Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-24 / 1829. szám

1954. április 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal "FESZÍTSD MEG" AZ INDUSTRIAL WOKKEKS OF THE WORLD IPAKI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA (Vi.) Nem arról van szó, da­cára hogy nagypénteki napok előtt irom ezen cikket, hogy a főpapok hamis vádjai, lázitásai alapján, állítólag Jéziís megfe­szítését követelte a tudatlan tö­meg, hanem arról, hogy most is ilyen hamis vádak, sőt csak a hamisan vádolt egyénekkel való társalgás, barátság is elegendő arra, hogy a fenti “Feszítsd meg” kiáltással rohanjanak egy ilyen kiszemelt áldozatra. Mert habár a kivégzési mód­szer változott a római uralom óta, de az igazság és az igaz­mondók elleni harc alig ment át valamilyen változáson, vagy ha igen, csak rosszabbodott, mert még a kétezer évvel ezelőtti, te­hát a barbár korszak üldözési rendszere szerint sem végezhet­ték ki az apostolokat, akik nem csak jóbarátságban voltak Jé­zussal, hanem a tanítványa, kö­vezetük is voltak. AZ AMERIKAI ÜLDÖZÉSI MÓDSZER Itt ha Jézust ugyan azon vá­dak alapján elfogták volna mos­tan, akkor minden tanítványát is vele együtt halálra ítéltek volna, mint akik a kormányt akarják megdönteni, hogy Jé­zust királynak kiáltsák ki, amint az akkori főpapság állította. Ezt bizonyítják azon tárgya­lások, vizsgálatok, gazdasági és politikai kivégzések, melyekkel mindazon gondolkozó embere­ket, tanárokat, papokat, újság­írókat sújtanak, akik valaha is barátkoztak, vitatkoztak a vö­rösökkel, vagy a sors véletlen­­sége folytán rokonságba kerül­tek olyanokkal. Különösen ha olyan szülőket kaptak véletlen­­ségből, akik valaha is olvastak radikális lapokat vagy barátkoz­tak vörösökkel. Most legújabban Dr. Robert J. Oppenheimer lett az üldözés célpontja. A megbocsájthatat­­lan bűnei közé sorolják azt, hogy vörösökkel barátkozott, egy volt kommunista pőt vett el felesé­(lecsurgó) gazdasági elv, amit egyesek ma is igen nagy szere­tettel emlegetnek. Ezen lecsur­­gó rendszernek a lényege az, hogy minél nagyobb profitot kapnak a munkáltatók, annál többet juttatnak a munkásaik­nak is. Általánosságban szólva: Minél gazdagabbak lesznek a gazdagok, annál több csurog le tőlük az alantasabb gazdasági színvonalon élő osztályokhoz is. Szóval Mellon olyan adórend­szert hirdetett, amely a népes­ség többi rétegeinek rovására nagyon kedvezett a gazdagok­nak — amely osztályhoz termé­szetesen ő maga is tartozott. De nem csak az adórendszert, ha­nem az ország minden másféle gazdasági megnyilvánulásának oly berendezését hirdette, amely­nél a jövedelem felülről csurog alá a gazdagok jószívűsége és kénye-kedve szerint. Aki úgy látja, hogy az Eisen­hower adminisztráció még a ^‘‘lé­­csurgó’’ rendszer alkalmazásá­ban is követi a Harding admi­nisztrációt, nem valami sokat téved. (Folytatjuk) gül és az amerikai tőkések hű­séges szövetségese Francisco Franco elleni harcban pénzbeli támogatást adott azoknak, akik ezen zsarnok ellen harcoltak. Urey, Lillienthal, Lattimore, Leo Szilárd és sok sok más Ame­rika legjobb tudósai, tanárai, mind ezen okok miatt lettek tá­madva, perelve, állásaiktól meg­fosztva, megbélyegezve, mert vagy társalogtak, vitatkoztak a vörösökkel, vagy olyasmit mer­tek mondani, amit a kommunis­ták is mondtak. Nem az a lénye­ges, hogy igaz-e az, hanem az, hogy ha a kommunisták mond­ták azt, például Chiang Kai-shek igaz mivoltát, akkor aki azzal megegyezik az is olyan gonosz személy, mint a kommunisták. A GONDOLKOZÓ EMBEREK A SZOCIALIZMUSÉRT Legtöbb tanár, tudós, mint Einstein is, tisztában van azzal, hogy a társadalmi, gazdasági rendszerek, mint minden más változáson, tökéletesedésen kell, hogy keresztül menjen. Ezt sem­miféle reakció, ellenforradalom sokáig nem tudja visszaszoríta­ni. Erre hozzák fel példának Hitler, Mussolini, Franco ellen­­forradalmait. Ezen tanárok is­merik a történelmet, a múltat, a jelent és következtetni tudják a jövőt, tehát sokszor akarva, nem akarva megmondják azt, vagy vitatják más tanárokkal, néha tanulókkal. Nincs egyetlen egy a tanárok között, aki vala­ha ne társalgóit volna vörösök­kel, vagy ne tanulmányozta vol­na Marx tanait. Nem szólva ar­ról, hogy sokan még tagjai is voltak valamilyen marxi elméle­ten alapuló szervezetnek, vagy társaságnak fiatal korukban. Hogy mostan nem mernek iga­zi érzelmeikről, tudásukról nyíl­tan beszélni a társadalmi és gaz­dasági kérdéseket illetőleg, az csak azért van, mert látják, hogy milyen kegyetlenül dobál­nák ki őket az állásaikból és me­hetnének az utcákat seperni. Mert ha már egyszer rájuk ütik a vörös bélyeget, akkor bármi­lyen tudós, vagy jó tanár is, nem kaphatna többet állást, arról gondoskodnak a trösztök ural­ma alatt álló egyetemeken és iskolaszéki tanácsokon. Itt Amerikában már többek megemlitették azt az igazságot, mely részben szomorú valóság, hogy nem a munkásság, melye­ket még a szakszervezetek is na­gyon félrevezetnek, hanem a ma­gasabb iskolákat végzett egyé­nek, leginkább tudósok, tanárok, jó irók, művészek voltak, akik felismerték a történelmi ténye­ket, hogy a tőkés rendszer idejét múlta, rothadt s csak nagybani vérátömlesztéssel, háborúkkal, tudják tovább fentartani. Ezért a harmincas években, amikor ez olyan nyilvánvaló volt és a megoldás, társadalmi rend­szerváltozás annyira szükséges, sokan kimerték mondani vélemé­nyeiket, mert az akkori kormány is keresett kivezető utat, mást mint háborút. Reformokat akartak, a dolgozó népnek na­gyobb kedvezményeket, aggkori segélyt, munkanélküli biztosí­tást, olcsóbb, a kormány által épitett és birt házakat. Szervez-A munkásosztály és a munkáltató osztály között s^mmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Egy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Billiókat loptak--------------------------------•— ELCSAPTÁK A FEDERAL HOUSING ADMINISZTRÁCIÓ VE­ZETŐIT. — ÓRIÁSI ÖSSZEGEKET LOPTAK, CSALTAK ÉS ZSAROLTAK. — EGYMÁST VÁDOLJÁK A POLITIKUSOK. WASHINGTON — Amerika egyik legnagyobb szenzációja, hogy lázas tárgyalások után, amelyekben maga az elnök is részt­­vett, elcsapták Guy T. 0. Hollyday, Federal Housing Adminisz­­tration Commissioner-t (FHA) akit Eisenhower nevezett ki erre a magasrangu tisztségre. Hollyday elcsapása után nyilvánosságra került, hogy az FHA intézmény 14 más főtiszt- •----------------------------------------­viselőjét is vizsgálat alá fogták. Minden titkolódzás dacára is nyilvánosságra került, hogy ezen intézmény, amelyet azért alakí­tottak, hogy kormánysegéllyel házakat építsenek, vagy meglé­vő házakat nagyobbitsanak, re­­paráljanak, óriási összegeket lo­pott vagy csalt ki úgy a kor­mánytól, mint azon ügyfelektől, amelyekkel összeköttetésbe ke­rültek. Amig az ország népének a fi­gyelmét lefoglalták a kommu­nista mumussal való ijesztgetés­sel, az FHA hivatalba tömörült republikánus politikusok meg­kezdték az aratást. Ez az intéz­mény egyik ága a Home Finance Adminisztrációnak (HFA) és ennek vezetője Albert M. Cole adminisztrátor. Ez a Cole, ami­kedési lehetőséget és az uj esz­me, valamint a káoszból való ki­vezető utat, keresték, hirdetését nem tartották bűnnek, hanem biztatónak. Még akkor nem volt a háborús ut látható, mely el­odázta a tőkés rendszer pusztu­lását, legalább itten. Abban igaza van a reakciónak, hogy nagyon sok reform, melye­ket a New Deal bevezetett, szo­cialista jellegűek voltak, azaz első lépés a szocialista rendszer felé, ámbár nagyon kicsi lépés, mégis annyira felbőszítette a tő­kés rendszer urait, hogy azo­kat is árulóknak bélyegezte, akik ezen halvány piros reformokat szorgalmazták, vagy a kivezető ut keresésében az igazi szocia­listákkal barátkoztak, tárgyal­­gattak, vitatkoztak. Most ezek­re is rájuk húzzák a pokrócot. kor hírül adták neki Hollyday gyors elcsapását, csodálkozva mondotta: “Pedig Mr. Hollyday jó keresztény ‘gentleman’, nem hiszem, hogy valami törvényel­lenes dolgot csinált volna, leg­feljebb nem volt elég erélyes”. Az Associated Press hire sze­rint Hollyday tudtával értékte­len s már tulnagy kölcsönt vise­lő épületeket tulmagasra érté­keltek és igy azokra az értékü­ket sokszorosan meghaladó köl­csönöket vettek fel, amelyek persze elvesztek. Más esetekben kontraktorokkal összejátszot­tak és a házakat vásárlókat zsa­rolták meg. Az AP számítása szerint több mint egy billió dol­lárral károsították meg az álla­mot és a vevő közönséget, ami­ről a “keresztény gentleman” és társai tudtak. Az FHA botrány bizonyitékot nyújt arra, hogy midőn a politi­kusok túlzó hazafiaságot mutat­nak, alattomban a közvagyont lopják. Tokyo — A Kínai Népköztár­saságból jelentik, hogy a 600 billió yuan (250 mülió dollár) államkölcsönt a nép nagy ősz­­szeggel felülmúlva pár nap alatt megvásárolta. Washington — A szenátus Atomenergia Bizottsága évi 20Ó millió dollárt akar költeni oly kísérletekre, amelyek eredménye gyanánt az atomenergiát olcsó módon lehetne átváltoztatni vil­lamos árammá. A bizottság úgy véli, hogy 10 éven belül meg fog­ják oldani ezt a problémát.

Next

/
Thumbnails
Contents