Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-03 / 1826. szám
1954. április 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KI PARANCSOL? Irwing Spencer, a Cleveland Plain Dealer politikai szerkesztője hosszú cikket irt az indokínai helyzetről. A szerkesztő nem mond újat amikor megállapítja, hogy a nyolcadik éve folyó háborút a franciák nem nyerhetik meg, hogy a francia nép túlnyomó többsége követeli a békés megegyezést. Ami uj a cikkben, az az, hogy első ízben jelent meg egy amerikai polgári újságban az a megállapítás, hogy az “Indo-kinai háború főhadiszállása nem Párisban, hanem Washingtonban van”. Nem csak azért, mert Amerika fedezi a hadi kiadások nagyobb részét, mert Amerikai szállítja a hadianyagot, mert ott van nagy katonai missziója, több száz technikusa és 100 “polgári” pilótája segíti a francia hadsereget, hanem mert a francia főparancsnok Washington nyomására kezdett ismételten sikertelen offenzivát. Mert az amerikai kormány az, amely minden eszközzel meggátolja azt, hogy békés megyezés, fegyverszünet jöhessen létre. Amerika régóta erős nyomást gyakorol a francia kormányra, hogy nagyobb beleszólása legyen a vezetésbe és hogy amerikai kiképző tisztek vegyék a kezükbe az ázsiaiakból toborzott zsoldos hadsereg kiképzését, amelyet ezideig a francia kormány elutasított. E sorok írásakor Washingtonban van a francia vezérkar főnöke. Napok óta tárgyal az elnökkel, külügyi államtitkárral, a katonai vezetőséggel, stb. még McArthurt is kipakolták a naftalinból, őt is meghívták a tárgyalásra az indokinai háborút illetőleg. Az amerikai hadügyminiszter, nyilatkozik és nagyobb segítséget igér. A hadügyi államtitkár viszont nem csinál titkot, hogy nincs megelégedve a “puha” francia hadsereggel, erősebb kiképzést és támadóbb fellépést sürget, ami megismétlése a régi követelésnek, hogy amerikai tisztek képezzék ki a benszülött hadsereget és hogy irányítsák a hadműveleteket. Egyáltalán nem titkolják a vezető köreink, hogy ez a háború, az indokinai nép szabadságharca, az amerikai nagytőke harca, amely erősen azon mesterkedik, hogy ezt a francia gyarmatot egy báb-kormányon keresztül kezébe kaparintsa. Ezért sürgeti, hogy a benszülöttekből álló hadsereget Amerika képezze ki, hogy a francia kormány teljes függetlenséget adjon a Bao Dai kormánynak, amely miután csak igy maradhatna uralmon, amerikai segítséget kérne és kapna, vagyis megteremtődne egy uj Korea, egy uj lehetőség a harmadik világháború kirobbantására. A FRANCIA NÉP HARCA Nem csak a szervezett munkásság, amely Franciaországban nagyon erős és hatalmas szervezetekkel bir, nem csak a földművelő osztály, de a burzsoázia különböző rétegei is erősen követelik a békés megegyezést. Ez megmutatkozott a parlamenti vitánál is, ahol csak a jobboldali szocialisták egy részének az árulása folytán tudott a kormány többséget kapni azzal az Ígéretével, hogy a genfi tárgyalásokon mindent el fog követni a békés megoldás elérésére, “miután az egész francia nép ezt óhajtja”. A békéért és az azonnali fegyverszünetért való harcot Daladier, volt miniszterelnök vezeti és nagyon élesen elitélte azt, hogy a kormány amerikai befolyásra vonakodik a fegyverszünet megkötésétől. Mert az előző francia kormány január 5-én egy titkos egyezményt kötött Washingtonban, amely szerint az amerikai kormány hozzájárulása nélkül nem kezd tárgyalást Mo Si Minh-el, se Kínával, se Moszkvával az indokinai háborút illetőleg. Felolvasta a titkos megegyezés szövegét, amely szerinte “Franciaországot Amerika foglyává tette”. Mendes francia polgári képviselő szintén Amerikát okolja a háború folytatásáért és hogy nem lehet azonnal fegyverszünetet kötni. Ilyen értelemben szólaltak fel a kommunista, szocialista és a polgári radikális és a gaulista csoport vezetői is. A francia lapok majdnem kivétel nélkül kihangsúlyozzák, hogy a békét az egész francia nép követeli és azt a kormánynak meg kell kötnie Genfben. De amig a francia kormány a parlamentben a békés szándékát hangsúlyozza, ugyan akkor Washingtonban a háború folytatásáról tárgyal. AKRON NEM SEGÍT Nem az akroni munkástársakról van szó, ők derék fiuk (ha öregek is), megteszik a kötelességüket a Bérmunkás támogatása körül. Itt Akron városáról van szó és rajta kívül Cleveland külvárosairól, úgy 30-30 mérföld körzetbe, amelyeket megszervezett a polgári védelmi bizottság, hogy adott esetben Cleveland segítésére sietnek és most már legfeljebb New York, vagy Chicago segítségére számíthatna Cleveland, ha esetleg atom támadás érné. Mint tudjuk, a törvényhozás ezek játszanak azon szenátorok és kongressmanek kezeire, akik lábbal tiporják az amerikai tradicionális méltányosságot és az amerikai szabadságjogokat. ügy tartom, hogy a tudomány azzal járulhat legjobban hozzá az emberi jólét emeléséhez, ha általánosítani tudja a logikus s kritikus gondolkozást, ha biztosítja mindenki számára az ellenvélemény hangoztatásának jogát. jó pár millió dollárt szavazott meg arra a célra, hogy háború esetén a lakosság megfelelő védelembe részesüljön támadás esetén. Gyakorlatilag már egy nagy csomó intézkedés történt ebben az irányban. így például jól tudjuk a jelentésekből, hogy az elnökünk az egész Fehéz Házzal együtt egy hatalmas, biztonságos földalatti palotába vonul be, háború esetén. Ugyan igy biztonságban lesz a kongresszus is, a hadvezetőség, a minisztériumok, mindazok, akik a háború és a béke kérdésében dönteni fognak. Tehát hála isten ezeket nem fenyegeti veszély, szép nyugodtam irányíthassák a háború folytatását, itt fenakadás nem lesz. Persze, persze rajtuk kívül is van még itt vagy 160 millió ember, akiket szintén fenyeget az atombomba. Főleg a nagy ipari városokat fenyegeti a veszély és a kormányunk ezekről sem felejtkezett meg. Minden államnak, mint nagyobb ipari városnak meg van a légvédelmi biztosa, gondoskodott arról is, hogy ezek a légvédelmi biztosok megfelelő fizetést kapjanak, hogy nyugodtan törhessék a fejüket azon, hogy miként védjük meg a lakosság életét egy támadás esetén. Őszintén bevallom, hogy nem nagyon ismerem más városok légvédelmét, de azt látom, hogy Cleveland város légvédelmi igazgatója és a személyzete nagyon szorgalmasan dolgoznak, nagyon gyakran szerepelnek a lapok hasábjain, amelyek ismertetik a védelmi intézkedéseket. Ilyen volt, hogy figyelőket kerestek, kik magas épületek tetejéről figyeljék és jelentsék ha jönnek az orosz repülőgépek, fényképeket is hoztak, hogy az önkéntes hölgyek miként figyelik az eget. Persze ez a nevetségesen gyerekes komédia nagyon rövidsen kiment a divatból. Megrakták a várost riasztó készülékekkel, amelyeknek kell jelezni, hogy jönnek a replők, mindenki meneküljön a védőhelyekre. Igen a védőhelyek, ebből van vagy egy tucatnyi a középületek pincehelyiségében, ahová vagy 5-6 ezer ember be is férne, ha a pincék nem lennének tele mindenféle holmikkal. Én nem lakom messze az ilyen óvóhelyektől, kiszámítottam, hogy másfél órai futással oda is érnék, feltéve, hogy közbe ide nem érnének a repülők és ha még hely lenne az óvóhelyeken. Ha nem volna hely úgy én is kiszorulnék a közel egy milliónyi polgártásammal együtt, igy menekülhetnénk a saját pincénkbe, hogy ott fulladjunk vagy égjünk meg. Ha nem építettünk magunknak a várostól 20-30 mérföldnyire uj otthonokat, mind azt a tőkések tették. Well, nem mindenki pusztul el a védelmi igazgató szerint. Az1 egy millió lakosból legfeljebb 10- 15 százalék, úgy 100-150 ezret tenne ki a halottak száma egy atom támadás esetén, ha az csak közepes módon sikerülne. Miután az orvosok, ápolók, tűzoltók, sírásokból is elpusztulna 10-15 százalék, igy bizonyos, hogy lehetetlen volna a sérültek kellő ápolása, eltemetése, igy a közeli városok egymástól segítséget kapnak. így Clevelandot Akron, Sandusky, Youngstown, Warren, stb. segitené támadás esetén. A lakosság ebbe ugylátszik belenyugodott, mert egyáltalán nem törődött az egész légvédelemmel. Nem hallatta a szavát oly irányba, hogy ezt az egész őrületet meglehetne szüntetni, ha eltiltanák az atomfegyverek használatát, gyártását és ezt szigorú nemzetközi ellenőrzés alá helyeznék. Most ez az egész tervezés megbukott az állami és városi igazgatóknak uj terveket kell kidolgozni, illetve teljesen abba hagyhassák a tervezéseket, mint teljesen felesleges valamit. HIDROGÉN ROBBANT Március elsején mint a lapok jelentik, egy kis kölyök hidrogénbombát robbantottak fel és annak hatása oly szörnyűséges, hogy minden védelem lehetetlenné válik. Ha Cleveland kapna csak egy ilyen “kis” bombát, élőlény nem maradna, de nem csak Clevelandon, de a segítségére kijelölt városokban sem igen volna, aki segítségre ne szorulna. Ma már ha zavarosan is, de megírják, hogy egy japán halászhajó személyzete 80 mérföldre a robbanás helyétől, borzalmasan összeégett, sőt 140- 180 mérföldre is pusztító hatása volt, amint a jelentések szólnak, nagyobb robbantásoknál legalább 450 mérföldre kell kiterjeszteni a veszélyes zónát. Csak egyet nem tudunk józan ésszel felfogni, hogy amikor Amerika bármelyik hatalmas ipari városa^ egy ilyen támadás esetén eltöröltetne a föld színéről, azzal lehessen vigasztalni ezeket a halálraítélteket, hogy mi még több várost, több millió embert, ha kell az egész szovjetet és szövetségeseit eltudjuk pusztítani. Nem tudjuk megérteni, hogy a “keresztény kultúra” bajnokai olyan nyugodt lélekkel beszélnek, száz és százmillió ember, az emberi kultúra nagyszerű alkotásainak pusztulásáról, hogy ez a nép nem mozdul meg és nem követeli, hogy ezt a történelem legnagyobb gazságát, minden áron akadályozzák meg annál is inkább, mert Amerikától függ, az amerikai kormányzat az egyetlen akadálya annak, hogy az összes tömeggyilkos fegyvereket törvényen kivül helyezzék. A világ népei évek óta követelik, hogy ezeket a tömeggyilkos fegyvereket eltiltsák. Mindenütt hatalmas megmozdulások vannak, csak Amerika népe hallgat, tűri szónélkül, hogy ennek az országnak a népét és népének nagyszerű alkotásait pusztulásra ítéljék csak azért, hogy meg ne csorbuljon a nagytőke profitja és befektetései. Amikor Amerika népe felébred ebből a szörnyű tunyaságából, akkor már késő lesz. Képtelen lesz arra, hogy gátat vessen az emberiség civilizációjának a biztos pusztulása elé. A KULTÚRA LOVAGJAI Nagyon jól mulattam a lapunk multheti számában megjelent “Levél a szerkesztőhöz” című cikken. Kitünően mutatta be a burzsoázia ál-kulturáját, amely miként az egész rendszer,
