Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-03 / 1826. szám

i oldal

BEKMUNKÁS

1954. április 3.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .........................$3.00 One Year ..........................$3 00

Félévre .............................. 1.50 Six Months .......„............ 1.50

Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ____________ 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c

Előfizetés Kanadába egész évre ............................................... $3.50

“Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

<4^*42

“New-look” külpolitika

A béke után sóvárgó világ népét az utóbbi hónapokban bizonyos méretű öröm fogta el, mert általánossá lett az a vélemény, hogy a háborús feszültség valamennyire csökkent s az érdekelt nagyhatalmak, ha hosszas tanácskozás után is, de mégis csak megtalálják az utat az általános és végleges béke felépítéséhez.

A napokban azonban Washingtonból eredő erős rázkódtatás zavarta meg a világ népének ezt a békés jövőben vetett merengését. Anélkül, hogy a Szovjetunión vagy a népi köztársaságok bármelyike is okot szolgáltatott volna iá, John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere az újságíróknak adott intervjuban nyilvánosságra hozta az amerikai uj külügyi politikai irányt, amelyet az újságírók azonnal a “New-look” (uj kinézésű) politikának neveztek el.

Az újság riporterek nem is vették észre azonnal, hogy mi a lényege ennek a “New-look” politikai iránynak, csak pár nappal később a politikai analisták, rádió kommentátorok és az ismertebb politikusok egyik-másika ébredt arra a tényre, hogy Dulles nyilatkozata valójában visszaállította a háborús feszültséget ugyan arra a magas fokra, mint amiben részünk volt egy-két évvel ezelőtt, amikor nem voltunk biztosak abban, hogy másnap már nem-e halljuk hírét az atombomba dobálásnak, feltéve, hogy mink nem kerülünk a robbanó bombák valamelyikének közelségeb©.

“New-look” politika álcázott magyarázata az, hogy vájjon az Egyesült Államok elnökének mikor és milyen joga van a háború elrendelésére. A háború üzenés jogát ugyanis az Egyesült Államok alkotmánya a kongresszus részére szabja meg* Csak a kongresszus üzenhet háborút többségi szavazat utján. Igen ám, de mi történik abban az esetben, ha a külföldi ellenség megtámadja az országot? — kérdezték a háborús pártiak. — Talán várjunk a kongresszusra, amelynek összehívására esetleg napok, sőt hetek is kellenek? De a mai fegyverekkel addig el lehet pusztítani az egész országot.

Az egyszerű válasz erre az, hogy ha az országot megtámadják, akkor az elnök egész természetesen elrendeli a védelmet, sőt a visszaütést is, amig a kongresszus majd intézkedik. Valójában ez történt 1941-ben, a Pearl Harbor támadásnál is, amelynek hírére az elnök (Roosevelt) megtett minden tőle telhető védelmi intézkedést, holott a kongresszus csak másnap, december 8-án üzent hadat Japánnak.

Dulles “New-look” nyilatkozatában azonban nem csak arról van szó, hogy az elnöknek támadás esetén joga van-e elrendelni a háborút, illetve megtenni a háborús intézkedéseket, hanem már akkor is HA ÚGY VÉLI, HOGY VALAMELY KÜLFÖLDI HATALOM TÁMADNI KÉSZÜL. Miután a fegyverkezés mai formájánál az első intézkedés az atom- és hidrogén bombák dobálásának elrendelése, ez az intézkedés már nem egyszerű VÉDELMET, HANEM TÁMADÁST IS JELENT.

Ezért a “New-look” külügyi politikai irányt sokan úgy magyarázzák, hogy ha az elnök (és tanácsadói) VÉLEMÉNYE SZERINT valmely külföldi állam TÁMADÁSRA KÉSZÜL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELLEN, AKKOR AZ ELNÖK MÁR ELRENDELHETI AZ ATOM- ÉS HIDROGÉN BOMBÁK DOBÄLÄSÄT.

De miből következtethet az elnök arra, hogy vájjon egy külföldi állam, — jelen esetben csak a Szovjetunionról lehet szó, — valóban készül-e ilyen támadásra? Erre nem adnak semmi magyarázatot, azt teljesen az elnök (és tanácsadói) ítéletére bízzák. És ha az elnökön, vagy valamelyik vezető tanácsosán kitör az olyan pániki félelem, mint amilyen őrületbe kergette Forrestal volt honvédelmi minisztert, akkor egyszer csak ránkviradhat az a borzalmas reggel, amiről fentebb szóltunk.

Ez a “New-look” politikai irány annyira meglepte még az amerikai politikusokat is, hogy egyikük, John C. Stennis (D. Mis.) szenátor azt kérdezte, hogy ezen uj politika szerint ha Koreában, Indonéziában, vagy bárhol kitör egy KIS HÁBORÚ, mi elrendeljük-e azonnal, hogy Moszkvára dobjunk egy hidrogén bombát?

Erre a kérdésre Dulles kitérő választ adott, csak azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok MINDEN TÁMADÁSRA erőteljes ütéssel (massive retaliation) fog válaszolni, méghozzá úgy, hogy MI FOGJUK MEGSZABNI A HÁBORÚ SZÍNTERÉT.

Ez a nyilatkozat igen nagy vitát indított meg, amelyben

Eisenhower elnök Dulles pártjára sietett és kijelentette, hogy az elnöknek nemcsak joga, de egyenest kötelessége elrendelni a védekezést, ha azt szükségesnek látja, amely elnök elmulasztaná ezt a kötelességét, megérdemelné, hogy főbelőjjék.

A “New-look” politikai irány tehát valójában visszavezet bennünket a Forrestal-őrülethez, a PREVENTÍV (megelőző) HÁBORÚ gondolatához. Ha az elnök úgy találja, hogy a Szovjetunión rövidesen támadni akar, amit állítólag megítélhet már abból, hogy az Egyesült Államokkal jelenleg szövetségben álló 32 állam valamelyikében a nép meg akar szabadulni az Amerikával szövetkezett kormányától, akkor már elrendelheti az atomfegyverek használatát.

A “New-look” külügyi politikai irány emlegetése óta a háborús feszültség megint arra a magas színvonalra emelkedett, ahol állt Forrestal idejében.

A tudomány hivatása

A kereskedelmi sajtóhoz hasonlítva iránylag csak igen alacsony cirkulációt elérő tudományos folyóiratok nagyon dicsérőleg említik Dr. Edward U. Condon, neves fizikusnak Boston városban tartott bátor beszédét. Dr. Condont, aki a National Bureau of Standard intézmény vezetője volt, a múlt évben a kereskedelmi miniszter elmozdította állásából, mert megtagadta egy hamis hirdetés igazolását. Mikor az ügy nyilvánosságra került, a kereskedelmi miniszter visszahívta ugyan Dr. Condont, de ez akkor önkényesen vált meg az állásától. Dr. Condon az említett bostoni beszédében az alábbi fontos dolgokat szögezte le.

Tudományos és intellektuális fejlődésünkre nagyon súlyos ólomnehezék gyanánt hat az, hogy nagyon sokan minden kritika nélkül fogadják el a népszerűvé vált doktrínákat. Éppen ezért a tudományosan gondolkodó embernek nem csak joga, hanem egyenest kötelessége, hogy minden adatot, minden eszmét és azok mindenféle értelmezését kritikai szemmel fogadja. Aki ezt elmulassza, az kibújik azon felelősség alól, amelyet a demokrácia polgárjoga megkíván tőle.

Csakis ilyen felfogással juthatunk uj adatokhoz, uj konklúziókhoz. De amig ezt a módszert nagy általánosságban alkalmazzuk a tudományos kutatásoknál, addig az a politikai életünkben teljesen hiányzik. Ez az oka annak, hogy a társadalmi problémáink megoldása oly nagy nehézségekbe ütközik. Véleményem szerint a haladás legnagyobb akadályát éppen az képezi, hogy a politikai téren teljesen hiányzik a kritikai nézet.

Félek, hogy az átlagos ember nem érti meg teljesen, amit a fenti mondatban jelzek, noha a tudományos felfogásuak tisztában vannak vele. Nemrégiben beszéltem számos bostoni újságíróval, akik nem igen foglalkoznak tudományos módszerekkel. Éppen azért túlságos tisztelettel írnak és beszélnek arról a jelenlegi politikai áramlatról, amely nem csak intellekt ellenes, hanem egyenesen náci-tipusu erőszakos propagandán nyugszik, mégis elfogadják és továbbítják ezen parancsuralmi doktrínákat minden kritikai analizálás nélkül.

Az árral úszó, konformitást követő újságírók úgy vélik, hogy mi, tudósok, akik a logikus és kritikai gondolkozást követeljük, egy kicsit “meghibbant” agyú emberek vagyunk, akiknek azonban meg kell bocsájtani ezen gyengeségünket, mert hiszen közülök kerülnek ki azon ”arany-ludak, akik a hidrogén bombákat tojják” és egyéb fontos és jó dolgokat hoznak létre. Hiába magyarázom nekik, hogy ezen jó dolgok éppen a logikus és kritikai gondolkodás eredményei, nem akarják megérteni.

Ezen dolog eszembe juttatja most azon öt évvel ezelőtti jelenetet, amin átmentem akkor, midőn a lojalitás kihallgatásra hívtak. A vizsgáló bizottság elnöke, egy idős közhivatalnok, akinek halvány sejtelme sem volt a tudományról és tudományos módszerekről, egyszer csak ezt kérdezte tőlem: “Dr. Condon, úgy hallottuk, hogy ön kétségbe vonta a régi fizikai módszerek helyességét?”

Azt hittem, hogy tréfál s már kacagni akartam, amikor láttam, hogy egész komolyan adta fel a kérdést. Megnyugtattam tehát, hogy semmi kételyem sincs az Archimides törvényekben, de helyben hagyom a Newton gravitációs törvényeit is. Szerencsére nem kérdezte, hogy mi a véleményem Galileóról, akiről köztudomású, hogy börtön-töltelék volt. Láttam, hogy ennek az embernek teljesen lehetetlen lett volna megmagyarázni, hogy a tudós KÖTELESSÉGE AZ ELLENTMONDÁS, ha a tények arra mutatnak.

Nagyon érdekes tanulságra nyújt alkalmat annak megfigyelése, hogy az emberek ,akikkel összejövünk, kritikusan gondolkodnak-e, avagy minden kritika nélkül fogadják el az utjukba került eszméket. így például úgy tartom, hogy nagyon helyesen jártak el azon amerikai ifjak, akik egyidőben, úgy a harmincas évek táján, érdeklődtek a kommunizmus iránt. Becjsülöm őket azért, hogy érdeklődtek, hogy kutattak az általuk még nem ismert eszmék után. Amikor azonban a párt szigorú parancsuralmi taktikájával megismerkedtek, otthagyták, mint olyasmit, aminek nem vehetik hasznát.

De voltak olyanok is, akik minden kritika nélkül fogadták el az elvtársak autokratikus irányvonalát. De amikor nem érték el azt az eredményt, amit vártak, nagy érzelmi reakció állt be náluk és a vakbuzgó kommunistákból egyszerre vakbuzgó antikommunisták lettek. Mint amilyen kritika nélkül fogadták a kommunizmust, olyan kritika nélkül csatlakoztak le az autorián antikommunistákhoz is.

Szerintem az ily emberek nagy kárára vannak az országnak;