Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-03 / 1826. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. április 3. haszontalan ,elfajzott és ami a legsajnálatosabb, lélekmérgező. Teljesen egyetértek a szerkesz­tői megjegyzéssel, mert a kolté­­szeretünkkel, gazdasági rendsze­rünk anarchiájával, gangsztere­­ivel, hidrogénbombájával együtt elértek arra a fokra, hogy köz­­veszélyes őrültséget jelentenek. A levél írója szerencsére csak a “legmagasabb színvonalú” he­tilap szellemi termékeit élvezte, nem pedig a többi heti és napi­lapok “kultur tevékenységét”, amellyel oly fennen dicseksze­nek és mélyen lesajnálják a mai magyar költészetet, mert az nem a Katánk kórot, hanem a gyá­rat, az országot építő munkást, a traktorral szántó parasztle­ányt énekli meg. Sírnak, jajgat­nak a magyar kultúra pusztulá­sán, hogy a tudósok, Írók, mű­vészek éhenhalnak és parancs­szóra kell nekik alkotni. Jajgat­nak, hogy a magyar sport el­pusztult a régiek elhalásával. Ezek a nyavalyások, kiknek a kultúrájuk teteje a Katáng kóró, kik a magyar kultúrát abból Íté­lik meg, hogy már nincsenek ká­véházak .kártya klubbok, vala­hányszor visszaemlékeznek arra az időre, amikor ők jelentették a “magyar kultúrát”, ezeket a tanyákat siratják. Szorosan be­lekapcsolódnak abba a piszkos propaganda hadjáratba, amely a gyűlöletet, az uszítást szolgál­ja, amellyel megkeresik a szo­morúan sekélyes életük fentar­­tásához szükséges anyagiakat. Tudják jól, hogy az Írásaik kitalált hazug mesék. Tudják azt a gazdáik is, akik ezért fi­zetnek nekik. Tudják azt is, hogy a magyar kultúra minden vonalon kiállja a versenyt, bár­mely ország kulturális alkotása­ival. Nagy külömbség van a ma és a múlt között, hogy a kultúra nem egy kis, törpe csoporté, a k i z s ákmányolóké, hanem az egész népé. Ma már felszámolták az analfabétizmust. Ma már csak elvétve találnak irni-olvasni nem tudó öreg embereket. Ma ko­moly valóság, hogy minden gyer­meknek legalább 8 osztály isko­lán kell végigmenni. A főiskolák száma négyszerese a “régi jó vi­lág“ egyetemeinek, amely főis­kolák hallgatóinak a túlnyomó többsége munkás és paraszt gyermekekből kerül ki. Ma már a végzett mérnök nem lődörög állás nélkül, nem megy villa­mos kalauznak, hanem már az iskolából megy a gyárba bányá­ba vagy az építkezésre hivatá­sának folytatására. Minden falunak, gyárnak kul­tur otthona, könyvtára, ének, torna és sport csopotjai vannak. írók, festők, szobrászok ma már nem nyomorognak, hanem a társadalom megbecsült alko­tói. A tudósok az ország legjob­ban fizetett alkalmazottai, kik együtt dolgoznak a néppel az or­szág felépítésén. A kulturális élet elképzelhe­tetlenül magasabb, élénkebb és kiterjedtebb mint azt csak a múltban el is lehetett képzelni. Állandó tudományos előadások vannak minden nap, amelyeket a legkiválóbb tudósok tartanak. Ők írják népszerűén azt a heti folyóiratot, — az “Élet és Tu­dományt — amely óriási pél­dányszámban jelenik meg és ter­jeszti a nép között a természet­­tudományt. Azt Írják, hogy a színházak­ban csak orosz darabokat ját­szanak. Előttem van a Szabad Nép egyik száma, nézzük meg a színházi rovatot: Először is meg kell állapítsuk, hogy Budapes­ten 17 szinház, köztük 2 opera­ház van, amelyek minden este játszanak, szombaton és vasár­nap két előadás is van. Ez a mű­sor vasárnap az operákban: Tosca, Carmen és a Sevilai Bor­bély. A többi színházakban uj és régi magyar darabokat ját­szanak. A tizenhét színházból egyben sem játszanak orosz da­rabot. Máskor szerepel orosz, de angol és olasz színdarabok is. Itt van a heti hangverseny műsor is. Minden egyes este van hangverseny, ahol hazai és külföldi művészek hangverse­nyei és úgy a színházak^ mint a hangverseny termek, állandóan telve vannak. De ugyan ebben a számba van, hogy március hónapban mi­lyen nemzetközi versenyeken vesznek részt a magyar sporto­lók. A svájci nemzetközi férfi és női vívó versenyen. Párisban magyar-francia férfi és női tor­naviadal, Bukarestben magyar­román asztali tenisz verseny, Párisban nemzetközi táncver­seny, Hollandiában a nemzetkö­zi asztali tenisz verseny, Buda­pesten a szovjet és magyar ököl­vívó verseny, asztali tenisz vi­lágbajnokság Londonban. Nyu­gatnémetországban nemzetközi ifjúsági labdarugó mérkőzés, Magyarország és Ausztria válo­gatottjának labdarugó mérkőzé­se Bécsben, ifjúsági vívó világ­bajnoksági mérkőzés Olaszor­szágban. Nemzetközi vivóver­­seny Belgiumban. Nemzetközi férfi kosárlabda mérkőzés Olasz­országban és női kosárlabda mérkőzés Párisban. Ezen kívül magyar labdarugó csapat ját­szik Egyiptomban és egy másik csapat Kinábaik Ahol ilyen hatalmas színházi és sport élet van, ott nem kell félteni a kultúrát. A siránkozók és gyalázkodók csak rágódja­nak a Katánk kórón, mert azt mifelénk Fehér megyében “sza­­márkorónak” nevezik, mert azt csak az igénytelen szamár sza­marak veszik be, illetve eszik meg. Washington — James E. Van Zandt (R. Pa.) képviselő, aki tagja a kongresszus atomener­gia bizottságának azt állítja, hogy a nagybani emberölésnek legolcsóbb módját szolgáltatja a hidrogénbomba. Igaz ugyan, hogy a hidrogénbomba nagyon sokba kerül, mondotta Zandt, — de meg kell gondolni, hogy a legutóbb elsütött hidrogénbom­ba romboló hatása azonos volt 12-14 millió tonna TNT pusztí­tó hatásával. Egy tonna TNT manapság körülbelül 500 dollár­ba kerül, tehát csak maga a TNT 6-7 billióba kerülne, nem is számítva a szállítás költsége­it és azonkívül úgy elaprózva nem ölne meg annyi embert, mint igy, ha megfelelő célpont­ra dobják. — (No comment, please!) Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy milyen okok akadályozták meg azt, hogy az amerikai ma­gyar munkásmozgalom egyik legöregebb harcosának a Ma­gyar IWW mozgalom, a Bérmun­kás egyik tagjának, mindvégig hűséges harcosának a temetésé­re nem voltunk hivatalosak, nem adatott meg a mód arra, hogy ott elmondhassuk azt, hogy ki volt Bakos Mihály. Milyen mé­lyen érintette a magyar nyelvű IWW-istákat, a Bérmunkás ol­vasóit szeretett munkástársunk halála. De Bakos testvérünk életének, emlékének ez a megsértése nem gátol, hanem inkább kötelez ben­nünket arra, hogy itt a Bérmun­kás hasábjain mondjuk el azt, amit a temetésén rajtunk kívül­álló okokból nem mondhattunk el. A búcsúztatót a ravatalnál, mint a temetőben Farkas Béla, a Dalkör elnöke mondotta. Tisztel gyászoló gyülekezet! Elszomorodott szívvel, bána­tosan álljuk körül ezt a kopor­sót, amelyben egy szeretett férj, apa, egy a munkásosztály fel­­szabaditsásának több mint 50 éven keresztül meg nem alkuvó harcosa fekszik. Bakos Mihály testvérünk, ki 76 évvel ezelőtt született a Bor­sod megyei Újbányán, 46 évvel ezelőtt hagyta el szülőhazáját és jött ki ebbe az országba, hogy itt több szabadságot, na­gyobb darab kenyeret találjon, mint a magyar urak, a Tisza, Andrássy grófok által bitangxdt Magyarországon talált. Sokan, nagyon sokan ismer­ték itt Clevelandon, de szerte magyar Amerikában is Bakos Mihályt. Ismerték mint kitűnő asztalost, mint a családját sze­rető embert, mint aki a munkás­­osztály harcosa volt, de keve­sen tudják azt, hogy a család, a virág, a dal szeretete abból eredt, hogy a családon kívül az osztályát, az egész emberiséget szerette, hogy erre a szeretetre egy alföldi szegény parasztem­ber tanította meg. ...Közel 30 évvel ezelőtt, hosz­­szu órákon keresztül ültünk együtt a lakásán, régi, a múlt század végén és ennek a század­nak az elején megjelent könyve­ket, újságokat böngésztünk, ak­kor mondotta el Bakos munkás­társ az élete történetét, amelyet félig tréfásan, félig komolyan ezzel fejezett be: “Ezt mondja el a koporsóm felett, ha megha­lok”. Ezt a kívánságát nem teljesít­hettem a pokorsójánál, azért itt mondom el, hogy ki volt nekünk Bakos Mihály. Mint fiatal munkás már tudat­lanul érezte, hogy nem kapja meg a munkája értékét, de nem találta még meg az utat a ki­zsákmányolás alól való felsza­baduláshoz. így történt, hogy a katonaságtól a csendőrséghez lépett át, hogy ne heti öt forint­tal kifizetett asztalos legény, ha­nem “csendőr ur” legyen. A fiatal ember hamarosan örspa-1 rancsnok lett és mint ilyen a I parasztok rémévé vált mindad­dig, amig egy megpofozott pa­raszt a szokás szerint nem sirt mint a többi, nem fenyegetőzött de meg sem alázkodott, hanem az emberiességről, a szerétéiről beszélt neki. Érdekelte ennek az embernek a gondolkodása, elbe­szélgetett vele és az megismer­tette Bakossal az ideális anar­chizmust, könyveket, újságokat adott neki és igy állandó olvasó­ja lett Dr. Smith Jenő által szer­kesztett “Allamnélkül” cimü havi lapnak és a magyar Tolsz­toj irodalomnak. Mint ilyen gon­dolkodású ember, már nem tud­ta összeegyeztetni a meggyőző­dését a csendőri foglalkozássál. Később olvasója lett a Szom­­bethelyen megjelenő “Testvéri­ségnek”, a forradalmi szocialis­ták lapjának. Amikor ez meg­szűnt, utódját a “Társadalmi Forradalom” cimü havi lapot fizette elő. Ebben a lapban a for­radalmi szocialisták, antimilita­­risták, szindikalisták és anar­chisták írtak. Ennek a lapnak olvasója maradt Amerikában is, és én mint ilyennel álltam leve­lezésben, amely ennél a beszélge­tésnél tűnt ki. Úgy az “Állam­­nélkül”, a “Testvériség” és a “Társadalmi Forradalom” cimü lapok, mint ezek által kiadott könyvek, majdnem teljes szám­ban megvoltak Bakos munkás­társnál, amelyeket a Bérmun­kásnak Ígért oda, amelyeknek az elpusztulása nagy veszteség volna, mert sok olyan van kö­zötte amely csak nála található. Ilyen forradalmi múlt után, természetes volt, hogy Ameriká­ban is megtalálta helyét a mun­kásmozgalomban és amikor az IWW megalakult, annak és a magyar nyelvű lapjának a meg­győződött harcosa lett, amely melett kitartott hosszú életén keresztül. Öreg harcos testvér, fájó szív­vel búcsúzunk tőled. Tanulságos előttünk az életed, amely példa­képe a harcos, öntudatos mun­kás életének és a szükebb csa­láddal együtt a Bérmunkás ol­vasótábora mélységes gyásszal vesz tudomást az elmúlásodról. Amikor részvétünket fejezzük ki a gyászbaborult családnak, a megmelékezés eme szerény virá­gait helyezem el a frissen hán­tolt sírodra. Bakos munkástárs emléke tiszteletére a lapolvasók egy kis társasága 28 dollárt juttatott virágmegváltás címén a Bér­munkáshoz. KÉT VÉGE VAN A BOTNAK WASHINGTON — A Dulles külügyminiszter által hangoz­tatott “nagymérvű visszaütés” politikával foglalkozva Wiley (R. Wis.) szenátor azt mondot­ta, hogy tudomása szerint az oroszoknak is van hidrogén bombájuk és igy nem nagy vi­gasztalást nyújt az a tudat, hogy tönkre tudjuk tenni Orosz­országot, ha az oroszok is tönk­re tehetik az Egyesült Államo­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents