Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-10 / 1827. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. április 10. HUSZADIK SZAZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF XIV. KIRÁLYOK ALKONYA Kétségtelen, hogy az első világháború eredményei közül az emberiség jövőjére legnagyobb befolyást gyakorolt a győzelmes orosz forradalom, amit napról-napra tisztábban látunk. Ez a hatás oly nagymérvű lett, hogy az utóbbi pár évben állandóan az áll a folyóesemények köz-1 pontjában. De azért persze voltak más I fontos következményei is az el- 1 ső világháborúnak. Ilyen volt például Magyarország szétdarabolása, amivel a multheti számunkban foglalkoztunk. És ilyen volt a császárok és királyok elűzése is. Most ehez akarok néhány megjegyzést fűzni. Mint emlékezetes, II. Miklós cár már az első forradalmi megmozdulás után, még 1917 március havában lemondott. A győztes forradalmárok őrizetbe vették, majd a következő év julius havában kivégezték az egész cári családot. II. Wilmos német császár is lemondott 1918 november havában, amikor a hadvezérei tudatták vele, hogy a katonái nem akarnak harcolni tovább. Wilmos gyorsan meglógott és Hollandiában élt még vagy 23 évig, meglehetős nagy kényelemben, mert meghagyták neki az óriási vagyonát. IV. Károly magyar király és osztrák császár sorsa egy kicsit bonyolultabb volt, mert az 1918- as lemondás után megpróbálkozott a visszatéréssel, de kis csapatát a “királyhü” Horthy serege leverte, Károly fogságba, majd száműzetésbe került, ahol 1922-ben történt haláláig mindig várta, hogy mikor hivja már vissza “szeretett” népe a trónra. Sőt mi több, a fia Ottó, még ma is magyar királynak tartja magát, — és vannak még hivei is, — akikkel együtt szeretne visszakerülni a magyar nép nyakára. ISTEN KEGYELMÉBŐL Apróbb-cseprőbb királyokat már eleget dobtak ki, de igazi nagy hatalmak uralkodóit ilyen rakás számra még soha sem hajigáltak szemétre. Pedig ezen uralkodók mindegyike úgy tartotta, hogy HATALMÁT ISTENTŐL NYERTE. A Hapsburgok címében benn volt, hogy “Isten kegyelméből” osztrák császár . . . magyar király, stb. Wilhelm is ragaszkodott ahoz, hogy nem a néptől, hanem Istentől nyerte a hatalmát. A cárok természetesen még jobban, hiszen ők nem csak világi, hanem vallási téren is korlátlan hatalmat tartottak kezeikben. És ime, mihelyt hadseregeiket szétverték, oda lett az istentől származott hatalom is. Középiskolai diák koromban volt egy kis vitánk erről az “isten kegyelméből” való uralkodásról. Az egyik tanárunk, aki ugylátszik elég bátor ember volt, megmagyarázta, hogy miután X vagy Y vezér ( vagy politikus) elegendő hatalomra tesz szert, hirtelen ráeszmél arra, hogy őt az isten uralkodásra szemelte ki és aki nem hiszi el, annak leüti a fejét, vagy legalább is börtönbe dobatja. így az ellenzék inkább elhiszi, mintsem elpusztuljon s az uj korály erőszakszervezete gondoskodik arról, hogy meghozzák az isten kegyelméből való törvényes szentesítést. Egy másik tanárunk, aki nem Ivóit olyan gerinces ember, azt mondotta, hogy az isten kegyel' méből való uralkodás tulajdonképpen gyakorlati megvalósulása a “segits magadon és akkor az isten megsegít” bibliai tételnek. Szóval aki megsegíti magát annyira, hogy megkaparitja a királyi hatalmat, azt az isten is elismeri. Egy harmadik tanárunk, aki adta a nagyon vallásost, azt mondotta, hogy az isten már eleve kiválasztja azt az embert, akit a trónra akar ültetni és igy egész természetes, hogy isten kegyelméből kerül hatalomra még akkor is, ha szabad választás utján jut a trónra. OSZTÁLY URALOM Ugylátszik, hogy a világ nem sokat változott, mert ma, vagyis ötven év múltán még mindig ugyanazon érveket halljuk. Természetesen csak az első magyarázat az igaz, de ahoz is hozzá kell tenni, hogy a királyi hatalom egy csoport, egy osztály hatalmát jelenti. A királyi hatalommal ez az osztály nem csak politikai vezére, de egyben gazdasági kizsákmányolója is lett annak a népnek, amelynek isten kegyelméből a nyakára ülhettek. De ugylátszik, hogy a királyok és lakájaik annyiszor hangoztatják ezt az isten kegyelméből nyert hatalmat, hogy végre már maguk is elhiszik és úgy tartják, hogy a nép többé nem veheti el tőlük ezt a hatalmat. Lemondanak a trónról, ha muszáj, hogy megmentsék életüket, de mihelyt biztonságban érzik magukat, mindjárt hangoztatják, hogy a lemondást nem ismerik el, mert arra “kényszeritették” őket, miért is saját, vagy az utódaik részére követelik a trónt és az azzal járó hatalmat. Persze a hatalmát veszített lakáj sereg velük csahol és még évtizedek múltán is veszélyt jelentenek annak az országnak, amelynek népe megszabadult tőlük. A NÉP ELLENSÉGEI Általában véve kimondhatjuk, hogy a királyok (császárok, cárok, stb.) A NÉP TERMÉSZETES ELLENSÉGEI. Nem mondom ezzel, hogy egyetlen uralkodó sem volt még jó a néphez, mert akadt olyan is, habár ritkábban mint a mesebeli fehér holló, de általánosságban véve a monarchia népellenes osztályuralmat jelent. Ha erre gondolunk, meg lehet érteni, hogy az oroszok miért végezték ki az egész cári családot. Igaz, hogy a cár és a cárina megérdemelték. Nem egy, de száz életükkel sem tudták volna leróni azt a kegyetlenséget, amit népeiken elkövettek. A két gyermek sorsa azonban sokakat nagy izgatottságba hozott és izgat még ma is. De ha meggondoljuk, hogy ezekbe belenevelték az isten kegyelméből való hitet, igy az orosz nép részére örökös nagy veszedelmet jelentettek volna. Csakis igy lehet megérteni, hogy az olyan magas kultúrájú emberek, mint akik Lenint akkor körülvették, elrendelték, vagy pedig beleegyeztek az egész cári család kivégzésébe. íme, dacára annak, hogy a Hapsburg ház által uralt osztály úgy az első, mint a második világháborúban az Egyesült Államok ellen harcolt és dacára annak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia már oly régen darabokra esett, az Egyesült Államok ma felhasználja Ottó trónkövetelőt az érdekelt országok kormányformáinak megdöntésére. Lehet, hogy akadnak olyan magyarok, akik Ottó propaganda beszédeit hallva ökölbe szorított kézzel mondják: “Ha ezt tudtuk volna!” —r Nos, az oroszok nem adtak alkalmat az ilyen eshetőségre. HIÁNYOZNAK A BÁLVÁNYOK Az is igaz, hogy amikor az első világháború hullámai már elcsendesültek, az oroszok rájöttek, hogy a kulturálisan végtelenül elmaradt tömegektől nem lehet elvenni az évszázadokon, évezredeken át beléjük nevelt bálványimádást. Ezeknek hiányzik a bálvány mindaddig, amig elérik a magasabb kultur színvonalat. Ekkor indult meg az az irányzat, hogy a cár atyuska helyére Lenint, majd később Sztálint ültették. Az is valószínű, hogy az uj bálványok felépítését túlságos szolgalelküleg végezték azon alantas propagandisták, akiknek az lett a hivatásuk. Különösen feltűnő lett ez akkor, midőn Sztálin kerül a bálványozás központjába. Sztálinnak egyes életrajzírói szerint, hizelgett ez a bálványimádás s azért a kegyencek szinte versenyre keltek, mert ezúton hatalmi po-LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A los angelesi IWW szervezet május 1-én MÁJUS NAPI ÜNNEPÉLYT rendez a Gallaghers Gardenban, 4322 Homert St. alatt 7:30 kezdettel. Útirány — Autóval vegye a Passadena Freewey-t a 43 és Homer St.-ig. Bússal vegye a 25. számú kocsit a Griffin Aven.-n és szálljon le Mosher St.-nél, ahonnan egy rövid sarok séta a Homer St. Mindenkit szívesen látunk. Bővebb felvilágosításért hivja CA 2-3147. A Rendezőség ziciót véltek elérni. Állítólag' Beria is igy jutott magas tisztségére. Más országok öntudatos szocialista munkásságának azonban jóidéig igen ellenszenvesen hatott ei a,túlzó személyi kultusz, nem értették annak igazi célját s csupán csak a túlzásait látták. Azonban a sikerei oly hamar mutatkoztak, hogy úgy Mussolini, mint Hitler is kisajátították a maguk részére. Sőt mi több, a második világháború után az oroszokat a külsőségekben még a részletekben is majmoló csoportok a már magasabb kultúrájú országokban is bevezették ezt a személyi bálványozást, ami aztán ott több ellenséget, mint barátot szerzett. Ott is tömegesen akadtak olyanok, akik a hatalomra jutott párthoz csatlakozva hűségűket a pártvezér talpának nyalásával igyekeztek bebizonyítani, de máskülönben az uj rendszer felépítéséhez semmi hasznos munkával sem járultak hozzá.. Sztálin halálával ez a személyi kultusz hirtelen végétért nem csak a Szovjetunióban, de a többi népi köztársaságokban is, mutatva, hogy arra semmi szükség nem volt. Oroszországban is be lehetett szüntetni minden baj nélkül, mert az elmúlt negyedszázad alatt annyira emelkedett a nép kulturális színvonala, hogy már nincs szükségük bálványra és a vezéreiket kritikus szemmel kezdik nézni, — érdemeik szerint értékelik őket, amit minden igazi nagy ember őszintén fogad. (Folytatjuk) BESZÁMOLÓ A Bérmunkás clevelandi olvasói kellemes társas összejövetelt tartottak március utolsó vasárnapján a west sidei Munkás Dalárda első emeleti helyiségében. A szórakozást néhány percre felfüggesztette Lefkovitá munkástárs, aki megemlékezett a Bérmunkás egyik aktiv hívéről, az ipari unionizmus meggyőződéses harcosáról, a napokban elhunyt Bakos Mihály munkástársról. A jelenlevők felállással fejezték ki részvétüket az elhunyt Munkástárs iránt. Szép számmal jöttek be akroni munkástársnőink és munkástársaink is. A játékok hangulatát fokozta, hogy szebbnél szebb tárgyak voltak a nyeremények, nem különben Buzay munkástársnő sorsolásában értékes tárgyakhoz jutottak a szerencsésebbek. A konyra vezetését ezúttal is Bischof Róza munkástársnő irányította a tőle már megszokott ízletességgel, hogy az összejövetel jobban szolgálja célját, a Bérmunkás fentartási alapja növelését, a konyha költségek nagyobb részét most is Bischof munkástársnő fedezte. Szilágyi Jánosné süteményeket ajándékozott. Az uzsonnát felszolgálták Bikó Teréz, Kollár József né, Buzay Jánosné és Szilágyi Jánosné munkástársnők, két dollár felülfizetést adott Horváth József munkástárs. A rendező bizottság §2.91 centet juttatott a lap fentartására. Köszönet ezúttal is mindazoknak, akik közreműködtek a siker érdekében. Tudósitó
