Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-24 / 1829. szám
1954. április 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal "FESZÍTSD MEG" AZ INDUSTRIAL WOKKEKS OF THE WORLD IPAKI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA (Vi.) Nem arról van szó, dacára hogy nagypénteki napok előtt irom ezen cikket, hogy a főpapok hamis vádjai, lázitásai alapján, állítólag Jéziís megfeszítését követelte a tudatlan tömeg, hanem arról, hogy most is ilyen hamis vádak, sőt csak a hamisan vádolt egyénekkel való társalgás, barátság is elegendő arra, hogy a fenti “Feszítsd meg” kiáltással rohanjanak egy ilyen kiszemelt áldozatra. Mert habár a kivégzési módszer változott a római uralom óta, de az igazság és az igazmondók elleni harc alig ment át valamilyen változáson, vagy ha igen, csak rosszabbodott, mert még a kétezer évvel ezelőtti, tehát a barbár korszak üldözési rendszere szerint sem végezhették ki az apostolokat, akik nem csak jóbarátságban voltak Jézussal, hanem a tanítványa, kövezetük is voltak. AZ AMERIKAI ÜLDÖZÉSI MÓDSZER Itt ha Jézust ugyan azon vádak alapján elfogták volna mostan, akkor minden tanítványát is vele együtt halálra ítéltek volna, mint akik a kormányt akarják megdönteni, hogy Jézust királynak kiáltsák ki, amint az akkori főpapság állította. Ezt bizonyítják azon tárgyalások, vizsgálatok, gazdasági és politikai kivégzések, melyekkel mindazon gondolkozó embereket, tanárokat, papokat, újságírókat sújtanak, akik valaha is barátkoztak, vitatkoztak a vörösökkel, vagy a sors véletlensége folytán rokonságba kerültek olyanokkal. Különösen ha olyan szülőket kaptak véletlenségből, akik valaha is olvastak radikális lapokat vagy barátkoztak vörösökkel. Most legújabban Dr. Robert J. Oppenheimer lett az üldözés célpontja. A megbocsájthatatlan bűnei közé sorolják azt, hogy vörösökkel barátkozott, egy volt kommunista pőt vett el felesé(lecsurgó) gazdasági elv, amit egyesek ma is igen nagy szeretettel emlegetnek. Ezen lecsurgó rendszernek a lényege az, hogy minél nagyobb profitot kapnak a munkáltatók, annál többet juttatnak a munkásaiknak is. Általánosságban szólva: Minél gazdagabbak lesznek a gazdagok, annál több csurog le tőlük az alantasabb gazdasági színvonalon élő osztályokhoz is. Szóval Mellon olyan adórendszert hirdetett, amely a népesség többi rétegeinek rovására nagyon kedvezett a gazdagoknak — amely osztályhoz természetesen ő maga is tartozott. De nem csak az adórendszert, hanem az ország minden másféle gazdasági megnyilvánulásának oly berendezését hirdette, amelynél a jövedelem felülről csurog alá a gazdagok jószívűsége és kénye-kedve szerint. Aki úgy látja, hogy az Eisenhower adminisztráció még a ^‘‘lécsurgó’’ rendszer alkalmazásában is követi a Harding adminisztrációt, nem valami sokat téved. (Folytatjuk) gül és az amerikai tőkések hűséges szövetségese Francisco Franco elleni harcban pénzbeli támogatást adott azoknak, akik ezen zsarnok ellen harcoltak. Urey, Lillienthal, Lattimore, Leo Szilárd és sok sok más Amerika legjobb tudósai, tanárai, mind ezen okok miatt lettek támadva, perelve, állásaiktól megfosztva, megbélyegezve, mert vagy társalogtak, vitatkoztak a vörösökkel, vagy olyasmit mertek mondani, amit a kommunisták is mondtak. Nem az a lényeges, hogy igaz-e az, hanem az, hogy ha a kommunisták mondták azt, például Chiang Kai-shek igaz mivoltát, akkor aki azzal megegyezik az is olyan gonosz személy, mint a kommunisták. A GONDOLKOZÓ EMBEREK A SZOCIALIZMUSÉRT Legtöbb tanár, tudós, mint Einstein is, tisztában van azzal, hogy a társadalmi, gazdasági rendszerek, mint minden más változáson, tökéletesedésen kell, hogy keresztül menjen. Ezt semmiféle reakció, ellenforradalom sokáig nem tudja visszaszorítani. Erre hozzák fel példának Hitler, Mussolini, Franco ellenforradalmait. Ezen tanárok ismerik a történelmet, a múltat, a jelent és következtetni tudják a jövőt, tehát sokszor akarva, nem akarva megmondják azt, vagy vitatják más tanárokkal, néha tanulókkal. Nincs egyetlen egy a tanárok között, aki valaha ne társalgóit volna vörösökkel, vagy ne tanulmányozta volna Marx tanait. Nem szólva arról, hogy sokan még tagjai is voltak valamilyen marxi elméleten alapuló szervezetnek, vagy társaságnak fiatal korukban. Hogy mostan nem mernek igazi érzelmeikről, tudásukról nyíltan beszélni a társadalmi és gazdasági kérdéseket illetőleg, az csak azért van, mert látják, hogy milyen kegyetlenül dobálnák ki őket az állásaikból és mehetnének az utcákat seperni. Mert ha már egyszer rájuk ütik a vörös bélyeget, akkor bármilyen tudós, vagy jó tanár is, nem kaphatna többet állást, arról gondoskodnak a trösztök uralma alatt álló egyetemeken és iskolaszéki tanácsokon. Itt Amerikában már többek megemlitették azt az igazságot, mely részben szomorú valóság, hogy nem a munkásság, melyeket még a szakszervezetek is nagyon félrevezetnek, hanem a magasabb iskolákat végzett egyének, leginkább tudósok, tanárok, jó irók, művészek voltak, akik felismerték a történelmi tényeket, hogy a tőkés rendszer idejét múlta, rothadt s csak nagybani vérátömlesztéssel, háborúkkal, tudják tovább fentartani. Ezért a harmincas években, amikor ez olyan nyilvánvaló volt és a megoldás, társadalmi rendszerváltozás annyira szükséges, sokan kimerték mondani véleményeiket, mert az akkori kormány is keresett kivezető utat, mást mint háborút. Reformokat akartak, a dolgozó népnek nagyobb kedvezményeket, aggkori segélyt, munkanélküli biztosítást, olcsóbb, a kormány által épitett és birt házakat. Szervez-A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Egy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Billiókat loptak--------------------------------•— ELCSAPTÁK A FEDERAL HOUSING ADMINISZTRÁCIÓ VEZETŐIT. — ÓRIÁSI ÖSSZEGEKET LOPTAK, CSALTAK ÉS ZSAROLTAK. — EGYMÁST VÁDOLJÁK A POLITIKUSOK. WASHINGTON — Amerika egyik legnagyobb szenzációja, hogy lázas tárgyalások után, amelyekben maga az elnök is résztvett, elcsapták Guy T. 0. Hollyday, Federal Housing Adminisztration Commissioner-t (FHA) akit Eisenhower nevezett ki erre a magasrangu tisztségre. Hollyday elcsapása után nyilvánosságra került, hogy az FHA intézmény 14 más főtiszt- •----------------------------------------viselőjét is vizsgálat alá fogták. Minden titkolódzás dacára is nyilvánosságra került, hogy ezen intézmény, amelyet azért alakítottak, hogy kormánysegéllyel házakat építsenek, vagy meglévő házakat nagyobbitsanak, reparáljanak, óriási összegeket lopott vagy csalt ki úgy a kormánytól, mint azon ügyfelektől, amelyekkel összeköttetésbe kerültek. Amig az ország népének a figyelmét lefoglalták a kommunista mumussal való ijesztgetéssel, az FHA hivatalba tömörült republikánus politikusok megkezdték az aratást. Ez az intézmény egyik ága a Home Finance Adminisztrációnak (HFA) és ennek vezetője Albert M. Cole adminisztrátor. Ez a Cole, amikedési lehetőséget és az uj eszme, valamint a káoszból való kivezető utat, keresték, hirdetését nem tartották bűnnek, hanem biztatónak. Még akkor nem volt a háborús ut látható, mely elodázta a tőkés rendszer pusztulását, legalább itten. Abban igaza van a reakciónak, hogy nagyon sok reform, melyeket a New Deal bevezetett, szocialista jellegűek voltak, azaz első lépés a szocialista rendszer felé, ámbár nagyon kicsi lépés, mégis annyira felbőszítette a tőkés rendszer urait, hogy azokat is árulóknak bélyegezte, akik ezen halvány piros reformokat szorgalmazták, vagy a kivezető ut keresésében az igazi szocialistákkal barátkoztak, tárgyalgattak, vitatkoztak. Most ezekre is rájuk húzzák a pokrócot. kor hírül adták neki Hollyday gyors elcsapását, csodálkozva mondotta: “Pedig Mr. Hollyday jó keresztény ‘gentleman’, nem hiszem, hogy valami törvényellenes dolgot csinált volna, legfeljebb nem volt elég erélyes”. Az Associated Press hire szerint Hollyday tudtával értéktelen s már tulnagy kölcsönt viselő épületeket tulmagasra értékeltek és igy azokra az értéküket sokszorosan meghaladó kölcsönöket vettek fel, amelyek persze elvesztek. Más esetekben kontraktorokkal összejátszottak és a házakat vásárlókat zsarolták meg. Az AP számítása szerint több mint egy billió dollárral károsították meg az államot és a vevő közönséget, amiről a “keresztény gentleman” és társai tudtak. Az FHA botrány bizonyitékot nyújt arra, hogy midőn a politikusok túlzó hazafiaságot mutatnak, alattomban a közvagyont lopják. Tokyo — A Kínai Népköztársaságból jelentik, hogy a 600 billió yuan (250 mülió dollár) államkölcsönt a nép nagy őszszeggel felülmúlva pár nap alatt megvásárolta. Washington — A szenátus Atomenergia Bizottsága évi 20Ó millió dollárt akar költeni oly kísérletekre, amelyek eredménye gyanánt az atomenergiát olcsó módon lehetne átváltoztatni villamos árammá. A bizottság úgy véli, hogy 10 éven belül meg fogják oldani ezt a problémát.
