nézve voltak közöttük még annál rosszabbak is. Ilyen volt például Andrew W. Mellon, az ország egyik leggazdagabb embere, az aluminium ipar kizárólagos tulajdonosa, aki Harding pénzügyminisztere lett, aki tehát az adó-politikát intézte. És ugylátszik, hogy a saját osztálya szempontjából nagyon jól intézhette az adózást, mert amig a nagy botrány után a többi minisztereknek távozni kellett, Mellont nem csak Coolidge, de még Hoover is megtartotta. Nos, állítólag ettől a Mellontól származott a “trickle-down”