Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-17 / 1828. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954 április 17. HUSZADIK SZÁZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF XV. NEMZETEK LIGÁJA Már az első világháború ide­jén felmerült az a kérdés, hogy valami világszervezet félét kel­lene létrehozni, amely képes len­ne megakadályozni az olyan borzalmas háborúkat, mint amin a világ népe már addig is át­ment. Ezt az eszmét állítólag először Asquit angol miniszter­­elnök pendítette meg s miután nagyon megtetszett Woodrow Wilson amerikai elnöknek, az említést tett róla a történelmi hírnevet nyert 14 pontjában. Ezért a Versailles (Páris) bé­kekonferencia delegátusait nem érte váratlanul a League of Na­tion (Nemzetek Ligája) meg­alakítására szóló ajánlat, amit rövid tárgyalás után 1919 ja­nuár 25 napján el is fogadtak. Első elrfökéül Wilsont választot­ták meg, aki a tulajdonképpeni alakuló gyűlést április 28-ára hívta össze Genf (Svájc) város­ba. Ez a gyűlés aztán kimondot­ta a végleges megalakulást 42 állam csatlakozásával, amelyek delegátusai a következő év (1920) január havában tartot­ták az első kongresszust Páris­­ban. Ezen világszervezethez még több állam is csatlakozott és a csúcspontján 63 állam tartozott hozzá, de később a számuk le­esett 57-re. Még igy is igen te­kintélyes szám lett volna, azon­ban a szervezet semmi tényleges hatalomra sem tudott szertten­­ni, részben azért, mert a gazda­ságilag legerősebb állam, az Egyesült Államok sohasem csat­lakozott, részben pedig azért, mert a többi nagyhatalmak csak arra akarták felhasználni, hogy azon keresztül gyarmataikat szaporítsák a németektől elvett területekkel. AMERIKAI SZENÁTUS Noha a Nemzetek Ligája fel­állításán legodaadóbban Wilson dolgozott, a szenátusban olyan nagy ellenzékre talált, hogy nem tudta keresztülvinni annak jóváhagyását; Ez annyira bán­totta Wilsont, hogy idegletörést kapott s nemsokára bele is pusz­tult. Wilsont ma is úgy emlege­tik, mint a League of Nation mártírját. A szenátusban leginkább az­ért ellenezték az Egyesült Nem­zeteket, mert az kimondottan a megalakulás idejében talált “sta­­tusqout”, vagyis azt, hogy min­den állam, terület, gyarmat, stb. olyan állapotban marad, mint ta­lálták a Nemzetek Ligája elfo­gadásának idején. A szenátorok ezt ellenezték, mert a gyarma­tokat, — amikből még az ame­­rikai kontinensen is maradt né- ; hány, —; örökös gyarmati álla- ! pótba kényszeritették volna. Vi- : szont Anglia, Franciaország és ! Japán nem engedtek ebből a ! pontból. így az amerikai szená- i tusban nagy többséggel lesza- i vazták. Később a ligából önké- 1 nyesen kiléptek egyes országok, i I másokat pedig kizártak s igy League of Nation megbukotl J mielőtt valami érdemleges szol gálatot teljesíthetett volna. 1 ; vagyonát egy kisebb bizottság ra bízták, amely 1946 április ha vában kimondotta a véglege feloszlást s a kis vagyonát átad ta a közben alakult Egyesül Nemzeteknek. (United Nations' Akik figyelemmel kisérik í teljesen amerikai befolyás alat álló Egyesült Nemzetek munká ját, láthatják, hogy az ma ép pen úgy a gyarmati uralom fen 1 tartásán dolgozik, mint tervez ték a Nemzetek Ligájával is, d( amig akkor az amerikai szená tus teljes erejével ellenezte, nu ugyanolyan mértékben helyesli A pálfordulás magyarázata na gyón egyszerű; azóta Amerika is szerzett egy csomó gyarma tot, noha azokat más név alatl említik. A KELLOG-TERV Ha már itt vagyunk, megem­líthetjük, hogy a két világhábo­rú között még egy kísérlet tör­tént a háborúk kiküszöbölésére, vagy legalább is annak korláto­zására. Ez a Kellogg-plan név alatt ismeretes. Frank Kellogg, amerikai és Aristide Briand francia külügyminiszterek 1927- ben egyezséget kötöttek a há­ború törvénytelenitésére és a fegyverkezés korlátozására és kimondották, hogy ezen béke­­szerződéshez a többi államok is csatlakozhatnak. Csatlakozott is vagy egy tu­catnyi állam, de amikor a fegy­verek korlátozására gyűlést hív­tak össze Párisban, megjelentek ott a Bethlehem Steel Company ügynökei, ujságiróknek adva ki magukat s olyan propagandát fejtettek ki, hogy a fegyverek korlátozásából nem lett semmi. Ennek a propaganda csoportnak a vezetője (a nevére már nem emlékszem), még el is dicseke­dett a sikereivel, ami állítólag csak 140,000 dollárjába került a nagy hajógyárnak, ami igazán csekélység, hiszen egyetlen ha­dihajó építésénél sokszorosan több profitot húztak. PROHIBICIÓ Még Wilson adminisztrációja alatt részben mint háborús in­tézkedést behozták az ital-tilal­mi törvényt. Előzőleg a szeszes italok gyártásának és forgalom­ba hozásának jogát az egyes ál­amok gyakorolták. Akadtak ál­amok mindjárt a Polgárháború után, amelyek “szárazak” let­tek, vagyis kitiltották a szeszes italt. Az alkohol elleni agitáció Amerikában is igen régi keletű, de inkább csak vallási és etikai alapon és nem egészségügyi szempontból folytatták, rende­sen csak a professzionális “pro­­hibicionisták”. Legalább az ál­lamok fele már rövidebb-hosz­­szabb időre megpróbálkozott az italtilalommal, amig végre 1919- ben alkotmány módosítás gya­nánt javasolták, ami 1920 janu­árjában meg is kapta a kívánt két-harmad (állam) többséget, mire mint az alkotmány 18-ik módosítása törvényerőre emel­kedett. De amilyen nagy diadallal fo­gadták ezt a tilalmat, hamaro­san éppen olyan gyülöltté lett, mi természetes, hiszen nem előz­te meg áz alkohol ellenes okta­tás, ami nélkül csak állam erő­szakoskodást láttak benne. Egy­szerre tele lett az ország titkos pálinkafőzőkkel, titkos korcs­mákkal (speakesy), bootlegerek­­kel, stb. Miután a törvények be­tartása felett az állam, városi és a szövetségi rendőrök egyfor­mán ügyeltek, hihetetlen mére­tű korrupció forrásává lett az italtilalom. A rendőrségnek nyílt mellékeresetet biztosított az ital­csempészet elnézése. Ez a korrupció végre akkora méreteket öltött, hogy a bootle­­gereken és a rendőrségen kívül mindenki igyekezett megszaba­dítani az országot a 18-ik módo­­sitványtól, amit csak újabb mó­­dositvánnyal érhettek el. Ezt az alkotmány módosítást, amely a XXI-ik számot nyerte, amely te­hát érvénytelennek nyilvánítja a XVIII-ikot, a Roosevelt admi­nisztrációja alatt hamarosan meghozták mindját 1933-ban. Ezzel a jobb sorsot érdemlő kí­sérlet csúnya kudarcba fulva vé­gétért. A tanulság: Hogy az emberek egyéni szokásait törvényekkel, rendeletekkel nem lehet megvál­toztatni. Ennek egyetlen módja a. nvelés. Az iszákosságnak, do­hányzásnak, nőknél a túlzóan ki­hívó divatnak, stb. csakis a ne­velés révén lehet korlátokat szabni. A Wilson adminisztrációja alatt említésre méltó még a bos­­;oni rendőrség sztrájkja. Nem azért, mintha ez magában véve valami nagy jelentőségű lett volna, hanem inkább csak az­ért, mert az állam kormányzója, Calvin Coolidge nagyon gyorsan és erőszakosan elfojtotta. Er­ről a Coolidgeról más államok­ban addig úgyszólván senki sem hallott, mégis ezen sztrájktörés­sel olyan hírnévre tett t szert, hogy a következő évben Harding mellett alelnöknek jelölték a re­publikánusok s igy jutott $>e ké­sőbb a White Houseba is. A NAGY ÁTOK Wilson 19l9 szeptember ha­­vában nagy idegletörést kapott s nyilvánvaló lett, hogy nem so­káig fog élni. Egy amerikai is­merősöm akkor felvilágosított hogy nagy átok van a HÁBO­RÚS ELNÖKÖKÖN. (Háborús ! elnök az, aki háborút üzen). ' Ezen átok szerint egyetlen há­borús elnök sem hagyja el épen ■ a Fehérházat. Amikor látta, hogy kételke- : dem a dologban, előállt a pél- s dákkal: “Ugy-e megölték Lin- i colnt (Civil war), megölték Mc­Kinley t (Spanyol-amerikai há­ború) s ime, most itt van Wil- : sont!” (Első világháború). : Midőn 1945-ben Roosevelt is < hirtelen meghalt agyvérzés kö- < vetkeztében, megint jelentkezett 1 az ismerősöm: < — Ugy-e, nem lehet az átok 1 elől menekülni? — Roosevelt is 1 háborús elnök volt, hadat üzent 1 a második világháborúban. ' 1 A múlt évben én kérdeztem * tőle: i LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A los angelesi IWW szerve­zet május 1-én MÁJUS NAPI ÜNNEPÉLYT rendez a Gallaghers Garden­ban, 4322 Homert St. alatt 7:30 kezdettel. Útirány — Autóval vegye a Passadena Freewey-t a 43 és Homer St.-ig. Bússal vegye a 25. számú kocsit a Griffin Aven.-n és szálljon le Mosher St.-nél, ahonnan egy rövid sa­rok séta a Homer St. Mindenkit szívesen látunk. Bővebb felvilágosításért hívja CA 2-3147. A Rendezőség — Nos, mi van a nagy átok­kal? Truman otthagyta a Fe­hérházat olyan egészségesen, mint a makk? , — Truman nagyon okos em­ber, — felelte a barátom, — na­gyon jól ismeri a történelmet, mást nem is ismer, igy tudomá­sa van erről a nagy átokról, azért nem üzent háborút Koreá­ban és azért nem is nevezte há­borúnak, hanem csak ‘‘rendőr­akciónak’’. — Szóval becsapta a nagy át­kot? — kérdeztem. — De hát mi van Ike-val, hiszen neki is van valami köze a háborúkhoz ? • — Van, van, — ismerte be a barátom, — valószínű, hogy ő is tud erről a nagy átokról, azért jár annyiszor a templomokba, — mindenféle templomokba, hogy imákkal ellensúlyozza az átkot. Nos, aki eddig még nem tud­ta, hogy háború helyett miért folytattunk csak rendőrakciót Koreában, az itt megkapta az egyetlen hivatalos információt, — de csak úgy négyszem kö­zött maradjon, ne adják tovább. (Folytatjuk) AMERIKAI FILMEKET AKARNAK. CANNES, Franciaország — A Cannes film-fesztivál alkal­mat adott arra, hogy a szovjet delegáció vezetője, Gregori Alexandrov tanácskozást kezd­jen az amerikai filmipar képvi­selőjével arra vonatkozólag, hogy az oroszok újból vásárol­janak amerikai filmeket, amit a háború óta abbahagytak. Midőn Eric Johnston, az amerikai “film-cár” Moszkvában járt 1949-ben, megállapodtak abban, hogy a Szovjetunión megvásárol 50 amerikai filmet. A politikai viszonyok azonban hamarosan úgy elmérgesültek, hogy ezen egyezményből nem lett semmi. Az Associated Press hire szerint az oroszok most újból hajlandó­ságot mutatnak arra, hogy ame­rikai filmeket vásároljanak. Washington — A kongresszus alsóházának költségvetési bi­zottsága a julius 1-sővel kezdő­dő “budget” évre 1,061,000,000 dollárt szavazott meg atom­fegyverekre. Ez azonban csak egy része a fegyverekre megsza­vazott 5,566,118,736 dollárt ki­tevő teljes összegnek. — Nem kell tehát attól tartani, hogy a következő évben már nem lesz elég olyan fegyver, amivel tö­megpusztítást lehet végezni.

Next

/
Thumbnails
Contents