Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-17 / 1828. szám
1954. április 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal Uj háborús veszedelem AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között s»mmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint, osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” » A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer keretét építjük a régi társadalom keretein belül. Útban az uj háborúhoz AMERIKA ELŐKÉSZÜLETEKET TESZ AZ INDOKÍNAI BEAVATKOZÁSRA. — DULLES KÜLÜGYMINISZTER NYILATKOZATA. — KÍNÁRA HÁRÍTJA A FELELŐSÉGET. WASHINTON — A képviselőház külügyi bizottsága előtt tanúskodó John Foster Dulles külügyminiszter olyan kijelentéseket tett, amelyekben nyiltan elárulta, hogy az Egyesült Államok megtesz minden előkészületet arra, hogy fegyveresen is beleavatkozzon abba a háborúba, amit a Vietnam nép folytat szabadsága viszszanyerésére. (Vi.) Még az időjárás sem változóbb, bizonytalanabb, mint a háború veszedelme. Mikor már azt hisszük, reméljük, hogy a meglevő háborúknak végetvetnek, Dulles az amerikai háborús uszítok unszolására még nagyob háborút készít elő, vagy legalább is azzal fenyegetőzik. Április 4-ikén Drew Pearson rádió beszédében bejelentette, hogy még soha nem álltunk^ oly közel az Indokínában való háborúhoz, mint mostan. Ezt másnap követte az a bejelentés, hogy Dulles indítványozására Páris, London, New Zealand, Ausztrália tárgyalják a közös fellépést a kínaiak ellen, akik Dulles állítása szerint amerikai, már mint ő mondja, “francia repülőket” lőnek le Indokínában. Amig Amerika Dulles vezetése alatt büszkén jelenti, hogy mindent, még repülőket is civilbe öltöztetve adnak a franciáknak, meg akarja azt tiltani^ hogy Kina fegyvereket, muníciót adjon a függetlenségért, szabadságért harcoló indokinai népnek. Most csak azt akarja elérni, hogy ezen bábkormányokkal összefogva arra kényszerítsék Kínát, hogy szüntesse be ezen fegyver és muníció szállítást, amig Amerika fokozza azt. De a legveszedelmesebb ezen borzalmas tervben, amit nem írnak, nem mondanak meg, hogy ezen említett országok bevonásával, Kina ellen akarják megkezdeni a háborút. Kina atombombázását akarják megkezdeni. Gondolják, hogy az vagy anynyira megijeszti az oroszokat, hogy nem mernek Kina védelmére sietni, vagy ha mernek, akkor azokkal is most végeznének, vagy legalább is azt remélik, mielőtt azoknak sokkal több A és H bombájuk lesz. A LAPOK MÉG ELLENZÉKESKEDNEK A detroiti News március 31- iki lapszámában, vezércikkben Ítéli el Dulles “durva vonalát”. A News szerint Dulles mindent kockára tett, éppen a genevai konferencia előtt, annak dacara, hogy Angliában, Franciaországban békés megoldást remélnek. Amint a News kifejezi: “A francia szempontból nagyon fontos, hogy egy elfogadható megöldást nyerjenek a genevai konferencián. Anglia szempontjából nem kevésbé fontos, hogy minden utat kipróbáljanak,^ mely az atombombázás árnyékát távoltartaná a British szigetekről.” “Mr. Dulles durva vonalának kétszeres eredménye az, hogy előre lehetetlenné teszi a genevai konferencia sikerét nem csak azt, hanem veszélyezteti a szövetségünk összetartását. Nyilvánosan mi elfogultan összeszoritott öklöt mutogatunk úgy a vörösök, mint saját szövetségeseink felé. Azóta már a News is változott, azóta már azt ígérik az amerikai háborús uszítok, hogy nem kell “egyedül” felvenni a harcot, hanem ezen ökölbe szón tott amerikai kéz rábírja az említett országokat, szövetségeseket, hogy együttesen kezdjek meg a háborút. A detroiti Free Press-ben a tulajdonos, John S. Knight, ámbár nagyon nagy feneket kerítve, részben védi, megakarja magyarázni miért KELL Amerikának átvenni a franciáktól az indokinai háborút, mert ott fog eldőlni az egész ázsiai világrész sorsa, de mégis fél, mert Knight nagyon jól tudja és meg is Írja, hogy ott nem fog az megállni. Mr. Knight nagyon is figyeli az angol, francia, olasz konzervatív, tehát az uralmon levők lapjait, írásait, igy legijesztőbben idézi a london Daily Express kérdését: “Szembe állunk egy második Koreával?” A TERMÉSZETI KINCSEK ÉRT FOLYÓ HARC Amig Mr. Knight és más józanabb laptulajdonosok, szerkesztők úgy himezve-hámozva teszik fel a kérdést és félnek hogy egyedül kell egész Ázsia ellen felvenni a harcot, Mr. Dulles és a Wall Street-i főnökei tudják jobban, hogy a nemzetközi tőkéseknek most kell felvenni a harcot, még akkor is, ha belepusztulnak, mert ha nem, akkor egész délázsiai természeti kincseket visszaveszik a benszülöttek a saját népük részére. Kikergetik a külföldi tőkéseket. Azt hiszem minden Bérmunkás lapolvasó látta már azokat a jelentéseket, hogy ezen dúsgazdag délázsiai ország milyen sok mindennel bir. Tan, zink, vasérc, olaj, nyersgumi ültetvények, fűszerek vannak, valamint kimeríthetetlen piac a tőkés országok olcsó ipari terményeinek az elhelyezésére. Mert évszázadok óta, ezen európai országok gondoskodtak arról, hogy a benszülöttek ne nyissanak gyárakat, iparokat, amely versenyezne az európai iparral. így nagy lehetőség van arra, hogy Dulles és gazdái, akiknek igen is nagy befolyásuk van az összes tőkés országok kormányainál, rábírják a fentebb említett országokat, hogy “most vagy soha” jelszóval együttesen kezdjék meg a háborút először csak Kina ellen, azt követve Oroszország és az összes szocialista országok ellen, mert nekik a szocializmus a legnagyobb ellenségük, nem egyes országok. Minden józaneszü, gondolkodó ember retteg a háborútól, de éppen itten Amerikában, ahonnan legnagyobb lehetőség van annak megindítására, nincs ellenzék, nincs munkásszervezet, amely azt megtudná, vagy csak akarná is megakadályozni. FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE! Több irányú progresszív szónoka lesz annak a MÁJUSI GYŰLÉSNEK amely a S.I.A. HALL-ban 813 Broadway (a 11 és 12-ik utcák között) New York, SZOMBATON, MÁJUS 1-ÉN, este 8 órai kezdettel lesz megtartva. Minden érdeklődőt szívesen lát a Rendezőség. Dulles kijelentése szerint a “Szabad Világra” (Free World) szörnyű nagy csapás lenne az, ha a Vietnam nép felszabadulna a gyarmati uralom alól, amit mindenáron meg kell akadályozni. Dulles persze a gyarmati uralom alóli felszabadulást a kommunizmus győzelmének bélyegzi s azért akarja megakadályozni. Dulles azért tanúskodott a külügyi bizottság előtt, hogy segítse megszavaztatni a külföldi segélyre előirányzott 3,510,000,- 000 dollár költségvetést, amelynek nagyobb része fegyverkezésre szól. Nyilatkozatának az indokínai háborúra vonatkozó rézletét “titkos” ülésen mondotta el, amin tehát az újságírók nem lehettek jelen. Amit ott mondott, arról csak a bizottság egyes tagjai adtak információt. A bizottság elnöke, John M. Vorys (R. O.) képviselő azt mondotta, hogy Dulles jelentéséből ítélve az Egyesült Államok el van tökélve arra, hogy a vörösek győzelmét meg fogja akadályozni Indokínában; ha lehet, akkor ezt az Egyesült Nemzetek utján, más államokkal együttesen fogja csinálni, de ha nem, akkor egyedül is keresztül viszi. Ez azt jelenti, hogy ha nem tudnák keresztül erőszakolni az Egyesült Nemzetekben az intervenciós javaslatot, akkor az Egyesült Államok egyedül fog beavatkozni. Ezt a beavatkozást azzal indokolják, hogy a Vietnam guerilla csapatokat a kínaiak segítik úgy fegyverrel, mint katonai oktatással. Dulles panasza szerint kínaiak kezelik a légelháritó ágyukat, még hozzá igen hatásosan, azon kívül kínaiak tanítják be a vietminh repülőket és végre kínaiak adják a fegyvereket és képezik ki a csapatokat is. Igaz, hogy mindezt csinálja az Egyesült Államok a franciák segítségére, akik már hajlandók volnának lemondani a gyarmati uralomról, de Amerika ellenzésére nem tehetik, mert akkor mindenféle más segélyt megvonnak tőlük. Dulles szerint a Vietnamban jelenleg folyó nagy harcokkal a “vörösök” előnyt akarnak kivívni maguknak a tervezett genfi tanácskozásra. A másik oldalról viszont azt állítják, hogy az indokinai nép felszabadító háborúját az amerikai adminisztráció a genfi tanácskozás elgáncsolására akarja felhasználni. JÓ TANÁCS CHICAGO — Dr. Irvine H. Page, az American Heart Association elnöke, azt a megszivlelésre érdemes tanácsot adta orvos kollégáinak, hogy mielőtt betegeiket valamilyen diétára fognák, próbálják ki önmagukon azt a diétát. Dr. Page szerint az orvosok nagy többsége nem járatos a diétikában, de azért gyakran adnak olyan tanácsot azon betegeiknek, akik várnak ilyesmit és sokszor többet ártanak, mint használnak a meggondolatlan tanáccsal. Dr. Page egy éven át többféle diétát próbált ki önmagán és azóta nagyon óvatos a diéta tanácsokkal.
